ideális partner
- Témaindító dhanvantari
- Kezdés dátuma
T
TH6777
Vendég
no azért sztem csak nem annyira egyszerű...megtalálnia számunkra ideális partnert...pláne nem az itt felsoroltak alapján...igaz kinek mi az ideális...azt gondolom...,hogy talán inkább a következőek a fontosabbak ami az ideális megtalálásához szükségeltetnek:...egyszerű..., hűséges....,öszinte....,megértő...,elfogadó... türelmes... és szerény...és akivel közös nevezőre tudunk jutni mindenben...
az emberek sajnos e területen is...,mint az élet egyéb területein...bele esnek abba a hibába...,hogy a "keresgélés" közben...hajlamosak magasra helyezni a másikkal szembeni elvárásaikat...egyben baromiul túl bonyolítják a dolgokat...
minden esetre el kell tudni rugaszkodni a közmondástól...és az ideális partner keresése közben...ne a régi közmondás jusson eszébe senkinek..., ami szerint ugye" minden zsák megtalálja" a maga ...
az emberek sajnos e területen is...,mint az élet egyéb területein...bele esnek abba a hibába...,hogy a "keresgélés" közben...hajlamosak magasra helyezni a másikkal szembeni elvárásaikat...egyben baromiul túl bonyolítják a dolgokat...
minden esetre el kell tudni rugaszkodni a közmondástól...és az ideális partner keresése közben...ne a régi közmondás jusson eszébe senkinek..., ami szerint ugye" minden zsák megtalálja" a maga ...
T
TH6777
Vendég
ideális van, tökéletes nincs - szerintem. De azért jó mulatság a keresése!
sztem az ideális keveréke a tökéletes és ez vissza felé is...azért nem hiszem...,hogy jó lenne a teljes tökéletesség...,
ha mondjuk a partnerünk/társunk....mindent tökéletesen csinálna...,biza előbb utobb baromiul unalmassá...,és szürkévé válna a kapcsolatunk...mindenben kiszámítható lenne a másik..., akár egy programozott robot..., amit Te magad és kényed kedvedre programozol...., vagy van akinek ilyen az ideális/tökéletes partner/társ
... hiányzik ez?
egyetértek Veled gumelig. a megértés és türelem is egy fontos dolog egy kapcsolatban.
mindemellett az is lényeges szerintem, hogy az értékrend megegyezzen.
T
TH6777
Vendég
bizonyosan Mindenkiben ott dereng az ideális partner képe..., amit gyermekkora óta magával cipeli....,persze azért a megannyi élmény folyamatosan változtat ezen a képen....az idő múlásával életünk során...,
az emberek ugye társas lények..., és ezért ösztönösen félnek a magánytól....,aminek az ellenszere....éppen lehet egy (jó) kapcsolat..., egy ideális partner....ami és aki pedig..., biztonságot nyújt...,
véleményem szerint sok ember amikor az ideálisat keresgeti....,valójában "fél" egy érzelmi körhintában való utazástól...., magától a csalódástól retteg...., mert nem bízik sem önmagában..., sem másokban...,
nagy hibának tartom..., hogy amikor is az ideálisat keresi valaki.... ama bizonyos rózsaszínű szemüvegen keresztül látja a partnerét is...., és annak csak a jó tulajdonságait hajlandó észrevenni...., és amikor behomályosul a szemüveg...,akkor döbben rá...,hogy az a másik...még sem az ő ideálja...,
sztem nagyon fontos és lényeges...,hogy a tudatalattink tisztában legyen azzal..., hogy mit is jelent számunkra az "ideális társ"...,
ki kell űznünk magunkból azokat a blokkokat..., amelyek valamely oknál fogva bennünk lakoznak..., ilyenek pl: a "nem érdemlek ennél jobb kapcsolatot"..., "minden férfi disznó/minden nő pénzhajhász"..., "nem kellek senkinek, még a kutyának sem"..., "a végén úgyis elhagynak"..., stb.,
valamint igen is fel kell szabaditanunk...egy előző kapcsolatunkból megmaradt..., vagy a leendő /vagy már meglévő partnerunkal szembeni...negativumokat...,
meggyőzödésem és ki merem jelenteni..., hogy ahhoz..., hogy megtaláljuk az ideálisat...a legfontosabb...,hogy megtudjuk szeretni önmagunkat!...
