Krimik, bűnök, kalandok.

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
A masodik, akit veletlenul sem szabad kihagyni azoknak, akik a veres, rendkivul cselekményes, még is hus-ver bár idonkent extrem figurakkal operal Chris Carter.
Nos Ő számomra egy fekete ló sajnos még nem olvastam tőle.
Egy részlet a vele készített interjúból:
Ambivalens érzésekkel indultam a Chris Carter interjúra, épp úgy éreztem magam előtte, mint egy-egy Robert Hunter-könyv befejezése után. Ugyanaz a kérdés kattogott csak a fejemben, ami a krimijei olvasása alatt is folyton: vajon hogyan pattanhat ki egyazon ember agyából két olyan hihetetlenül vonzó, összetett, izgalmas és szeretni való karakter, mint Robert Hunter és Carlos Garcia nyomozók, és azok a borzalmas gyilkosságok és halálnemek, amikkel a két említett szereplő – és az olvasók – Carter könyveinek lapjain rendre szembetalálkoznak. Az egyórás interjú végére – bár Carter korántsem volt szűkszavú interjúalany, sőt – még több kérdés gyűlt fel bennem, mint amivel odamentem, de a fentire talán választ kaptam. Hunter és Garcia azért olyan, amilyen, mert a szerző önmagából gyúrta össze őket. A regényekben leírt borzalmak pedig az általa tapasztalt valóság szörnyűségeiből fakadnak.
Többször, több helyen is elmondtad, hogy magadból indultál ki, amikor a két főhősödet, Robert Huntert és Carlos Garciát megteremtetted, hogy mindkettőjükbe beleírtál valamit magadból: Garcia Brazíliában született, hosszú, sötét haja van, Hunter eredetileg kriminálpszichológus, inszomniás, igazi magányos farkas. Az évek során – hiszen lassan már 15 évet töltöttél el a szereplőiddel – mennyire idomultak hozzád, mennyire követték le a te fejlődésedet? Nem próbáltad meg jobban leválasztani őket magadról?
Nem, dehogy, de nem is lettem volna rá képes. Minél hosszabb a sorozat, minél többet írok a karakterekről, annál inkább szaporodnak a közös vonások. Hunter például kezdetben is nyugodt személyiség volt, akit nem egyszerű kibillenteni, és ez az évek során csak fokozódott, mert ilyen vagyok én is, egyre inkább. Minél öregebb leszek, annál nehezebb kihozni a sodromból, jóformán sosem veszítem el a higgadtságomat.
Sok helyen elmondtad, hogy sosem akartál író lenni, karrieredet szinte a véletlennek köszönheted, és hogy az első Hunter-könyvet, A keresztes gyilkost tulajdonképpen a magad szórakoztatására írtad. Még mindig élvezed az írást, vagy ma már inkább munkaként, elvégzendő feladatként tekintesz rá?
Ja, én vagyok a két lábon járó bizonyítéka annak, hogy bármilyen kései életkorban megtalálhatod azt, amit a legjobban szeretsz csinálni. Én mindent imádok az írásban: a kutatást, a karakterek kitalálását, még a legkisebb mellékszereplőimet is nagy gonddal építem fel, szeretek agyalni a cselekmény fordulatain. Mert tudod, az életem unalmas. Az izgalmak a fejemben történnek. Amúgy egy unalmas pacák vagyok, egész nap csak a laptop előtt üldögélek. Annyiszor megmentett már az írás, a lezárások alatt is valóságos pszichés mentőöv volt nekem. Most fejeztem be a tizenharmadik Hunter-történetet. És most megpróbálok valami mást írni.

Wow, hogyhogy? Meguntad már Robert Huntert? Vagy kíváncsi voltál, tudnál-e mást is?
Nem, nem untam meg, imádom Huntert, de annyi különböző ötlet van a fejemben, hogy kértem az ügynökömet, hadd írjak most valami teljesen újat. Egyet. Hadd próbáljam meg. Aztán visszatérek Hunterékhez. És ez tényleg más lesz – ez nem thriller, hanem egy kitekert szerelmi sztori. Nagyon féltem is tőle. Egész írói karrierem alatt csak Huntert írtam, és eleinte az volt benne, hogy mi a fenét csinálok itt, ez tiszta hülyeség, de aztán a történet elkezdett formát ölteni, és a hetedik fejezetre már nagyon élveztem. Jól éreztem magam az új karakterek között, ebben a teljesen más világban.
Mondd el, kérlek, hogyan pattannak ki ezek a változatos halálnemek és kínzási formák a fejedből? Körbenézel a szobában, látsz mondjuk egy cipőkanalat, és azonnal elkezdesz azon agyalni, hogy hű, hogyan lehetne ebből kínzóeszköz?
Á, ez könnyű. Te csak harminc másodpercet gondolkodtál rajta. Próbáld ki, hogy két órán keresztül agyalsz. Neked is menne.

Robert Hunter Chris Carter író interjú
Dehogy, két órán keresztül? Az borzalmas lenne…

De nem annyira, mint azok az esetek, amiket bűnüldözési pályafutásom során láttam. El sem tudod képzelni, Amerika az egy teljesen másik világ, brutálisan erőszakos: van ugye bűntény, van erőszakos bűntény, van az ultraerőszakos bűntény, aztán 50 méter trágya, majd Amerika. Őrület. Szóval én mindent láttam – nem csoda, hogy inszomniás vagyok. És minden, amit láttam, valós volt. Ezzel szemben amit leírok, kitaláció. És attól sem félek, hogy ötleteket adnék másoknak – egyrészt ezek a halálmódok túl bonyolultak, másrészt, hidd el, aki meg akar gyilkolni valakit, annak megvan a saját pontos elképzelése arról, hogyan szeretné csinálni.

Mi az a határ, amit sosem lépnél áll – még ha fikciós a történet, akkor sem?
Sosem szerepeltetnék gyerekeket áldozatszerepben. Azt nem. És a nemi erőszak. Bár a valóságban a sorozatgyilkosok többsége szexuális indíttatásból gyilkol, a tizenhárom regényemből egyik gyilkos sem szexuális ragadozó. Magam sem értem, hogy tudtam ezt eddig ilyen jól kikerülni… De erre nem vagyok képes, ez túlságosan érzékeny pont számomra, és túl sokakat érint, sajnos.
(Ribánszky Ágota)
 

eddy56

Állandó Tag
Állandó Tag
John Sandford nagy kedvencem volt Ő is.
Pont kereken harminc éve olvastam ezt a könyvet. Még épphogy csak túl voltunk a rendszerváltáson, és így a könyv kínálat is teljesen megváltozott(szerencsére), mert ilyen típusú vagy thriller, esetleg fantasy könyveket nem olvashatott a magyar közönség a múlt rendszerben. Persze, volt Poirot meg Maigret felügyelő és sok sztenderd krimi hála az Albatrosz könyvsorozatnak, de ez más volt, egészen más. Emlékszem, a borítója is annyira „nyugati” volt, hogy már csak ezért sem lehetett otthagyni a könyvárusnál. :
Csak volt egy törés már nem annyira emlékszem de, valami a kiadóval volt talán nem teljes művet adták ki valami rövidítés miatt elment a kedvem tőle.
Probalkozz tole a Virgill Flowers, vagy a Kidd sorozattal.
Egy Davenport utan feludito , annak ellenére, hogy ugyan olyan kokemeny krikmik, de mas vonal.
Raadasul tobb bennuk a humor.
A kidd sorozatbol azt hiszem 4 konyv jott ki, mind a 4 szenacios :)
1. John Sandford: Őrült futam
2. John Sandford: Megmondja a kártya
3. John Sandford: Az ördög kódja
4. John Sandford: A félelem kódja

Nagyon le tudjak kotni az embert. O)lyan vilag ami az átlagembernek szokatlan, nem annyira ismeros, és ez adja az érdekességét
A Virgil Flowers regenyek pedig bar szereplokon keresztul is aktivan kapcsolodnak a Davenport sorozathoz, egy tenyleg emberi gyotrodo, de a maga modnjan bohem, a vilagot konnyen vevo srac tortenetei, de azt ne felejtsuk el - Standford nem is engedi - hogy Virgil egy nagyon jop feju nyomozo. Csak hát Davenportot idonkent a guta utogeti, mert mikor Virgilnek videkre kell mennie egy bunugy kapcsan, hiaba mondja neki, hogy nem viheti az utanfuton a horgaszcsonakot, Virgil csak nevet rajta :)
1. John Sandford: A Hold árnyéka 81%
2. John Sandford: Tűzvillám 77%
3. John Sandford: Durva terep 84%
4. John Sandford: Rossz vér 77%
5. John Sandford: Légnyomás 80%
6. John Sandford: Őrült folyó 90%

Ezekben valamennyiben feltunnek a Davenport sorozatbol mar ismeros szereplok, de vagy mint Virgil segitoi, vagy fonoke, vagy...
Szoval en nagyon szeretem :)
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag

Erle Stanley Gardner

Erle Stanley Gardner egy amerikai detektív-regényíró és jogász volt. 1911-ben végzett jogászként, majd rá egy évre megnősült. 1921-ben határozta el, inkább anyagi okokból, hogy detektívtörténeteket fog írni. Nappal ügyvédkedett, éjszaka pedig írt. Gardner hatása mind az az aranykori krimi irodalomra, mind a pulp világára, óriási volt. Klasszikus detektívregényeket írt: rejtvényfejtős, erőszakmentes, elmét serkentő történeteket, csodálatos párbeszédekkel és elmés ötletekkel.
Hihetetlenül termékeny szerző volt, 1965-ig közel hatszáz novellát írt, de a legtermékenyebb időszaka 1933-ig tartott, s addigra már vagy 450 körüli novellája jelent meg a különböző pulp-magazinokban.
Első regénye, a The Case of the Velvet Claws 1933-ban jelent meg. 1973-ig összesen 129 Gardner-regény jelent meg
A The Case of the Velvet Claws főhőse Perry Mason védőügyvéd volt, aki megmaradt fő sorozatkarakterének élete végéig. Összesen 82 Mason-regényt és 4 Mason-novellát írt. Ezekből 45 regény és mind a 4 novella meg van magyarul.

