Napi áhitat
Jövevény voltam, és befogadtatok
"1Küldjetek bárányokat az ország uralkodójának Szelából a pusztaságon át Sion leányának hegyére! 2Bujdosó madárhoz, földúlt fészekhez hasonlítanak Móáb leányai az Arnón gázlóinál. 3Tartsatok tanácsot, hozzatok döntést! Tedd árnyékodat fényes délben olyanná, mint az éjszaka! Rejtsd el az elűzötteket, ne jelentsd föl a bujdosókat! 4Hadd lakjanak nálad az elűzött móábiak! Légy rejtekhelyük, ha jön a pusztító! Mert vége lesz az erőszaknak, megszűnik a pusztítás, eltűnnek az ország eltiprói. 5Kegyelem által készül egy trón. Megingathatatlanul ül azon Dávid sátorában a bíró, aki törődik a joggal, és szorgalmazza az igazságot. 6Hallottunk Móáb gőgjéről, hogy milyen gőgös, fennhéjázó, dölyfös és öntelt, üres hencegő. 7Ezért jajgatni fog egyik móábi a másikért, mindenki jajgatni fog. Nyögni fogtok összetörten Kír-Hareszet aszú szőlőjéért, 8mert elhervadtak Hesbón szőlőhegyei, Szibmá szőlőtőkéi. A nép urai lemetszették vesszőit, pedig Jazérig értek, befutották a pusztaságot. Hajtásai szétágaztak, a tengeren túlra nyúltak. 9Ezért elsiratom Szibmá szőlőtőkéit, ahogyan sirattam Jazért. Elárasztlak könnyeimmel, Hesbón és Elálé, mert szüretedről és aratásodról elmaradt a kurjantás. 10Odalett az öröm és vigadozás a szőlőskertben, nem ujjonganak a szőlőkben, nem kiáltoznak. Nem tapos bort sajtókban a taposó, a kurjantást megszüntetem. 11Ezért, mint a citera, zeng a bensőm Móábért, a keblem Kír-Hereszért. 12És ha megjelenik Móáb az áldozóhalmon, bárhogyan fáradozik, még ha szentélyébe megy is imádkozni, nem érhet el semmit. 13Ezt az igét mondta az ÚR Móábról már régen. 14De most így szól az ÚR: Három esztendőn belül, a bérlők éveihez hasonlóan, megalázzák Móáb előkelőit és egész nagy tömegét, még a maradéka is kevés, kicsiny és erőtlen lesz. " (Ézsaiás 16)
Egy gyermekkori emlék jut eszembe. Egyszer késő délután, szüleimmel egy idegen hangját hallottuk az udvarunkon. Az idegen egy edényárus volt, sok csomaggal, és szállást keresett, elmondása szerint már hosszú ideje. Szüleimnek eszébe jutott a bibliai tanítás, és vendégünknek szállást és vacsorát adtunk. Egyszerre volt bennünk a segítségnyújtás öröme és a szorongás: vajon becsületes ember? Reggel megköszönte a szállást, és mielőtt elment, egy kis edényt adott ajándékba. Becsületes jövevény volt. Ézsaiás ebben az igeszakaszban a móábiták ellen jövendöl. Figyeljük meg ennek a népnek az eredetét! Lótnak és Lót idősebb lányának közös gyermeke Móáb (1Móz 19,37). Lakóhelyük a Jordántól keletre volt. Izraeltől megtagadták, hogy átvonuljanak földjükön, mikor azok Kánaán felé haladtak. Ez a nép bízta meg Bálámot, hogy megátkozza Izraelt. Dávid vezetése alatt Izrael leigázta őket, "és a móábiak adófizető szolgái lettek Dávidnak" (2Sám 8,2). A leigázás után Mésa, Móáb királya százezer hízott bárányt és százezer kost adott adóba Izrael királyának (2Kir 3,4). 1. A próféta felszólítása: "Küldjetek bárányokat az ország uralkodójának... Sion leányának hegyére" (1. v.). Ézsaiás próféta felszólította a móábiakat, hogy csatlakozzanak Jeruzsálemhez, mert így Isten megőrzi majd őket az asszír pusztítástól. Aprófétának Izrael felé is van tanítása: "Rejtsd el az elűzötteket, ne jelentsd föl a bujdosókat... a jövevényt fogadjátok be" (3. v.). Egyszerre van benne ebben az eseményben Isten igazságos ítélete és nagy kegyelme. Hasonló ez ahhoz a kegyelemhez, amelyet velünk szemben gyakorolt és naponként gyakorol. "Kegyelem által készül egy trón... a bíró, aki rajta ül, törődik a joggal, és szorgalmazza az igazságot." (5. v.) 2. A próféta megállapítása: "Hallottunk Móáb gőgjéről, hogy milyen gőgös, fennhéjázó, dölyfös és öntelt, üres hencegő" (6. v.). Ez az ok, amiért Isten ítélete jön. A büszke, gőgös embernek nem kell az, amit Isten felkínál. A móábiak úgy döntenek, nem küldenek bárányt, nem folyamodnak Jeruzsálemhez. Inkább a maguk elgondolása szerint cselekszenek, a magunk erejében bíznak, és saját isteneiket imádják. Megtehették, ám az Úr azt üzeni, hogy három esztendőn belül jön az ítélet (14. v.). "Hova menekülsz, ha majd jön az ítéletnap? Vajon ki segít, a vádtól ki véd?" - kérdezi egyik énekünk. "Ma még jöhetsz, mire vársz, az Úr szól! Siess hát, fogadd kegyelmét!" - szól a folytatás. Engedjünk a felhívásnak, döntsünk Isten kegyelme mellett! /PD/