hiszen hogyan is várhatjuk el másoktól..., hogy szeressenek minket..., ha mi nem szeretjük saját önmagunkat..., ha nem tartjuk magunkat szerethetőnek?...,
sztem soha nem szabad azért keresni... csak egy ideális partnert...,hogy az kiegészitsen minket..., mert ugyan amit magunkban nem lelünk..., és magunkban hiányolunk..., azt ne a másikban keresgessük...,
és valójában a boldogságunkat szintén nem egy "ideálisban"...és szintén nem magunkon kívül kell keresnünk...,mert biza az már régen rossz..., ha a másiktól várjuk el..., hogy boldoggá tegyen bennünket..., no persze nehogy ezért félreértsetek..., mert ezzel nem azt szándékoztam mondani... , hogy a kölcsönös szeretet nem boldogít..., természetesen hozzájárul a boldogságunkhoz....,
azt gondolom az igazi ideális társ...valójában lelki társ...,
és mint ilyen...a társamat a lélek szintjén találom meg..., nem a szerepek és elvárások szintjén....
talán még annyit...,a rezonancia törvénye értelmében.... csak akkor tudjuk magunkhoz vonzani....a számunkra ideális partnert..., ha előbb mi magunk válunk ideális partnerré....,
az emberek ugye társas lények..., és ezért ösztönösen félnek a magánytól....,aminek az ellenszere....éppen lehet egy (jó) kapcsolat..., egy ideális partner....ami és aki pedig..., biztonságot nyújt...,
véleményem szerint sok ember amikor az ideálisat keresgeti....,valójában "fél" egy érzelmi körhintában való utazástól...., magától a csalódástól retteg...., mert nem bízik sem önmagában..., sem másokban...,
nagy hibának tartom..., hogy amikor is az ideálisat keresi valaki.... ama bizonyos rózsaszínű szemüvegen keresztül látja a partnerét is...., és annak csak a jó tulajdonságait hajlandó észrevenni...., és amikor behomályosul a szemüveg...,akkor döbben rá...,hogy az a másik...még sem az ő ideálja...,
sztem nagyon fontos és lényeges...,hogy a tudatalattink tisztában legyen azzal..., hogy mit is jelent számunkra az "ideális társ"...,
ki kell űznünk magunkból azokat a blokkokat..., amelyek valamely oknál fogva bennünk lakoznak..., ilyenek pl: a "nem érdemlek ennél jobb kapcsolatot"..., "minden férfi disznó/minden nő pénzhajhász"..., "nem kellek senkinek, még a kutyának sem"..., "a végén úgyis elhagynak"..., stb.,
valamint igen is fel kell szabaditanunk...egy előző kapcsolatunkból megmaradt..., vagy a leendő /vagy már meglévő partnerunkal szembeni...negativumokat...,
meggyőzödésem és ki merem jelenteni..., hogy ahhoz..., hogy megtaláljuk az ideálisat...a legfontosabb...,hogy megtudjuk szeretni önmagunkat!...
hiszen hogyan is várhatjuk el másoktól..., hogy szeressenek minket..., ha mi nem szeretjük saját önmagunkat..., ha nem tartjuk magunkat szerethetőnek?...,
sztem soha nem szabad azért keresni... csak egy ideális partnert...,hogy az kiegészitsen minket..., mert ugyan amit magunkban nem lelünk..., és magunkban hiányolunk..., azt ne a másikban keresgessük...,
és valójában a boldogságunkat szintén nem egy "ideálisban"...és szintén nem magunkon kívül kell keresnünk...,mert biza az már régen rossz..., ha a másiktól várjuk el..., hogy boldoggá tegyen bennünket..., no persze nehogy ezért félreértsetek..., mert ezzel nem azt szándékoztam mondani... , hogy a kölcsönös szeretet nem boldogít..., természetesen hozzájárul a boldogságunkhoz....,
azt gondolom az igazi ideális társ...valójában lelki társ...,
és mint ilyen...a társamat a lélek szintjén találom meg..., nem a szerepek és elvárások szintjén....
