Hétköznapi Furcsaságok, ...és Mindennapi Csodák.....

Kedves Marta

Toteneted nagyon megfogott.

Nagymamam meselt neha ezekrol az idokrol. Mindig azt mondta "te nem tudhatod kislanyom milyen is volt de nem is kell igazan tudnod. A te eleted legyen legalabb nyugodt es bekes."

Szoval nagymama meselte, hogy mivel o Rosemberger csaladbol szarmazott anyai agon a nemetek bejovetele alatt allandoan bujkalnia kellett edesapammal es nagynenemmel. Es bar nagyapam nemet volt ez semmilyen oltalmat nem nyujtott se neki sem a gyerekeknek.
Sikerult hamis papirokat szerezniuk de akkor is rettegtek vegig.
Az oroszok bejovetelevel azt hittek itt a megvaltas de tevedtek. Akkor Nagyapamnak kellett bujkalnia, hogy ne vigyek el meg nagyanyamnak mert no volt es nagynenemnek aki akkoriban 15 fiatal lany volt.
A nemetek megszallasa idejen nem szukolkodtek egyaltalan mert nagyapam elismert cukrasz volt es a nemetek szerettek hagytak, hogy dolgozzon. Igy viszonylagos biztonsagban tudta tartani a csaladot.
Az oroszok alatt viszont nagyapam nem tudott dolgozni es folyamatosan eheztek. Mindenuket elvettek es mire kivonultak szegenyek voltak mint a templom egere.
Soha nem tudta tultenni magat az akkori felelmein par evvel ezelott halt meg szegeny 92 evesen de utolso mondatai kozott meg akkor is ott volt "Soha ne mond el senkinek, hogy nagyanyad felig zsido volt nagyapad pedig nemet".
Meg akkor is elt benne a felelem es a feltes, hogy valamikor barmikor az en eletemben is bekovetkezhet, hogy felnem kelljen azert mert az vagyok aki vagyok.

Háború...

TipeTupa írta:

Annyiszor belegondoltam már, hogy az emberiség hihetetlenül hajlamos a szélsőséges viselkedésre (bántásra) ... és a szélsőséges tűrésre...
Persze, tudom, könnyű ezt mondani egy olyannak, aki nem élt meg háborút csak mások megrenditő története által.
Álmomban sokszor menekültem, bújkáltam. Amikor éreztem, h mindjárt elkapnak,akkor hip-hop felrepültem. Persze,nem ilyen egyszerű a dolog.
Mindig megszólal bennem a méltatlankodó hang, hogy hogy képzelik...?
És hogy lehet ezt tűrni, úgy hogy nem menekülsz, nem mented az irhádat? Vagy egyáltalán NEM TESZEL ELLENE SEMMIT, CSAK TŰRSZ?
Nem megyek mélyebben ebbe bele, mert gyakran szembesülők ezzel a dillemával és nagyon tud fájni... Valahogy szeretném sugallni a távolból, hogy emberek, ha összefogtok, tudnátok győzni. Ha egy képviselő csoportot küldenétek ki a hadsereg parancsnokságára mondjuk a fővárosba,elmondjátok a környéken, a megyéből a férfiak összesereglenek... mit tudom én valami ellenállásféle...
Tudom,akkor más volt a világ. Talán ugyanez folytatódik is még, bizonyos vidéken (országban), ahol az emberek még hasonló szinten vannak.

A fejlettebb embert már spekulánsabban erőszakolják meg: SZELLEMILEG.
csak azon veszed észre magad, h az agyad torzszülötteket kreál.
Most, hogy igy irom, azon gondolkodom, hogy az emberiség "felfejlődött" a lelki erőszakhoz: kapcsold be a tévét, halgass hireket,és máris a házadban vannak az "oroszok". A számitógépes rendszeren simmát tudják követni szokásaidat, intimségeidet. Törzskártyával rendelkezőknek, simmán tudják márka szerint, hány tampont vagy betétet használsz havonta, mikor szülöd ép a gyerekedet, mikor újitasz lakást stb.
Ez viszont szellemi erőszak - a multi agymosás - hogy ne érdekeljen, ne gondolkozz (csak keress és költs).
Ezt most úgy hivják, hogy a "Mátrix" lágere.
A csapat lehet most is lesben áll valahol egy törzskártyás bevásárló központ sarkánál...

