Anyák napjára
Anya az,
ki ezer meg ezer gyötrő
fájdalommal megszült téged,
kinek része vagy, kitől kaptad
éltető, lüktető, piros véred,
ki sosem felejti a kínt,
a halálosan izzó, hideg verítéket,
ki míg él, mindenét,
szívét, lelkét, életét odaadná érted,
ki szerető törődését akkor is adja,
ha azt te nem is kéred.
Anya az,
ki szívében végtelen hittel,
reménnyel életet adott néked,
ki léted sok kínkeservében
kitartón osztozott véled,
ki sosem gondolt arra,
hogy tettei vajon mennyit is érnek,
ki csak az igent ismerte,
a nem szótól sosem kellett félned,
ki adta szeretetét, mindig többet,
mit engedett neki az élet.
Anya az,
kire számíthatsz mindig,
jóban és rosszban,
ki betegségben, gondban
melletted elsőként ott van,
ki akkor is bátorít,
ha már elveszett minden remény,
ki mindig melletted lesz,
legyen az életed bármilyen nehéz,
ha mindenki elhagyott is,
Ő kezedbe adja drága két kezét.
Anya az,
ki mindig érzi szíved-lelked
összes kínzó fájdalmát,
ki tud hang nélkül, csendben is sírni
anélkül, hogy hallhatnád,
ki még nevető szemed tükrében is
meglátja a titkolt bánatot,
ki örül, ha örülsz és sír, ha sírsz,
szívébe rejti örömöd s bánatod,
s ha múló földi léte miatt már elhagyott,
ha igazán akarod,
drága, kedves hangját
a rideg síron át is örökké hallhatod...
Ahogyan sokféle érzelem létezik, úgy sokféle anya is... meg sokféle gyermek is.