Hétköznapi Furcsaságok, ...és Mindennapi Csodák.....

Kedves Márta!

Most is - mint mindig - nagyon elgondolkoztattak a soraid. Valószínűleg az én kapcsolatom az anyukámmal azért ilyen, amilyen (azontúl, ahogy mindig is éreztem), mert ő - is - nagyon engedékeny szülő volt. Nekem mindig mindent megengedett, ezért én is sokmindenbe belevágtam, aztán abbahagytam, soha semmiért nem járt "feddés". Nagymamám nagyon szeretett, de "szigorúbb" volt, voltak határok, és voltak szabályok, amiket be kellett tartani és örömmel betartottam!
Anyukám csak mostanában kezdett el "zúgolódni", és akar irányítani (pár éve elvált édesapámtól, új kapcsolata van és "magasabb pozícióba" emelkedett, ezzel egy csöppet "nagyképű" lett) Az ő mostani társadalmi normái azonban nem felelnek meg nekem. Hamarabb kellett volna a "szigorú szülőt játszania" - így érzem. Amúgy a gyermekeimmel én is szigorúbb vagyok. Édesanya szeretnék lenni, nem pedig "barát". És büszkén mondhatom, hogy azonkívül, hogy rendkívül jólneveltek, nagyon-nagyon szeretnek és ezt nap, mint nap ki is mutatják!

Remka írta:

Sziasztok!

Szomorúan, és meghatottam olvastam történeteiteket az édesanyátokkal kapcsolatban. Nekem jó a kapcsolatom anyukámmal, igaz nem vagyunk barátnők, de azért mindent meg tudok vele beszélni. Volt idő, amikor én is engedtem kisebb fajta érzelmi zsarolásnak, de mostanra már úgy érzem, hogy teljesen a saját életemet élem. Gyakran találkozunk, de nem szól bele az életünkbe, ha kérem, segit bármiben.
Nem tudom, olvasta-e valaki Susan Forward: Mérgező szülők c. könyvét?
Nagyon jó könyv, mindenkinek ajánlom, aki úgy érzi, hogy még felnőttként sem tud szüleitől független életet élni, akit manipulálnak, érzelmileg zsarolnak a szülei. Rengeteg esettanulmány van a könyvben, és tanácsokat is ad, hogy miképpen tudunk változtatni kapcsolatunkon.
Rám nagyon nagy hatással volt, még el is sirtam magam néhány résznél, amikor pl. elmesélték, hogyan bántalmazták őket gyerekkorukban a szüleik, sőt még durvább dolgok is voltak benne (szexuális zaklatás, stb).
Érdekes az is, amikor arról ir, hogy sokan még akkor sem tudnak megszabadulni a szülők zsarnokoskodásától, amikor azok már nem is élnek. Még utána is képes az ember az ő elvárásaiknak megfelelően, és nem a saját normáik szerint élni.

Kattints a kibontásához...

Kedves Remka

Megprobalom megszerezni a konyvet amit ajanlottal lehet, hogy segithet, hogy meg jobba emberibbe tegyem az edesanyammal a kapcsolatunkat.
Tudom, hogy szeret es mindent megadna a mai napig is, ha engednem de nagyon szeretnem megertetni vele, hogy felnottem a sajat labamra alltam nem tevedtem el megtalaltam a helyes utat es ezt neki is tiszteletben kell tartania attol meg en ugyanugy szeretem, becsulom. Szeretnem ha hagyna, hogy en is segithessek neki hiszen mar 77 eves es edesapam halala ota tobb gond zudult a nyakaba de ezt sosem haggya es ez nekem igen nagy fajdalmat szokott okozni mert mostmar csak o maradt nekem es ezt a par evet jo lenne meg bekessegben szeretetben eltolteni vele.

Sziasztok!

Lehet, hogy ismeritek de olvasgatva az írásokat az jutott eszembe, hogy ezt ide idézem ha nem bánjátok.