Kattints a kibontásához...

Drága Tipe-Tupa !

....sajnálom, ezt a nyomasztó történetet,- igazán, nem akartalak Benneteket, fejbeverni vele.
Az álmaidról azt gondolom, - hogy talán, - magaddal hoztad ezeket a "bújkálós" emlékeket, - mint az én Barbarám, - ám, lehet más magyarázata is, - hogy, :- talán a szüleiddel, - nagyszüleiddel történt, - és mélyen bevésődött emlékeket hoztad magaddal, - "sejt-emlékként".
Sajnos, - bár el tudom képzelni, - bővebb ismereteim erről a témáról, - nincsenek.
Akár így, - akár úgy, - ezek az álombeli menekülések, - számodra még így is megrázóak, - felébresztik benned az ösztönszerű ellenállást, - soha többé háborút.

Szeretettel ölellek: Márta

Háború....

b.p. írta:

Megrázóak a háborús emlékeid Bubamama! Szép példái azomban az emberségnek, ahogyan a falu népe az idegen gyereket fogadta. Végüis a gyerek nem tehet róla...
Amikor ilyen emlékeket hallok, minden alkalommal hálát adok a sorsnak azért, hogy az én családom mentesült a hasonló atrocitásoktól. Budapest ostrománál a mi falunkba is beszállásolták magukat az oroszok. Szerencsénk volt, meg fürdőszobánk, így a mi házunkat az őrnagyuk szemelte ki magának. Civilben tanárember volt, édesanyámmal németül, édesapámmal "tótul" beszélni tudott. Kultúrált, emberséges embernek írták le, valahányszor szóbakerült. Az egyetlen "felfordulás", amit okozott az volt, hogy nagymamám viszonylag szeparált szobáját foglalta le magának. A család nőtagjai és javai értelemszerűen sérthetetlenek voltak a jelenléte által.

Kattints a kibontásához...

Drága B.P. !

-....el kell mondjam, - ez még a kevésbé megrázó része volt a háborús emlékeimnek.....-

Érdekes, - hogy feltűnt benne egy olyan tény Neked, - ami engem, felnőtt emberként is sokat foglakoztatott.
A falu, - és az emberek, - elfogadták a "kicsike-idegeneket", - elfogadta a nagyműveltségű orvos, - de elfogadta a kocsmában sírdogáló egyszerű apuka is.
Az elfogadás tehát, - nem volt intelligencia-függő.
Sokkal mélyebbről jött, - ösztöneik súgták, - és hallgattak rá.
A gyermek, - védelemre szorul, - akárkié is, -... és a gyermek, - szeretnivaló, ...akárkié is.
Őszintén szólva, - ez, - megerősíti bennem a hitet, - ha ilyen, el embertelenedett világban, és ilyen körülmények között is képesek az emberek az ösztöneikre hallgatni, - és az jót súg, - mert mindig jót súg, - akkor bent, nagyon mélyen még, szinte változatlanok vagyunk.
Romlatlanok.
Csakhát, ...hallgatnunk kellene, arra a belső hangra....-

Szeretettel ölellek : Márta

Az előbbi záró mondatodról ez a vers jutott az eszembe.

Túrmezei Erzsébet verse:A Harmadik

Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! - nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>

Háború....

Radványa írta:

Borzasztó lehetett akkor abban az időben. Én is szerencsére csak hallomásból tudok ilyeneket, A szomszéd bácsiról akit visszaküldtek a boros pincéből az egyetlen zsák krumpliért amit eldobott menekülés közben mert lőtték őket az oroszok. Vagy a felszedett mosószappanról amit az oroszok potyogtattak el, a tyúkokról amik már nem tojtak senkinek. hasonló történeteket amelyet mondál most nekünk. És a felejthetetlen álmokban is volt részem gyerekkoromban sokáig. Érdekes hogy mindig bújkáltam, menekültem ezekben az álmokban, hol árokban, hol házakban, de az álombeli rettegésre még mindig emlékszem, a félelemre, hogy ne hogy megtaláljanak. sosem tudtam ezeket az álmokat hová tenni.

