Nagyon elvakult a hozzáállásod. Mivel az orvosok is emberek van közöttük aki lelkiismeretesen és van aki hanyagul végzi a munkáját, ahogy az élet összes területén. Kijelenteni, hogy az lesz beteg aki orvoshoz megy azért elég hajmeresztő dolog. Főleg, hogy a múltban orvosok ezrei kockáztatták vagy áldozták fel az életüket a gyógyításért. Csak példaképp a vakcinakutatás során pl a kanyaró vagy a sárgaláz járványok idejében az orvosok saját magukon kísérleteztek, saját magukat betegítették meg a kórokozókkal és sokuk sajnos mindezt nem élte túl. Van az éremnek másik oldala is. Azért mert te belefásultál ebbe a szakmába nem kéne a hitelét rontani másoknak. Én is jártam már meg nem egy orvossal, engem is diagnosztizáltak félre, és én is kaptam olyan gyógyszereket amik nem használtak. De attól, hogy van egy folt a banán héjján még nem rohadt az egész. Kíváncsi lennék te mit javasolsz ha valaki beteg lesz, mégis mihez kezdjen. Igya otthon a kamilla teát mézzel, és hívjon egy sámánt, vagy imádkozzon mert az majd segít?
Aki orvos, ő 0-24 orvos. Olyan nagyon kevés van a regisztrált létszámukhoz képest. Valahol 0,00000465 lehet a létszámuk.
A vakcinakutatás során csak azok a hülyék estek áldozatul, akik elhitték a kórokozó-elméletet. Megpróbáltak egy elméletet bizonyítani, de mivel hibás volt, ezért meghaltak- És már senkinek sem beszélhettek arról hogy meghülyítették őket a Tekintélyek. A Tekintélyeket pedig sosem érdekelte hogy hányan halnak meg. Nekik csak az volt a lényeg, hogy őket csodálják, féljék, és a nevük ismert legyen, esetleg fennmaradjon. Ez ma sem változott.
Állítások:
1. Az orvosok gyógyítanak.
2. A gyógyszerek megszüntetik a betegségeket.
3. A betegek száma folyamatosan emelkedik (a statisztikák szerint).
4. A betegségek száma növekszik.
5. Az oltások megelőzik a járványokat.
Tapasztalatok:
A fenti állítások közül az 1., a 2. és az 5. nem igaz.
A fenti állítások közül a 3. igaz.
A fenti állítások közül a 4. és az 1. a 2. következménye.
A banán héján a pöttyök azt jelzik, hogy a benne levő keményítő cukorrá alakult, vagy ez a folyamat zajlik benne.
Csak egyetlen dolgot javasolhatok bárkinek aki betegnek gondolja magát: tanuljon. A pillanatnyi jelenségeivel kapcsolatos tudást pedig ott helyben átadom neki. Általában kell hozzá 1-2 óra. De a megértéséhez neki kell tanulnia. Aki nem teszi, vele nincs több dolgom.
Az akadémikus orvoslás nem szakma. Ez már régen kiderült róla. Az ugyanis a következő "szakmák" összessége a többség esetében: gyógyszergyári ügynök, hivatásos balfasz, hivatásos magamutogató, rossz színész, birka.
Egy állítólag Paracelsusnak tulajdonított mondás szerint egy orvos néha segít, de mindig vígasztal. Ennek eddig tudomásom szerint egyetlen orvos felelt meg az elmúlt évtizedekben: dr. Papp Lajos, foglalkozását tekintve szívsebész. Hallottunk még 1-2-ről, de aztán többről már nem. Ez mennyi is a teljes létszámhoz képest? Hányan ülnek oda bármelyik kezeltjük ágyához, és beszélgetnek vele mint ember a másik emberrel? Nincs rá idő? Van!
A vizitkor bejön a főbarom, színészkedik egy kicsit, majd kimegy és beikszel egy rubrikát a táblázatban. Majd borítékba rakja az osztályos és a beosztott orvosok jelentéseit a különféle szerek alkalmazási tapasztalatairól és leadja postázásra. Ennyi történik mindössze, semmi más. Ennek mi köze a gyógyításhoz, vagy miben mutatkozik meg a gyógyítás jellege?
Amit nem értek és más tapasztalatom van vele kapcsolatban mint amit állítanak róla, annak alaposan utánanézek. Ezért kutatással foglalkozom. A legtöbbjükről azt állítják hogy köze van a gyógyításhoz. De nem! A gyógyuláshoz van köze. Bár néha elég távolról. Viszont igazolja mások gyógyulással kapcsolatos tapasztalatait, megmutatja azok működését.
Közismert, hogy a veszprémi kórházban a szülészet egykori vezetője kizárólag császármetszést alkalmazott. Majd ő megmondja hogy mikor születik meg valaki, nehogy már a Természet mondja meg azt, hogy mikor van készen valaki a világra jönni! A csecsemőhalandóság és a különféle maradandó elváltozások száma 40-szeresére emelkedett emiatt. 5 év kellett ahhoz, hogy kirúgják. Annyira védték azok, akik a lehetőséget a kezébe adták. Aztán az egyik apuka találkozott néhány más apukával, és szóltak neki, hogy 24 óra múlva vagy halott lesz, vagy egész életére béna.
Elmenekült, és több országban próbálkozott, de a híre mindenhol utolérte, néhol meg is előzte. Most valahol brit földön mosogat. Állítólag elég jó benne. Megtalálta a helyét és a neki való szakmát.
Egy másik szülésznek soha nem kellett hét végén bemennie szüléshez. Minden páciense hétköznap szült, általában keddtől csütörtökig. Ezt az eredményt különböző szerek beadásával érte el. A megszületett gyermekek között szintén 40-szeres körül volt a különböző, gyógyíthatatlan elváltozások száma. Ott is összefogtak az apukák. Végül egy meszesgödörből húzták ki, ahova részegen és tudatmódosító szerek hatása alatt beleesett. Már halott volt egy ideje mikor rátaláltak. Az oltott mész pedig nem viccel... elég fájdalmas, fulladásos távozás.
Ilyen esetről egyre többről hallani. A vígasztalós esetek számának növekedéséről pedig nem, egyről sem. Hány életet tettek tönkre csak ők ketten akiket megemlítettem? És hányat mások, akikről még nem tudunk?
Szóval nem fog sikerülni a hibás és kényszerrel besulykolt "tudások" alapján létrehozott temérdek nyomorúságot senkinek sem megvédeni. Még neked sem.
Mert a kép egyre tisztább sokak előtt.
Egy ideig nem késő újat tanulni. Akár olyat, ami teljesen eltér a korábbi tanoktól. Mert ha nem, akkor egy idő múlva agyonnyomja, halálra sebzi a tettek súlya azok elkövetőit. Az orvosok legalább egy évtizeddel korábban halnak meg mint azok akik többsége, betegként felkeresik őket. Az ok az esetek többségében öngyilkosság.
Én más utat járok, és szerencsére egyre többen szintén így tesznek. de még messze vagyunk a döntő többség létszámától. Valószínűleg előbb hal meg a többségünk, minthogy mi legyünk a döntő többség.
S ezt tudják az akadémia vezetői, az oktatás irányítói, és a gazdáik is.