Az engedetlenek fenyítése
"6Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a szerint a hagyomány szerint él, amelyet tőlünk vettetek át. 7Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, 8nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. 9Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. 10Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. 11Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. 12Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek. 13Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe. 14Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. 15De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket. 16Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal! 17A köszöntést én, Pál, saját kezemmel írom: ez a hitelesítő jel, minden levelemen, így írok. 18A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!" (2Thesszalonika 3,6-18)
Harminc évvel ezelőtt egy családot kellett meglátogatnom. Csengő nem volt, de végül a házigazda észrevett és beengedett. A kapu nehezen nyílt, a zár "kézzel kötözött" volt. A már évek óta sarkából kitört kapu végül a járdát végigsúrolva kinyílt. Köszöntünk egymásnak, majd megjegyeztem, hogy kissé nehezen működik a kapu. "Igen, de nem is javítom meg, nem fog ez sokáig kelleni, mert jön az Úr Jézus" - szólt a meggyőző válasz. Évek múltán mégis kellett új kapu, ami újabb 20 évet szolgált. Testvérem tizenegy éve halt meg, de az Úr Jézus második jövetele még nem következett be. Életünk fontos kérdése helyesen várni az Urat. Pál apostol nagy felelősségtudattal inti a thesszalonikai gyülekezetet első és második levelében a Krisztust váró helyes életvitelre. A gyülekezetben nagyon sok időt és energiát emésztenek fel a "rendetlenül élő" emberek. Az apostol arra figyelmezteti a gyülekezetet, hogy azokat, akik építés helyett inkább rontanak Isten ügyén, nem tűrhetik meg a közösségi életben; nem ismerhetik el őket közösségükhöz tartozóknak, míg meg nem változik az életük. Mindemellett szeretettel inteni és segíteni kell őket, hogy megváltozzanak. A hanyagsággal, tétlenséggel, nyughatatlansággal jellemzett rendetlen élet nem illik Krisztus követőihez. Az ilyenektől meg kell vonni a segítséget: "ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék" (10. v.), "mert mindenki a maga terhét hordozza" (Gal 6,5), de a rászorulók, betegek, özvegyek, idősek segítésére nyomatékosan felszólít: "mert a szegények mindig veletek lesznek" (Jn 12,8). "Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe!" (13. v.) "Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét!" (Gal 6,2) Mennyei örökségünknek éppen arra kell késztetnie minket, hogy becsületes, szorgalmas munkával mutassunk példát. A hívő élet nem másoktól teljesen függetlenített magánügy. "Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön! Ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek mint testvéreteket!" (14-15. v.) Fontos az egymással való törődés, a magunk feladatainak végzése, a munka, az intés, de mindennél fontosabb Isten békessége (16. v.). Vigyáznunk kell, mert a problémák a békességet fenyegetik elsősorban. Pál apostol jókívánsága az igeszakasz végén a következő: "A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!" (18. v.) Ez a megoldás minden problémánkra, Krisztus kegyelmének birtokában minden a helyére kerül egyéni és közösségi életünkben. /PD/
