Reincarnacio

[sirkan49]

Az eszmefuttatás ott csap át ezer szálon problémába hogy honnan tudod hogy beszél valaki hozzád? Felteszem ezek megint ilyen látnoki dolgok amiket vagy álmodban vagy valamilyen módosult tudatállapotban láttál és amiknek senki más nem volt részese.


A hallgatóság részéről nem a történet vagy te számítasz. Nem a csomag, hanem a csomagolása. A tény hogy "ha ő is hallja a hangokat akkor én sem vagyok őrült. Az meg hogy mit hallott csak addig érdekel amíg hasonló ahhoz amit én hallok".

Egyébként nekem is voltak ilyen élményeim, csak úgy tűnik bennem valamilyen szinten tudatosult hogy ha az agyam a kezdő és a egyben a végpontja is a történetnek mindenféle közben eső megálló nélkül, akkor azt még csak felhozni sem érdemes mások előtt mert nincs értelme. Mások számára az nem létezik és még számomra is valami körülírhatatlan és megfoghatatlan.

Én mindig lenyűgözve hallgattam ezeket az isten történeteket és valamilyen szinten a hívőket is, de amikor odáig fajul a dolog hogy kinek mennyire pozitív vagy negatív a láthatatlan barátja és darabszámra hány van belőle... na hát azért az egy picit túlzás.

A csillagbörtön egyik rabja mondta azt hogy nincs baj azzal ha az ember beszél a falnak. A baj akkor kezdődik amikor a fal már válaszol is.
Felesleges ezt azzal tetőzni hogy vallást alapítunk a falnak.


A két goth meg mosolyogva tova sétált hogy ismét sikerült két emberből kiváltaniuk valami reakciót a puszta megjelenésükkel, majd önelégülten hazamentek lecsót enni.

Minden éremnek két oldala van, azonban dramatizálni csak úgy lehet ha az egyiket lehagyjuk. Éppen ezért az ilyen drámai történések soha nem szólnak többről mint féligazságokról.
Ki tudja mi lett volna a történet vége ha esetleg nem egy kis bibliai előadásra jönnek be a kedves vásárlók, vagy ha valamelyikőtök rászánja magát hogy esetleg szót váltson velük.
Feltételezem olyan történet lett volna belőle amit meg már nem érdemes elmesélni.

(Hidd el,sokan hiszik,hogy a fal válaszol)

Tudod,én meg azt nem értem,honnan tudják,hogy a jó,vagy a rossz szólt hozzájuk.
Mi van akkor,ha az másik világ lakója álcagatyát öltött,hogy jól megtréfálja az illetőt.
Ha itt a Földön valaki azt híreszteli magáról,hogy ő Krisztus,azonnal a diliházba csukját. Ha utána ez a fura elme meghal,odaát már normális lesz?
Vagy pedig még mindig azt hiszi magáról,hogy ő a Krisztus,és az arra fogékonyak fülébe ezt is fogja sugdosni?

Szegény megboldogult egész életében szeretetre vágyott,magas érzelmi töltésű energiára,és ez helyett teleböködték nyugtatókkal.
Odaátról viszont egészen jól meg tudja csapolni némelyek érzelmi energiáját. (A hasonlóság elve itt nem merülhet fel? )
Vagyis aki itt és most érzelmileg labilis,és egy álomvilágba menekül,az odaátról nem a hasonlót fogja vonzani?

 

[Jaszladany]

Az eszmefuttatás ott csap át ezer szálon problémába hogy honnan tudod hogy beszél valaki hozzád? Felteszem ezek megint ilyen látnoki dolgok amiket vagy álmodban vagy valamilyen módosult tudatállapotban láttál és amiknek senki más nem volt részese.

Mert ugye ezen a ponton adja magát a kérdés hogy miből is gondolja az ember hogy társalog valakivel, ha egyszer nincs ott senki, mert ez az ötlet nem az érzékszerveitől származik.

Drága Karesz!

Miért akarod belebeszélni Kicsi Fecskébe, hogy nem élte át azt, amit átélt, csak mert Te még sosem élted át.

