Ünnepeink - HÚSVÉT

[szabonyek]

És még egy pár

 

[h.a.t.]

Az okos kisnyúl és az oktondi pocok - mese

Az okos kisnyúl és az oktondi pocok

​

A kisnyúl és a pocok szomszédok voltak. Mind a kettő takaros kis kuckót épített. A kuckóra erős ajtó került, nehogy ragadozó törhessen be a kis lakókhoz. A kisnyúl még egy szellőztető-nyílást is épített a kuckó bejárata fölé. Nevette is érte a pocok eleget.

​

- Oktondi vagy, kis pocok! -oktatta őt a nyúl. - -Ez a szellőztető-nyílás biztosítja számomra a jó levegőt még télen is. S ha valaki kopog, a nyíláson keresztül láthatom, ki az.
- Mi szükség van erre; -legyintett az oktondi pocok. - Ha valaki kopog, kinyitom az ajtót, és megnézem, ki az.
- És ha a róka vagy más ragadozó kopogna?
- Ó, őket azonnal megismerem a járásukról és hangjukról.
Történt pedig, hogy a róka egy téli napon vadászatra indult. Bejárta az erdőt, a rétre is kimerészkedett, de egy árva bogarat sem talált. Hosszas szimatolás után rátalált a nyúlkuckóra. Bekopogott.
- Ki van odakünn? -kérdezte a kisnyúl.
A ravasz róka vékony, nyúlfióka-hangon sírni kezdett:

- Esik a hó, bőrig áztam,
egész éjjel itt künn fáztam.
Szegény, vándor nyuszi vagyok,
eressz be, mert majd megfagyok.
​

- Ejnye, de furcsa hangod van! -gyanakodott a kisnyúl a szokatlanul hosszú sírás hallatán.
A róka azonban tovább sírt, tovább jajveszékelt:

- Meghűltem, jaj, fáj a torkom,
csipet mézem sincsen otthon.
Kérlek, testvér, eressz be.
Róka jár a sűrűbe.
​

- Csizmát húzok, várj egy csöppet! - válaszolta az okos kisnyúl, s óvatosan felkapaszkodott a szellőztető-nyíláshoz. Hát látja ám a ravasz rókát, amint ott táncol a kuckója előtt.

- Ne húzz csizmát, kis testvérem,
siess értem, jó testvérem.
Szegény, beteg nyuszi vagyok,
ha nem sietsz, meg is halok.
​

Az okos kisnyúl jót nevetett a róka ravaszságán, és így kiáltott ki a kuckóból:

- Ejnye, ejnye, hazug róka!
Kedved támadt jó nyúlhúsra?
Hiába sírsz nyuszi módra,
hiába sírsz, felismerlek,
a kuckómba nem eresztlek.
​

A róka elkotródott a nyúlkuckó elől, s a pocoknál próbálkozott. Halkan, finoman kopogtatott, s mint egy valóságos mezei pocok, cincogni kezdett.

- Cin, cin, cin, cin, bőrig áztam,
esik a hó, jaj, átfáztam.
Szegény, vándor pocok vagyok,
eressz be, mert künn megfagyok.
​

A pocok kicsit furcsállta ezt a hangos cincogást, és kikiáltott: "Ejnye, de furcsa hangod van!" -A róka tovább sírt, tovább cincogott.

- Meghűltem, jaj, fáj a torkom,
csipet mézem sincsen otthon.
Kérlek, testvér, eressz be.
Megfagyok a hidegbe!
​

A kis pocok azonban még mindig gyanakodott.
- Csizmát húzok, várj egy csöppet! -húzta az időt.
A róka a legszelídebb pocokhangon kérlelte:

- Ne húzz csizmát, kis testvérem!
Siess értem, jó testvérem.
Róka van a sűrűben,
tüstént megfog! Eressz be!
​

"No -gondolta az oktondi kis pocok-, ha ennyire fél a rókától, akkor csak igazat mondhat." Kinyitotta az ajtót. Ez kellett a rókának: nyakon csípte az oktondi pockot, és már vitte is.

​

 

[Macuskake]

Ákom-bákom, berkenye;
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.
Ákom-bákom, berkenye;

 

[csipkebogyo]

Kovács Sándor


’Pisze Nyuszi nyomoz


Zöld mezőnek közepében
Pisze Nyuszi üldögél,
Füle mellett Dongó Döme
Szorgalmasan döngicsél.

