Kedves Rockxy!
Én sem rögtön palota és több milliós autó teremtését akartam másnapra megvalósítani.
És később sem voltak ilyen vágyaim. Mondjuk lehet, hogy a kezdeti kívánságaim mégis nagyok voltak. Olyanokat kívántam pl. hogy megjelent egy könyv és szerettem volna megvenni. Kb. 4 éve még nem is olyan könyvárak voltak, mint manapság, bár azt gondolom, hogy ma egy 4 ezer forintos könyv is még mindig kisebb kívánság, mint egy ház. Bár sok teremtő és vonzásos könyv szerint az Univerzum számára mindegy, hogy az adott dolog mekkora vagy mennyibe kerül, mert erre koncentrálva ezekkel az adatokkal csak magunkat korlátozzuk a teremtésben. Na de ugye az ember hitét és pozitív energiáját mégis az erősíti, ha az általa vélt kisebb dolgok sikerülnek. A könyv témában egyébként többször próbálkoztam, volt olyan, hogy mivel szeretek neten rendelni könyvet, ezért megrendeltem és utána megrendeltem, hogy mire feldolgozzák és értesítenek a könyv átvételéről, addigra bármilyen módon (hisz ne korlátozzuk az Univerzumot - írják a könyvek) megkapjam a kért összeget. Így utólag a lehetőségeken gondolkodva ráadásul abban az időben még kenózni is szerettem, pl. az is egy lehetőség lett volna az Univerzumnak, hogy úgy kapjam meg az összeget, de a bokor mellett eldobva sem találtam, a postaládámba sem dobta be senki és fizetésemelésként sem kaptam meg, meg az ameriakai nagybácsi sem jelentkezett ...
Na persze azért végül meglettek a könyvek, mert mindig kinyitottam a pénztárcámat.
Csak hát ez olyan, hogy ehhez meg nem kell teremtő könyveket venni meg gyakorloni, mert az ember ha nem néz tovább, akkor egyébként ugyis tudja, hogy mi van és mi nincs a pénztárcájában. De volt pl. később olyan is, hogy egy termékről azt gondoltam, hogy milyen jó is lenne. Rá 1 hétre mi történt? Felfigyeltem, hogy nyereményjátékban meg lehet nyerni. Komolyan meg voltam győződve arról, hogy azért vettem észre a lehetőséget, (mert előtte nem volt jellemző , hogy beneveznék gyűjtőgetős nyereményjátékokra) mert így fogom megkapni. Az eredmény: míg más 2-öt is nyert belőle, én egyet sem.
Utána nagyon sokáig gondolkodtam, hogy miért vettem észre, ha aztán nem nyertem, de a válaszra azóta sem sikerült rájönnöm.
Egyébként azt is érdekesnek tartom, hogy azért általában az embereknél ez nem úgy van, (persze nyilván van, akinél igen) hogy elolvasnak egy módszert és ha nem teljesül 3 nap alatt, akkor abba is hagyják. Agykontrollosok is mesélik, hogy amikor kijönnek a tanfolyamról, akkor teljesen feltöltődve, bármire képesek érzéssel, és hónapok múlva, amikor nem jutnak semmire, akkor el is megy a kedvük és ezért nem gyakorolnak többet.
Bár Mohr módszerét már nem gyakorlom, de azért még hiszek abban, hogy egy nap az a kapcsoló felkapcsolódik és úgy is marad.
Napsütéses szép napot!