Megint itt, és megint csak átmenetileg.
Szóval a lehető legrövidebben bemutatkozom.
Tatán lakom, s jelenleg még főállású anyaként funkcionálok. Van 3 csodás gyerkőcöm, akik közül a legidősebbről már tettem említést. Ha ő betölti a 18. évét, ami jövő hó 28.-án lesz, akkor megszűnik ez a főállású anyasági cím.
A középsőm is lány, ő júliusban 17 éves lesz, és szakácsnak tanul.
A kicsikém most elsős, és 2.-án volt 7 éves. Ja, és fiú

. A pasik minden akaratosságával megáldva.
Mint már utaltam rá, nekem az első terhességem alatt sikerült elindulnom a hízókúrán. Nem egészen 70 kg-val kezdtem, szülni 101 kg-san mentem.
7 hónapos volt a lánykám, mikor ismét babás lettem. A második terhességem alatt messze nem híztam olyan sokat, ha jól rémlik, talán 92 kg-val szülhettem.
A két kiscsaj mellett nemevéssel sikerült lefogynom kb. 76 kg-ra.
Igen ám, de mikor ők elkezdtek oviba járni, és kevesebb lett az itthoni rohangálás, szépen elkezdtek visszakúszni a kilók.
Nem jártam dolgozni, itthon van egy viszonylag nagy ólunk, amiben csibét tenyésztünk. Ebben a munka 90%-a az enyém, a férjem nagyon ritkán "avatkozik" bele. Tényleg csak olyankor, ha én végképp nem tudom megoldani.
Már régóta szerettem volna harmadik csemetét, ami csak az én vágyam volt.
Lehet, hogy elítéltek miatta, de mivel a férjemet nem sikerült meggyőznöm, és a fogamzásgátlás az én feladatom volt, így én döntöttem végül, leálltam a gyógyszer szedésével, és pár hónap múlva már sikerült is babát várnom.
Apa nem nagyon díjazta a dolgot, de idővel megbékélt, és nagyon szereti a kisfiunkat (is).
A gond az volt, hogy a kicsivel már eleve 100 kg-san kezdtem a terhességet.
Nem véletlenül mondják, hogy veszélyes a túlsúly, nekem is szinte minden bejött: a magas vérnyomás, a vizesedés. Talán csak cukrom nem lett.
Szerintem a dokim is parázott, mert nem hagyta, hogy hagyományosan szüljek, megcsászározott. A nyomát azóta is viselem, nem valami lélekemelő látvány.
Kicsi fiam majdnem 3 éves koráig szopizott, és volt olyan időszak, amikor 116 kg is voltam.
Tavaly év végén elmentem egy akkupunktőrhöz, akinek az lett volna a szerepe, hogy az éhségközpontot blokkolva segít az általam kiválasztott diéta betartásában.
Őszintén szólva nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, ha nem ettem, az abszolút nem a tűknek, hanem az akaraterőmnek volt köszönhető, ugyanis a szemeim jojóztak az éhségtől.
104,6 kg-val kezdtem, jelenleg 102,5 vagyok. (Ez friss, reggeli adat).
Még nem tudom, hogy milyen módszerrel akarok karcsúbb lenni, de hogy ezt a tömeget nem akarom cipelni, az biztos.
Én egyébként nem vagyok a híve annak sem, hogy az ember teljesen száműzze a számára oly fontos (akár édességeket is) ételeket. Csak kell tudni mértéket tartani.
Higgyétek el, tapasztalathiányban nem szenvedek.
Röviden írjátok meg, ki milyen módszert követ, ne kelljen annyit visszaolvasnom.
Ha kérdésetek van, nyugodtan tegyétek fel, hátha tudok segíteni.
Van pl. dietetikus által leírt étrendem, ha valakit érdekel, előkotrom.
Hatásos, csak - számomra - kicsit macerás volt.
Azt ígértem, rövid leszek. Bocs a szájmenésért, nyugodtan állítsatok le...