Nézd csak Döme! - szólt a nyuszi -
Mennyi sok szép ibolya!
Mindegyiknek lóg a feje,
Lehervadt a mosolya.

Tudom én jól, - mondta Döme -
Mitől nehéz a fejük,
Bányász mester, Vakond Vendel,
Elrágta a gyökerük!

Haragos lett Pisze Nyuszi,
Ő a mező őrzője,
- Menjünk el a kártevőhöz,
Vonjuk Vendelt kérdőre!

Vakondtúrás tetejében
Kiabál két jó barát,
S hangos szóra, lám kinyitják
Vakond-lakás ajtaját.

- Szervusz Nyuszi, szervusz Döme! -
Szól a vakond vidáman -
Emlékeztek? Jó kis csapat
Vagyunk együtt, mi hárman!

Hallgass Vendel! - Szólt a nyuszi -
Hivatalból vagyunk itt,
Gyanú támadt, hogy te rágod
Virágoknak gyökerit!

Sápadt arccal állt a vakond.
- Ilyesmit nem csinálok,
Csak eszegetek rovarlárvát,
Mit odalent találok.

Nem én rágom, higgyétek el,
Szép virágok gyökerét!
- Vendel mester sírdogálva
Törölgette a szemét.

Ne haragudj! - döngte Döme -
Azt hittem, hogy te voltál,
Hisz meghaltak a virágok,
Amerre csak turkáltál.

Leszögezem - szólt a nyuszi -
Vakond Vendel nem hibás,
Lárva kölykök gonoszkodtak,
Nem lehetett senki más.

Örömében Vendel mester
Táncolt, forgott és pörgött,
S ráadásként nektárszörpöt
Mindhármuknak kitöltött.

S tanulság a mese végén,
Láthatja ki nem kancsal,
Ne ítéljél első szóra,
A látszat biz' néha csal.

 

[csipkebogyo]

Tóth Anna:


Nyúl apó beteg

​

Nyúl apó egyik reggel arra ébredt, hogy kapar a torka. Ez éppen olyan érzés volt, mintha lenyelt volna egy sündisznót. Persze erről szó sem lehetett, mert a nyulak a zöldséget szeretik. Megpróbált néhányat köszörülni a torkán, ivott pár korty vizet, aztán nyúl anyó fölé hajolt az ágyban, hogy segítséget kérjen tőle. A nagy igyekezettől hosszú fülei véletlenül ráestek nyúl anyó békésen alvó pofijára.
​

- Jaj, apó! Úgy megijesztettél! - mondta az anyó rémülten - Mi bajod van? Olyan kétségbeesetten nézel, mintha fájna valamid.
- Hó-hó! - lihegte az apó, mert rendes hang nem jött ki a torkán.
- Nem értem. Mi van a hóval? Máris leesett?- kérdezte nyúl anyó, miközben hosszú hálóingében az ablakhoz sietett.
- Hem. Háhahhhohó! - lehelte kétségbeesetten az apó.
- Nem értek semmit. Mért hápogsz úgy, mint a kacsák?
Erre már Gerzson papa is bosszús lett. Odament az asztalhoz, és leírta egy papírra:
FÁJ A TORKOM !
- Hát mért nem ezzel kezdted apó! Gyere, csavarjuk rá ezt a jó meleg sálat, aztán siessünk el a bagolyhoz tanácsot kérni, mielőtt még elmenne aludni.
Nyúl apó összeráncolta homlokát, mert nem értette, hogy miért menne most a bagoly aludni, ha csak most kezdődött el a nap.
- Apóka! Te tényleg nem érzed jól magadat, ha azt is elfelejtetted, hogy a bagoly nappal alszik, és éjjel van ébren.
Kis idő múlva, amikor a bagoly fájához értek, nyúl anyó rákötötte a kendőjét egy hosszú ágra, és meglebbentette néhányszor az odú előtt.
- Jó napot Bagoly úr! Azaz, hogy nyugodalmas jó alvást, miután már segített rajtunk - mondta nyúl anyó.
- Mi járatban vannak itt Fánika?
- Fáj az apó torka. Nem tud beszélni sem.
- Várjatok, rögtön fellapozom a könyvemet a torok szónál - aztán hangosan olvasni kezdte: A torok attól fájhat, ha valaki hideget eszik, vagy iszik. De fájhat akkor is, ha valaki, aki beteg, nem teszi maga elé a kezét, amikor köhög vagy tüsszent, és ettől a közelében lévők is betegek lehetnek.
- Gerzson! Tegnap, amikor hazajöttél az unokáinktól, mesélted, hogy Tádénak fáj a torka. Nem lehet, hogy tőle kaptad el a betegséget?
- Hem huhom - lehelte az apó.
- Hogyan gyógyíthatnánk meg? Az is benne van abban a Tudós Könyvben? - kérdezte anyóka a bagolytól.
- Mindjárt odalapozok... Na, itt is van: Sok teát kell inni, ha lehet kamillából, és nagyon melegen. Segít a méz is, és nagyon fontos, hogy a beteg feküdjön - mondta nagy ásítások közepette a bagoly.
Nyúl apó rámosolygott a bagolyra és csak ennyit tudott mondani:
- Höhöhő!
- Azt mondta az apó, hogy köszöni - sietett az apóka segítségére nyúl anyó -, és kívánunk szép álmokat.
A réten már tudták, hol lehet kamillát találni, de a méhecskék odúját még meg kellett keresni.
- Apóka! Te menj haza, és feküdjél le. Nem lenne jó, ha mások is elkapnák a betegséget.
Amikor nyúl anyó kapott a méhecskéktől egy egész üveg mézet, hazasietett vele, apókához, és készített neki egy nagy fazék mézesteát.
Az apó gyorsan felgyógyult, és mindenkinek elmesélte, amit a bagolytól hallott: ha betegek vagyunk, tartsunk magunk elé egy zsebkendőt, nehogy másokat is megfertőzzünk.

