Ha agnosztikus vagy, akkor igaz, amit állitasz. Ha istenhivő vallásos vagy istentagadó ateista, akkor Isten léte nem feltételes mondatban fogalmazódik meg.
Ahogy Progressor is megállapitja, az élet tiszteletének, a mélyen gyökerező értékrendnek nem szükséges feltétele az istenhit. Ami ehhez feltétlenül elengedhetetlen az a humanizmus. Több vallási irányzat tesz kitételeket, amelyek szerint az élet tisztelete nem vonatkozik mindenkire egyenlő módon.
Véleményem szerint van igazság abban, amit irsz, de én módositanám kijelentésedet: Akiknek meg nincsen hitük (akár van Istenben akár valami ideában, amiben hinni tudnak), azok mint egy falevél, sodrodnak az újabb és újabb -izmusok hatására amit a történelem, a modern kor éppen divatba hoz.
Értem, mit mondasz. Mégis szerintem az értékrend nem attól függ szerintem, kiben vagy miben van valakinek bizodalma (Isteneben, önmagában, az anyagban, vagy miben), hanem milyenmércékkel szemléli magát a többi emberrel, a világgal szemben. Ha úgy tetszik, az értékrend meglétéhez egy viszonyitási alap kell. Ez az alap, amely "jósági" rendbe sorolja a tetteket, eseményeket, tulajdonságokat. Szerintem az, hogy mennyire hisz valaki Isteneben, önmagában, az anyagban, vagy miben, fogja meghatározni, mennyire tartja magát valaki ehhez a rendhez.
A sodródók ott kötnek ki, ahol megszűnik sodródásuk kényszerű hajtó ereje. Ott hagyják abba lelki bevásárlókörútjukat, ahol lelkük kiegyensúlyozódik. Ez valóban sokak számára a transzcendens megtalálása a hitben. De éppigy megtalálhatja valaki sodródása végállomását az istentagadás bizonyosságában is.