"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.<o></o>

Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
<o></o>
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
<o></o>
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
<o></o>
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
<o></o>
Mert nekik saját gondolataik vannak.
<o></o>
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
<o></o>
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
<o></o>
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
<o></o>
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
<o></o>
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
<o></o>
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
<o></o>
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
<o></o>
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan."
<o></o>
Kahlil Gibran: A Próféta

üdv:shanti

Ez nagyon szép történet volt

Remka írta:

Sziasztok!

Szomorúan, és meghatottam olvastam történeteiteket az édesanyátokkal kapcsolatban. Nekem jó a kapcsolatom anyukámmal, igaz nem vagyunk barátnők, de azért mindent meg tudok vele beszélni. Volt idő, amikor én is engedtem kisebb fajta érzelmi zsarolásnak, de mostanra már úgy érzem, hogy teljesen a saját életemet élem. Gyakran találkozunk, de nem szól bele az életünkbe, ha kérem, segit bármiben.
Nem tudom, olvasta-e valaki Susan Forward: Mérgező szülők c. könyvét?
Nagyon jó könyv, mindenkinek ajánlom, aki úgy érzi, hogy még felnőttként sem tud szüleitől független életet élni, akit manipulálnak, érzelmileg zsarolnak a szülei. Rengeteg esettanulmány van a könyvben, és tanácsokat is ad, hogy miképpen tudunk változtatni kapcsolatunkon.
Rám nagyon nagy hatással volt, még el is sirtam magam néhány résznél, amikor pl. elmesélték, hogyan bántalmazták őket gyerekkorukban a szüleik, sőt még durvább dolgok is voltak benne (szexuális zaklatás, stb).
Érdekes az is, amikor arról ir, hogy sokan még akkor sem tudnak megszabadulni a szülők zsarnokoskodásától, amikor azok már nem is élnek. Még utána is képes az ember az ő elvárásaiknak megfelelően, és nem a saját normáik szerint élni.

Kattints a kibontásához...

Én is vagyok, attól még, hogy nem mindíg írok be, olvasgatlak benneteket! Én olvastam a mérgező szülőket, nagyon tanulságos. Az az egy, amivel nem tudok azonosulni a könyvben, hogy arra bíztat: mondjuk meg a véleményünket anyánknak, ha úgy érezzük, valahol valamit vétett velünk kapcsolatban. Nekem hiányzik belőle, hogy próbáljuk megérteni, hogy ő is ember, hogy őt mi motiválta, hogy ő vajon milyen pofookat kapott anak idején a szüleitől, az élettől, és ilyen módon leszakadni a rossz szülői programozásról. Hiányzik belőle a tisztelet. Hogy mindegy, milyen volt, mégiscsak az anyám volt, felnevelt, és szeretett akkor is, ha én ezt nem tudtam megérezni.

cathy222 írta:

Én is vagyok, attól még, hogy nem mindíg írok be, olvasgatlak benneteket! Én olvastam a mérgező szülőket, nagyon tanulságos. Az az egy, amivel nem tudok azonosulni a könyvben, hogy arra bíztat: mondjuk meg a véleményünket anyánknak, ha úgy érezzük, valahol valamit vétett velünk kapcsolatban. Nekem hiányzik belőle, hogy próbáljuk megérteni, hogy ő is ember, hogy őt mi motiválta, hogy ő vajon milyen pofookat kapott anak idején a szüleitől, az élettől, és ilyen módon leszakadni a rossz szülői programozásról. Hiányzik belőle a tisztelet. Hogy mindegy, milyen volt, mégiscsak az anyám volt, felnevelt, és szeretett akkor is, ha én ezt nem tudtam megérezni.

Kattints a kibontásához...