Keszthelyi Tibor írja a Mason-regényekről: „Történeteinek varázsa először is az, hogy figurái mindkét lábbal a valóság talaján állnak, mentesek a misztikumnak még a sugallatától is. Színpada mindig a nagyváros, az urbánus környezet, éspedig napfényes megvilágításban, amikor megdöbbentő dolgok történhetnek, de megmagyarázhatatlanok vagy megfejthetetlenek sohasem. Ami szereplőivel megesik, az az olvasóval is bármikor megtörténhet.
Gardner vérbeli epikus. Az olvasó ma nem is annyira megoldásainak szellemességére, rejtélyeiben megnyilvánuló találékonyságára kíváncsi, hanem inkább a mese hibátlanul sodort fonalára, az ügyvéd mesterdetektív rafinált jogi csatározásaira az ügyészi hivatallal - főként az amerikai nyelvben fasírtra emlékeztető nevű, állandó ellenfelével, Hamilton Burger főügyésszel, s persze a rendőrséggel. A cselekmény mindig a bírósági tárgyaláson tetőzik; itt vérzik el a tettes, Perry Mason agyafúrt keresztkérdéseinek pergőtűzében.
Mason mellett is voltak Gardnernek jelentős sorozatkarakterei. A. A. Fair név alatt jelentek meg a Bertha Cool és Donald Lam nyomozópáros regényei. Összesen 29 jelent meg 1939 és 1970 között. Ezekből 4 van magyarul. Ők egy magánnyomozó-irodát vezetnek:
Doug Selby kerületi ügyész volt a főhőse 9 regényének (1937-49), amiből kettő magyarul is meg van. Shelby egy Madison Citynek nevezett fiktív kaliforniai városban tevékenykedik
Terry Clane nevű hősével két regényt írt (az egyik megjelent magyarul), és ugyancsak két regényt egy Cramps Wiggins nevű karakterrel, de egyik sincs meg magyarul. Írt még 5 független regényt is (ezekből 1 van magyarul)
A háború előtti Palladis kiadó a híres Pengős Regények sorozatában adta ki a Gardnereket. A háború után főleg az Európa kiadó Fekete Könyvek sorozatában és a Magvető kiadó Albatrosz sorozatában adogattak ki Gardnereket. Majd a rendszerváltás után a LAP-ICS 3, a Garabonciás kiadó 2 Gardnert adott ki, s végül a Pallas Stúdió-Attraktor Kft. valóban minőségi Klasszikus detektívregények sorozatában jelent meg két regény a 90-es évek második felében.
1713955071954.png 1713955083552.png 1713955095518.png 1713955108155.png 1713955131133.png
 

eddy56

Állandó Tag
Állandó Tag
Van még valaki, aki kicsuszott mára a kedvencek kozul, de aki anno a Raketa regenyujsagot olvasta, ott gyakran talaltkozhatott a nvevel !

Ed McBain-ra gondolok.
A New Yorki 87-es korzet nyomozoinak mindennapja, kinjuk bajuk, maganeleti bonyodalmaik keveredtek a felmerulo bunesetekkel.
Anno nagyon szarettem a konyveit.
Ma már kicsit idejetmult, de a szocialista idoszak szukos konyvkinalatabol kiemelkedtek a konyvei
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
Van még valaki, aki kicsuszott mára a kedvencek kozul, de aki anno a Raketa regenyujsagot olvasta, ott gyakran talaltkozhatott a nvevel !

Ed McBain-ra gondolok.
A New Yorki 87-es korzet nyomozoinak mindennapja, kinjuk bajuk, maganeleti bonyodalmaik keveredtek a felmerulo bunesetekkel.
Anno nagyon szarettem a konyveit.
Ma már kicsit idejetmult, de a szocialista idoszak szukos konyvkinalatabol kiemelkedtek a konyvei
Az egyik legjobb!!
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
Van még valaki, aki kicsuszott mára a kedvencek kozul, de aki anno a Raketa regenyujsagot olvasta, ott gyakran talaltkozhatott a nvevel !

Ed McBain-ra gondolok.
A New Yorki 87-es korzet nyomozoinak mindennapja, kinjuk bajuk, maganeleti bonyodalmaik keveredtek a felmerulo bunesetekkel.
Anno nagyon szarettem a konyveit.
Ma már kicsit idejetmult, de a szocialista idoszak szukos konyvkinalatabol kiemelkedtek a konyvei

Ed McBain​

Ed McBain mint Salvatore Albert Lombino született, majd 1952-ben hivatalosan felvette az Evan Hunter nevet. Rengeteg regényt írt, előbb Evan Hunter, majd 1953/54-től Hunt Collins, Richard Marsten, Curt Cannon neveken is elkezdett regényeket írni. Később még használta egy-egy regényénél az Ezra Hannon és John Abbott álneveket is. Nálunk úgyszólván kizárólag Ed McBainként ismert. Ezen a néven 1956-tól kezdett írni. Az összes 87-es körzet regényt Ed McBain név alatt jelent meg. Magyarul még két független regénye is megjelent, de azokat is McBainként jelentette meg. Magyar nyelven összesen 43 hivatalosan megjelent regénye (és ebből 2 hiányosan) hozzáférhető.
1986-ban – teljesen megérdemelten – elnyerte az amerikai krimi írók Nagymestere díját életművéért. Éppen be tudta fejezni az 55.-ik 87-es körzet regényt, a Fiddlerst, mikor 2005. július 6-án a torokrák végzett vele.
A 87-es körzet regényei egy keleti parti nagyvárosban játszódnak, mely a valóságban nem létezik, de New York Manhattan városrészére hasonlít leginkább.
A 87-es körzetnek nincs olyan módon „főszereplője”, mint a korábbi krimiknek, hiszen éppen a csapatmunka a lényeg. A fő vonalat mindenesetre három nyomozó, Steve Carella, a zsidó Meyer Meyer és Bert Kling viszik, s hol egyikük, hol másikuk kap nagyobb szerepet egy-egy regényben. De megismerjük a 87-es körzet más nyomozóit is, mint Cotton Hawes, Hal Willis, Ollie Weeks vagy a körzet egyetlen fekete bőrű nyomozója, Arthur Brown, és rajtuk kívül is számos visszatérő szereplői vannak a körzetnek. Ezeket a karaktereket McBain 49 éven át megtartotta a körzet eseményeit feldolgozó 55 könyvében. A szereplői persze öregednek is, előrébb jutnak a ranglétrán, megházasodnak, és a magánéletükről is sokat megtudunk a regények láncolatain.
A magyar újságokban és magazinokban: a Rakéta Regényújságban 13, az IPM-ben 4, a Magyar Szóban 2 és a Magyar Nemzetben 1 a 87-es körzethez tartozó regény, kisregény illetve regénykivonat jelent meg.
Az IPM-ben 13 kéthasábos oldalon megjelent Forró nyomon valójában nem a Heat (1981) c. regény „durva” lerövidítése, ahogy többen vádolták vele az IPM szerkesztőit/fordítót, hanem Heat címmel jelentette meg McBain egy 1981-es Playboy-ban, ami egy kivonata (extract) a regénynek.Tehát az IPM az amerikai Playboy-ban megjelent Heat fordítása, nem a teljes regény parafrázisa. Ugyanez áll a Tricks-re is (1987), mert ami a Rakéta Magazinban megjelent 1989-ben Trükkök címmel, sem a regény durva megnyirbálása a rakétásoktól, hanem egy 1987-es Playboy-ban McBain által adott kivonat fordítása, de valóban a Tricks-ről. Az amerikai Playboy-ban a Tricks kivonata 9 oldalon jelent meg, ez a Rakéta Magazinban 8 oldalon.
A McBain regények kiadását a Magvető könyvkiadó kezdte meg az Albatrosz sorozatában. Az első darab, a Ki öli meg a Ladyt? 1975-ben jelent meg, és összesen 8-at adtak ki. Őket a Pannon kiadó követte, akik 1990 és 93 között hat 87-es körzet regénnyel, kezdve a Halj meg, zsaru!-val. Aztán a Gesta kiadó 1994 és 98 között három regényt adott ki, majd a Magyar Könyvklub következett szintén három regénnyel (2001-2003). Végül a Gabo kiadó vette át a stafétabotot, akik 2005 és 2009 között kereken tíz, sorozatba tartozó regényt adtak ki.
A 87-es körzet regényein belül is fut egy sorozat, ugyanis több regényben feltűnik egy „Süket” néven emlegetett zseniális bűnöző. Összesen hat regényben: A heccelődő, Zsaruk, Már megint a Süket!, Nyolc fekete ló, Gonoszság, Csitt! Süket (Deaf Man) egy magas, jól öltözött férfi, és valójában nem is süket, mert hallókészüléket hord. A rendőrökre szívbajt hoz az időközönkénti felbukkanása, mert mindig új akcióba kezd és mindig sikerül kicsúsznia a körzet nyomozóinak markából…
A 87-es körzet regényein kívül McBain még 61 bűnügyi regényt írt, ezekből 48 "független" regény és 13 Matthew Hope-regény. A 61 regényből mindössze két regény jelent meg hivatalosan magyarul McBaintől, az egyiket a Pannon, a másikat a Rakéta Regényújság adta ki. Ezzel a Pannon 7, míg a Rakéta 11 teljes (!) McBain-regényt közölt (most nem számolva a kisregényeket ), amivel a regényújság abszolút első az író műveinek kiadásában.
1713957641092.png 1713957668568.png 1713957691901.png 1713957730528.png
 

eddy56

Állandó Tag
Állandó Tag
Veguk meg egy nev, amit kihagyni egy ilyen felsorolasbol, az nem vétek, hanem bun :)

David Baldacci

Olyan krimisorozatok kapcsolodnak a nevehet, amit ha valaki nem olvasott, akkor nem olvasott jo konyvet :)
Az elso sorozat amivel talalkoztam tol(ebbe szerettem bele) a Teve klub.
Kicsit groteszk nev.
De ez is a celja.
Legyen mosolyogtato, és olyan amibol nem jonni rá a céljára.
Az alap: négy különc, idõsödõ férfi , akiknek se múltjuk, se jövõjük. Azt szeretnék kideríteni, mit miért tesznek országuk vezetői, ezért időt s fáradságot nem kímélve tanulmányozzák a legmagasabb kormányzati köröket illető, vadabbnál vadabb összeesküvés-elméleteket, elemzik az aktuálpolitikai eseményeket és a kormány gyanúsnak vélt ügyleteit.

Szenzacios humor, eleve olyan figurak akik mar eleve furcsak(egyikuk egy szamitogepzseni, aki nemileg beteg a fejeben, kenyszeres cselekedetek sorat csinalja, és nem érti hogy nem képes valaki tisztesseges jelszot csinalni egy halozatra, ahol neki 24 karakteres tisztan kis és nagybetukbol és számokbol állo jelszava van, amit természetesen hetente változtat, na meg mindezt fejben tartja mert "normalis" ember nem irja fel a jelszavat)
A klub vezetoje egy volt de mar kioregedett titkosszolgalati ugynok, aki egy temetoben él, és nap mint nap leballag a feher haz elotti parkba ahol neki van egy kis táblácskája, és amogott uldogel. A tablan az van: az igazsagot akarom tudni!
De min dennek ellenere min az 5 konyv emellett kokemeny politikai krimi!