Hadd tudja már ő, hogy mit tapasztalt!
Te ezt kétségbe vonhatod, ha úgy tetszik, de számára ezek a tapasztalatok valósak, nem kell őt győzködni arról, hogy nem azok. Egyébként is a személyes tapasztalat az, aminek az ellenkezőjéről a legnehezebb meggyőzni valakit.

 

[Jaszladany]

Tudod,én meg azt nem értem,honnan tudják,hogy a jó,vagy a rossz szólt hozzájuk.
Mi van akkor,ha az másik világ lakója álcagatyát öltött,hogy jól megtréfálja az illetőt.

Létezik megtévesztés, hogyne! De szerintem is lehet tudni, melyik forrásból jön a szó, mégpedig onnan, hogy ismerni kell a jó oldalnak és a rossz oldalnak a természetét. Úgy könnyű behatárolni, hogy ezt vagy azt mondhatta, nem mondhatta, melyik mondhatta. Akit jól ismersz, és sokat beszélgetsz vele, arról eléggé biztosan tudod, hogy egy bizonyos kijelentés neki tulajdonítható-e vagy sem.

Odaátról viszont egészen jól meg tudja csapolni némelyek érzelmi energiáját. (A hasonlóság elve itt nem merülhet fel? )
Vagyis aki itt és most érzelmileg labilis,és egy álomvilágba menekül,az odaátról nem a hasonlót fogja vonzani?

Ezt úgy kell érteni, hogy szerinted Kicsi Fecskét egy labilis érzelmű halott lelke kísérti?

 

[Karesz28]

Tudod,én meg azt nem értem,honnan tudják,hogy a jó,vagy a rossz szólt hozzájuk.

Az ember (akármennyire nem tetszik neki) de tisztában van a cselekedetei súlyával. Ki jobban ki kevésbé, de valahol mindenki el tudja bírálni hogy pozitív vagy negatív dolgot vitt-e véghez, még azok is akik állati körülmények között nőttek fel.

Ha a szomszédod azt mondja neked hogy légy oly kedves és mérgezd meg a másik szomszédja kutyáját, mert már harmadszor szart a lábtörlőjére, akkor akárhogy is forgatod a dolgot, mégis tudod hogy nem a jó szándék beszél belőle.

Tény hogy félre lehet vezetni embereket ideig óráig, de valahol útközben azért mégis csak felmerülnek a kérdések, és látod én valahol pontosan ezért nem tartom embernek a fanatikusokat akik képesek másokat megölni vagy megkínozni a saját igazukért, mert hiányzik belőlük ez az alapvető emberi tulajdonság. A lelkiismeret és a belőle származó döntés szabadság.

Drága Karesz!

Miért akarod belebeszélni Kicsi Fecskébe, hogy nem élte át azt, amit átélt, csak mert Te még sosem élted át.

Hadd tudja már ő, hogy mit tapasztalt!
Te ezt kétségbe vonhatod, ha úgy tetszik, de számára ezek a tapasztalatok valósak, nem kell őt győzködni arról, hogy nem azok. Egyébként is a személyes tapasztalat az, aminek az ellenkezőjéről a legnehezebb meggyőzni valakit.

Azt hiszem megint nem olvastad elég figyelmesen amit írtam Jászladány... Egy szóval sem vonom kétségbe hogy ő elhiszi amit mond, vagy ha úgy tetszik ennyi erővel átélte ezeket a dolgokat.

Amit kétségbe vonok az 2 dolog.
1. Az erről való beszéd értelme, mint hogy a beszélgetés tárgya csak és kizárólag az átélő számára érthető és/vagy érzékelhető.
2. Az 1-es pontból kifolyólag a hallgatóság érdeklődése, ami semmi több az önmegerősítésre való vágynál. Annál hogy ők maguk is elhessegethessék a saját kételyeiket és jobban aládúcolják a saját kis álomvilágukat.

Ha gondolod akkor mond hogy tévedek és küld át hozzám a láthatatlan barátját, hogy én is első kézből tudjam mégis miről van szó.
Látod úgy már lehet valami kohéziót vagy folytonosságot adni a történetnek.