Kedves Cathy!
Már többször előfordult, hogy megfogalmaztad a gondolataimat!
Napok óta próbálom azt megfogalmazni, hogy anyáink a tőlük telhető maximumot adták akkor is, ha az nem vált éppen a javunkra. Ha nem voltak képesek többre, jobbra, az nem feltétlenül bűnük.
Felnőtt koromban értettem meg, hogy az én anyukám mit hozott a saját anyukájától, milyen mintával látott neki az én nevelésemnek. Bizony az ő harca sokkal keményebb volt, mint az enyém, nagyságrendeket javított a saját szülői mintáján. Nem lett tökéletes, még jó sem, de sokkal jobb, mint amiben ő nőtt fel.
Bizony, abban is igazad van Cathy, hogy meg kell értenünk őt, mert dolgunk, hogy túllépjünk a bántásokon, érzelmi zsarolásokon, a megfelelés kényszerén, felnőjünk és mint felnőttek megbocsássuk a szeretetből elkövetett vétkeit.

b.p. írta:

Kedves Cathy!
Már többször előfordult, hogy megfogalmaztad a gondolataimat!

Kattints a kibontásához...

Ezt én is gyakran érzem. Mármint ennek a fordítottját! kiss

b.p. írta:

Bizony, abban is igazad van Cathy, hogy meg kell értenünk őt, mert dolgunk, hogy túllépjünk a bántásokon, érzelmi zsarolásokon, a megfelelés kényszerén, felnőjünk és mint felnőttek megbocsássuk a szeretetből elkövetett vétkeit.

Kattints a kibontásához...

Elnézést, de nagyon kikívánkozik: Az én anyám "erős" egyéniség volt, nem voltam vele jóban soha. Igyekeztem megérteni, tisztelni, de szeretni nem nagyon tudtam. Egyedül maradt öreg korára, messze tőlem, és demenssé vált. Bekerült kórházba, mentem őt látogatni, és abban a hitben, hogy legalább az otthonára, a kutyájára emlékszik, mondtam neki, hogy voltunk nála, vittünk a szomszédba tápot, hogy etessék a kutyát. Rám csodálkozott, hogy van nekem otthonom??? Mondtam, hogy igen, csak nem emlékszel. Erre szomorúan, megadóan rám nézett az én erős, sosem alkuvó, kemény anyám, és azt mondta: Ne haragudjatok, hogy ennyi baj van velem. Én elkezdtem bőgni, nem tudtam visszafogni, csak rázott a zokogás, átöleltem, ahogy soha, és csak annyit tudtam mondani neki, hogy nagyon szeretlek.

És most azon dolgozom, hogy magamnak megbocsássam, hogy miért nem láttam meg benne eddig az embert. Az esendő, hibákkal teli, mégis szerethető embert.

Bizony sokkal könnyebb az ellenünk elkövetett vétkek megbocsátása, mint azoké, amit mi követtünk el.

b.p. írta:

Bizony sokkal könnyebb az ellenünk elkövetett vétkek megbocsátása, mint azoké, amit mi követtünk el.

Kattints a kibontásához...

Milyen igaz...

Szerintem egy anyat mindig a szeretet vezerel. Hogy nem ugy cselekszik minden esetben ahogy nekunk megfelel? De akkor is es mindig az altala erzett tiszteletnek kell felulkerekednie ha teved is O is ember de legfokeppen az edesanyank edesapank.
Aztan a mi belso harcunk az teljesen mas tema azt nekunk kell megvivni magunkkal esetleg szeretettel tudomasara hozni, hogy nekunk ez pont nem megfelelo.

cathy222 írta:

Az az egy, amivel nem tudok azonosulni a könyvben, hogy arra bíztat: mondjuk meg a véleményünket anyánknak, ha úgy érezzük, valahol valamit vétett velünk kapcsolatban. Nekem hiányzik belőle, hogy próbáljuk megérteni, hogy ő is ember, hogy őt mi motiválta, hogy ő vajon milyen pofookat kapott anak idején a szüleitől, az élettől, és ilyen módon leszakadni a rossz szülői programozásról. Hiányzik belőle a tisztelet. Hogy mindegy, milyen volt, mégiscsak az anyám volt, felnevelt, és szeretett akkor is, ha én ezt nem tudtam megérezni.