Jövevény voltam, és befogadtatok
"1Küldjetek bárányokat az ország uralkodójának Szelából a pusztaságon át Sion leányának hegyére! 2Bujdosó madárhoz, földúlt fészekhez hasonlítanak Móáb leányai az Arnón gázlóinál. 3Tartsatok tanácsot, hozzatok döntést! Tedd árnyékodat fényes délben olyanná, mint az éjszaka! Rejtsd el az elűzötteket, ne jelentsd föl a bujdosókat! 4Hadd lakjanak nálad az elűzött móábiak! Légy rejtekhelyük, ha jön a pusztító! Mert vége lesz az erőszaknak, megszűnik a pusztítás, eltűnnek az ország eltiprói. 5Kegyelem által készül egy trón. Megingathatatlanul ül azon Dávid sátorában a bíró, aki törődik a joggal, és szorgalmazza az igazságot. 6Hallottunk Móáb gőgjéről, hogy milyen gőgös, fennhéjázó, dölyfös és öntelt, üres hencegő. 7Ezért jajgatni fog egyik móábi a másikért, mindenki jajgatni fog. Nyögni fogtok összetörten Kír-Hareszet aszú szőlőjéért, 8mert elhervadtak Hesbón szőlőhegyei, Szibmá szőlőtőkéi. A nép urai lemetszették vesszőit, pedig Jazérig értek, befutották a pusztaságot. Hajtásai szétágaztak, a tengeren túlra nyúltak. 9Ezért elsiratom Szibmá szőlőtőkéit, ahogyan sirattam Jazért. Elárasztlak könnyeimmel, Hesbón és Elálé, mert szüretedről és aratásodról elmaradt a kurjantás. 10Odalett az öröm és vigadozás a szőlőskertben, nem ujjonganak a szőlőkben, nem kiáltoznak. Nem tapos bort sajtókban a taposó, a kurjantást megszüntetem. 11Ezért, mint a citera, zeng a bensőm Móábért, a keblem Kír-Hereszért. 12És ha megjelenik Móáb az áldozóhalmon, bárhogyan fáradozik, még ha szentélyébe megy is imádkozni, nem érhet el semmit. 13Ezt az igét mondta az ÚR Móábról már régen. 14De most így szól az ÚR: Három esztendőn belül, a bérlők éveihez hasonlóan, megalázzák Móáb előkelőit és egész nagy tömegét, még a maradéka is kevés, kicsiny és erőtlen lesz. " (Ézsaiás 16)
Egy gyermekkori emlék jut eszembe. Egyszer késő délután, szüleimmel egy idegen hangját hallottuk az udvarunkon. Az idegen egy edényárus volt, sok csomaggal, és szállást keresett, elmondása szerint már hosszú ideje. Szüleimnek eszébe jutott a bibliai tanítás, és vendégünknek szállást és vacsorát adtunk. Egyszerre volt bennünk a segítségnyújtás öröme és a szorongás: vajon becsületes ember? Reggel megköszönte a szállást, és mielőtt elment, egy kis edényt adott ajándékba. Becsületes jövevény volt. Ézsaiás ebben az igeszakaszban a móábiták ellen jövendöl. Figyeljük meg ennek a népnek az eredetét! Lótnak és Lót idősebb lányának közös gyermeke Móáb (1Móz 19,37). Lakóhelyük a Jordántól keletre volt. Izraeltől megtagadták, hogy átvonuljanak földjükön, mikor azok Kánaán felé haladtak. Ez a nép bízta meg Bálámot, hogy megátkozza Izraelt. Dávid vezetése alatt Izrael leigázta őket, "és a móábiak adófizető szolgái lettek Dávidnak" (2Sám 8,2). A leigázás után Mésa, Móáb királya százezer hízott bárányt és százezer kost adott adóba Izrael királyának (2Kir 3,4). 1. A próféta felszólítása: "Küldjetek bárányokat az ország uralkodójának... Sion leányának hegyére" (1. v.). Ézsaiás próféta felszólította a móábiakat, hogy csatlakozzanak Jeruzsálemhez, mert így Isten megőrzi majd őket az asszír pusztítástól. Aprófétának Izrael felé is van tanítása: "Rejtsd el az elűzötteket, ne jelentsd föl a bujdosókat... a jövevényt fogadjátok be" (3. v.). Egyszerre van benne ebben az eseményben Isten igazságos ítélete és nagy kegyelme. Hasonló ez ahhoz a kegyelemhez, amelyet velünk szemben gyakorolt és naponként gyakorol. "Kegyelem által készül egy trón... a bíró, aki rajta ül, törődik a joggal, és szorgalmazza az igazságot." (5. v.) 2. A próféta megállapítása: "Hallottunk Móáb gőgjéről, hogy milyen gőgös, fennhéjázó, dölyfös és öntelt, üres hencegő" (6. v.). Ez az ok, amiért Isten ítélete jön. A büszke, gőgös embernek nem kell az, amit Isten felkínál. A móábiak úgy döntenek, nem küldenek bárányt, nem folyamodnak Jeruzsálemhez. Inkább a maguk elgondolása szerint cselekszenek, a magunk erejében bíznak, és saját isteneiket imádják. Megtehették, ám az Úr azt üzeni, hogy három esztendőn belül jön az ítélet (14. v.). "Hova menekülsz, ha majd jön az ítéletnap? Vajon ki segít, a vádtól ki véd?" - kérdezi egyik énekünk. "Ma még jöhetsz, mire vársz, az Úr szól! Siess hát, fogadd kegyelmét!" - szól a folytatás. Engedjünk a felhívásnak, döntsünk Isten kegyelme mellett! /PD/
