Az ősrobbanás valóban megtörtént de nem robbanás volt.Ez a szó emberek általi fizikai fogalomrendszerhez köthető.
Ezek a tollba mondott anyagok a legújabb tudományos kutatások tárgyát képezik.
"Azt mondom nektek, amit tudok, és nem sok minden van, amit nem tudok. Tudom, hogy segítséget kell nyújtani egymásnak, és hogy a tágulás, a növekedés segíti a létezést. - Mármost, bár ez önellentmondásnak tűnhet, van nemlétezés. Ez nem a semmi állapota, hanem egy olyan állapot, amikor a valószínűségek és a lehetőségek adottak ugyan, de el vannak zárva attól, hogy megnyilvánuljanak. - Abban, amit történelemnek neveztek, halványan, alig felidézhetően volt egy ilyen állapot. Ez a gyötrelem állapota volt, amikor a teremtés és a lét erői önmagukban már ismertek voltak, de létrehozásuk módja még nem. - Ez volt az a lecke, amelyet Minden Létezőnek meg kellett tanulnia. Ez a gyötrelem a teremtés őseredete, és tükröződései ma is láthatók. Seth azt a szót, hogy "Isten", takarékosan használja - többnyire olyankor, ha diákokhoz beszél, akik a teológiai fogalmakhoz szoktak hozzá. De általában így emlegeti: "Minden Létező", vagy "Elsődleges Energia-Gestaltok". - Ennek a szövegnek egy része szükségszerűen eltorzul, mert az idő fogalmai szerint kell elmagyaráznom, hogy megérthessétek. Tehát a kedvetekért valami leírhatatlanul távoli múltról fogok beszélni, amikor ezek a dolgok történtek. - Minden Létező őrzi az emlékeket abból az állapotból, és ez állandó gerjesztő erőként szolgál - a ti fogalmaitok szerint - a megújuló teremtés érdekében. Ennélfogva minden egyes Én őriz emlékeket abból az állapotból, hiszen Minden Létező részei. Ezért van az, hogy a tudat minden egyes elemi részecskéjében ott működik a hajtóerő a megmaradás, a változás, a fejlődés és a teremtés iránt. Nemcsak, hogy Minden Létező törekszik további létre mint elsődleges tudat-Gestalt: minden részében működik ez az eltökélt vágy. - Mégis maga a gyötrelem lett az eszköz, maga a gyötrelem volt az az erős ösztönző erő, hogy Minden Létező megismerje önmagában a létezést. - Ha - bár ez lehetetlen - Minden Létező megsemmisülne, csak a legapróbb részecskéje maradna fenn, Minden Létező akkor is folytatódna, mert a legkisebb részecskéjében is megvan a teljesség ismerete, tudása.
Minden Létező így óvja Önmagát, így óv mindent, amit eddig teremtett és a szüntelen teremtést. - Amikor Minden Létezőről beszélek, értenetek kell az én helyemet Benne. Minden Létező nem ismer mást. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetséges többet ismerni. Nem tudja, hogy létezik-e rajta kívül még ugyanolyan lelki Gestalt, mint amilyen Ő. Ha léteznek ilyenek, Ő ennek nincs tudatában. Állandóan keres. Tudja, hogy valami létezett az ő alapvető dilemmája előtt is, amikor még nem tudta megvalósítani Önmagát. - Elképzelhető tehát, hogy Minden Létező - a ti fogalmaitok szerint - oly régen vette kezdetét, hogy eredetét már elfelejtette: hogy egy másik Elsődlegesből bontakozott ki, amely - ismét a ti fogalmaitokat használva - régen továbbment a Maga útján. Vannak tehát kérdések, amelyekre nem felelhetek nektek, mert a rendszerben, amelyben létezünk, nincs meg rájuk a válasz. Annyit tudunk, hogy a mi Minden Létezőnk rendszerében a teremtés folytatódik, és a fejlődés sohasem áll meg. Következtethetünk rá, hogy más rendszerekben, amelyekről nem tudunk, ugyanez igaz. - A megnyilvánulás keresésének kínja jelenthette Minden Létező vajúdását, a szülési fájdalmakat. Képzeld most el, hogy benned van a világ összes remekműve, minden szobor és minden festmény, hogy valóságként ott lüktetnek benned, de nincs anyagod, nincs tudásod, hogy megvalósítsd mindezt, és gyötörne a vágy, hogy létrehozd őket. Ez neked mint festőnek [ez természetesen Robnak szólt] talán mikroszkopikusan kis méretekben érzékletessé teheti, mekkora kín és milyen hajtóerő működött.