talán még annyit...,a rezonancia törvénye értelmében.... csak akkor tudjuk magunkhoz vonzani....a számunkra ideális partnert..., ha előbb mi magunk válunk ideális partnerré....,
Ö
öreganyám
Vendég
Van az idea, és van a valóság. Én tovább ragoznám, hogy van egy képességem amiben kitűnően tudok teljesíteni, olyan munkát keresek, de nem tudom milyen képességem van. Van egy elképzelésem, hogy milyen lesz a párom, és ha megtaláltam az ideámat és a nekem való munkát, én leszek a világon a legboldogabb ember. Mert aki azt csinálja 8 órában amit szeret, és otthon van az oldalborda, aki minden rezdülésemet észlel, (lelki társ) hát kell ennél boldogabb élet?
Ezzel szemben robotolok, mint egy güzü, otthon a társam ki van akadva, hogy miért vagyok fáradt, van egy csomó munka otthon is. Hát csoda, hogy az emberek be vannak savanyodva?
De van a sors,akit eléd hoz az élet, és azzal kell leélned az életedet, mert vele együtt sok mindenre rá jössz. Pl. Az élet nem cukorka, egy lehetőség, hogy fejlődjél. Megtanulj alkalmazkodni, a munka nem kívánság műsor, hanem muszáj, mert meg kell élni. Kevés embernek adatott meg, hogy megtalálja a lelki társát /lelki másik felét/ és olyan munkát végezzen, amit hobbinak is nevezhetnénk. Hát mindez olyan ritka mint a fehér holló
Ezzel szemben robotolok, mint egy güzü, otthon a társam ki van akadva, hogy miért vagyok fáradt, van egy csomó munka otthon is. Hát csoda, hogy az emberek be vannak savanyodva?
De van a sors,akit eléd hoz az élet, és azzal kell leélned az életedet, mert vele együtt sok mindenre rá jössz. Pl. Az élet nem cukorka, egy lehetőség, hogy fejlődjél. Megtanulj alkalmazkodni, a munka nem kívánság műsor, hanem muszáj, mert meg kell élni. Kevés embernek adatott meg, hogy megtalálja a lelki társát /lelki másik felét/ és olyan munkát végezzen, amit hobbinak is nevezhetnénk. Hát mindez olyan ritka mint a fehér holló
T
TH6777
Vendég
sztem bármi..., ami az életedben jön..., az csak azért van..., hogy fejlődjél....,legyen az pozitivum avagy negativum...,kevés a pénz és a munka...,igy az átlag emberek életszínvonala meg süllyed...,
valahol ez ugy "működik"..., hogy valojában Nem is a dolgok változnak el..., hanem maga a megvilágítás...,és nem is az érveléseink logikája...,persze, ha van pénz...., van cukor..., hameg nincs pénz...,szerény az élet..., és akkor hiába minden..., más élet nem adatik senkinek...,
Ha jól érzed magad abban a "körökben"... amiben és akivel élsz...,válaszd ki magadnak mindig és mindenhol... melyik számodra a legjobb....,no biza ne habozz..., akkor találd meg benne önmagad...,
valósítsd meg vele... és abban együtt az álmaidat...,és persze a vágyaidat...., és ha megérik benned a vágy..., hogy elsajátíts mindent amik az ideáid..., akkor állapodj meg....,mert lelked tiszta...,és ez pedig bellülről kell hogy jöjjön..., és jön is
maglátod...,
véleményem szerint...,akármilyen szinten is vagyunk..., csak-csak emberek maradunk amig élünk..., és az ember sosem tökéletes..., egy élet alatt szerintem szinte kizártnak tartom..., hogy annyit fejlődjél..., hogy minden ideád teljesüljön...,és az ezzel járó...mai "világi" dolgokat..., gondokat le tudd vetkőzni...,
Ö
öreganyám
Vendég
Egy bizonyos kor után, már tudja az ember, hogy tökéletes ember nincs. Mindenkiben van hiba. Kérdés, hogy az a hiba engem mennyire tud frusztrálni, vagy jelképesen szólva gombokat nyomogat rajtam és reagálok. Amíg udvarolsz, a legszebb oldaladat mutatod. A másik is igyekszik szép oldalát mutatni. De beszélgetésekkel, sok minden kiderül. Ha nem csak a hormonok irányítanak, mert jó a "szaga", és oda figyelsz, hogy hogyan tudtok az élet más területén is együtt működni, már sokat tettél azért, hogy megismerd a másikat. Tudsz e vele közös nevezőre jutni. Popper Péter a négylábú asztalhoz hasonlítja a párkapcsolatot. Négy tartó pillért emleget. Az első GAZDASÁGI TÁRSULÁS második HASONLÓ ÉRDEKLŐDÉSI KÖR harmadik a SZEX és a negyedik persze szeretni is kell.
