Addig, amíg valamelyik történelmi egyházhoz tartozik, nem aggódnék. Akkor van nagy baj, ha szekták vonzásába kerül. Remélem, nálatok nem így lesz.
Isten és más mesék
- Téma inditó Diogenes-44
- Kezdés dátuma
- Státusza
Addig, amíg valamelyik történelmi egyházhoz tartozik, nem aggódnék. Akkor van nagy baj, ha szekták vonzásába kerül. Remélem, nálatok nem így lesz.
Lehet hogy van isten lehet, hogy nincs.
Viszont akiknek van (bármilyen) Isten hitük azoknak van egy mélyen gyökerező értékrendjük, amely alapján tisztelik az életet. Nem tesznek olyat másokkal amit nem szeretnének, hogy velük is megtegyék.
Ez nem a templomba járókról szólt.
Akiknek meg nincsen isten hitük (akár van isten akár nincs), azok mint egy falevél, sodrodnak az újabb és újabb -izmusok hatására amit a történelem, a modern kor éppen divatba hoz.
Viszont akiknek van (bármilyen) Isten hitük azoknak van egy mélyen gyökerező értékrendjük, amely alapján tisztelik az életet. Nem tesznek olyat másokkal amit nem szeretnének, hogy velük is megtegyék.
Ez nem a templomba járókról szólt.
Akiknek meg nincsen isten hitük (akár van isten akár nincs), azok mint egy falevél, sodrodnak az újabb és újabb -izmusok hatására amit a történelem, a modern kor éppen divatba hoz.
Szia szemur!
Azok az emberek, akik nem Istenben hanem önmagukban, illetve önmaguk képességeikben hisznek, hogy saját problémájukat megtudják oldani mindenféle Isteni segítség nélkül, nekik nincs mélyen gyökerező értékrendjük?
Ezek az emberek mint egy falevél, sodródnak az élet áradatával?
Szerinted az életben ki jut el tovább. Egy Istenhívő, vagy aki tesz is valamit érte?
sok igazság van abban amit mondtál....
de én kiegészíteném azzal, hogy azok, kik sodródnak, mint egy falevél, azok kötnek ki az istenhitnél előbb-utóbb
ha az ember megtanulja kezelni saját félelmeit, akkor neki az istenhit egy kulturtörténeti érdekesség
Ha agnosztikus vagy, akkor igaz, amit állitasz. Ha istenhivő vallásos vagy istentagadó ateista, akkor Isten léte nem feltételes mondatban fogalmazódik meg.
Ahogy Progressor is megállapitja, az élet tiszteletének, a mélyen gyökerező értékrendnek nem szükséges feltétele az istenhit. Ami ehhez feltétlenül elengedhetetlen az a humanizmus. Több vallási irányzat tesz kitételeket, amelyek szerint az élet tisztelete nem vonatkozik mindenkire egyenlő módon.
Véleményem szerint van igazság abban, amit irsz, de én módositanám kijelentésedet: Akiknek meg nincsen hitük (akár van Istenben akár valami ideában, amiben hinni tudnak), azok mint egy falevél, sodrodnak az újabb és újabb -izmusok hatására amit a történelem, a modern kor éppen divatba hoz.
Értem, mit mondasz. Mégis szerintem az értékrend nem attól függ szerintem, kiben vagy miben van valakinek bizodalma (Isteneben, önmagában, az anyagban, vagy miben), hanem milyenmércékkel szemléli magát a többi emberrel, a világgal szemben. Ha úgy tetszik, az értékrend meglétéhez egy viszonyitási alap kell. Ez az alap, amely "jósági" rendbe sorolja a tetteket, eseményeket, tulajdonságokat. Szerintem az, hogy mennyire hisz valaki Isteneben, önmagában, az anyagban, vagy miben, fogja meghatározni, mennyire tartja magát valaki ehhez a rendhez.
A sodródók ott kötnek ki, ahol megszűnik sodródásuk kényszerű hajtó ereje. Ott hagyják abba lelki bevásárlókörútjukat, ahol lelkük kiegyensúlyozódik. Ez valóban sokak számára a transzcendens megtalálása a hitben. De éppigy megtalálhatja valaki sodródása végállomását az istentagadás bizonyosságában is.
Szia FagyisSzent!
Én azért írtam az önmagunkban való hitről, mert ez az egyik kiindulási pont, életünk kialakításában. Itt arról van szó, hogy mennyire hiszünk önmagunkban és hogy ezáltal mit tudunk felmutatni az életünk különböző területein.