Kattints a kibontásához...

Drága Radványa !

Ugye, ...hogy álomban is mennyire megrázó a háború?...
Istenem, - csak soha ne kelljen mégegyszer átélni, majd az utódainknak....-

Neked is azt mondanám, amit Tipe-Tupának, - meglehet, hogy egy "korábbi életedből" átjött veled a menekülések emléke, - de az is lehet, - hogy ezeket a meneküléseket, az elődeid élték meg, - és "sejt-emlékként", - hoztad magaddal.
Sajnos, - bővebbet erről nem tudok, - és - miután örökös időhiánnyal küszködöm, - időm sincs arra, hogy a témában elmerüljek.
Ez az utóbbi "vélekedés" azonban, - nagyon is összecseng a Weismann-Morgan féle csíraplazma elmélettel, amely szerint,- mindent készen kapunk, tulajdonságainkat is, emlékeinket is, - és ugyanezeket, tovább is örökítjük.
Aztán, - a körülményeink, és a környezethatások előhívhatják, - és változtatnak, vagy változtathatnak rajta.
Hát, ..ki tudja?..-

Szeretettel ölellek : Márta

Radványa írta:

Az előbbi záró mondatodról ez a vers jutott az eszembe.

Túrmezei Erzsébet verse:A Harmadik

Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! - nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.fficeffice" /><O></O>

Kattints a kibontásához...

Drága Radványa, - ...most olvastam a gyönyörű verset, ...én, nem ismertem.
Megindítóan szép. Köszönöm.

Márta

Háború....

Totu Erika írta:

Toteneted nagyon megfogott.

Nagymamam meselt neha ezekrol az idokrol. Mindig azt mondta "te nem tudhatod kislanyom milyen is volt de nem is kell igazan tudnod. A te eleted legyen legalabb nyugodt es bekes."

Szoval nagymama meselte, hogy mivel o Rosemberger csaladbol szarmazott anyai agon a nemetek bejovetele alatt allandoan bujkalnia kellett edesapammal es nagynenemmel. Es bar nagyapam nemet volt ez semmilyen oltalmat nem nyujtott se neki sem a gyerekeknek.
Sikerult hamis papirokat szerezniuk de akkor is rettegtek vegig.
Az oroszok bejovetelevel azt hittek itt a megvaltas de tevedtek. Akkor Nagyapamnak kellett bujkalnia, hogy ne vigyek el meg nagyanyamnak mert no volt es nagynenemnek aki akkoriban 15 fiatal lany volt.
A nemetek megszallasa idejen nem szukolkodtek egyaltalan mert nagyapam elismert cukrasz volt es a nemetek szerettek hagytak, hogy dolgozzon. Igy viszonylagos biztonsagban tudta tartani a csaladot.
Az oroszok alatt viszont nagyapam nem tudott dolgozni es folyamatosan eheztek. Mindenuket elvettek es mire kivonultak szegenyek voltak mint a templom egere.
Soha nem tudta tultenni magat az akkori felelmein par evvel ezelott halt meg szegeny 92 evesen de utolso mondatai kozott meg akkor is ott volt "Soha ne mond el senkinek, hogy nagyanyad felig zsido volt nagyapad pedig nemet".
Meg akkor is elt benne a felelem es a feltes, hogy valamikor barmikor az en eletemben is bekovetkezhet, hogy felnem kelljen azert mert az vagyok aki vagyok.

Kattints a kibontásához...

Drága Erika !

Köszönöm a bizalmadat, és köszönöm, hogy megosztottad velünk - hacsak dióhéjban is - a Nagyszüleid történetét.
Mélyen átérzem a rettegésüket, - és a későbbi aggodalmaikat is.