T
TH6777
Vendég
a hibákról: én ugy vagyok ezzel...,hogy egy ember nőjön fel azzá...,hogy tudja és ismerje EL a hibáit...,ugy önmaga mint kifelé...azaz végezzen csak bátran önmagában egy képességtesztet...,biztos rá fog jönni..,hogy valójában...mennyire is impulzív...,
sztem nagy hiba amikor is...egy udvarlás idejében...,avagy az ideális keresgélése közben...mindenki csak a pozitivumaival tetszeleg...és egy védőpáncélt növeszt... maga és a benne lakozó negativumok álcázása véget..., az esetleges bántó ingerek ellen...,persze sok sok ember amugy is hajlamos...,hogy Önmagát pusztítja..., és folyton magába keresi a hibát...,pláne amikor is probál magának ideális párt találni...,
véleményem szerint amikor is keresűk az ideálist...,nem arról kellene...,hogy szóljon a történet... hogy valaki - valami hogyan néz ki..., vagy éppen milyennek tűnik...,
ha jól belegondolunk ismérveinkbe és tapasztalatainkba...,valójában a nők és férfiak számára is....az ideális keresése közben... az első probléma nem az..., hogy hogyan
...ugy gondolom..., hogy biza legyen bárkiről is szó..., de minden embernek van boldogsága..., mindenkinek van egy úgy nevezett boldogság fok etalonja...,ahol is azt kell mérnünk...,hogy mennyire is szeretjük mi a saját életünket
...hiszen ha mi nem vagyunk boldogok és nem szeretjük önmagunkat...no nincs az az ideális...aki ezt nekünk megadja...,és ami igen fontos...,hogy mint az életünk idejében...az irányadó maga a kiegyensúlyozottságunk kell...,hogy legyen...,
a hibákat mindenkinek minimálisra kell-kellene csökkenteni...és nem másban keresgetni...,
soha nem frusztrál..., ha valaki nem tud valamit...,vagy történetesen magam sem...igyekszem megtalálni azt a bizonyos kőzépet....és tenni de csak a saját hibáimat csökkenteni/megszüntetni elsőre...utána jöhetnek a tőlem függetlenek "korrigálásai"...
az ideális partner keresése is...egyfajta mechanizmus... és mint ilyen...mindenki saját maga szabályozza...,hogy ez a mechanizmus... mennyire rossz hatékonyságú...,vagy éppen mennyire telitett pozitivumokkal számára...,
az életkorhoz csak annyit...: minden embernek a saját életkori sajátosságaihoz kell tudnia alkalmazkodáni!...akár tökéletes...akár éppen "tökéletlen" (bocs)...és persze még az ideális keresése közben sem szabad megfeledkezni senkinek...az életkori sajátosságairól...,
a magam részéről teljesen értelmetlennek tartom egyéb iránt...a tetszelgéseket...,hamisságot és minden más egyebet...,ami nem én vagyok..., és csak mert... valakinek a szemében piros pontot szeretnék kapni
sztem amikor az ideálisat keresi valaki..., no nem hiszem..., hogy olyan kamikázésan....a formális műveletekkel...,valaki igazán tudna érvényesülni...,
még annyit most igy futtában...: és ezzel senkit nem szándékszom minősiteni emberi mivoltában!...,
meggyőződésem...., hogy biza az éretten gondolkodni képes felnőttek számára...nem is oly problémás megtalálni az IDEÁLIST!
T
TH6777
Vendég
de ha ahibákkal együtt el tudjuk fogadni egymást, akkor lehet ideáli párkapcsolat