Azok az emberek akik sodródnak az árral, ha van is célkitűzésük, de nincs hitük és nem tesznek érte semmit. Inkább azt mondják, hogy majd az idő megoldja. Márpedig ha az embernek nincs hite hozzá és mivel ez kulcsfontosságú céljaink elérésében, nem fogja tudni elérni azt.
Ezzel azt akartam mondani, hogy akik sodródnak az árral azoknak mindegy hogy mi történik a világban és nem is akarnak érte tenni semmit, ráadásul nekik épp úgy jó, ahogy van. Ők arra várnak, hogy majd a semmittevéstől helyreáll az életük. Néha van hogy helyre is áll, de olyankor nem ők tettek érte. Ilyenkor ki kitől függ?!
Én azt mondom, hogy azok az Istenhívők sodródnak az árral, akik aszerint élnek, hogy Isten parancsait, próbálják meg követni és nem a sajkát erejükből élnek.
Szinte teljes az egyetértés közöttünk ezügyben.
Az egy eltérés, ami nézeteink között megmarad talán az, hogy a sodródást mintha az istenhívők sorsának tekintenéd. Én egy sokkal tágabb emberi csoportban látom ugyanezt a sodródást. Az illúzióvesztett, ideáloktól megfosztott emberek, akik sodródnak, mert nincs erkölcsi kapaszkodó felület, amiben megtarthatnák magukat.
Jó kérdés! Te mivel magyarázod?
Szia papbacsi!
Azt kérdezted, hogy mivel magyarázzák hogy az ember tud alkotni és gyönyörködik a szépbe.
Az én válaszom erre, hogy a teremtéssel.
Ha az ember teremt valamit a világ számára, akkor ő nem fogja élvezni azt, mivel saját maga teremtette meg önmagából, önmaga erejéből. Ő csak maximum gyönyörködni fog tudni benne. Itt most lelki gyönyörről van szó. Plusz övé az elismerés.
De ez a teremtés folyamata közben is így van. Mikor teremtesz, közben gyönyört látsz a folyamatban, mivel a te alkotásodról van szó és közben arra is gondolsz, hogy milyen sikerélményed lesz a végén.
Gondolj például a festőkre. Mikor festenek mondjuk egy képzeletbeli tájképet, ugyanez az érzés, illetve lelki gyönyör játszódik le bennük.
Viszont ők a végén nem fogják élvezik alkotásuk, csak gyönyörködnek benne.
az ateizmus a létező legrosszabb fogalom szerintem....
mondjuk a medius talán jobban lefedné a ma ateistáknak nevezett emberek többségét
fent az isten, lent az anyag, kettő között meg az ember, aki keresi a helyét
és nem elsősorban az érdekli, hogy a világ egy sötét lukból vagy egy világos elméből pattan-e ki
hanem valami nyugvópontot keres
mondjuk a medius talán jobban lefedné a ma ateistáknak nevezett emberek többségét
fent az isten, lent az anyag, kettő között meg az ember, aki keresi a helyét
és nem elsősorban az érdekli, hogy a világ egy sötét lukból vagy egy világos elméből pattan-e ki
hanem valami nyugvópontot keres
Szia Progressor!
Ma kaptam egy olyan "beszélgetést" amiért hálás leszek míg élek
egy barátomtól lehet ha az alkotásra gondolunk boldogságot és
örömöt okozunk a folyamattal magunknak is.Egy gondolat Jézus
hegyi beszédéből :"Boldogok ti,kik éheztek:mert megelégíttettek.
Boldogok ti,kik most sírtok mert nevetni fogtok."
tehát mindig keresni kell ,míg elégedett nem leszel
Véleményem szerint van igazság abban, amit irsz, de én módositanám kijelentésedet: Akiknek meg nincsen hitük (akár van Istenben akár valami ideában, amiben hinni tudnak), azok mint egy falevél, sodrodnak az újabb és újabb -izmusok hatására amit a történelem, a modern kor éppen divatba hoz.
Értem, mit mondasz. Mégis szerintem az értékrend nem attól függ szerintem, kiben vagy miben van valakinek bizodalma (Isteneben, önmagában, az anyagban, vagy miben), hanem milyenmércékkel szemléli magát a többi emberrel, a világgal szemben. Ha úgy tetszik, az értékrend meglétéhez egy viszonyitási alap kell. Ez az alap, amely "jósági" rendbe sorolja a tetteket, eseményeket, tulajdonságokat. Szerintem az, hogy mennyire hisz valaki Isteneben, önmagában, az anyagban, vagy miben, fogja meghatározni, mennyire tartja magát valaki ehhez a rendhez.