A kovetkezo ilyen sorozat a Sean King és Michelle Maxwell .
A titkosszolgalattol kiebrudalt ugynokok, akik magannyomozonak állnak( az egyikuknek azert kellett ott hagynia a szolgallatot, mert az elnok nyitott gepjarmuvet biztositva egy esos napn lecsuszott a kocsi kuszobérol és eltort a laba. Ez te5rmeszetesen fobenjaro azokban a korokben...)

Aztan a nagy kedvenc, az Amos Decker sorozat.
A pasi, aki rendorkent dolgozi8k. Korabban eljutott egesz a legmagasabb szintre amerikai fociban, de mar az elso meccsen annyira durvan szereltek, hogy sulyosan megserult.
A fejet ert utes miatt egy ritka anomalia lepett fel nala(ami letezik!!!!!) az hogy keptelen barmit is elfelejteni, és fotografikus a memoriaja.
Ezen kivul egy meg ritkabb, de azert neha elofordulo betegsdege is fellépett, a kulonbozo esemenyek szinekben jelennek meg a fejében. Pl halaleset soran kékben lat mindent egy ideig.
Ez azert eleg ritka és nem tudni, hogy szerencse vagy szerencsetlenseg egy rendornyomozo eseteben, kulonosen, hogy egy bunugy felderitese okat a csaladjat is mggyilkoljak!
(az ido minden sebet begyogyit....mondjak. Hat elkezzelni is rossz, mit jelent ha valaki keptelen egy pillanatra is elfelejteni a kislanya és a felesége meggyilkolasat!!!)

A John Puller sorozat kicst mas, de nagyon jo!
Az Atlee Pine szinten olyan amit ritka a maga mufajaban . Vagy 5 regeny, de izgalmasabbnal izgalmasabb jelenetekkel.

Vagy fel eve jelentkezett egy uj sorozat nyitoregenyevel: A ferfi a 6.20-asrol cimmel.
Kivancsi leszek rá.
Meg van de meg nem olvastam el, kivarom mig legalabb egy, de inkabb ket konyv koveti majd
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
Krimikönyvtár-sorozat legújabb izgalmas kötete, Dorothy L. Sayerstől a Holttest a fürdőkádban.
Egy londoni kispolgár lakásában különös dologra ébrednek: a fürdőkádban egy teljesen meztelen holttest fekszik, orrán aranykeretes cvikkerrel. Az illető kilétét homály fedi, ám a nyomozásba bekapcsolódik a detektívvé avanzsált Lord Peter Wimsey, aki elhatározza, hogy a kezébe veszi az ügyet. A sok kérdés látszólag Wimsey csavaros észjárásán is kifog, ám pár lépéssel így is a rendőrök előtt jár...
1716982065917.png
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
Jön a könyvhét és a kiadók is bele húznak
Philip Fracassi: Fiúk a völgyből
megjelenés: június 11. (Könyvhét)
Szent Vince Fiúárvaház.
A századfordulón. Pennsylvania állam egy eldugott völgyében.
Harminc fiú dolgozik, tanul és gyakorolja vallását itt, maroknyi pap figyelő tekintetétől kísérve. Peter Barlow, aki gyerekkorában, brutális családi tragédia folytán veszítette el a szüleit, egy új életet alakított ki magának az intézet falai között. Immár a felnőttkor küszöbén, az árvák nagycsaládjának tagjaként barátokra tett szert, és a jövőjét tervezgeti.
Mígnem egy viharos éjszakán kis csapat férfi kér bebocsátást: súlyos sebesültet hoznak magukkal, akinek összevagdosott testén sátánista szimbólumok éktelenkednek. A sebesült férfi halálával ősi, gonosz erő szabadul el, fertőzésként megtelepedve az árvaházban és a benne lakó gyerekekben. A fiúk egy részének viselkedése megváltozik, csoportok jönnek létre. Ki-ki oldalt választ.
Azután egyikük szörnyű halált hal.
Peternek és a szívéhez közel állóknak hamarosan abban a tudatban kell dönteniük a két oldal között, hogy az életük – és talán halhatatlan lelkük – forog kockán.
A Fiúk a völgyből mesterien kivitelezett történet a felnőtté válásról Philip Fracassi tollából, akit sokan már most az évtized nagy új horrorírójaként tartanak számon.
1716982350329.png
 

tib66

Állandó Tag
Állandó Tag
CONNOR SULLIVAN - SLEEPING BEAR (2021)

Férje halála után a hadsereg veteránja, Cassie Gale úgy dönt, hogy mielőtt újra munkába állna, néhány napot tölt az alaszkai vadonban. Amikor azonban nem jelenik meg a munkahelyén, és kutyáját sérülten találják meg a szétdúlt táborhelyen, az apja aki ismeri képességeit, tisztában van vele, hogy ez nem egy félresikerült kempingezés.
Mint kiderül, nem ő az első ember, aki az évek során nyomtalanul eltűnt Alaszka északi területein. Medvék, farkasok, lavinák, fagy, sokféleképpen lehet itt meghalni, de nem lehet mindent ezekkel megmagyarázni. Ahogy számos, az elmúlt években nyomaveszett természetjáró hollétét sem.
Cassie egy orosz börtönben tér magához, egy olyan helyen, amit úgy terveztek meg, hogy senki ne szökhessen meg élve. A túléléshez minden erejére és képességére szükség lesz. Eközben apja, rájön, hogy a lánya, a körülmények szerencsétlen összejátszása miatt, éppen annak a személynek a kezei közé került, aki miatt a családja nem is tudja, hogy ő nem az az ember, akinek ismerik.
Cassie, és hamarosan mások megmentése érdekében is, le kell dobnia az álarcot, és ismét megküzdeni legfélelmetesebb ellenségével a múltból.

Az Alvó medve cím, és a borító nem hagy kétséget az ellenséget illetően, de inkább akció-thriller mint kémregény.
Jól megírt, pörgős, de nem túltolt. Kliséktől nem mentes, viszont van stílusa.
Részemről: 8/10
 

Csatolások

  • am.jpg
    am.jpg
    161.9 KB · Olvasás: 6
Utoljára módosítva:

tib66

Állandó Tag
Állandó Tag
A Jack Reacher univerzum.

Az itt következő Jack Reacher regényeket és novellákat kettő kivételével nem Lee Child, vagy az öccse, Andrew írta.
Elsőként a két kivétel, egy rövidebb, és egy hosszabb novella, amiket Reacher szerzője közösen írt két író barátjával, és amikben együtt szerepeltetik saját hőseiket.

Lee Child and Joseph Finder - Good and Valuable Consideration (2014)
19.2 a Jack Reacher , és
2 a Nick Heller sorozatban.

Reacher és Heller ugyanabban a bárban ülve nézik a Yankees - Red Sox meccset.
Bár a másik csapata ellen szurkolnak, összefognak amikor valaki bajba kerül.
(A szerzők szerint abban volt a legnehezebb megállapodniuk, hogy melyik csapat nyerjen.)

*****

Karin Slaughter és Lee Child - Cleaning the Gold (2019)
23.6 rész a Jack Reacher, és
8.5 a Will Trent sorozatban.

A kettő közül ez a hosszabb.
Reacher titkos megbízással Fort Knoxban van, ahol az aranyrudak leltározásában vesz részt.
Will Trent inkognítóban jelentkezik ugyanerre a munkára.
S noha Trent igazából Reacher után, mint gyilkosság gyanúsítottjaként nyomoz, Reacher feladata végül összefogásra készteti őket.
Bár mint írtam, ez a hosszabb, nekem így is rövidnek tűnt, szívesen olvastam volna tovább.
7/10
Csak azért ennyi, mert jóval többet is ki lehetett volna hozni belőle.

*****

Dan Ames és Jude Hardin természetesen megszerezték "Lee Child szíves hozzájárulását", hogy műveikben felhasználhassák Reachert. Noha egyik regényben vagy novellában sem tűnik fel személyesen, főleg Ames regényeiben szerepet kapnak a régebbi ügyei, sőt, alakítja is a történéseket.

Dan Ames 22 regényt írt a Jack Reacher Cases sorozatában.

A sorozat főszereplője Lauren Pauling, aki a 10. Reacher regényben tűnt fel, itt már egy New York-i magánnyomozó. Mivel a Reacher univerzumban egyéb szigorú fegyelmezések mellett, a rosszfiúk csontjainak is törnie kell, Lauren társa egy Michael Tallon nevű ex-kommandós, aki tökéletesen alkalmas ennek a megoldására.

1. A Hard Man To Forget (2017)
2. The Right Man For Revenge (2017)
3. A Man Made For Killing (2017)
4. The Last Man To Murder (2018)
5. The Man With No Mercy (2018)
6. A Man Out For Blood (2018)
7. A Man Beyond The Law (2018)
8. The Man Who Walks Away (2019)
9. The Man Who Strikes Fear (2019)
10. The Man Who Stands Tall (2019)
11. The Man Who Works Alone (2019)
12. A Man Built For Justice (2019)
13. A Man Born For Battle (2019)
14. The Perfect Man For Payback (2020)
15. The Man Whose Aim Is True (2020)
16. The Man Who Dies Here (2021)
17. A Man With Nothing To Lose (2021)
18. The Man Who Never Goes Back (2021)
19. The Man From The Shadows (2022)
20. The Man Behind The Gun (2023)
21. The Man Who Went To War (2023)
22. The Man Who Held the Key (2024)

Dan Ames másik sorozata a Jack Reacher's Special Investigators viszont mind novella.
Reacher egykori katonai rendész csapata újra összeáll. A jelmondat a régi: Aki velünk b@szakodik, az egy sétáló halott.

1. Dead Men Walking (2020)
2. Game Over (2020)
3. Lights Out (2020)
4. Never Forgive Never Forget (2021)
5. Hit Them Fast Hit Them Hard (2021)
6. Finish the Fight (2022)
7. The Way Out (2023)
8. Easy to Kill (2024)
9. First Bullet Fired (2024)

****

Jude Hardin három Reacher ihletésű sci-fi novellasorozatot írt.

A Rock Wahlam 9,
a Reacher Code 3,
a Stranded in the Old West pedig 2 részes.

