Miért kéne 30 nappal előtte, az ünnepek között önértékeléssel bíbelődni? Az előző tanévben is volt rá lehetőség, azóta az önfejlesztési/intézkedési terv megvalósításának kellene történni. A szakértők többek között ezt vizsgálják.
Drága Verőce!
Nem is értem, biztosan viccelsz, csak lemaradt a mosolygó.
Pont egy éve kaptam a vállamra még a BECS vezetését is (mert olyan jó széles). Azóta megszültük az elvárásrendszert, amit aztán feltöltöttünk, amiről később kiderült, hogy mégsem formázva, pdf-ben, hanem egy új felületre kell felvinni. A felületet persze 2017 januárjában lehetett elérni. Nyeltem egyet, az őszi szünet 3 napjának annyi (nálunk ez ténylegesen szabadságként szerepel), de szétbontottam, és feltöltöttem az informatikai felületre. Közben olvastam a feltöltésről és a folyamatról szóló útmutatókat (mivel kombó intézmény vagyunk többet - hasonlítgattam, mi legyen, hogyan használjuk, mit csináljunk). Decemberben jelentek meg, ne felejtsük el. Amikor befejeztem, gyakorlatilag párhuzamosan a feltöltésekkel, ki kellett szenvednünk az intézményi és vezetői elvárásrendszert is - ezeket némileg sietve és elnagyoltan - főleg a pedagógushoz képest, amiben tényleg mindenki részt vett, mert kiírt vezetői ellenőrzéseink voltak, előtte készen kellett lenni az önértékelésekkel. A feltöltések és az elvárásrendszer mellett újra és újraolvastam a különböző segédanyagokat, ne hibázzak, hiszen nem az én bőrömre megy.
Az elvárások, a vezetői önértékelések folyamata és a folyamatos önmagam ellenőrzése mellett elindítottuk a pedagógus önértékelések előkészítését (dátumok, egyeztetések). Lementek az eljárások kívül és belül, a szakértő kollégák megsimogatták a fejünket, hogy nagyon ügyesek vagyunk. Azt senki nem kérdezte, hogy mikor készültem az óráimra, hogyan beszéltem meg önmagammal a rutinból megtartott órák miatti rossz érzéseimet. Kinek számít ez? Rajtam kívül.
Elkészült év végére az új éves terv, erre a tanévre, szavaztunk júniusban, hogy az úgy csúcs. Aztán augusztusban átírtam, szavaztunk újra, majd szeptember elején és végén újra (kilépő és - végre!! - terhes kollégák változásai miatt). Semmi baj. Elkezdődtek az ezévi önértékelések, természetesen mankót mindenki keze alá, menjen a verkli. Még így is sok-sok egyeztetés, "ráérsz egy kicsit" című ad hoc megbeszélés. Nem számoltam össze, hány emailt írtam, de száz fölött járok. Elindítottuk a csúcsvezető önértékelését, hiszen 2-4 éves időszakhoz érkeztünk, tuti lesz ellenőrzés. Munkát is vállaltam ebben, a szervezésen túl, ennek az eljárásnak egyik csoporttagja vagyok.
Pont ma a másik csoporttag megkérdezte, miért küldtem át neki a dok.elemzéseket tegnap éjjel, és nem értettem, miért kérdezi, amikor közölte, hogy én vagyok az adatgyűjtő, nem én állítom össze a jegyzőkönyvet? Itt tartunk, fáradt vagyok. S akkor én, mint én, mint ember, mint nem pedagógus, szinte már nem is létezem, pontosabban fél, egy órákra. Most is lopom az időt attól, hogy éppen az intézményi ellenőrzés időpontjait lőjem be, mert mindegyik eljárás (nekünk több van, mert megint nem értenek az OH-ban a gyógypedagógiához, ráadásul ezt írásba is adják) az év elején van.
S mivel 30 nappal előtte "illik" készen lenni, lecsíptek az időnkből két hetet úgy, hogy közben szabadságon leszünk 23-tól. Éppen nem január elsején nyílik majd a felületünk a szakértőknek, de január elseje az utsó lehetőségünk a fejlesztési terv feltöltésére. S ezt még a fenntartóval is egyeztetni kellene. Mikor és ki? Vagyis az egész ciriburit dec. 20-ig be kellene fejeznünk, hogy a vezetőnek legyen két napja a tanker igazgatóhoz keccsölni az áldásért.
A másik intézményi önértékelésünket kezdhetjük december közepén, mert azt csak január végén kell lezárnunk.
Azt még persze nem írtam, hogy nekem februárra egy intézményi ellenőrzés már ott van a beosztásban, felület nyílik január elején. Szegények, ugyanabban a cipőben járnak, mint mi.
A második félévre újabb nyolc önértékelési eljárásnak is le kell mennie.
Hogy én tanítanék, mert ez lenne jó a gyereknek, de nekem is? Lehet, hogy nehezen hihető, de ha őket kár éri, azt nagyon-nagyon nehezen viselem. Én nem azért lettem tanár, hogy eljátszam az okost gyerekek előtt, akiket kötelezően egy terembe zártak velem 45 percre. Azért vagyok ott, hogy segítsek nekik előrejutni, s ha ezt nem tudom legalább megpróbálni, nagyon frusztrál.
Nemcsak az a baj, hogy most (egy ideje) nem tudom megcsinálni, amit nekik terveztem, hanem az is, hogy nem is látom, hogy hol van ennek az agyament eljárásdömpingnek a vége.
Nem tudom, ki a felelős ezért, de ideje lenne jó hangosan megkérdezni, mert ez leépülés, nem szakmai minőség.