A sodródók ott kötnek ki, ahol megszűnik sodródásuk kényszerű hajtó ereje. Ott hagyják abba lelki bevásárlókörútjukat, ahol lelkük kiegyensúlyozódik. Ez valóban sokak számára a transzcendens megtalálása a hitben. De éppigy megtalálhatja valaki sodródása végállomását az istentagadás bizonyosságában is.[/quote]
Ez teljesen igaz ok okozat!
Értem, mit mondasz. Mégis szerintem az értékrend nem attól függ szerintem, kiben vagy miben van valakinek bizodalma (Isteneben, önmagában, az anyagban, vagy miben), hanem milyenmércékkel szemléli magát a többi emberrel, a világgal szemben. Ha úgy tetszik, az értékrend meglétéhez egy viszonyitási alap kell. Ez az alap, amely "jósági" rendbe sorolja a tetteket, eseményeket, tulajdonságokat. Szerintem az, hogy mennyire hisz valaki Isteneben, önmagában, az anyagban, vagy miben, fogja meghatározni, mennyire tartja magát valaki ehhez a rendhez.
A sodródók ott kötnek ki, ahol megszűnik sodródásuk kényszerű hajtó ereje. Ott hagyják abba lelki bevásárlókörútjukat, ahol lelkük kiegyensúlyozódik. Ez valóban sokak számára a transzcendens megtalálása a hitben. De éppigy megtalálhatja valaki sodródása végállomását az istentagadás bizonyosságában is.[/quote]
Ez teljesen igaz ok okozat!
Szia eede!
Amit te írtál, az a te reális gondolkodásod az ateista emberekről.
Az ateista gondolkodásúak azért érnek többet, mert ők nem Istenkeresők, hanem saját magukat próbálják megtalálni, saját magukból merítenek erőt, hogy érvényesülni tudjanak a világ különböző területein. Én azt mondom, ha valaki Istenkeresőként éli az életét, az a saját magában való hitét veszíti el. Nem azt mondom hogy nem lehet valaki Istenhívő, hanem hogy mindenkinek a saját erejéből kell megtalálnia önmagát, önmaga helyét a világban. Ehhez nincs szükség Istenre, már ha létezik is. Így azonban pont az Istenhívők nagy része az, aki nyugvópontot próbál keresni, mégpedig az Isten által való téves hitükkel, hogy rábízzák magukat. Végül is ők azok, akik sodródnak az árral.
Nem az a lényeg hogy a dolgok kiből ugranak elő, hanem hogy miért nem belőled ugrott ki. Ne feledd el hogy ő miért Isten!
Vagy te egy olyasvalaki vagy, aki inkább ráakarja bízni magát másokra?
még az a szerencse, hogy a dolgok nem ilyen feketeüfehérek, különben te, progr. meg az összes "értékes" ateistáid sose jutnának be a "végső béke" "mennyországába"...
A legtöbb ateista SOHASE találja meg a helyét a világban, előbb-utóbb belefásul a kutakodásba/küzdelmekbe és kiég vagy bekattan -- esetleg valami extrémnek látszó élmény v. a haláltól való rettegés hatására megtér...
Teista / ateista, érvényesülés, önmegvalósítás, istenhit -- pl. egy buddhista vagy akar egy taoista számára üres, értéktelen, hiábavaló rángatózás csupán.
Szia rita21!
Életünk legnagyobb részét, hiteink határozzák meg.
A céljaink kitűzéséhez pedig három dologra van szükség, amihez a hit, ugyancsak nélkülözhetetlen. Mégpedig: Vágy, Hit, Elvárás
Ha ez három dologból hiányzik is egy, akkor nem fogod elérni célod.
-Vágy:
Mindig kell, hogy vágyáll valamire.
-Hit:
Mindig legyen hited, hogy eltudod érni célodat.
-Elvárás:
Várd el magadtól, vagyis tegyél meg mindent annak érdekében, hogy megvalósítsd célodat.
Amit írtál hogy a sodródók ott kötnek ki, ahol megszűnik sodródásuk kényszerű hajtó ereje, az nemigazán elfogadható, mivel ők maguk választották, hogy sodródnak az árral. Viszont abban igazad van, hogy ott hagyják abba lelki bevásárlókörútjukat, ahol a lelkük kiegyensúlyozódik és sajnos megelégednek annyival.
- Státusza
Hasonló témák
