Érdekeseket mondasz kedves Cathy222 talán a figyelmedet elkerülte, az hogy vannak olyan emberek kire, méltán lehetünk példásak. Jézus, Dalai láma, Buddha, sorolhatom a vallási és nem vallási vezetőket most de, teljesség nélkül nem tudom meg tenni! Rájuk mit mond Pszichológia hogy (mik ők akkor is fogalmazd, meg kérlek én méltatlan, lennék rá). Mindig MOSOLYOGTAK érdekesen, na hogy van ez? Évekbe telet mire ide értem nem megy még tökéletesen de, törekszem rá, ja el nem tudod képzelni, ezt erről szól az élet, hogy tudj változni javadra és másokéra, mert ha nevetsz más világ tárul ki neked, mint ha nyavalyogsz szinte minden nap. Sugárzik rólad az, amit nem tudsz elképelni, mert nem törekszel, arra hogy mosolyogva is lehet élni a legnagyobb fájdalommal. Köszönöm a Dalai lámának első sorban, mert szeretnék olyan lenni, mint ő derűsen állni a világ fájdalmához és nevetni mindenen, mert a mosoly egy kis nevetés! Ha te ezt nem érted még az út elején haladsz, s ha megérted ott vagy ahonnan én figyelem az utamat!
<o></o>
Mindenkinek ajánlom figyelmébe!
<o></o>
A szeretet csak egy szó semmi több mint bármely más szó (a gyűlölet is szó és vele is áramlik az energia) annyit mondok hogy ’a’ vele is áramlik az energia nincs jelentősége, hogy mely szót mondod az energia független a szavainktól és érzéseinktől (szerény véleményem ez).
- erdőben járván találok egy szép virágot le, szakítom és kedvesemnek óvón haza, viszem, és oda adom neki ő, nagyon örül és rögtön a hajába tűzi és vigyáz, rá mondja közben mennyire, szeret. Érzem a szívemben a szeretetét, veszi észre a virág hervadását gyorsan papír közé, teszi, hogy múló hervadásban lévő virág szépségét megőrizze és elteszi a jövőnek.
- erdőben virágot találok, kedvesemnek meg akarom mutatni így szépen mikor sétálni, megyünk arra fogunk tévedni és megmutatom neki mily ritka csodás tüneményt találtam. Kedvesem nagyon örül a virágnak nyakamba, ugrik, ölel, csókol, s mondja mennyire, szeret engem. Indulunk tovább de, mondja dolga, van, menjek, majd jő, megyek de, lassan hogy érjenbe újra együtt mondja dolgát, kellet végeznie, és szeretetben megyek vele hazafelé. Nem sok időre eltévedek arra ahol azt a tüneményt találtam, mit látok azt a szép virágot szabályosan kitépve, szakítva a földből rá nem lehet is merni a környékére úgy nézki. Megyek hazafele gondolataimba merülve, kérdem a kedvesemet hát a virággal mi történt, mondja nekem szeretettel a szemében én, vagyok a te „legszebb virágod” minek neked tőlem jobb.
- erdőben leltem egy csodát kedvesemmel arra tévedvén mutatom neki mit leltem ő, oda megy és nézi csodálkozva és nézz rám szemében könnyezve, nem tépi le, mondja ily szépnek, itt kell pompázni hozzá nyúlni vétek. Jő felém, oda bújik karjaimba, nem szól érdekes érzéseket, észlelek, nem érzem szorítását s idő megszűnt semmit, nem észlelek minden egyben ő és én egyé válván a természettel ott állván.
Három történet lehetne 103 is nem az a lényeg a szeretetről, szólnak a történetek „de” ne bújunk valami mögé mindenre szükség, van nem csak egy szó, fogja megadni azt, ami a nélkül is létezik az energia. Szerény véleményem, az hogy a harmadik történet jobban tetszik mind közül, s mért nem hangzik el a szeretet szó, el vannak nélküle igazából.
<o>
</o>