Addig is viszont mindez kizárólag az ő fejében létezik. Ebben a kijelentésben pedig az a legszebb hogy ez akkor is igaz ha minden szavát elhiszem, meg akkor is ha egyiket sem.

 

[Jaszladany]

Addig is viszont mindez kizárólag az ő fejében létezik. Ebben a kijelentésben pedig az a legszebb hogy ez akkor is igaz ha minden szavát elhiszem, meg akkor is ha egyiket sem.

Azt értem, hogy Te nem vonod kétségbe, hogy Kicsi Fecske az élményeit átélte, hanem azt vonod kétségbe, hogy az élményei a szellemvilágból származnak.
Pedig ez az egész topic arról szól, hogy többségünk szerint létezik szellemvilág. Akkor miért ne származhatna egy ilyen élmény onnan, és nem a saját fejéből?

 

[sirkan49]

Létezik megtévesztés, hogyne! De szerintem is lehet tudni, melyik forrásból jön a szó, mégpedig onnan, hogy ismerni kell a jó oldalnak és a rossz oldalnak a természetét. Úgy könnyű behatárolni, hogy ezt vagy azt mondhatta, nem mondhatta, melyik mondhatta. Akit jól ismersz, és sokat beszélgetsz vele, arról eléggé biztosan tudod, hogy egy bizonyos kijelentés neki tulajdonítható-e vagy sem.

Ezt úgy kell érteni, hogy szerinted Kicsi Fecskét egy labilis érzelmű halott lelke kísérti?

Ebben teljesen igazad van,csak azt még mindig nem értem,hogyha ugyanaz a Jézus a beszélgető partner,akkor miért látják mégis olyan sokan másnak? Mármint akkor,amikor "megjelenik" előttük.
Persze lehet,hogy "hatott" rájuk az a temérdek giccses "szentkép".

Úgy értem,ahogy leírtam.

Az ember (akármennyire nem tetszik neki) de tisztában van a cselekedetei súlyával. Ki jobban ki kevésbé, de valahol mindenki el tudja bírálni hogy pozitív vagy negatív dolgot vitt-e véghez, még azok is akik állati körülmények között nőttek fel.

Ha a szomszédod azt mondja neked hogy légy oly kedves és mérgezd meg a másik szomszédja kutyáját, mert már harmadszor szart a lábtörlőjére, akkor akárhogy is forgatod a dolgot, mégis tudod hogy nem a jó szándék beszél belőle.

Tény hogy félre lehet vezetni embereket ideig óráig, de valahol útközben azért mégis csak felmerülnek a kérdések, és látod én valahol pontosan ezért nem tartom embernek a fanatikusokat akik képesek másokat megölni vagy megkínozni a saját igazukért, mert hiányzik belőlük ez az alapvető emberi tulajdonság. A lelkiismeret és a belőle származó döntés szabadság.

Azt hiszem megint nem olvastad elég figyelmesen amit írtam Jászladány... Egy szóval sem vonom kétségbe hogy ő elhiszi amit mond, vagy ha úgy tetszik ennyi erővel átélte ezeket a dolgokat.

Amit kétségbe vonok az 2 dolog.
1. Az erről való beszéd értelme, mint hogy a beszélgetés tárgya csak és kizárólag az átélő számára érthető és/vagy érzékelhető.
2. Az 1-es pontból kifolyólag a hallgatóság érdeklődése, ami semmi több az önmegerősítésre való vágynál. Annál hogy ők maguk is elhessegethessék a saját kételyeiket és jobban aládúcolják a saját kis álomvilágukat.

Ha gondolod akkor mond hogy tévedek és küld át hozzám a láthatatlan barátját, hogy én is első kézből tudjam mégis miről van szó.
Látod úgy már lehet valami kohéziót vagy folytonosságot adni a történetnek.

Addig is viszont mindez kizárólag az ő fejében létezik. Ebben a kijelentésben pedig az a legszebb hogy ez akkor is igaz ha minden szavát elhiszem, meg akkor is ha egyiket sem.

Elmondtam én is,hogy az ölés semmiféle formájával nem értek egyet.

Melyik "barátját",látogatóját szeretnéd? Ufót,Jézust,vagy Krisnát?
Esetleg valamelyik angyalt?