Kattints a kibontásához...

Cathy, én nem éreztem azt a könyvből, hogy hiányozna belőle a tisztelet. Az igaz, hogy végig a páciensek érdekét helyezi előtérbe, és nem a szülőkét, de ez érthető is, hiszen az ő feladata a betegek gyógyitása. Én ikább azzal nem értettem egyet, amikor arra biztatta a pácienseket, hogy ha nem sikerül megbeszélni a problémákat, akkor inkább szakitsák meg a kapcsolatot a szüleikkel, ha már nincs más lehetőség arra, hogy rendbe tegyék a kapcsolatot. Remélem jól emlékszem, elég régen olvastam már.
A szembesités szerintem fontos dolog, mert lehet, hogy a szülő észre semm vette, hogy mit tett (pl. érzelmi zsarolás), és csak igy van esélye megmagyarázni a tettét, esetleg bocsánatot kérni, és változtatni a viselkedésén.

Remka írta:

Cathy, én nem éreztem azt a könyvből, hogy hiányozna belőle a tisztelet. Az igaz, hogy végig a páciensek érdekét helyezi előtérbe, és nem a szülőkét, de ez érthető is, hiszen az ő feladata a betegek gyógyitása. Én ikább azzal nem értettem egyet, amikor arra biztatta a pácienseket, hogy ha nem sikerül megbeszélni a problémákat, akkor inkább szakitsák meg a kapcsolatot a szüleikkel, ha már nincs más lehetőség arra, hogy rendbe tegyék a kapcsolatot. Remélem jól emlékszem, elég régen olvastam már.
A szembesités szerintem fontos dolog, mert lehet, hogy a szülő észre semm vette, hogy mit tett (pl. érzelmi zsarolás), és csak igy van esélye megmagyarázni a tettét, esetleg bocsánatot kérni, és változtatni a viselkedésén.

Kattints a kibontásához...

Szerintem ha megszakitod a szuleiddel a kapcsolatot az mar eleve a tisztelet hianya. Hiszen egykoron megtettek mindent erted akkor is ha ez nem mindig felelt meg a te elvarasaidnak. Felelosseggel volt irantad es ha felnosz neked is kutya kotelesseged felelosseget valalni irantuk. Mert hiaba nem ismerik be, hogy megoregedtek es szukseguk van ra,hogy tamogassak oket ( nem feleltetlenul az anyagiakra gondolok ) sokszor megis igenis nagyon fontos ez tamogatas.

Draga Bubamama!

Nekem is volt egy nagyszeru nagymamam,Polcz Alaine vilaga, Kovacs ildiko babrendezono vilaga, a te torteneteid izukkel hangulatukkal, a kepviselt ertekekkel, embersegukkel ezt is idezik szamomra. Azt hiszem olyan lenyeges dolgot kepviselnek a vilagban, ami kihalofelben van...De valahol mindenki elete mellyen ott pislakol. Egyszer majd meselek rola. Szeretettel Csillagvirag

Totu Erika írta:

Szerintem ha megszakitod a szuleiddel a kapcsolatot az mar eleve a tisztelet hianya. Hiszen egykoron megtettek mindent erted

Kattints a kibontásához...

Na igen, de mit gondolsz azokról a szülőkről, akik pl. verték, vagy szexuálisan zaklatták a gyermekeiket? Ilyen esetben még a megbocsátás is nehéz, nemhogy a tesztelet. (félre ne értsen valaki, a könyvről beszélek, nem a saját szüleimről)

Totu Erika írta:

Szerintem ha megszakitod a szuleiddel a kapcsolatot az mar eleve a tisztelet hianya. Hiszen egykoron megtettek mindent erted akkor is ha ez nem mindig felelt meg a te elvarasaidnak. Felelosseggel volt irantad es ha felnosz neked is kutya kotelesseged felelosseget valalni irantuk. Mert hiaba nem ismerik be, hogy megoregedtek es szukseguk van ra,hogy tamogassak oket ( nem feleltetlenul az anyagiakra gondolok ) sokszor megis igenis nagyon fontos ez tamogatas.