Az engedetlenek fenyítése
"6Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a szerint a hagyomány szerint él, amelyet tőlünk vettetek át. 7Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, 8nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. 9Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. 10Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. 11Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. 12Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek. 13Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe. 14Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. 15De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket. 16Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal! 17A köszöntést én, Pál, saját kezemmel írom: ez a hitelesítő jel, minden levelemen, így írok. 18A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!" (2Thesszalonika 3,6-18)
Harminc évvel ezelőtt egy családot kellett meglátogatnom. Csengő nem volt, de végül a házigazda észrevett és beengedett. A kapu nehezen nyílt, a zár "kézzel kötözött" volt. A már évek óta sarkából kitört kapu végül a járdát végigsúrolva kinyílt. Köszöntünk egymásnak, majd megjegyeztem, hogy kissé nehezen működik a kapu. "Igen, de nem is javítom meg, nem fog ez sokáig kelleni, mert jön az Úr Jézus" - szólt a meggyőző válasz. Évek múltán mégis kellett új kapu, ami újabb 20 évet szolgált. Testvérem tizenegy éve halt meg, de az Úr Jézus második jövetele még nem következett be. Életünk fontos kérdése helyesen várni az Urat. Pál apostol nagy felelősségtudattal inti a thesszalonikai gyülekezetet első és második levelében a Krisztust váró helyes életvitelre. A gyülekezetben nagyon sok időt és energiát emésztenek fel a "rendetlenül élő" emberek. Az apostol arra figyelmezteti a gyülekezetet, hogy azokat, akik építés helyett inkább rontanak Isten ügyén, nem tűrhetik meg a közösségi életben; nem ismerhetik el őket közösségükhöz tartozóknak, míg meg nem változik az életük. Mindemellett szeretettel inteni és segíteni kell őket, hogy megváltozzanak. A hanyagsággal, tétlenséggel, nyughatatlansággal jellemzett rendetlen élet nem illik Krisztus követőihez. Az ilyenektől meg kell vonni a segítséget: "ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék" (10. v.), "mert mindenki a maga terhét hordozza" (Gal 6,5), de a rászorulók, betegek, özvegyek, idősek segítésére nyomatékosan felszólít: "mert a szegények mindig veletek lesznek" (Jn 12,8). "Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe!" (13. v.) "Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét!" (Gal 6,2) Mennyei örökségünknek éppen arra kell késztetnie minket, hogy becsületes, szorgalmas munkával mutassunk példát. A hívő élet nem másoktól teljesen függetlenített magánügy. "Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön! Ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek mint testvéreteket!" (14-15. v.) Fontos az egymással való törődés, a magunk feladatainak végzése, a munka, az intés, de mindennél fontosabb Isten békessége (16. v.). Vigyáznunk kell, mert a problémák a békességet fenyegetik elsősorban. Pál apostol jókívánsága az igeszakasz végén a következő: "A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!" (18. v.) Ez a megoldás minden problémánkra, Krisztus kegyelmének birtokában minden a helyére kerül egyéni és közösségi életünkben. /PD/