Kedves Márta!
Most is - mint mindig - nagyon elgondolkoztattak a soraid. Valószínűleg az én kapcsolatom az anyukámmal azért ilyen, amilyen (azontúl, ahogy mindig is éreztem), mert ő - is - nagyon engedékeny szülő volt. Nekem mindig mindent megengedett, ezért én is sokmindenbe belevágtam, aztán abbahagytam, soha semmiért nem járt "feddés". Nagymamám nagyon szeretett, de "szigorúbb" volt, voltak határok, és voltak szabályok, amiket be kellett tartani és örömmel betartottam!
Anyukám csak mostanában kezdett el "zúgolódni", és akar irányítani (pár éve elvált édesapámtól, új kapcsolata van és "magasabb pozícióba" emelkedett, ezzel egy csöppet "nagyképű" lett) Az ő mostani társadalmi normái azonban nem felelnek meg nekem. Hamarabb kellett volna a "szigorú szülőt játszania" - így érzem. Amúgy a gyermekeimmel én is szigorúbb vagyok. Édesanya szeretnék lenni, nem pedig "barát". És büszkén mondhatom, hogy azonkívül, hogy rendkívül jólneveltek, nagyon-nagyon szeretnek és ezt nap, mint nap ki is mutatják!
Most is - mint mindig - nagyon elgondolkoztattak a soraid. Valószínűleg az én kapcsolatom az anyukámmal azért ilyen, amilyen (azontúl, ahogy mindig is éreztem), mert ő - is - nagyon engedékeny szülő volt. Nekem mindig mindent megengedett, ezért én is sokmindenbe belevágtam, aztán abbahagytam, soha semmiért nem járt "feddés". Nagymamám nagyon szeretett, de "szigorúbb" volt, voltak határok, és voltak szabályok, amiket be kellett tartani és örömmel betartottam!
Anyukám csak mostanában kezdett el "zúgolódni", és akar irányítani (pár éve elvált édesapámtól, új kapcsolata van és "magasabb pozícióba" emelkedett, ezzel egy csöppet "nagyképű" lett) Az ő mostani társadalmi normái azonban nem felelnek meg nekem. Hamarabb kellett volna a "szigorú szülőt játszania" - így érzem. Amúgy a gyermekeimmel én is szigorúbb vagyok. Édesanya szeretnék lenni, nem pedig "barát". És büszkén mondhatom, hogy azonkívül, hogy rendkívül jólneveltek, nagyon-nagyon szeretnek és ezt nap, mint nap ki is mutatják!