Az ismertetők szerint a Terminator és a Feltámad a vadnyugat c. sorozat turmixának tűnik. Bár úgy néz ki, jól van megírva, ez így nem az én műfajom.
 

tib66

Állandó Tag
Állandó Tag
Dan Ames - A Hard Man To Forget (2017)
Az első rész a Jack Reacher Cases sorozatból.

Jó kezdés, két férfi megásatja valakivel a saját sírját, majd el is igazítják benne, ahogy kell.
Lauren Pauling egy az ajtó alatt becsúsztatott levelet talál az irodájában. Rajta egy szó: Reacher, benne egy telefonszám. A jól menő magánnyomozó irodája nem így kapja a megbízásokat, csak a Reacher név veszi rá, hogy felhívja a számot. Egy kétségbesett, megfélemlített nő veszi fel, megegyeznek, hogy felkeresi a munkahelyén.
Michael Tallon bemutatkozását egy a saját lányát terrorizáló férfi törött karja, orra, stb. bánja.
Tallon Reacher 2.0 Egy kicsivel kissebb, nem annyira profi, de kötözködni vele sem egészségbiztosítás .
Pauling találkozója a nő félelmei miatt nem igazán sikeres, annyit tud meg, hogy a férje, aki kamionsofőr eltűnt. A nő retteg, Pauling látja, hogy így nem mennek semmire, megállapodnak, hogy a nő otthonában folytatják a beszélgetést.
Mindezek közben bepillantást nyerhetünk egy titkos, (kormányzati, katonai, maffia?), szervezet működésébe, egy kis embereken végzett kisérletezésbe, maffia szerű, hatalmi arroganciával, és a többi szokásos hozzávalóval.
Mikor sor kerül a találkozóra, Pauling a nő lakásán lövöldözésbe kerül egy férfival , amivel megakadályozza az elrablását. Mikor a rendőrség megérkezik a hírrel, hogy a sivatagban, egy éhes coyot közreműködésével megtalálták a nő férjének a holttestét, Pauling úgy dönt, hogy Tallon-t is bevonja az ügybe.

Dan Ames eddig is, és ezután is jól hozza a Reacher regények felépítését, stílusát, tényleg olyan, mintha egy profi katona, vagy szakember írná.
A sztori lehetne kicsit bonyolultabb. Lehetne benne kicsivel több akció, Tallon figurája jobban is különbözhetne Reacher-nél, de a könyv semmiképp nem hozza szégyenbe Lee Child Reacher sorozatát.
8/10
 

tib66

Állandó Tag
Állandó Tag
Philip Kerr - Esau

Jack Furness nem engedélyezett helyen mássza meg az Annapurna délnyugati falát. A lezúduló lavina egy jégbarlangba sodorja, ahol egy kiváló állapotban levő emberszabású koponyát talál.
A különleges leletet, megmenekülése után az államokba csempészi, ahol barátnője, a Berkeley egyetem paleoantropológusa. Stella hamarosan megállapítja, hogy a koponya nagy valószínűséggel vagy a régen keresett átmenetet képzi az emberszabásúak és ősemberek közt, vagy az emberi fejlődés mellékágának bizonytéka. Bármelyik is, életének nagy felfedezése, ami karrierje csúcspontját jelentheti.
Mivel a lelőhelytől alig ötszáz kilométerre Pandzsábban, a Pakisztáni és Indiai szembenállás már nukleáris fenyegetést is jelent, Furness egy kicsi, de jól felszerelt csapattal hamarosan ismét a Himalájára megy expedícióra, titkos kormányzati megbízással, és Stellával, aki kutatni szeretne a lelet megtalálásának helyszínén.

Nagy érdeklődéssel kezdtem el olvasni, egy inkább tudományos, mint fantasztikus, jó kis politikai akció-thrillerre számítottam.
A tudományos része a könyv egyharmadáig tényleg tartotta magát, aztán kifújt. Politikai akció-thrillernek meg abszolút nem mondanám, nekem ez egy jól megírt, néhol túlpörgetett kalandregény.
Mindezek mellett nem bántam meg, hogy elolvastam, az első egyharmada kimondottan érdekes volt.
6/10
 

tib66

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy kis adalék Ed McBain-hez és Columbo-hoz.

Két Columbo rész készült McBain művéből.

Az első a 10. évad, 5. része No Time To Die. (1992)
Ez a magyarul is megjelent Holtomiglan-holtodiglan-ból van. (So long as you both shall live, 1976) Nem volt rossz, de furcsa volt Columbo-t csapatmunkában látni.

A második a 10. évad 9. rész Undercover (1994)
Ez nem a legjobb részek közül való, nem is nagyon emlékszem rá.

Nem annyira közismert, de a Madarak forgatókönyvét Daphene du Maurier novellájából Evan Hunter írta, rendezte Alfred Hithock.
 

Csatolások

  • EM.jpg
    EM.jpg
    48.4 KB · Olvasás: 3
  • AH.jpg
    AH.jpg
    94.3 KB · Olvasás: 4

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy kis kapcsolódási pont a kalandos regény és Kanada közt!!
Egy ritka, alig ismert "sorozat", a Torontóban, 1960-ban megjelent három kisregény. A Kincses Regények sorozatcímet viselik. Feltehetően ez a három történet jelent meg Rejtőtől. Meglepne, ha lapulna valakinél ilyen kiadás, bár soha nem lehet tudni.
1720428015156.png
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag

A 14 karátos életmű - Rejtő Jenőre emlékezünk​

A második világháború és a rendszerváltás közötti ínséges időszakban az érdeklődő olvasóközönségnek esélye sem volt rá, hogy minőségi ponyvaregényekhez jusson – a sanyarú helyzeten ugyanakkor enyhített valamicskét, hogy ezek míves paródiái végül áttörték a cocialista-realista sznobéria által szabott határokat. A Rejtő-reneszánsz a hatvanas évekbéli újrakiadásokkal vette kezdetét, a szerző pedig mostanra az általános közmegegyezés szerint is elfoglalhatta helyét a klasszikusok panteonjában.

Rejtő Jenő a.k.a. P.Howard a.k.a. Gibson Lavery életművét nyugodtan nevezhetjük hungarikumnak, egyrészt a magyar urbánus kultúrában rejlő mély gyökerei okán, másrészt pedig azért, mert a szövegeiről csakugyan elmondható: semmilyen idegen nyelvre nem lehetséges úgy lefordítani, hogy legalább egy keveset ne veszítsen élvezeti értékéből. Rejtő fároszként emelkedik ki a magyar ponyva két világháború közötti első aranykorából - az objektivitás kedvéért persze tegyük azért hozzá, hogy a mezőny az angolszász területekhez képest nem volt túlságosan erős, első blikkre csak a Barsi Ödön (E. Girdo, E.A. Rodriguez, stb.) Hughes felügyelőjét, Havas Zsigmond (Spencer Walls, stb.) Oliphant nyomozóját és Aczél Lajos (L.L. Rogger) Gomár apóját felvonultató krimik jutnak eszembe jó szívvel ajánlhatóként –, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a sótlan és önismétlően közhelyes receptúrát jó adag pesti humorral és rengeteg nyelvi leleménnyel fűszerezte.


Nem túlzás azt állítani, hogy - a regényeit tekintve mindössze néhány évet felölelő - munkássága egyedülálló: aki stílus szerint akarja berendezni a könyvespolcait, lehetetlen feladatra vállalkozik, ha olyasvalakit keres, aki legalább megközelítőleg hasonlítható lenne hozzá. Már persze ha egy kis csalással nem vesszük ide ugyanezeknek a regényeknek a Korcsmáros Pál nevével fémjelzett képregény-adaptációit.

Az alábbiakban erről a polcról szemezgetve nosztalgiázunk picit.



Az ellopott futár„Ez a lány maga sem tudta, hogy mit akar, de abból nem engedett, és semmi sem olyan végzetes erejű, elsöprő hatalom, mint a nő, ha valamiben nincs igaza. Mondd neki, hogy ne tanuljon énekelni, mert nincs hangja, kérd, hogy ne pöröljön, hiszen elveszíti, könyörögj, hogy viseljen más kalapot, mivel ez nem illik hozzá; éppen annyi, mintha felkérnék a ciklont, hogy foglaljon helyet egy percre.”

Aki legalább három-négy szabadon választott címet elolvasott Rejtőtől, többé-kevésbé pontos képet alkothat arról, hogy milyen lehetett a nőideálja. A külsejét tekintve karcsú és törékeny, habitusában pedig csupa ellentmondás: egyszerre szelíd és tűzrőlpattant, érzékeny és az önfejűségig határozott, s bár hajlamos a meggondolatlanságra, mégis könnyedén az ujja köré csavarja a férfiakat, akiknél általában eszesebb is – vagy legalábbis a férfi lesz sokkal bugyutább, ha a közelébe kerül. Egy szó, mint száz: ennek a karakternek a háromdimenziós, filmvászonra alkalmas megfelelőjét megtalálni majdhogynem esélytelen próbálkozás, amíg Audrey Hepburn nem reinkarnálódik valahogyan.

A korszellemnek megfelelően a regényeiben a nők leginkább csak katalizátorai, mint tényleges alakítói a cselekménynek – egyetlen kivételtől eltekintve. Ez a bizonyos kivétel pedig a legemlékezetesebb címek sorából rendre kifelejtett Az ellopott futár főhőse, Prücsök.

Akár úgy is mondhatnám, hogy serdülő korú fiúgyermekeknél talán a 14 karátos autóval, leánygyermekeknél ugyanakkor bizonyosan ezzel a címmel javallott megkezdeni a bevezetést a P. Howard-univerzumba. Fentebb nevezett leányzó maga a két lábon járó girl power: apja ártatlanságát bizonyítandó életkorát meghazudtoló leleményességgel és bátorsággal, tornádóként forgatja fel - többek között - a külváros népének életét, legkülönlegesebb ismertetőjele pedig az, hogy közben be nem áll a szája. Megkockáztatom, hogy az egy oldalra eső aranyköpések és szóviccek tekintetében a regény bőven dobogós a Rejtő-életműben, és ugyanez igaz a mellékszereplők színes kavalkádjára a húsdarálóval (redőnyhúzóval, konyhaasztallal, stb.) ultima ratioként fenyegetőző Babette anyótól Tanúpipőkén át (ekkora faviccet csakis az kockáztathat meg, aki képes száz másik sokkal ütősebbel elfeledtetni a hirtelen feltoluló idegrendszeri fájdalmat) Szivarig és Kicsit Bobig.