​

​

 

[Gudisz]

1 húsvéti csibe talplenyomatból
2 szalvétatartó
3 függönykarikából készült függődísz

 

[jovana]

Husvét

Kivágók

 

[Iza69]

En is hozza szeretnek valamive jarulni ehez a gyonyoru gyujtemenyhez.

 

[Zuzmicska]

Locsoló és Húsvéti versek

Kellemes és boldog
Ünnepet kívánok
Öntözködni jöttem,
Hol vannak a lányok?

Rózsavizet hoztam,
Csak nem féltek tőle?
Gyertek hát közelebb
Hadd adjak belőle.

-------------------

A húsvéti tojásfestés
Bizony nagy feladat,
Csinját-binját kitanulni
Kell némi gyakorlat.

Ám, ha szépen sikerülnek
A hímes tojások,
Húsvéthétfőn, locsoláskor
Büszkék rá a lányok.

---------------------

Húsvét napja csupa öröm,
A sok kislányt megöntözöm.
Hulljon kölni a hajukra,
Piros tojás a markomba.

 

[Marikaóvó]

"Mutogatós" kicsiknek:

Nyuszi fülét hegyezi,
nagy bajuszát pörgeti.
Répát eszik, ropp-ropp-ropp,
ugrándozik hopp-hopp-hopp!

 

[Ödike]

Húsvéti és nyuszis énekek:

Füzesi Zsuzsa Zsipp-zsupp albumáról:
Közeleg a húsvét
Nyuszi ül a fűben
Hová mész te kis nyulacska
Ma van húsvét napja

Bújj bújj zöld ág-1:
Nyuszi Gyuszi

Ákombákom: Tinidalok:
Nyuszi-bugi

 

[napraforgo3]

Köszönöm a sok ötletet.
Tojásfestéshez segítség:

 

[Sajla]

