Köszi a megosztást!Megosztottam a leveledet a face csoportban és az első reakció az alábbi volt.
"Kedves Kollegák! Most is az a véleményem ,hogy senki nem kényszerített minket erre. A kollegáim a jelenlegi béremnél sokkal kevesebbért igyekeznek helytállni amikor én nem vagyok. Mi meg lejáratjuk magunkat, hogy vacakolunk ilyenekkel."
AKKOR MIRŐL BESZÉLÜNK?????
Utóbbi szóval újra élve, ne csodálkozzunk, hogy "megosztás" van közöttünk is, hiszen mindannyian másképp éljük meg a dolgokat. Bármennyire is szomorúan hangzik, ehhez jogunk van, végül is magunk döntjük el, "melyik úrnak szolgálunk". Én személy szerint a gyerekekért élek, mindent ezért vállaltam és csinálok (és a lelkem mélyén tudom, hogy a legtöbb pedagógus így gondolkodik). Amikor elkezdtem a pályát (az új életpályát is beleértve), azzal a reménnyel kezdtem el, hogy érvényesülni fog ez a szemlélet. Ahhoz képest mára már látom, hogy egész más irányt vett a minőség fejlesztésére kiagyalt rendszer, amiből éppen a gyerekek nem profitálnak (és akkor még a kollégákról nem is beszéltünk, akikre a válaszoló is hivatkozik).
Nem ebbe vágtam bele, nem ezt vállaltam, amit most a nyakamba akarnak sózni. Mi több, még szorítanak is a kötélen! Szankcionálnak, elvonnak, agyon ellenőriznek, közben a valódi ígéret, hogy: az oktatás minősége és a pedagógusok megbecsülése javuljon, távolról sem érvényesül! Úgyhogy igenis azt gondolom, hogy a jelenlegi szerződéssel (is) belekényszerítenek valami olyanba, amiről szó nem volt "annak idején". Mert hogy mozgójárdán, vagyunk, amolyan kényszerpályán, ha lelépünk róla, visszaesünk - anyagilag és fokozatban is. De talán jobban is vágyom arra, hogy az időmnek azt a részét is a gyerekekre szánjam, amit most vacakolással töltünk (merthogy pl. a sok felesleges adminisztráció is mi más lenne??). A szomorú az, hogy ezt a munkát, az ízig-vérig pedagógusmunkát mégsem kívánják honorálni, csak a "kényszermunkát".
A KÉRDÉSEM EZEK UTÁN: LESZ EGYÁLTALÁN EBBŐL A PETÍCIÓBÓL VALAMI?