(És ha már szóviccek: egy bejegyzés erejéig Rejtő a Guinness Rekordok Könyvébe bizonyosan bekerülhetne azon íróként, akinek kreálmányai a legtöbb vendéglátóhely elnevezéséhez szolgáltak ihletforrásul a Velőtanyától a Szilvakék Paradicsomig, a Három bölcs útkaparóhoz címzett kávéháztól a Vakapád sörözőig).




A néma revolverek városaEz a másfél év is jól kezdődik – mormogta a 13. Pác Tivald, amíg a detektív csuklójára tette a karperecet, és felkérte egyben, hogy hacsak lehetséges, fogja be a száját.

Az álnevek tisztán jelzik a határvonalat: P. Howard felelt a légióért meg a trópusokért, Gibson Lavery pedig a westernekért. Ez utóbbi alteregó muzsikált gyengébben, hiszen eleve sokkal kevesebb bennük a humor: a Pokol a hegyek között-ből (amely egyébként egészen kiváló spagettiwestern-alapanyag lenne) teljes egészében hiányzik, a Tigrisvérben jószerivel egyetlen fejezetre korlátozódik, a Texas Bob, a fenegyerekben pedig olyan bugyuta és vérszegény, mintha egy különösen fantáziátlan Rejtő-epigon követte volna el.

A „két” szerző munkásságának egyetlen közös metszete a Néma revolverek városa, amely nem más, mint egy krimi-szálra felhúzott tévedések vígjátéka: történet egy emberről, aki túl keveset tudott. Rejtő színpadi szerzőként mestere volt a szerepcserékből és félreértésekből fakadó helyzetkomikumnak, 13. Pác Tivald hányattatásaiban pedig éppen egy ilyen bohózatot duzzasztott vadnyugati környezetben játszódó kalandregénnyé. A történet (mint általában, ahol Rejtőnél hangsúlyos szerepe van a nyomozásnak) enyhén kuszává és túlbonyolítottá válik a végkifejletre, de (mint általában) a jobb sorsra érdemes főhős csetlés-botlásának minden jelenete aranyat ér. És akkor még nem is beszéltünk a Probatbicolról, amely egyike a világirodalom legkisstílűbb és ezáltal legviccesebb MacGuffinjainak.



Csontbrigád„- Szokott sírni?
- Most kivételesen. A kapitánynál.
- A huzatok miatt?
- Fene sír azért. Feljött. Olyan az, mint a gyomorrontás.
- Aha! Akkor pirula köll. Tavaly egyszer elrontottam a gyomromat, és egész sárgaságba jött a bőröm. Máskor vigyázzon arra, hogy mit eszik.
- Mondom, nem azért sírtam. Egyedülléttől is szok jönni.
- Ha én egyedül vagyok, az aztán az igazi. Olyan, mintha senki se lenne a szobában. Még én se. Mert nézem az egyedüllétet, és csönd van.”


Az 1941-ben született Csontbrigádot két dolog teszi igazán különlegessé: a szerzőjétől megszokottnál jóval szikárabb, egyes részeiben pusztán feszes ritmusú tőmondatok szintjére csupaszított nyelvezete, valamint a komor hangvétel miatt értelemszerűen sokkal fanyarabb és depresszívebb humora.

Itt nincs nyoma a karikatúra-légiónak, és nélkülöznünk kell Vanek úr, Troppauer Hümér és a többi debil kabaréfigura társaságát is, a könnyeden sziporkázó, sírva röhögős dialógusokat (Tintoretto! Cinquecento! Szimbola!) pedig a mentális leépülés különböző szintjein vegetáló, beteg emberek – ha úgy tetszik, a pusztán születésük okán kiközösített, kávéházukból kiűzött Hacsekek és Sajók - összefüggéstelenül csapongó, enervált párbeszédei váltják fel, amelyeken elmosolyodni itt-ott talán még lehet, de nevetni már biztosan nem. Régi közhely, hogy minden bohóc álarca alatt súlyos neurózis rejlik - a Csontbrigádban Rejtő szégyenkezés nélkül szabadjára engedi a magáét.

És ez még csak az amúgy unalomig ismert garnizon, a hangulat még nyomasztóbbá válik, mihelyt feljutunk a Pokoltető emberi roncsainak atavisztikus mikrokozmoszába. Ennek a világnak az abszurditását éppúgy a beszélt nyelv és a közösségi rituálék deformálódása jellemzik, mint George Orwell 1984-ében, a különbség csak annyi, hogy itt nem fortélyos félelem, hanem tényleges fizikai szenvedés által, organikusan jön létre egyfajta véglegesen leegyszerűsített „újbeszél”, és ebből sarjadnak ki olyan közösségi „élmények”, mint mondjuk az Üvöltés. Ez a hely a pária-lét utolsó stációja, ahol már valódi nevek sincsenek: Volpi, a Dorong, A Vak Akinek Lámpása Van, A Száj Akivel Lehet Üzenni és a többiek képében félállati sorban tengődő nyomorultak ülik körbe a tábortüzet, akik végül az egyetlen dolog miatt szállnak újra harcba, amelyet még magukénak tudhatnak: a szenvedésükért.



Piszkos Fred a kapitány„Uram, a késemért jöttem”

Az életművön belül több szempontból is ez a legek regénye. Egyrészt ez büszkélkedhet a magyar irodalom egyik legszélesebb körben ismert kezdőmondatával (az első tízben vélhetőleg ott szerepel a Három testőr Afrikában azzal a bizonyos négy nemzetiséggel – hiába, egy vérbeli színpadi szerző tudja jól, hogyan kell egy szellemes ántréval azonnal berántani a közönséget), másrészt Rejtő itt fejlesztette tökélyre a levélformátumú humoreszket, ötvözve a Fehér folt ügyefogyott Bronson nyomozójának önreflexióra képtelen szellemességét a Dörögg Zuldán utánozhatatlan stílusérzékével (ahogy maga Don Fülig di St. James írja egy helyütt: „azért figyelmes olvasó megérti, de gondolkozni kell rajta”). Ezen a téren persze nem Rejtő találta fel a spanyolviaszt, de míg az előképeket – mint például Gárdonyi Göre Gábor-leveleit – ma már legfeljebb az irodalomtörténészek tartják számon, a Boldogság-szigetek uralkodójának (megjegyzem, az egyetlen uralkodó, aki valaha is pertut ivott a népével) sajátos hejesírással és köz.pontozással ellátott episztolái szépen kiállták az idő próbáját.

Fülig Jimmy persze csak az egyik tartóoszlopa az amúgy itt sem különösebben szofisztikált cselekménynek - Rejtő ebben a regényben léptette elő főhőssé az Elveszett cirkálóban debütáló Kapitányt, aki minden kétséget kizárólag a valaha volt legnagyobb machinátorok egyike, példának okáért akkor is kavarja, amikor nem kavarja. Rejtő nagy általánosságban négy-öt férfi (és egy-két női) karakterrel és ezek véges számú permutációjával dolgozott, de Piszkos Fredből nála is csak egy van – sőt, a világirodalmat nézve sem tudok hirtelen felidézni más hozzá hasonlót, legfeljebb Viharvész anyót a Korongvilágról, már ami a dörzsöltséget, a látszólag szőrös, de valójában arany szívet és az alapvető higiéniához való kevéssé szigorú hozzáállást illeti.


Az Elátkozott Part"Kedves Tsülögg!

Te hüjje ló akki vagggy! Ez a nő 1. vesz-Éjjes bosszorgány. Kihasznájjja hogy. Egy beképzeltt alag került. A hállólyába neki. Ne pofffázz! Puccolly inét. Mert nadjon gönnyen llehet. Hodj Egysszerüüen lellő nek. Legalláp is elvissznekk. jjól nészől ki Te. Nem issmerred 5. vesszééjjes Bosszor gán. Netuddkki."


Van valami a magyar néplélekben, ami miatt ellenállhatatlanul vonzódunk a gyengék és elesettek védelmében vérontás nélkül, pusztán jól irányzott ökölcsapásokkal igazságot tevő hősökhöz (a témában lásd még Carlo Pedersoli és Mario Girotti urak kultuszát). Az Elátkozott Part - és folytatása, a Három testőr Afrikában – hírhedett triója egy híján csapatban vonultatja fel a többi regény általában szólóban felbukkanó főhős-típusait. Senki Alfonz (Rézgróf, Galamb, sőt, magát a Kapitányt is ide vehetjük, hiszen egy helyütt kiderül, hogy Wilbour Theodor néven a brit hadiflotta nagy reménységeként kezdte) a mintaképe a női szeszély/atyai sikkasztás/egyéb becsületbeli ügy miatt lecsúszott, de a rámért csapásokat emelt fővel viselő, látszólag hideg és érzéketlen brigantinak; a narrátor Csülök már inkább Fülig Jimmyvel áll közelebbi rokonságban, akár a jó szívét, hiúságát, naivitását, akár a bölcselkedésre irányuló hajlamát nézzük; Tuskó Hopkins pedig… no igen, az ő kleptomán kocsmatöltelék alteregói általában a szárnysegédek sorát erősítik, itt azonban végre teljes bárdolatlanságában tündökölhet (itt jegyezzük meg, hogy Stenczer Béla Tuskó-alakítása a Három testőr-adaptációban a kevés számú telitalálat egyike). És akkor még csak az első vonalról beszéltünk, hiszen a másodikban is olyan emlékezetes karakterek masíroznak mit Potrien őrmester, Kvasztics doktor és persze az akut episztolitiszben szenvedő Dörögg Zuldán.



Vesztegzár a Grand Hotelben„A hallban csodálkozva, aránylag higgadtan fogadják az eseményeket, de amikor egy hivatalos személyiség azt kiáltja, hogy „mindenki őrizze meg a nyugalmát, nincs semmi baj”, nyomban kitör a pánik.”

A Rejtő-regények zömében felbukkan valami rejtélyszerűség, de csak két olyan cím van, amely ténylegesen krimiként, nem csak krimi-elemekkel dúsított kalandregényként definiálható: az Egy bolond száz bajt csinál és a Vesztegzár a Grand Hotelben. Ez utóbbi a mívesebb darab, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy egy hajszállal csavarosabban és szellemesebben aknázza ki ugyanazt az alaphelyzetet: nevezetesen amikor egy zárt közösségben valami oknál fogva elszabadul a pokol. Az előbbinek ténylegesen is egy elmegyógyintézet a színhelye, a Grand Hotel pedig úgyszólván azzá válik, amikor a bubópestisre utaló jelek miatt karantén alá kerül - azt hiszem, nem kell ragozni, hogy 2020-ban ezt miért különösen csiklandós érzés újraolvasni.

