Találkozás Prof. Dr. Raymond Moody-val
2000 április elején Velencétől délre, Riminiben került megrendezésre egy a HKÁ állapotokkal foglalkozó konferencia.
Hét országból jöttek előadók. Kutatók orvosok és egy fizikus mellett különleges képességekkel rendelkező emberek is voltak, például egy perui sámán.
Amikor Dr. Moody az előadói pulthoz lépett, az átlagos 6-800 résztvevő helyett közel 1000 ember szorongott a modern kongresszusi teremben. Három TV vonult ki, egyik egyenes adásban közvetítette az előadást. A magas termetű, amerikai 56 éves orvos kedélyes, magabiztos előadásával magával ragadta a hallgatóságot.
Előadásában - az alaptémák mellett - szólt arról, hogy még nagy kérdőjel az a megfigyelés, hogy az élményesek jelzik, nem érezték az időt, a tér nem okozott akadályt, de: volt mozgás és voltak formák, de fizikai tárgyat nem tudtak megfogni.
Különös, hogy a visszatérés gyorsabb és élménytelenebb mint a test elhagyása.
Egyre több olyan eset van, hogy a tanulási vágy megnő. Egy esetben egy halálközeli állapotból (HKÁ) visszatért 70 éves ember beiratkozott az egyetemre és 77 éves korában doktori fokozatot ért el. A klinikai halál állapotból visszatérők kinyílnak továbbá a zene és a költészet irányába, jóllehet korábban ilyen irányú érdeklődésük nem volt. Utalt arra, hogy a halálközeli élmény (HKÉ) manapság még nem fizikai, hanem filozófiai téma. A mind-body (tudat-test) kapcsolata egy ritkán kutatott téma.
Előadásában szinte sokk hatást váltott ki a hallgatóságban az a tájékoztatás Moody részéről, hogy már számos beszámolót rögzítettek az ún. empátiás HK esetekről. Itt a haldokló mellett lévő szerető rokonok hasonló élményéről van szó, akik nagyon azonosulnak a haldoklóval. Olykor spontánul látják szinte az egész HKÁ folyamatot, így a fénylényeket és az életfilmet is. Visszaigazolják azokat a képeket, amelyeket a haldokló rokon visszatérése után elmond.
Ezt a kórházakban kiépített hospice jellegű lehetőségek jelentősen elősegítették. Korábban kevesebb lehetőség volt a haldokló mellett állni, mert a kórházban zavaró volt a sírdogáló rokon.
Ennek lehetőségét a következő tényezők összejátszása tette lehetővé:
1. Az amerikai kórházakban bőven van hely arra, még ha nem is a hospice elvei szerint kezelik a beteget, hogy egy haldokló vagy egy súlyos beteg egy külön szobát kapjon, ahol a műszerek mellett 2-3 rokon is huzamosabb ideig lakhat.
2. Az a korosztály, amely a 70 -es évektől belekerült abba az áramlatba, hogy több spirituális mozgalmat, módszert ismerhetett meg. (Az USA-ban kb. 2500 bejegyzett egyház van (gyakran minimális az ideológia különbség). Így az emberek hozzászoktak a hitbéli pluralizmushoz (sokféleséghez), ami az egyes embernek nyitottságot ad az új spirituális koncepciók befogadására is. A hitbéli „szabadverseny" hozzájárult ahhoz, hogy egy-egy nagy egyház hívei (pl. mohamedánok, katolikusok) nem gőgösek hitükre, szent szövegeiket inkább összehasonlítják más koncepciókkal, tehát befogadóbbak a „Szentszellem különféle fúvásaira" indiai, japán, kínai kollegáiktól esetleg tanultak is spontán egy-két önismereti, meditációs módszert is)
A TV-ből könyvekből, sőt baráti körükben közvetlenül megismerkedhetett a HKÁ-ok részleteivel, így nyitottabbak lettek és elhiszik, amit a betegszobában látnak vagy megélnek. Ők mostanság ötvenes éveiket tapossák, szüleik pedig mostanában érik el az átlagéletkort, azaz gyakrabban kerülnek a halál mezsgyéjére. Ha megvan a harmónia a szobában, elfogadják a haldoklótól, amit mond és nyitottan követik a fejleményeket. Így az együttes megélés lehetőségei kialakulnak. Ennek a közös, empátiára alapozott HKÉ-nek az a pikantériája, hogy 1,2 vagy 3 egészséges, értelmes ember igazolja azt, amit a klinikai halálból éppen visszahozott 'beteg' mond. Tehát a betegséggel vagy a test/agy védekezésével összekapcsolt minden olyan magyarázat, ami azt mondja, hogy az élmények nem valósak, elveszti komolyságát.
Továbbá: 2-3 ember azonos tartalmú „tanúvallomása" bizonyító ereje nagyobb mint 1 személy közlése. Az esetek terjedése megsokszorozódik.
Ma Amerikában a lakosság kb. 30%-a fogadja el az élmények valódiságát. Az orvosok reagálásáról Amerikában, amikor elindult a HKÉ rendszeres kutatása: általában pozitívan fogadták, különösen azok, akiknek volt ilyen esetük, és nem tudták, hogy mit kezdjenek vele, jóllehet olykor pszichológiai utókezelést kellett alkalmazni.
Az egyházak reagálásáról: ahol a túlvilágkép fejlettebb (több részletet tárgyal), azoknál jobb, így a mormonoknál, pünkösdistáknál, buddhistáknál és a samanisztikus csoportoknál. A többieknek ez nehezebb téma, mert problémás az ősi könyvek esetleges kiegészítése vagy nagy a megszokottság. Nem hagyhatják, hogy az orvosok meglátása vagy egy misztikus élménye befolyásolja tanításukat.
Egyébként a Church of New Jerusalem (a Swedenborg svéd látnokra épülő egyház) túlvilágképe sokban hasonlít az NDE élményekhez.
A mormon vallást egy kb. 100 évvel ezelőtti NDE eset alapvetően befolyásolta. A tibeti halottaskönyv is mutat rokon vonásokat az NDE esetekkel.
Az olvasók reagálásáról: egyértelműen pozitív, Moody Dr. könyveiből kb. 90 millió példány kelt el. Már a HKÁ-ról való olvasás is életviteli változást okoz és az öngyilkosságra való hajlam csökken. Ezt a 80-as évek elején állapították meg a szociológusok.
Később egy személyes beszélgetésben Moody Dr számos tanácsot adott a HKÉ magyarországi kutatásának beindításához.
Ittlétekor, 2001. március 17. pénteken dominálóan orvosi/pszichológus és ápolói köröknek tart előadást, szombaton a Revital Alapítvány nyilvános konferenciáján is ad elő, amely a tanatológia témájának lesz szentelve.