Kattints a kibontásához...

Kedves Erika! Azt hiszem, hálaistennek még elképzelned is nehéz tiszteletre nem méltó szülőket. Pedig vannak. Nem is kell a törvénysértésig elmenni, csak a vastag önzésig, restségig. Ismerek (ismertem ) ilyen szülőt. Nem tudtam volna rosszat gondolni a gyerekéről, ha elhagyja. Nem hagyta el. Azt várta, azt remélete, hogy öregségében kap egy anyai szót, egy gyengéd félmondatot, de ez sem jött össze.

Csillagvirag írta:

Draga Bubamama!

Nekem is volt egy nagyszeru nagymamam,Polcz Alaine vilaga, Kovacs ildiko babrendezono vilaga, a te torteneteid izukkel hangulatukkal, a kepviselt ertekekkel, embersegukkel ezt is idezik szamomra. Azt hiszem olyan lenyeges dolgot kepviselnek a vilagban, ami kihalofelben van...De valahol mindenki elete mellyen ott pislakol. Egyszer majd meselek rola. Szeretettel Csillagvirag

Kattints a kibontásához...

Nagy szeretettel olvasnám!

Remka írta:

Na igen, de mit gondolsz azokról a szülőkről, akik pl. verték, vagy szexuálisan zaklatták a gyermekeiket? Ilyen esetben még a megbocsátás is nehéz, nemhogy a tesztelet. (félre ne értsen valaki, a könyvről beszélek, nem a saját szüleimről)

Kattints a kibontásához...

Nos szerintem az nem szulo aki fizikailag barmilyen modon bantalmaz egy gyermeket. Lehet szigoru, elkepzelheto, hogy kulonbozo dolgokkal csikarjon ki a gyerekedbol valamit (ami egyaltalan nem szep nem ertek vele egyet) talan meg onzo is lehet a szulo bizonyos fokig bar ez sem nagyon fer a fejembe hogyan viselkedhet valaki igy azzal a kisememberrel akit annyira vart es ha nem is varta de eletet adott neki akkor az en elkepzelesemben felelos azert az eletert.
De azt, hogy barmilyen modon bantalmazzon valaki egy gyermeket nem fogadom el semmi fele keppen. Az ilyen emberek nem erdemelnek gyermeket sem kesobb barmilyen viszonzast toluk.Az ilyen gyerekek megerdemelnek egy masodik eselyt talan rajuk talal egy olyan emberpar akiknek nem adatik meg az, hogy sajat gyermekuk legyen. De mi tulajdonkeppen az erzelmi zsarolasrol beszeltunk. Ez sem helyes de nem megbocsathatatlan vagy helyrehozhatatlan dolog. Ezt is nyugodtan lehetne mellozni a gyereknevelesben mert tonkretehet egy eletet valaki ezzel is. De nem foghato ez a kerdes a fizikai bantalmazassal egy kategoriaba

b.p. írta:

Kedves Erika! Azt hiszem, hálaistennek még elképzelned is nehéz tiszteletre nem méltó szülőket. Pedig vannak. Nem is kell a törvénysértésig elmenni, csak a vastag önzésig, restségig. Ismerek (ismertem ) ilyen szülőt. Nem tudtam volna rosszat gondolni a gyerekéről, ha elhagyja. Nem hagyta el. Azt várta, azt remélete, hogy öregségében kap egy anyai szót, egy gyengéd félmondatot, de ez sem jött össze.

Kattints a kibontásához...