Csukás István Gombóc Artúr locsolkodik

Csukás István


Gombóc Artúr locsolkodik


Gombóc Artúr fejére csap:
„Felvirradt a gyönyörű nap!
Húsvéthétfőn minden gyerek
Locsolni megy, én is megyek.
Itt a kölni, nem viszek mást,
Kapok érte piros tojást!”
Meglátja őt Hapci Benő.
A híres festéktüsszentő:
„Hová, hová Gombóc Artúr,
Fürge lábad hova indul?”
„Locsolkodni. Itt az üveg.”
„Nem bánod, ha veled megyek?”
Így battyogtak most már ketten.
Radírpóknak szeme rebben:
„Hová mentek, én is megyek
Bár nincs nálam kölnisüveg.”
„Nem baj ha nincs, jöhetsz, jöhetsz,
Neked is jut egy sósperec!”
Így ballagnak most már hárman
A húsvéti napsugárban,
Kezükben a kölnisüveg.
Mágneskörmű odaüget:
„Megyek én is! Hahó, hahó!
Locsol majd a szögkihúzó!”
Így loholnak most már négyen,
S feléjük suhan az égen
Mint egy kedves, kövér felhő
A mosolygós Madárvédő:
„Nini! Az egy kölnisüveg!
Várjatok meg, én is megyek!”
Így lépked az öt locsoló,
S Hangutánzó Nyivákoló
Dalol nékik szépen, lágyan:
„Hová mentek mindahányan?”
„Locsolni! – felelte az öt.
„Várjatok meg, én is jövök!”
„Egy üveghez hatan vagyunk,
Az a kérdés: Kit locsolunk?”
„Kit? Hát Picurt! És senki mást.
S kapunk érte piros tojást!”
Egy üvegből locsolkodtak,
S hatan egy nagy tojást kaptak.​

 

[Sajla]

Tapsi fülé, rugó lába,​

Soha nem érsz a nyomába.​

Lakhelye a tarka rét,​

Kedvence a sárgarép’.​

Mi az?​

(nyuszi)​

Forrás: Nyulász Péter miazami, kitalálós versikék​

​

 

[Sajla]

Olyat ugrott, hogy a szívbajt rámhozta,​

Szájában a kedvence, a káposzta.​

Hosszú füle van a prémes palásthoz –​

Úgy örülök, ha húsvétkor tojást hoz.​

​

(nyuszi)​

​

Forrás: Sárkány Samu fejtörői (társasjáték) Körner Gábor írta​

 

[Sajla]

Csukás István​

A húsvéti Tintanyúl​

​

A húsvéti Tintanyúl​

Húsvéthétfőn elindul,​

Idekap meg odanyúl,​

Mindent befest hanyagul.​

​

Egy verebet szép zöldre,​

Mert lepottyan a földre.​

A veréb meg mérges lett:​

„Ki látott zöld verebet?”​

​

Egy macskát meg lilára,​

Fújva mászott a fára,​

Nyalogatta a mancsát:​

„Ki látott lila macskát?”​

​

A Tintanyúl nem volt rest,​

Egy egeret kékre fest.​

Bőg, ahogy a torkán kifér:​

„Sose volt kék az egér!”​

​

A Tintanyúl rá se ránt,​

Pirosra fest egy kutyát.​

A kutya így kiáltott:​

„Piros kutyát ki látott?”​

​

Gombóc Artúr arra jött,​

Fejcsóválva hümmögött:​

„Ej, te rossz, te mihaszna!​

Tojást fessél húsvétra!”​

​

A húsvéti Tintanyúl​

Tojásokat fest vadul​

Kékre, zöldre, sárgára​

A locsolók számára.​

 

[Sajla]

Péter Erika

Péter Erika​

Húsvétra​

​

Régen elmúlt már az újév,​

tavasz virrad, itt a húsvét!​

​

Virág, barka, nyuszi, tojás,​

sonkaillat, fonott kalács.​

​

Megérte a várakozást,​

festhetjük a piros tojást.​

​

A lányokhoz fiúk jönnek,​

locsolóverssel köszönnek.​

​

Virág, barka, nyuszi, tojás,​

kezdődhet a locsolkodás!​

​

​

 

[Iza69]

Ime egy par otlet husvetra:kosarak,nyuszikak,udvozlolapok stb.

 

[csipkebogyo]

Tóth Anna:

A MEGLEPETÉS​

Egy szép tavaszi reggelen nyúl apóék kopogtatáshoz hasonló hangra ébredtek. Nem volt hangos, inkább olyan tompa puffanás, mintha valaki nem szerette volna elárulni, hogy ott van a konyhában. Mert az egy percig sem volt vitás, hogy a hang a konyha felől jön.
- Apóka! Jól bezártad este az ajtót? - kérdezte halkan nyúl anyó.
- Ne kérdezz ilyen butaságot Fáni! Még mondtad is, hogy kettőre zárjam. Nem emlékszel?
- Akkor mi lehet ez a zaj? Maradjunk csendben, és füleljünk tovább!
Kis idő múlva megint hallották a hangot.
- Odamegyek, és megnézem! Ne félj anyó, majd én megvédelek! - mondta határozottan Gerzson papa, és magához vette a sarokban álló seprűt.
- Apó! Tedd a fejedre a lavórt! Így a betörő ha kobakodra szeretne koppintani, a lármától megijed, és elszalad. Neked sem eshet így bajod.
Miután az apó fejére tette a lavórt, seprűjét félig maga elé tartva kimerészkedett a konyháig. Nem látott senkit. De a konyha mégsem volt olyan, mint ahogy azt este hagyták. A földön egy tojáshéj hevert. Egyik fele a kemencénél, a másik a konyhaszekrénynél. És nem volt benne semmi. Se sárgája, se fehérje.
- Hú, azt a rézfán fütyölőjét! Ilyet még nem láttam!
Erre már nyúl anyó is kiszaladt a konyhába.
- Nézd csak apó! Ez nem az a tojás, amelyik megmaradt húsvétról? Emlékezz csak vissza. Sehogy sem tudtuk kivenni a dobozból, olyan nagy volt. Betettem a kemence mellé. Egészen elfelejtkeztem róla.
- De akkor hogy kerül ide a földre?
Jó ideig törték a fejüket, de nem tudtak rájönni a titokra.
- Gyere apó, nem érünk rá, vár a kertben a munka.
kellemesen sütött a napocska, ezért nyitva hagyták az ajtót. Nekiláttak a munkának. Kapálgattak, gyomláltak, friss hajtásokat ültettek. Egyszer csak az ajtótól csipogást hallottak. Egy kis sárga pihés valami volt.
- Hát ez meg mi lehet? - kérdezte nyúl anyó kíváncsian.
- Szárnya van, így biztos annak a madárnak a fiókája, amelyik a diófánkon lakik. Hozom a létrát, és visszateszem a fészkébe.
Amikor nyúlapó fölmászott az ágakhoz, látta, hogy a madárka szétnyitott szárnyakkal védi és melengeti tojásait.
- Nézd csak, visszahoztam a fiókádat.
- Az nem lehet. Az enyéim még nem keltek ki.
Nyúl apó óvatosan lemászott a létráról, nehogy megnyomja az apróságot.
- Most mit tegyünk?
- Van a polcon egy könyv, amiben megnézhetjük, melyik állatnak milyen a kicsinye.
Betették egy kosárkába a pipit, és elkezdték lapozni a könyvet. Az egyiknek nem olyan volt a lába. A másiknak a feje. A harmadiknak a csőre. Aztán egyszer csak...
- Itt van, ez az! - kiáltott fel Gerzson papa.
- De hiszen ez tyúkanyó csibéje! Nem is tudtam, hogy ilyenek a kicsinyei. Mi csak húsvétkor járunk hozzá, amikor tojás kell a festéshez.
- Én még mindig nem értem, hogy került hozzánk ez a kiscsirke. Hiszen tyúkanyó olyan messze lakik tőlünk.
- Emlékszel arra a nagy tojásra a konyhában? A kemence mellett volt, a jó melegben. A madár is melegíti a tojásokat, hogy kikeljenek.
- Akkor ez volt az a furcsa zaj reggel! Gyere Fánika, látogassuk meg tyúkanyót, és vigyük el neki a kosárkában csipogó meglepetésünket.

​

 

[N.R.Gia]

Balogh József: Bolondos húsvét

Balogh József: Bolondos húsvét


Fészket fűből maga rakott
kinn a pázsitszőnyeg.
Vázát ment a barka szedni,
polc nem várta őket.

Két kiscsibe tojást költött,
aztán nyulat festett.
Reszelt tormát sonka főzött,
mert kalácsba kellett.

Locsolkodni járt a kölni
húsvét hétfőn délben,
s illat fújta el a szellőt,
pedig nem volt ébren.

Fátlan erdőn farkasokat
kergettek a kecskék.
Hosszú szünet után már csak
tankönyv tanult leckét.

Csengő nyakán csilingelt egy
kergebirka bárány,
tyúk bégetett, nyúl kotkodált
e zűrzavar láttán.

Én a fenti komolykodást
hamisságnak véltem,
bolondozó április volt
kint a réten éppen,
s karonfogva szaladgáltunk
egyhelyben,
a széllelbélelt
rezzenetlenségben!