- Vágy, kívánság és várakozás uralkodik minden mozgáson, és ez az alapja minden valóságnak. Minden Létezőben tehát a teremtés kívánsága, vágya és várakozása minden más lét előtt létezett már. E vágyak és várakozások ereje, vitalitása a ti fogalmaitok szerint annyira tarthatatlanná vált, hogy Minden Létezőnek meg kellett találnia a megvalósítás módját. - Más szóval: Minden Létező a létnek egy bizonyos állapotában létezett, de azok nélkül az eszközök nélkül, amelyekkel létét kifejezhette volna. Ez volt a gyötrelem állapota, amelyről beszéltem. Mégis kétséges, hogy enélkül a koncentrált vágyakozás nélkül Minden Létező eléggé összpontosítani tudta volna összes energiáját ahhoz, hogy megteremtse a valóságokat, amelyek a valószínűség ideavilágában Őbenne voltak. - A gyötrelem és a teremtés kínja jelentette az Ő számára saját valóságosságát. Más szóval: az érzések mint belső élmények kellően bizonyították Minden Létező számára, hogy van. - Kezdetben, a ti fogalmaitok szerint minden valószínű valóság ködös álomként létezett Minden Létező tudatában. Később ezek a gomolygó "álmok" egyre részletesebbé és elevenebbé váltak. Az álmokat meg lehetett különböztetni egymástól, mígnem Minden Létező tudatos figyelme rájuk irányult. És kíváncsisága és vágyakozása folytán Minden Létező több figyelmet fordított álmaira. - Minden Létező ekkor tudatosan mind több és több részletet adott nekik, vágyott a sokféleségükre, és megszerette azokat, amelyek még nem különültek el Tőle. Tudatot és képzeletet adott a személyiségeknek, amikor még csak az Ő álmaiban léteztek. Ők is megtanulták, hogy valóságosak legyenek. - A lehetséges létezők rendelkeztek már tudattal a ti fogalmaitok szerint már kezdetben is, sőt minden kezdet előtt. Követelték, hogy kibocsáttassanak a létezésbe, és Minden Létező az Ő kimondhatatlan kegyelmében megkereste Önmagában ennek a módját. - Hatalmas képzeletével Minden Létező megértette a tudat kozmikus szaporodását, amely e keretek között nem mehetett végbe. Ahhoz, hogy ezeket a lehetőségeket világra segítse, valóságra volt szüksége. Minden Létező látta ekkor a lehetséges, tudatos egyének végtelen sokaságát, és előre látott minden lehetséges fejlődést, de mindezek Önmagán belül voltak bezárva, amíg meg nem találta az eszközöket. - Ez volt a ti fogalmaitok szerint az elsődleges kozmikus dilemma, amellyel Minden Létező mindaddig küzdött, amíg Minden, Ami Volt, tökéletesen be nem kapcsolódott, be nem burkolódott ebbe a kozmikus problémába. - Ha nem oldotta volna meg, Minden Létezőnek az önmagában örvénylő őrülettel kellett volna szembenéznie. Szó szerint értelmetlen valóság, egy elvadult világmindenség keletkezett volna. - A késztetés két forrásból eredt: a tudatos, de még csak lehetséges egyéni Ének felől, akik Isten álmában eleven létre ébredtek, és az Isten felől, aki arra vágyott, hogy szabadon bocsássa őket. - Másrészt viszont elmondható, hogy ez a késztetés csupán Isten részéről állt fenn, hiszen a teremtés az Ő álmában létezett, de az ilyen elsődleges piramis-Gestaltokban olyan óriási erő lakozik, hogy még álmaikban is van vitalitás és valóság. - Ez tehát a dilemmája minden elsődleges piramis-Gestaltnak: Ő teremti a valóságot. Minden egyes tudatban felismerte a benne rejlő óriási lehetőséget. És ekkor meglettek az eszközök. Fel kellett szabadítania álmából a teremtményeket és a lehetőségeket. - Ha ezt megteszi, valóságosságot ad nekik. Csakhogy ez együtt járt saját tudata egy részének elveszítésével, hiszen ebben a tudatrészben tartotta fogva őket. Minden Létezőnek engednie kellett. Saját teremtményeiként gondolt ugyan ezekre az egyénekre, közben mégis Önmaga részeiként tartotta őket, és megvonta tőlük a valóságosságot. - Ahhoz, hogy az egyéneket felszabadítsa, el kellett veszítenie Önmagának azt a részét, amely teremtette őket. Nem tudta már áttekinteni azt a számtalan valószínűséget, amely minden egyes tudatban felmerült. Szeretettel és vágyakozással elengedte Önmagának azt a részét, és a teremtmények szabadok lettek. A teremtés villanásában felrobbant a lelki energia.
- Minden Létező tehát ebben a teremtő mozdulatban elveszítette Önmaga egy részét. Minden Létező szereti minden teremtményét, a legapróbbikat is, mert felismeri, mennyire drága és mennyire egyszeri minden egyes tudat, amelyet ilyen körülmények között, ekkora áron teremtett. Diadalmas és boldog minden egyes tudat fejlődése láttán, mert ez hozzátesz a diadalhoz az alapállapothoz képest, és örül minden teremtménye legcsekélyebb kreatív cselekedetének is. - Minden Létező önmagából és abból az állapotból életre keltette a lehetőségek végtelenjét. Gyötrelmeiben megtalálta a módot, hogy önkifejezés útján szabadságot adjon, és ezáltal létrehozta az egyedi tudatokat. Jogosan örvendezik tehát. Mégis, minden teremtmény emlékezik eredetére, és most Minden Létezőről álmodnak, ahogyan azelőtt Minden Létező álmodott róluk. És a hatalmas forrás felé kívánkoznak, és vágyaik arra irányulnak, hogy saját alkotásaik által felszabadítsák Őt, és valóságosságot adjanak Neki. - A mozgató erő még mindig Minden Létező, de az egyéniség nem illúzió. Most ugyanilyen módon és ugyanebből az okból adsz szabadságot a személyiségtöredékeknek álmaidban. Ugyanebből az okból teremtesz, és benned van, mint mindenkiben, az ős gyötrelem emléke - az alkotás iránti vágy: az a törekvés, hogy minden lehetséges tudatot kiszabadíts a létezésbe. - Az én küldetésem az, hogy nektek segítsek, és a ti időtök évszázadain át mások is jöttek ezzel a küldetéssel, mert miközben fejlődtök, ti is alkottok új dimenziókat, és ti is segíteni fogtok másokat. - Köztetek és Minden Létező között sohasem szakad meg a kapcsolat; az Ő figyelme annyira finom és éles, hogy valóban az ős teremtő szeretetével fordul minden egyes tudat felé."