Valóban igaz (lehet?), igaz, a saját tapasztalatom szerint volt, hogy évtizedek múlva teljesült a valamikori kérésem. De a lányomnál pontosan az jött be, amit kért a Sorstól. Kérése az volt, hogy olyan férfit küldjön neki az Ég, - akinek kevés barátja van, nem szereti a vendégeskedést, nyugodt, békés életet szeret élni, szeret autót vezetni, de ne a nyüzsgést, a mindenkori menést válassza.
Hát, bejött...
Kapott egy pontosan ilyen fiút. Az előbbi párjánál mindig nagy volt a forgalom, vagy jöttek- vagy mentek a barátok. Ő sem tudott a fenekén megülni, munkája után, pedig volt, hogy 14 órát is ledolgozott, még mindig mehetnékje volt. Tény, hogy fárasztó egy pasi volt... Nincs harag, csak a lányom a csendesebb életet szerette volna.
No most megadatott.
Sokszor már annyira csendes, hogy időnként talán túlságosan is...
Persze, azért csak megindultak erre-arra, de csakis a lányom hatására...
Tehát valóban bejön a fohász... Valóban ennek tudatában kérj és remélj.
*
Van egy nagyon komoly kívánságom: éljem meg, mostani eü. állapotomban és ne romoljak semmilyen okból, a 78-79. évet. S, úgy menjek el, hogy hirtelen, álmomban, ne legyen hosszú betegségem, senkire ne szoruljak, ne kerüljek kiszolgáltatott állapotba, ne nehezítsem sem a saját, de mások (a lányomnak) az életét sem. Ne legyenek fájdalmaim, s adja az Ég, hogy megismerhessem, megszeretgethessem a majdani unoká(i)mat, aki(ket) a lányomtól várok. Egyelőre még kilátásba sincs, mindenféle okból. Ez az én kívánságom, de sejtem, hogy többen u.ezt kívánják.
Miért ezt?
Édesanyámat 6,5 évig ápoltam, az ágy rabja volt, kegyetlen volt ez neki is, nekem is. De erre gondolni sem akarok.