A rejtély megfejtéséhez vezető út ezúttal sem mentes a Néma revolverek városát is sújtó túlcsavargatástól, de szerencsére ugyanez a hasonlóság a végkifejlethez vezető út szórakoztató jellegére is fennáll. A regény a maga négy fal közé zárt módján ugyanolyan pikareszk, mint a Szaharában játszódó darabok, csak itt a főhős – akivel nem lehet nem szimpatizálni, miután pizsamába és zöld lámpaernyőbe öltözve színre lép – szobáról szobára járva próbálja kibekkelni a lassan, de biztosan elharapódzó tömeghisztériát.

Ha már itt tartunk: ennél a címnél keresve sem találhatnánk adekvátabb fogódzót annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy megfilmesíthetőek-e a Rejtő-regények. Az oázistól oázisig (vagy éppen déltengeri kikötőtől déltengeri kikötőig) játszódó, egzotikus környezetű darabok az anyagi korlátok miatt eleve hendikeppel indulnának a versenyben, és ezek még csak az objektív akadályok: ami fontosabb, hogy bár a karikatúra felé hajló képi világú Korcsmáros-adaptációk két dimenzióban kiválóan jelenítik meg az általában néhány eltúlzott tulajdonsággal jellemzett mellékszereplők garmadáját, ugyanezt élő szereplőkkel csaknem lehetetlen visszaadni anélkül, hogy a végeredmény ne váljék a paródia paródiájává (és ugyanezt lehet elmondani a súlyos pofonok következtében ide-oda repkedő emberek által dominált burleszk-akcióról). A Meztelen diplomata ugyanakkor tanúbizonyság arra, hogy a fajlagosan kevesebb valószínűtlen figurát, antigravitációs csihipuhit és szürreális dialógust tartalmazó címek esetében (másként: ahol érvényesülhetne a kevésbé töményebb néha több elve, lásd például a két fenti krimin túl mondjuk a Szőke Ciklont vagy akár a Csontbrigádot) azért nem lenne teljesen esélytelen a dolog.



14 karátos autó
„Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat.”

A három testőr közül csak egyvalaki hiányzott: az a hős, akivé mindannyiunk szeretett volna válni kamaszkorában (már feltételezve, hogy a pulzusunk szaporábban vert, mint egy teknősbékáé) az atlétatermetű, ellenállhatatlan sármmal és félelmet nem ismerő merészséggel rendelkező, ugyanakkor egy kissé léha és teljességgel felelőtlen életművész (a Nobel-díjról már ne is beszéljünk). A 14 karátos autóval Rejtő a legjobb formáját mutatja: ebben a lendületes pikareszkben talán a legkevéssé hangsúlyos a szerző anyanyelvét tekintve eleve is csak nehezen komolyan vehető (gyarmat)birodalmi pátosz és az elrontott életű macsó hősök merengő szentimentalizmusa is: Gorcsev Iván csak a kalandot meg a nőt akarja, és ezért hajlandó tűzön-vízen átszáguldani a Rejtő-univerzum minden kétséget kizáróan leghülyébb szárnysegédje, Vanek úr (és persze a valaha szebb napokat látott Wendriner Aladár) társaságában.

Az erőlködést és izzadtságszagot még sporadikusan sem tartalmazó könnyed szellemességet épp olyan nehéz, ha nem nehezebb regényformátumban fenntartani, mint a veretes körmondatokból épített hangulatot – Rejtő sem tudta minden szövegében száz százalékosan fenntartani a sztenderdet, de az biztos, hogy a 14 karátos autó felett nem bicsaklott meg a tolla egyetlen egyszer sem.
(geekz)
 

eddy56

Állandó Tag
Állandó Tag
A csontbrigadban van az egyk - hangsulyozottan csak az egyik :) - kedvenc parbeszedem.
Amikor a ket borotonor beszelget.
Az egyik csodalkozva nezi a szek karfajat, és nem érti hogyan lehet elérni, hogy a fa olyan hajlott legyen.
A masik magyarazza:
- Amikor a fa meg fiatal...
- Na és ha megoregszik?
- Akkor majd leszerelek, és elokoltozom a noveremhez parizs mellé...

Vagy a Potrien és Vanek ur kozti parbeszed az oroszlanrol, az állatok kiralyarol :)
- Én vagyok potrien őrmester, az oroszlan! Érti?
- Jelentem igen!
- Na ki vagyok én?
- Jerlentem az őrmester ur az állatok kiralya!
- Az állatok kiralya maga! Vilagos?
- Jelentem igen! Én vagyok Vanek az oroszlan...

Ehhhhh...Rejto és a nyalvi hu8mor
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
Most találtam ...hogyan is lett volna vége a Hetedik című filmnek?
(ez egy olyan film amit CSAK egyszer láttam és SOSE többet!!! Amikor vége lett a moziban a filmnek akkora volt a csend az emberek csak döbbenten bámultak maguk elé majd egymás szemét kerülve szótlanul hagyták el a termet.)
(óriási egy film nagyon ajánlom)
(hasonlóan ütős az Oldboy is)
Azt tudtátok, hogy a Hetedik eredetileg teljesen másképp végződött volna?
A méltán ikonikus finálé tette vérbeli kultfilmmé David Fincher emlékezetes rendezését, ám volt idő, amikor teljesen másképp képzelték el a film utolsó perceit.
Tekintettel arra, hogy a jól ismert finálé mennyire durva, a producerek egy másik, kissé felemelőbb befejezést javasoltak.
Azt akarták, hogy a nyomozók John Doe és az elrabolt Tracy után menjenek, aki túlélte volna a Doe-val való találkozást. Mills nem ölte volna meg Doe-t, és mivel Tracy életben van, a dobozban Mills és Tracy egyik kutyájának a feje lett volna.
Pitt ugyebár azzal a feltétellel egyezett bele a filmben való szereplésbe, hogy Tracy fejét nem mutatják, és Mills végül lelövi Doe-t. Fincher is kiállt mellette, de a producerek mindenáron meg akarták változtatni ezt a befejezést.
Morgan Freeman kifejtette; egy másik elképzelés szerint, Somerset lőtte volna le Doe-t, neki ez a befejezés tetszett, mivel így Mills karrierje nem ér végett - elvégre még fiatal, ő pedig már a nyugdíj előtt áll.
Pitt gőzerővel harcolt ez ellen, mivel Mills le kellett lője Doe-t, és kizárt, hogy a „helyes utat” választotta volna.
A forgatókönyv egy korai változatában még érdekesebb a helyzet, hiszen Mills lőtte volna le Somerset-et, aki utólag, a kórházban kapott volna egy üzenetet Mills-től, amelyben az állt: „Igazad volt. Mindenben igazad volt”.
A forgatókönyvből kiderült, hogy miközben Doe fejére célzott a pisztollyal, Somerset előveszi a rugós kést, Mills tehát azért lőtte volna le a társát, hogy az ne akadályozza meg Doe megölésében.
Szerencsére, a film azzal a befejezéssel került a mozikba, amelyekért Fincher és Pitt is harcolt, sokkolta vele a nézőket, és ma már tudjuk, hogy egyetlen alternatív befejezésnek sem lett volna olyan elementáris hatása, mint a végső változatnak.
1724837785964.png
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag

A 14 karátos életmű - Rejtő Jenőre emlékezünk​

A második világháború és a rendszerváltás közötti ínséges időszakban az érdeklődő olvasóközönségnek esélye sem volt rá, hogy minőségi ponyvaregényekhez jusson – a sanyarú helyzeten ugyanakkor enyhített valamicskét, hogy ezek míves paródiái végül áttörték a cocialista-realista sznobéria által szabott határokat. A Rejtő-reneszánsz a hatvanas évekbéli újrakiadásokkal vette kezdetét, a szerző pedig mostanra az általános közmegegyezés szerint is elfoglalhatta helyét a klasszikusok panteonjában.

Rejtő Jenő a.k.a. P.Howard a.k.a. Gibson Lavery életművét nyugodtan nevezhetjük hungarikumnak, egyrészt a magyar urbánus kultúrában rejlő mély gyökerei okán, másrészt pedig azért, mert a szövegeiről csakugyan elmondható: semmilyen idegen nyelvre nem lehetséges úgy lefordítani, hogy legalább egy keveset ne veszítsen élvezeti értékéből. Rejtő fároszként emelkedik ki a magyar ponyva két világháború közötti első aranykorából - az objektivitás kedvéért persze tegyük azért hozzá, hogy a mezőny az angolszász területekhez képest nem volt túlságosan erős, első blikkre csak a Barsi Ödön (E. Girdo, E.A. Rodriguez, stb.) Hughes felügyelőjét, Havas Zsigmond (Spencer Walls, stb.) Oliphant nyomozóját és Aczél Lajos (L.L. Rogger) Gomár apóját felvonultató krimik jutnak eszembe jó szívvel ajánlhatóként –, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a sótlan és önismétlően közhelyes receptúrát jó adag pesti humorral és rengeteg nyelvi leleménnyel fűszerezte.


Nem túlzás azt állítani, hogy - a regényeit tekintve mindössze néhány évet felölelő - munkássága egyedülálló: aki stílus szerint akarja berendezni a könyvespolcait, lehetetlen feladatra vállalkozik, ha olyasvalakit keres, aki legalább megközelítőleg hasonlítható lenne hozzá. Már persze ha egy kis csalással nem vesszük ide ugyanezeknek a regényeknek a Korcsmáros Pál nevével fémjelzett képregény-adaptációit.

Az alábbiakban erről a polcról szemezgetve nosztalgiázunk picit.



Az ellopott futár„Ez a lány maga sem tudta, hogy mit akar, de abból nem engedett, és semmi sem olyan végzetes erejű, elsöprő hatalom, mint a nő, ha valamiben nincs igaza. Mondd neki, hogy ne tanuljon énekelni, mert nincs hangja, kérd, hogy ne pöröljön, hiszen elveszíti, könyörögj, hogy viseljen más kalapot, mivel ez nem illik hozzá; éppen annyi, mintha felkérnék a ciklont, hogy foglaljon helyet egy percre.”

Aki legalább három-négy szabadon választott címet elolvasott Rejtőtől, többé-kevésbé pontos képet alkothat arról, hogy milyen lehetett a nőideálja. A külsejét tekintve karcsú és törékeny, habitusában pedig csupa ellentmondás: egyszerre szelíd és tűzrőlpattant, érzékeny és az önfejűségig határozott, s bár hajlamos a meggondolatlanságra, mégis könnyedén az ujja köré csavarja a férfiakat, akiknél általában eszesebb is – vagy legalábbis a férfi lesz sokkal bugyutább, ha a közelébe kerül. Egy szó, mint száz: ennek a karakternek a háromdimenziós, filmvászonra alkalmas megfelelőjét megtalálni majdhogynem esélytelen próbálkozás, amíg Audrey Hepburn nem reinkarnálódik valahogyan.