 

[Toth Bandi]

Létezik megtévesztés, hogyne! De szerintem is lehet tudni, melyik forrásból jön a szó, mégpedig onnan, hogy ismerni kell a jó oldalnak és a rossz oldalnak a természetét. Úgy könnyű behatárolni, hogy ezt vagy azt mondhatta, nem mondhatta, melyik mondhatta. Akit jól ismersz, és sokat beszélgetsz vele, arról eléggé biztosan tudod, hogy egy bizonyos kijelentés neki tulajdonítható-e vagy sem.
.....

Sziasztok...
Én a tapasztalataim által azt látom, hogy a jó és a rossz oldal az bennünk van. Azt kezdünk mindennel amit csak akarunk. Mi viseljük a szabad akarat lehetőségét és vállaljuk a döntéseink következményét.
"A tűzzel főzni és és ölni is lehet."
A befolyásolás is igen érdekes kérdés. Ebben az a tévutca, hogy könnyebb más negatív hatására fogni a cselekedeteink milyenségét mint elfogadni a rossz döntéseinket vagy a hibáinkat.

De tudod ez megint csak az én világképem...

 

[Jaszladany]

Ebben teljesen igazad van,csak azt még mindig nem értem,hogyha ugyanaz a Jézus a beszélgető partner,akkor miért látják mégis olyan sokan másnak? Mármint akkor,amikor "megjelenik" előttük.
Persze lehet,hogy "hatott" rájuk az a temérdek giccses "szentkép".

Én úgy gondolom, ha valóban Jézus szól valakihez, az félresöpör az illetőből mindenféle giccses szentképet meg egyéb ember-kitalálta elképzelést.
De én nem arról beszélek, amikor valaki "látja" Jézust, ebben szkeptikus vagyok, arról beszélek, amikor valaki HALLJA. Mert azt tudom, hogy hallani lehetséges. Látni... azt nem tudom.

 

[Jaszladany]

Sziasztok...
Én a tapasztalataim által azt látom, hogy a jó és a rossz oldal az bennünk van.

Igen, egyetértek Veled, bennünk van, de én hozzátennék még egy kis szócskát: bennünk IS van.

 

[sirkan49]

Sziasztok...
Én a tapasztalataim által azt látom, hogy a jó és a rossz oldal az bennünk van. Azt kezdünk mindennel amit csak akarunk. Mi viseljük a szabad akarat lehetőségét és vállaljuk a döntéseink következményét.
"A tűzzel főzni és és ölni is lehet."
A befolyásolás is igen érdekes kérdés. Ebben az a tévutca, hogy könnyebb más negatív hatására fogni a cselekedeteink milyenségét mint elfogadni a rossz döntéseinket vagy a hibáinkat.

De tudod ez megint csak az én világképem...

Maximális egyetértek!!
Annyit még hozzátennék,hogy sokaknak könnyebb egy álomvilágba meneküli,egy korábbi rossz(nak vélt) döntés miatt.
Sokan élnek "társas magányban",akiket aztán a csendes percekben megvigasztal a maguk teremtette álomvilág,vagy az őket beszippantó közösség.

 

[sirkan49]

Én úgy gondolom, ha valóban Jézus szól valakihez, az félresöpör az illetőből mindenféle giccses szentképet meg egyéb ember-kitalálta elképzelést.
De én nem arról beszélek, amikor valaki "látja" Jézust, ebben szkeptikus vagyok, arról beszélek, amikor valaki HALLJA. Mert azt tudom, hogy hallani lehetséges. Látni... azt nem tudom.

Értem,amit írsz,de azt nem,hogy hogyan tudja "beazonosítani" a beszélgető partnert,ha soha nem látta?

Egy ausztrál bennszülötthöz miért nem szól Jézus? Hozzájuk miért a fák,füvek,stb. szellemei szólnak?

Ha ő mindannyiunkért hallt meg,akkor gondolom most utólag sem tenne kivételt.

Arra még nem gondoltál,hogy esetleg a saját kultúránknak megfelelő imával,fohásszal megteremtjük azt a valakit,akihez érdemes imádkoznunk?

