Valami összekeveredett...
Ki is volt ez az önmagát is meghazudtoló ember...?
A RÓMAI CSÁSZÁR, I. Konstantin i. sz. 325-ben összehívta az összes püspököt Niceába. Célja az volt, hogy eldöntsék azt a sokat vitatott kérdést, hogy milyen kapcsolat fűzi Istent a Fiához. A jelenlévők között volt egy férfi, akit kora legműveltebb emberének tartottak: Caesareai Euszebiosz. Euszebiosz a Szentírás szorgalmas tanulmányozója volt, és szilárdan kiállt a keresztényi egyistenhit mellett.
A niceai zsinaton maga Konstantin „elnökölt . . . , és a vitákban is részt vett”, írja a Britannica Hungarica. Személyes indítványozására a Krisztusnak az Istenhez fűződő kapcsolatát kifejező, „kulcsszerepet játszó egylényegű . . . szó bekerült a niceai hitvallásba”, amely „kimondja, hogy a Fiú . . . azonos lényegű az Atyával”. A püspökök, tartva a császártól, két kivétellel mind aláírták a hitvallást, bár sokuk nem értett azzal egyet. Vajon Euszebiosz volt az egyik kivétel?
Euszebioszt foglalkoztatta az az eldöntetlen kérdés, hogy milyen kapcsolat fűzi az Atyát a Fiúhoz. Vajon az Atya már a Fiú előtt is létezett, ahogyan Euszebiosz hitte? Vagy az Atya és a Fiú egyidejűleg léteztek? „Ha egyidejűleg léteznek, hogyan lehet atya az Atya, és fiú a Fiú?” — kérdezi. Szentírási utalásokkal is alátámasztotta hitnézetét, idézve a János 14:28-at, amely azt mondja, hogy „az Atya nagyobb”, mint Jézus, valamint a János 17:3-at, amely Jézusra úgy utal, mint akit ’elküldött’ az egyedüli igaz Isten. A Kolosszé 1:15-re és a János 1:1-re hivatkozva Euszebiosz úgy érvelt, hogy a Logosz, vagyis a Szó „a láthatatlan Isten képmása”, Isten Fia.
Meglepő módon azonban a niceai zsinat végén Euszebiosz az ellenkező oldalon foglalt állást. Szöges ellentétben szentírási álláspontjával, miszerint Isten és Krisztus nem egyidejűleg léteznek, Euszebiosz a császár mellé állt.
Írtam egy rövid választ , de töröltem, mert megvallom elég "bunkóra" sikeredett még a jóindulatú megítélés alapján is...
A niceai zsinat nem arról szólt, mint amit az idézett hozzászólás állít. Ami teljesen bizton állítható: Euszebiosz és Konstantin egészen biztos más álláspontot képviselt:
Konstantin nem volt megkeresztelve!, a milánoi ediktumát is csak a keresztények maga mellé állítása miatt adta ki, s eltemetni is arianus pap temette el, ugyanis Ő Arius tanaival értett egyet, s azt is megkockáztatom nem a feltámadásban, hanem a reinkarnációban hitt...
Két rövid írás a zsinatról a Rubicon-ból és a wikipédéiából, bár van néhány dolog amit ma az egyháztörténészek megegyező módon másként vélnek, de ime:
Csatolás megtekintése 325. május 20.pdf
Csatolás megtekintése Niceai hitvallás.pdf
Amit mindenképpen fontos hangsúlyozni: A niceai zsinat csak egy állomás volt a 320. évi alexandriai és a 381. évi konstantinápolyi zsinat között, sőt a "Hiszekegy" későbbi/mai szerepét csak a 6. század végén nyerte el...
Tehát: egy libiai pap, egy Arius nevű 319-ben nekiszegezte a következő kérdést, kora egyik legnagyobb egyházi tekintélyének, alexandriai Sándor püspöknek :
Ha az Atya nemzette a Fiút, akkor az így nemzett életének volt ugye kezdete? (Vagyis ha az Atya a szülő akkor a gyermek /élete/ egy adott időtől kezdődött) Sándor ijedtében összehívta az alexandriai zsinatot 320-ban. Nem sikerült Ariust és követőit eretneknek nyílvánítani, sőt a niceai zsinatnak sem . Követői két lépcsőben kiváltak!!! az Egyetemes(katolikus) Egyházból...
Mert ha végiggondoljuk itt többről van szó, mint azt elfogadni, hogy ember(is) lehet Isten Fia, ember is Istenné válhat.
Itt már arról is szó van, ami pedig Origenes és Kelemen idején még elfogadott volt, hogy az egyházatyák elutasították a lélek halhatatlanságát és transzcendentális voltát, ezzel annak isteni eredetét. Tulajdonképpen a reinkarnációt..
Ehelyett a
creatio ex nihilo-t, a semmiből teremtést hirdették, s ezt hírdetik ma is....Ha a lélek nem Isten része akkor Isten nem is teremthette saját lényegéből, tehát a lélek az anyagi világ része....
Vagyis a niceai zsinat csak egy állomása volt annak a háborúnak melynek előtte azt hirdették, a lélek egy láthatalan világ része és örök, míg a test az anyagi világ része amely változó, sőt mivel Isten az ember t saját képére és hasonlatosságára teremtette, s lehelt beléje "lelket", Isten és ember között egyfajta rokonság áll fenn.. Nos utánna pediglen miként ma is azt vallották vallják a lélek a változó anyagi világhoz tartozik, hisz hogy lehetne Isten része ha elbukhat, bűnözhet, jelentősen megváltozhat......hiszen hogyan is tartozhatna az állandó változatlan Istenhez...
Szóval ehhez Eusebiosnak nemsok köze van....
S hogy Kyranak is legyen mit a "hóna alá kapni" felkészüléshez... Timothy D. Barnes könyve a neten megtalálható