A korszellemnek megfelelően a regényeiben a nők leginkább csak katalizátorai, mint tényleges alakítói a cselekménynek – egyetlen kivételtől eltekintve. Ez a bizonyos kivétel pedig a legemlékezetesebb címek sorából rendre kifelejtett Az ellopott futár főhőse, Prücsök.

Akár úgy is mondhatnám, hogy serdülő korú fiúgyermekeknél talán a 14 karátos autóval, leánygyermekeknél ugyanakkor bizonyosan ezzel a címmel javallott megkezdeni a bevezetést a P. Howard-univerzumba. Fentebb nevezett leányzó maga a két lábon járó girl power: apja ártatlanságát bizonyítandó életkorát meghazudtoló leleményességgel és bátorsággal, tornádóként forgatja fel - többek között - a külváros népének életét, legkülönlegesebb ismertetőjele pedig az, hogy közben be nem áll a szája. Megkockáztatom, hogy az egy oldalra eső aranyköpések és szóviccek tekintetében a regény bőven dobogós a Rejtő-életműben, és ugyanez igaz a mellékszereplők színes kavalkádjára a húsdarálóval (redőnyhúzóval, konyhaasztallal, stb.) ultima ratioként fenyegetőző Babette anyótól Tanúpipőkén át (ekkora faviccet csakis az kockáztathat meg, aki képes száz másik sokkal ütősebbel elfeledtetni a hirtelen feltoluló idegrendszeri fájdalmat) Szivarig és Kicsit Bobig.

(És ha már szóviccek: egy bejegyzés erejéig Rejtő a Guinness Rekordok Könyvébe bizonyosan bekerülhetne azon íróként, akinek kreálmányai a legtöbb vendéglátóhely elnevezéséhez szolgáltak ihletforrásul a Velőtanyától a Szilvakék Paradicsomig, a Három bölcs útkaparóhoz címzett kávéháztól a Vakapád sörözőig).




A néma revolverek városaEz a másfél év is jól kezdődik – mormogta a 13. Pác Tivald, amíg a detektív csuklójára tette a karperecet, és felkérte egyben, hogy hacsak lehetséges, fogja be a száját.

Az álnevek tisztán jelzik a határvonalat: P. Howard felelt a légióért meg a trópusokért, Gibson Lavery pedig a westernekért. Ez utóbbi alteregó muzsikált gyengébben, hiszen eleve sokkal kevesebb bennük a humor: a Pokol a hegyek között-ből (amely egyébként egészen kiváló spagettiwestern-alapanyag lenne) teljes egészében hiányzik, a Tigrisvérben jószerivel egyetlen fejezetre korlátozódik, a Texas Bob, a fenegyerekben pedig olyan bugyuta és vérszegény, mintha egy különösen fantáziátlan Rejtő-epigon követte volna el.

A „két” szerző munkásságának egyetlen közös metszete a Néma revolverek városa, amely nem más, mint egy krimi-szálra felhúzott tévedések vígjátéka: történet egy emberről, aki túl keveset tudott. Rejtő színpadi szerzőként mestere volt a szerepcserékből és félreértésekből fakadó helyzetkomikumnak, 13. Pác Tivald hányattatásaiban pedig éppen egy ilyen bohózatot duzzasztott vadnyugati környezetben játszódó kalandregénnyé. A történet (mint általában, ahol Rejtőnél hangsúlyos szerepe van a nyomozásnak) enyhén kuszává és túlbonyolítottá válik a végkifejletre, de (mint általában) a jobb sorsra érdemes főhős csetlés-botlásának minden jelenete aranyat ér. És akkor még nem is beszéltünk a Probatbicolról, amely egyike a világirodalom legkisstílűbb és ezáltal legviccesebb MacGuffinjainak.



Csontbrigád„- Szokott sírni?
- Most kivételesen. A kapitánynál.
- A huzatok miatt?
- Fene sír azért. Feljött. Olyan az, mint a gyomorrontás.
- Aha! Akkor pirula köll. Tavaly egyszer elrontottam a gyomromat, és egész sárgaságba jött a bőröm. Máskor vigyázzon arra, hogy mit eszik.
- Mondom, nem azért sírtam. Egyedülléttől is szok jönni.
- Ha én egyedül vagyok, az aztán az igazi. Olyan, mintha senki se lenne a szobában. Még én se. Mert nézem az egyedüllétet, és csönd van.”


Az 1941-ben született Csontbrigádot két dolog teszi igazán különlegessé: a szerzőjétől megszokottnál jóval szikárabb, egyes részeiben pusztán feszes ritmusú tőmondatok szintjére csupaszított nyelvezete, valamint a komor hangvétel miatt értelemszerűen sokkal fanyarabb és depresszívebb humora.

Itt nincs nyoma a karikatúra-légiónak, és nélkülöznünk kell Vanek úr, Troppauer Hümér és a többi debil kabaréfigura társaságát is, a könnyeden sziporkázó, sírva röhögős dialógusokat (Tintoretto! Cinquecento! Szimbola!) pedig a mentális leépülés különböző szintjein vegetáló, beteg emberek – ha úgy tetszik, a pusztán születésük okán kiközösített, kávéházukból kiűzött Hacsekek és Sajók - összefüggéstelenül csapongó, enervált párbeszédei váltják fel, amelyeken elmosolyodni itt-ott talán még lehet, de nevetni már biztosan nem. Régi közhely, hogy minden bohóc álarca alatt súlyos neurózis rejlik - a Csontbrigádban Rejtő szégyenkezés nélkül szabadjára engedi a magáét.

És ez még csak az amúgy unalomig ismert garnizon, a hangulat még nyomasztóbbá válik, mihelyt feljutunk a Pokoltető emberi roncsainak atavisztikus mikrokozmoszába. Ennek a világnak az abszurditását éppúgy a beszélt nyelv és a közösségi rituálék deformálódása jellemzik, mint George Orwell 1984-ében, a különbség csak annyi, hogy itt nem fortélyos félelem, hanem tényleges fizikai szenvedés által, organikusan jön létre egyfajta véglegesen leegyszerűsített „újbeszél”, és ebből sarjadnak ki olyan közösségi „élmények”, mint mondjuk az Üvöltés. Ez a hely a pária-lét utolsó stációja, ahol már valódi nevek sincsenek: Volpi, a Dorong, A Vak Akinek Lámpása Van, A Száj Akivel Lehet Üzenni és a többiek képében félállati sorban tengődő nyomorultak ülik körbe a tábortüzet, akik végül az egyetlen dolog miatt szállnak újra harcba, amelyet még magukénak tudhatnak: a szenvedésükért.



Piszkos Fred a kapitány„Uram, a késemért jöttem”

Az életművön belül több szempontból is ez a legek regénye. Egyrészt ez büszkélkedhet a magyar irodalom egyik legszélesebb körben ismert kezdőmondatával (az első tízben vélhetőleg ott szerepel a Három testőr Afrikában azzal a bizonyos négy nemzetiséggel – hiába, egy vérbeli színpadi szerző tudja jól, hogyan kell egy szellemes ántréval azonnal berántani a közönséget), másrészt Rejtő itt fejlesztette tökélyre a levélformátumú humoreszket, ötvözve a Fehér folt ügyefogyott Bronson nyomozójának önreflexióra képtelen szellemességét a Dörögg Zuldán utánozhatatlan stílusérzékével (ahogy maga Don Fülig di St. James írja egy helyütt: „azért figyelmes olvasó megérti, de gondolkozni kell rajta”). Ezen a téren persze nem Rejtő találta fel a spanyolviaszt, de míg az előképeket – mint például Gárdonyi Göre Gábor-leveleit – ma már legfeljebb az irodalomtörténészek tartják számon, a Boldogság-szigetek uralkodójának (megjegyzem, az egyetlen uralkodó, aki valaha is pertut ivott a népével) sajátos hejesírással és köz.pontozással ellátott episztolái szépen kiállták az idő próbáját.

Fülig Jimmy persze csak az egyik tartóoszlopa az amúgy itt sem különösebben szofisztikált cselekménynek - Rejtő ebben a regényben léptette elő főhőssé az Elveszett cirkálóban debütáló Kapitányt, aki minden kétséget kizárólag a valaha volt legnagyobb machinátorok egyike, példának okáért akkor is kavarja, amikor nem kavarja. Rejtő nagy általánosságban négy-öt férfi (és egy-két női) karakterrel és ezek véges számú permutációjával dolgozott, de Piszkos Fredből nála is csak egy van – sőt, a világirodalmat nézve sem tudok hirtelen felidézni más hozzá hasonlót, legfeljebb Viharvész anyót a Korongvilágról, már ami a dörzsöltséget, a látszólag szőrös, de valójában arany szívet és az alapvető higiéniához való kevéssé szigorú hozzáállást illeti.


Az Elátkozott Part"Kedves Tsülögg!

Te hüjje ló akki vagggy! Ez a nő 1. vesz-Éjjes bosszorgány. Kihasznájjja hogy. Egy beképzeltt alag került. A hállólyába neki. Ne pofffázz! Puccolly inét. Mert nadjon gönnyen llehet. Hodj Egysszerüüen lellő nek. Legalláp is elvissznekk. jjól nészől ki Te. Nem issmerred 5. vesszééjjes Bosszor gán. Netuddkki."


Van valami a magyar néplélekben, ami miatt ellenállhatatlanul vonzódunk a gyengék és elesettek védelmében vérontás nélkül, pusztán jól irányzott ökölcsapásokkal igazságot tevő hősökhöz (a témában lásd még Carlo Pedersoli és Mario Girotti urak kultuszát). Az Elátkozott Part - és folytatása, a Három testőr Afrikában – hírhedett triója egy híján csapatban vonultatja fel a többi regény általában szólóban felbukkanó főhős-típusait. Senki Alfonz (Rézgróf, Galamb, sőt, magát a Kapitányt is ide vehetjük, hiszen egy helyütt kiderül, hogy Wilbour Theodor néven a brit hadiflotta nagy reménységeként kezdte) a mintaképe a női szeszély/atyai sikkasztás/egyéb becsületbeli ügy miatt lecsúszott, de a rámért csapásokat emelt fővel viselő, látszólag hideg és érzéketlen brigantinak; a narrátor Csülök már inkább Fülig Jimmyvel áll közelebbi rokonságban, akár a jó szívét, hiúságát, naivitását, akár a bölcselkedésre irányuló hajlamát nézzük; Tuskó Hopkins pedig… no igen, az ő kleptomán kocsmatöltelék alteregói általában a szárnysegédek sorát erősítik, itt azonban végre teljes bárdolatlanságában tündökölhet (itt jegyezzük meg, hogy Stenczer Béla Tuskó-alakítása a Három testőr-adaptációban a kevés számú telitalálat egyike). És akkor még csak az első vonalról beszéltünk, hiszen a másodikban is olyan emlékezetes karakterek masíroznak mit Potrien őrmester, Kvasztics doktor és persze az akut episztolitiszben szenvedő Dörögg Zuldán.