Egyébként az agykutatás is egy remek téma,megérne egy "misét"

 

[Karesz28]

Azt értem, hogy Te nem vonod kétségbe, hogy Kicsi Fecske az élményeit átélte, hanem azt vonod kétségbe, hogy az élményei a szellemvilágból származnak.
Pedig ez az egész topic arról szól, hogy többségünk szerint létezik szellemvilág. Akkor miért ne származhatna egy ilyen élmény onnan, és nem a saját fejéből?

Hát Jászladány, ebben a topicban én csak egy dolgot találtam amiben egyetértünk az pedig az hogy nem értünk egyet, de úgy is fogalmazhatnánk hogy egyezik a nézőpontunk azt illetően hogy különbözőek a nézőpontjaink.

Odáig még oké hogy mindenki elképzeli hogy van a "jutalom" a jó életért meg van a "bünti" a rossz életért, de innentől felfelé...
Most őszintén mennyi közös van a nézeteinkben?
Jó jó, mindenki fog magának egy ősi vallási iratot vagy teológiai okfejtést aztán azt mondja hogy én ezt hiszem és van olyan irat amire kettő vagy három ember is jut a topicon belül, de már ezeknek a nagyobb része is más vallások félreértelmezéséből vagy antagonizálásából ered.

Őszintén szólva ha jobban megnézed a kérdést akkor ott nincs konkrétum. Egyikünk írásában sem.
Persze lehet régi okfejtéseket vagy szent szövegeket idézni, de a végeredmény akkor is csak annyi hogy a hitrendszereink egy nagy maszattal egyenlőek amit mindenki kicsit másképp ír le és csak azok az elképzelések közösek bennük amiket valahonnan felszedtünk.
Gyakorlati konkrétumokat amik még ráadásul tényszerűek/cáfolhatatlanok összeszedni elég nehézkes ha nem lehetetlen. Jó példa erre pitti idézetei és könyvei amiben a reinkarnációra hozott példákat gyerekektől. Te azonnal azt mondtad hogy egy gyereket könnyű befolyásolni. Bumm.

Amikor a nap leáldoz és mindenki nyugovóra tér ugyan ott tartunk ahol a nap elején: mindenki a saját elképzelésében hisz.

Melyik "barátját",látogatóját szeretnéd? Ufót,Jézust,vagy Krisnát?
Esetleg valamelyik angyalt?

Ebben a sorrendben

 

[Karesz28]

Egy ausztrál bennszülötthöz miért nem szól Jézus? Hozzájuk miért a fák,füvek,stb. szellemei szólnak?

Ha ő mindannyiunkért hallt meg,akkor gondolom most utólag sem tenne kivételt.

Arra még nem gondoltál,hogy esetleg a saját kultúránknak megfelelő imával,fohásszal megteremtjük azt a valakit,akihez érdemes imádkoznunk?

Na ez az. Itt érhető nagyon tetten hogy az ember a hitét mások elképzelései alapján juttatja kifejezésre. Jászladánynak is lenne most egy véleménye, nekem is, pittinek is meg a harmadiknak is, de maximum csak hülyének tudnánk nézni egymást ha nem lenne a biblia, a buddhizmus, meg a stb.

El kell tudni gondolkodni azon hogy mennyi köszönhető a saját fantáziánknak és hinni akarásunknak az ilyen "hangok" és "átélések" kapcsán és mennyi a valóságnak.
Nekem is voltak ilyen dolgaim amíg szükségem volt rájuk.

 

[sirkan49]

Na ez az. Itt érhető nagyon tetten hogy az ember a hitét mások elképzelései alapján juttatja kifejezésre. Jászladánynak is lenne most egy véleménye, nekem is, pittinek is meg a harmadiknak is, de maximum csak hülyének tudnánk nézni egymást ha nem lenne a biblia, a buddhizmus, meg a stb.

El kell tudni gondolkodni azon hogy mennyi köszönhető a saját fantáziánknak és hinni akarásunknak az ilyen "hangok" és "átélések" kapcsán és mennyi a valóságnak.
Nekem is voltak ilyen dolgaim amíg szükségem volt rájuk.

De melyik valóságnak?

