Egy évtizedes a törvény, ami megfosztotta az iskolákat az önállóságtól, gyerekeket pedig a minőségi közoktatástól. A Szülői Hang pedagógusok és szülők véleménye alapján térképezte fel a köznevelési törvény hatásait, a kép lesújtó.
hvg.hu
Szomorúan látom ...
Amikor eltértem a tanmenettől, sőt, le sem adtam, mert azt mondtam a főnökömnek, hogy bármikor változhat, nincs értelme kinyomtatnom, átadni digitálisan, mert ez csak nekem fogódzó, nekem terv, akkor jutalommegvonással büntettek.
Aztán, hűen a rossz gyerek státuszhoz, a továbbiakban is csak szórványosan adtam le a tanmenetem, bár mindig volt saját tervezésem. Magamnak. Persze a jutalommegvonás is megmaradt.
Ezért gyűlöltem a minősítésben a "hogyan nézzen ki az óravázlat" típusú kéréseket - mert megfelelni kötelező, különben a "közösség" kivet. Miért is?
Fenntartással néztem a szakértő kollégákat, akik ennek olyan fontos szerepet tulajdonítottak a szabad óravezetés helyett, aminek a gyerekek adott állapota az alapja. Azon görcsöltek, hány oszlop, s az elég-e.
Mondtam, nekem két oszlopból áll - anyag, ráfordított idő. Mert az én tervezésem magamnak. Mert nem ez alapján kell megítélni a pedagógus munkáját.
Gyerekközpontúan tanítani nem azt jelenti, hogy végigtanítom a tartalomjegyzéket, és kapcsolom a feladatlapot, munkafüzetet, s amit nem tudtunk beletenni az órába, azt feladom háziként.
Kb. 15 éve nem adok házit a gyerekeknek, s nem azért mert a finnek így csinálják, hanem mert sajnálom őket, hogy a nap 8. órájában is tanuljanak. Sosem volt gondom ebből a tudásukkal.
Versenyeken indultunk, dobbantókba vették fel őket, többen érettségiztek (enyhe értelmi sérüléssel), mert fontosabbnak tartottam arra tanítani őket, hogy képes vagy rá, próbáld meg még egyszer, segítek, azért vagyok itt, essünk neki újra, menni fog. Mert a munkatársuk voltam, nem a főnökük.
Amikor órákon keresztül csak könyvet olvastunk, s hiányoztam, megadva a folytatást órai anyagnak, a közvetlen főnököm forgatta a helyettesítő papírt, s azt mondta, hogy ezt így nem lehet: nem olvashatnak egész órán át. Amíg élvezik, miért nem - kérdeztem.
...
Megnéztem a filmet, és marad a szomorúság, mert nem a finn vagy lengyel módszer a lényeg, hanem az, hogy minden idegszálunkkal segíteni akarjuk a gyerekeket óvónőként, tanítóként, tanárként.
Nagy szavak, de ez az alap.