Vesztegzár a Grand Hotelben„A hallban csodálkozva, aránylag higgadtan fogadják az eseményeket, de amikor egy hivatalos személyiség azt kiáltja, hogy „mindenki őrizze meg a nyugalmát, nincs semmi baj”, nyomban kitör a pánik.”

A Rejtő-regények zömében felbukkan valami rejtélyszerűség, de csak két olyan cím van, amely ténylegesen krimiként, nem csak krimi-elemekkel dúsított kalandregényként definiálható: az Egy bolond száz bajt csinál és a Vesztegzár a Grand Hotelben. Ez utóbbi a mívesebb darab, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy egy hajszállal csavarosabban és szellemesebben aknázza ki ugyanazt az alaphelyzetet: nevezetesen amikor egy zárt közösségben valami oknál fogva elszabadul a pokol. Az előbbinek ténylegesen is egy elmegyógyintézet a színhelye, a Grand Hotel pedig úgyszólván azzá válik, amikor a bubópestisre utaló jelek miatt karantén alá kerül - azt hiszem, nem kell ragozni, hogy 2020-ban ezt miért különösen csiklandós érzés újraolvasni.

A rejtély megfejtéséhez vezető út ezúttal sem mentes a Néma revolverek városát is sújtó túlcsavargatástól, de szerencsére ugyanez a hasonlóság a végkifejlethez vezető út szórakoztató jellegére is fennáll. A regény a maga négy fal közé zárt módján ugyanolyan pikareszk, mint a Szaharában játszódó darabok, csak itt a főhős – akivel nem lehet nem szimpatizálni, miután pizsamába és zöld lámpaernyőbe öltözve színre lép – szobáról szobára járva próbálja kibekkelni a lassan, de biztosan elharapódzó tömeghisztériát.

Ha már itt tartunk: ennél a címnél keresve sem találhatnánk adekvátabb fogódzót annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy megfilmesíthetőek-e a Rejtő-regények. Az oázistól oázisig (vagy éppen déltengeri kikötőtől déltengeri kikötőig) játszódó, egzotikus környezetű darabok az anyagi korlátok miatt eleve hendikeppel indulnának a versenyben, és ezek még csak az objektív akadályok: ami fontosabb, hogy bár a karikatúra felé hajló képi világú Korcsmáros-adaptációk két dimenzióban kiválóan jelenítik meg az általában néhány eltúlzott tulajdonsággal jellemzett mellékszereplők garmadáját, ugyanezt élő szereplőkkel csaknem lehetetlen visszaadni anélkül, hogy a végeredmény ne váljék a paródia paródiájává (és ugyanezt lehet elmondani a súlyos pofonok következtében ide-oda repkedő emberek által dominált burleszk-akcióról). A Meztelen diplomata ugyanakkor tanúbizonyság arra, hogy a fajlagosan kevesebb valószínűtlen figurát, antigravitációs csihipuhit és szürreális dialógust tartalmazó címek esetében (másként: ahol érvényesülhetne a kevésbé töményebb néha több elve, lásd például a két fenti krimin túl mondjuk a Szőke Ciklont vagy akár a Csontbrigádot) azért nem lenne teljesen esélytelen a dolog.



14 karátos autó„Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat.”

A három testőr közül csak egyvalaki hiányzott: az a hős, akivé mindannyiunk szeretett volna válni kamaszkorában (már feltételezve, hogy a pulzusunk szaporábban vert, mint egy teknősbékáé) az atlétatermetű, ellenállhatatlan sármmal és félelmet nem ismerő merészséggel rendelkező, ugyanakkor egy kissé léha és teljességgel felelőtlen életművész (a Nobel-díjról már ne is beszéljünk). A 14 karátos autóval Rejtő a legjobb formáját mutatja: ebben a lendületes pikareszkben talán a legkevéssé hangsúlyos a szerző anyanyelvét tekintve eleve is csak nehezen komolyan vehető (gyarmat)birodalmi pátosz és az elrontott életű macsó hősök merengő szentimentalizmusa is: Gorcsev Iván csak a kalandot meg a nőt akarja, és ezért hajlandó tűzön-vízen átszáguldani a Rejtő-univerzum minden kétséget kizáróan leghülyébb szárnysegédje, Vanek úr (és persze a valaha szebb napokat látott Wendriner Aladár) társaságában.

Az erőlködést és izzadtságszagot még sporadikusan sem tartalmazó könnyed szellemességet épp olyan nehéz, ha nem nehezebb regényformátumban fenntartani, mint a veretes körmondatokból épített hangulatot – Rejtő sem tudta minden szövegében száz százalékosan fenntartani a sztenderdet, de az biztos, hogy a 14 karátos autó felett nem bicsaklott meg a tolla egyetlen egyszer sem.
(geekz)
Van egy szobrász aki elkészítette Piszkor Fred (a kapitány) és Fülig Jimmy szobrát és járja az országot!
Tegnap Fred és Jimmy eljöttek Székesfehérvárról - Ma az az vasárnap és hétfő este 18h-ig Cseszneki vár és Várvölgy Vendéglőnél találkozhattok velük.
1725792906465.png 1725792947244.png
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag

Melyik könyvvel érdemes belépni Sherlock Holmes fiktív univerzumába?​

Arthur Conan Doyle 1887-ben alkotta meg Sherlock Holmes figuráját - akkor még javában orvosként dolgozott. Huszonhét évesen, mindössze három hét alatt vetette papírra A bíborvörös dolgozószoba című regényét, és itt bukkant fel először Sherlock Holmes és Dr. Watson alakja. A mesterdetektív kalandjairól összesen négy regény és öt novelláskötet jelent meg, népszerűsége a mai napig töretlen. Az író egy idő után viszont nem szenvedhette hősét (ami eléggé hasonlított ahhoz, ahogyan Agatha Christie érzett saját fiktív nyomozója, Poirot iránt), és 1891-ben azt írta az anyjának, hogy erősen gondolkodik rajta, hogy eltegye láb alól Holmest, mivel „jobb dolgokról” vonja el a figyelmét – valójában attól tartott, hogy a nyomozó karaktere skatulyába zárja, és nem engedi, hogy szépirodalmi íróként kibontakozzon. Az anyja nem meglepő módon eléggé felháborodott, így aztán Arthur Conan Doyle-nak nem volt más választása, folytatta a detektívtörténeteket – cserébe meg is kérte az árukat, a kiadók pedig elég jól meg is fizették az írót.
Mindenesetre, aki még nem találkozott a Sherlock-könyvekkel, annak nehéz lehet eldönteni, hogy melyikkel kezdje. A Penguin eléggé biztosra ment, ők ugyanis a legelső regényt ajánlják belépőnek, amelyben megismerte a világ a nyomozó párost: a történet felütése Watsonhoz kötődik, aki éppen felépült háborús sérüléseiből és olcsó szállást keres Londonban. Egy ismerőse javaslatára jut el Sherlockhoz, aki a következőképpen mutatkozik be neki: „Örvendek – szólt Holmes kedvesen, miközben erősen megszorította a kezemet. – Ön Afganisztánban volt, amint látom”. Sorsuk ezzel megpecsételődik, és elindul az első közös detektívkaland. (Ez a regény amúgy magyarul A brixtoni rejtély, Tanulmány vérvörösben és Tanulmány vörösben címmel is megjelent.) A második regényből, A négyek jeléből (magyarul A nábob kincse, Az Agra kincse és A dilettáns detektív címmel is olvasható) kiderül, hogy még a legnagyobb lángelméknek is megvannak a maguk bűnei – Sherlock Holmes például kokainista; Watson próbálja is jó útra téríteni, de hamarosan újra nyomozniuk kell, útjukat pedig rejtélyes kincs és mérgezett nyilak szegélyezik.
Aki a regények helyett a novellákkal kezdene inkább, annak a Sherlock Holmes kalandjai címmel – eredetileg 1892-ben – megjelent kötet adhat fogódzót. Az itt megjelent történetek közül is talán a leghíresebb a Botrány Csehországban, amelynek egyik kulcsszereplője, a hírhedt operaénekesnő, Irene Adler kerül majd talán a legközelebb a mesterdetektív szívéhez. Fontos olvasmány lehet még a Sherlock Holmes emlékiratai című kötetből Az utolsó eset című novella, már csak azért is, mert itt mutatkozik meg először Holmes nemezise, Moriarty professzor. Ez a válogatáskötet 1894-ben jelent meg eredetileg, és akkorra már Arthur Conan Doyle torkig volt Sherlockkal. A nyomozó figuráját a libamájpástétomhoz hasonlította, amiből egyszer bezabált, és azóta a név puszta említésére rosszullét környékezi. Így aztán Moriartyt szimpla írói eszköznek szánta, ki akarta nyírni vele Sherlock Holmest – az már egy másik kérdés, hogy később kénytelen-kelletlen további történetekben feltámasztotta szeretve gyűlölt hősét. A rajongók ugyanis teljesen kiborultak Holmes állítólagos halálától, a The Strand Magazine – ahol az írás eredetileg megjelent – például alig tudott fennmaradni, a tiltakozás jeleként olyan sokan mondták vissza akkor az előfizetésüket.
1905-ben Sherlock Holmes visszatér címmel jelent meg egy novelláskötet, de még előtte a Sherlock-univerzum egyik legismertebb regénye, A Sátán kutyája, amelyben a mesterdetektívnek és dr. Watsonnak Charles Baskerville halálának rejtélyes körülményeit kell alaposabban megvizsgálnia az ősi birtokon, idővel viszont azon kapják magukat, hogy versenyt kell futniuk az idővel, ha nem akarják, hogy Sir Charles örököse is hasonló sorsra jusson.
(Arthur Conan Doyle írt egyébként történelmi és fantasy regényeket meg drámákat is,
(könyves magazin)
 
Oldal tetejére