Na szépen vagyunk ám,Te is hangokat hallottál? Leírtad őket?

 

[HG3FCB BARBARA]

Értem,amit írsz,de azt nem,hogy hogyan tudja "beazonosítani" a beszélgető partnert,ha soha nem látta?

Egy ausztrál bennszülötthöz miért nem szól Jézus? Hozzájuk miért a fák,füvek,stb. szellemei szólnak?

Ha ő mindannyiunkért hallt meg,akkor gondolom most utólag sem tenne kivételt.

Arra még nem gondoltál,hogy esetleg a saját kultúránknak megfelelő imával,fohásszal megteremtjük azt a valakit,akihez érdemes imádkoznunk?

Egyébként az agykutatás is egy remek téma,megérne egy "misét"

Hát ez az.

 

[HG3FCB BARBARA]

De melyik valóságnak?

Na szépen vagyunk ám,Te is hangokat hallottál? <qtlend></qtlend><qtlend></qtlend>Leírtad őket?

Na ha ezt mindannyian elmondjuk a körzeti varázslónknak akkor meg is kapjuk a beutalóinkat a zárt osztályra.

 

[sirkan49]

Na ez az. Itt érhető nagyon tetten hogy az ember a hitét mások elképzelései alapján juttatja kifejezésre. Jászladánynak is lenne most egy véleménye, nekem is, pittinek is meg a harmadiknak is, de maximum csak hülyének tudnánk nézni egymást ha nem lenne a biblia, a buddhizmus, meg a stb.

El kell tudni gondolkodni azon hogy mennyi köszönhető a saját fantáziánknak és hinni akarásunknak az ilyen "hangok" és "átélések" kapcsán és mennyi a valóságnak.
Nekem is voltak ilyen dolgaim amíg szükségem volt rájuk.

Bocsánat,hogy megint beidézlek,de ez külön "fejezetet" érdemel.

Miből gondolod,hogy ehhez ennyiféle iromány kell? :mrgreen:

Hát ez az.

Te sem láttad,vagy Te is láttad?

 

[Jaszladany]

Értem,amit írsz,de azt nem,hogy hogyan tudja "beazonosítani" a beszélgető partnert,ha soha nem látta?

Nem kell látni, elég ismerni. Ha ismered, felismered őt abból, amit mond. Most nagyon leegyszerűsítem: ha azt mondja, ugorj ki a kilencedikről, ez biztosan nem Jézus hangja.

Egy ausztrál bennszülötthöz miért nem szól Jézus? Hozzájuk miért a fák,füvek,stb. szellemei szólnak?

Én el tudom képzelni, hogy hozzájuk is szól Jézus. Csak ők nem tudják, hogy ő az. De ha kábító füvektől transzba esve kapnak kijelentést, sajnos nem valószínű, hogy Jézus szól hozzájuk. Ha nem ismerik őt, nem tudnak különbséget tenni.

Ha ő mindannyiunkért hallt meg,akkor gondolom most utólag sem tenne kivételt.

Szerintem sem tesz.

Arra még nem gondoltál,hogy esetleg a saját kultúránknak megfelelő imával,fohásszal megteremtjük azt a valakit,akihez érdemes imádkoznunk?

Szerintem akit mi teremtünk meg, ahhoz nem érdemes imádkoznunk. Mivel az a valaki nem létezik, csak a képzeletünkben, tehát tenni sem tud értünk semmit. Minek kérni tőle bármit is?

Erről eszembe jutott az az ismert legenda Ábrahámról (ez nincs a Bibliában, de jópofa).
Ábrahám összetörte apja házában az összes agyag bálványszobrot, és a baltát a legnagyobb bálvány kezébe nyomta. Amikor az apja, aki kereskedett ezekkel a szobrokkal, meglátta a szerteszét tört cserepeket, döbbenten kérdezte Ábrahámtól, mi történt. Ábrahám azt felelte: "Összeverekedtek az istenek, és az a nagy összetörte a többit."
Az apja rákiáltott: "Hiszen ezek mozdulni se tudnak!"
Erre Ábrahám azt felelte: "Akkor miért imádod őket?"