Nem teny es valo, hogy sajat csaladomban ezt el se tudom kepzelni.
Az en anyukam barmilyen is volt es van is mindig engem helyezett eloterbe en voltam a szeme fenye es barmit tett is az eletben a hattereben mindig feltes es szeretet volt.
Ezzel csak annyit tudok kezdeni, hogy a sajat eletemben en nem kovetem el ezeket a hibakat kovetkezeten nevelem a sajat gyermekem.

De sajnos latok eleg ilyen gyermeket.
Itt romaniaban alltalatok el nem kepzelheto modon vannak tele az utcak kidobott, bantalmazott gyerekekkel. Vagy akiket iskola helyett az utcara kuldenek koldulni a pent pedig elveszik toluk es elisszak otthon, a gyerek meg csontsovanyan cipo nelkul kereget telen nyaron. Amikor ilyennel talalkozok mindig verzik a szivem.

Van egy ket ilyen kis baratunk itt a szivem szakad meg ertuk. A fiam kinott ruhat adom nekik es ha talalkozunk vagy felenk jonnek sosem adok penzt nekik inkabb megetetem oket es inkabb elszaladok az uzletig es veszek egy rud parizsit, vajat, sajtot, kenyeret, tejet, hogy vigye haza mert az biztosan a jot fogja szolgalni es nem azt, hogy a szulei berugjanak es netan bantalmazzak oket.
Persze vannak olyanok is akik csak egyszeruen szegenyek de azok pont ugy fognak orvendeni az etelnek is mint a penznek. Bar ez sem jogosit fel egy szulot arra, hogy gyermekenek ne adja meg a tanulas lehetoseget akkor is ha az ingyenes es nem olyan jo minosegu mint a fizetett iskolak.

Egyebken pont a multkor vartam valakit az allomason, amikor egy anya ha egyaltalan annak nevezheto a fiat rangatta be az allomasra. A gyermek sirt konyorgott ne vigye haza.
A vegen foldre vetette magat es uvoltve konyorgott mindenkinek segitsenek neki.
Mivel jobban nem lattam hivtam a biztonsagi szolgalatot probaljanak segiteni a gyermeken. Mint kiderult a szulei isznak es utik verik. Megszokott otthonrol mert ugy latta es jelzem nem volt tobb mint 10 eves neki sokkal jobb elete lessz ha felszokik Bukarestbe es ott az utcan tengodik.Na ezt mar tenyleg nem tudom elkepzelni se hogyan lehet ilyet tenni egy artatlan gyerekkel. A rendorok bevittek es ahelyett, hogy elhelyeztek volna valahova visszaadtak az anyjanak. Es ez a masik nagy problema itt ahelyett, hogy megvedjek ezeket a gyermekeket rajuk se hederitenek ha nem figyel fel ra valaki.
Na egy ilyen anyanak nincs joga a gyermekehez. Vagy elobb bizonyitsa azt, hogy megvaltozott es kepes normalis eletet biztositani annak a gyereknek akkor is ha az csak szegenyes es egyszeru de legyen szeretetteljes es odaado.
Nos sajnos az ilyen gyerekekbol itt rengeteg van es mindig megszakad egy kicsit a szivem mert egynek kettonek tudok segiteni valamennyit de az osszesnek nem es keves ember van aki igy gondolkodik mint en mert ha tobben lennenek minden gyermek boldog lenne ezen a foldon. Es nagyon halas vagyok, hogy az en csaladom boldog es teljes mertekben tamogat ilyen teren mindenben engem. Es ha csak egy ket embert sikerul ravennem arra, hogy kovessenek maris sokkal tobb kis eletet tudunk helyes iranyba terelni.
Es megint sikerult kisregenyt irnom de elyen jellegu gyerekbantalmazasrol beszelunk mindig kijovok a sodrombol mert ez egy nagyon erzekeny es fajdalmas tema.

Nagyon szomorú amit írtál, Erika!
Kolduló kisgyerek napjaink Európájában a társadalom szégyene! Mindnyájunké. Dehát ez már meghaladja a topik témáját még ha rugalmasan kezeljük is.