 

[sirkan49]

Na ha ezt mindannyian elmondjuk a körzeti varázslónknak akkor meg is kapjuk a beutalóinkat a zárt osztályra.

Majd mindjárt jön Pitti,és megkér minket,hogy szülessünk újjá egy másik topikban.

Még mielőtt ki leszünk téve,megkérdem: melyik varászlóhoz jársz? Hozzá is a falon keresztül mész? Nem kapott még frászt Tőled?

 

[Kyra_]

Nincs akkora szerencséd, se nekem, se neked hogy a halállal vége szakadjon mindennek és vissza süllyedhess a tudatlanságba. Az túl egyszerű lenne.

Nem tudom hogy te hogyan vagy vele, de én már szívtam annyit hogy tudjam belőle hogy nem lesz vége egyhamar.

Attól tartok, én is hiába reménykedem abban, hogy nem kell még egyszer ide visszajönnöm.

Szia Kyra!kiss
Szerinted akkoriban éltek fehér emberek, és meglátogatták Mózest a Sínai hegyen kisrepülővel?
Én tudom, hogy milyen az, mikor érzésével tudja az ember, hogy vagy Istennel, vagy magasabb pozitív lénnyel társalog, és milyen az, mikor a sötét oldal próbálkozik vele, hogy elcsábítson.
...................................

..................A pozítiv visszacsatolásokkal nagyon sokkal találkoztam.
Ez mind rólam, és most a jelenben történt.
Akkor nagyon valószínű, hogy Mózessel is megtörténtek, hogy hallotta az Isten hangját, parancsát.
Akit az Isten kiválaszt erre, azok képesek Őt meghallani.
Az egó meg a fizikai magyarázatokat keresi a szellemi, lelki dolgokra.
Legyen csodásan gyönyörű, napfényesen vidám napod.
Sok szeretettel Erzsi.kiss

Drága Erzsi! Én az "elmédhez" szóltam, de nekem nem az elméd válaszolt.

Valóban. Mert Jézus a szelídséget, a szeretet, a megbocsájtást, részvétet, és segíteninyújtást tanította, meg az élet védelmét. Soha senkit sem bújtott fel arra, hogy bárkit is megöljön, mint Krisna.

és a Mózest utasításokkal és jó tanácsokkal ellátó "isten". (aki persze nem kétmotoros sportrepülőgéppel szállt le a Sínai hegyre, mert akkor még nem volt olyan. )

Valóban lehet tudni.

Ján. 10.4
És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.

Akkor már csak azt nem értem, hogy honnan lehet tudni, hogy a Dombi Feri bácsihoz szóló Jézus nem az igazi Jézus volt? Ő szentül hitte, hogy hozzá Jézus szólt.

Nem is lehet az, mert csak egy Kristus van, az Jézus Krisztus.
Krisna magát Istennek tartja, és a benne hívők is, míg Jézus Krisztus magát Isten fiának vallja.

“Én és az Atya egy vagyunk.” (János 10:30)

Drága Karesz!

Miért akarod belebeszélni Kicsi Fecskébe, hogy nem élte át azt, amit átélt, csak mert Te még sosem élted át.

Hadd tudja már ő, hogy mit tapasztalt!
Te ezt kétségbe vonhatod, ha úgy tetszik, de számára ezek a tapasztalatok valósak, nem kell őt győzködni arról, hogy nem azok. Egyébként is a személyes tapasztalat az, aminek az ellenkezőjéről a legnehezebb meggyőzni valakit.

Ugye, ugye! Az "ocsmány politikában" ezt hívják úgy, hogy kettős mérce.

Létezik megtévesztés, hogyne! De szerintem is lehet tudni, melyik forrásból jön a szó, mégpedig onnan, hogy ismerni kell a jó oldalnak és a rossz oldalnak a természetét. Úgy könnyű behatárolni, hogy ezt vagy azt mondhatta, nem mondhatta, melyik mondhatta. Akit jól ismersz, és sokat beszélgetsz vele, arról eléggé biztosan tudod, hogy egy bizonyos kijelentés neki tulajdonítható-e vagy sem.

Honnan lehet biztosan tudni, a jó és a rossz oldalnak a természetét?