Az egész háborúból, nem az éhezés, nem a bombázások, - és nem is az oroszok bejövetele volt a legszörnyűbb élményem, , - hanem az, - amikor, nagyon közeli, - személyes ismerőseinket ölték meg, - azért, mert zsidó származásúak voltak.
Elmentem, - elköszönni tőlük.
Nem tudtam akkor még, - hogy mi a halál. A nagymamámat sem láthattam holtan.
Ott szembesültem először, - 6 évesen - az erőszakos halál leírhatatlan borzalmával.Azt hittem, belehalok.
Amit láttam, - örökre bevésődött az emlékezetembe, - ....hát, soha mégegyszer háborút, ...és soha mégegyszer, gyűlölködést.....-

Szeretettel ölellek: Márta

bubamama írta:

Drága Erika !

Köszönöm a bizalmadat, és köszönöm, hogy megosztottad velünk - hacsak dióhéjban is - a Nagyszüleid történetét.
Mélyen átérzem a rettegésüket, - és a későbbi aggodalmaikat is.

Az egész háborúból, nem az éhezés, nem a bombázások, - és nem is az oroszok bejövetele volt a legszörnyűbb élményem, , - hanem az, - amikor, nagyon közeli, - személyes ismerőseinket ölték meg, - azért, mert zsidó származásúak voltak.
Elmentem, - elköszönni tőlük.
Nem tudtam akkor még, - hogy mi a halál. A nagymamámat sem láthattam holtan.
Ott szembesültem először, - 6 évesen - az erőszakos halál leírhatatlan borzalmával.Azt hittem, belehalok.
Amit láttam, - örökre bevésődött az emlékezetembe, - ....hát, soha mégegyszer háborút, ...és soha mégegyszer, gyűlölködést.....-

Szeretettel ölellek: Márta

Kattints a kibontásához...

Kedves Marta

Tul sokat sosem meselt nagymama ezekrol az idokrol mert elete vegeig benne elt a retteges a felelem.

Amikor mar nagyobbacska voltam es mar volt valami selytesem a 2. vilaghaborurol egyszer elvitt magaval egy idos nenihez. Beszelgettunk, teaztunk nagyon szeretetre melto neni volt. Nem ertettem miert mutatja be nekem nagymama de feltunt a tetovalas a karjan.

Nagyon jol nevelt gyermek voltam igy amikor hazamentunk kerdeztem meg nagymamat miert ragaszkodott annyira, hogy megismerjem a nenint es miert volt tetovalas egy ilyen idos neni karjan.

Nagymamam valasza ez volt
"Azert akartam, hogy megismerd mert egy nagyon jo ember. A tetovalas a karjan arra emlekezteti mennyit szenvedett a halaltaborban. Es, hogy ne felejtse el azokat a jo embereket akik meghalltak ertelmetlenul de o tulelte".

Akkor ereztem mennyi fajdalaom es szenves volt abban a szamsorban azon a vekony kis karon es megis annyi szeretet es jo aradt belolle szinte elkepzelhetetlen volt szamomra akkor, hogy egy ilyen jo embert buntessen valaki csak es kizalolag a hovatarozasa miatt.

Sosem felejtettem el a nenit es ahanyszor errol tanultam vagy olvastam mindig sokkal melyebben ereztem at mint a kornyezetem.
Nagyon remelem, hogy se az en eletem alatt sem az utan senkinek nem kell majd meg egy haborut elviselnie.

A világ kufárjai most is előkészítenek valami újfajta háborút. Ez más lesz mint a megelőzőek. Korszerűen kegyetlen. Ezek először is egyéni csapdákkal kezdődnek ,mellyeket a pénzzel lehet megvívni. A kufárok tojnak a lelkekre, majd elvégzi az agyak deformálását a HARP. Csak a mani..-ról szól a dolog. Ezért pl nem szabad eladósodni, nem szabad betegnek lenni (?) nem szabad az anyagi határainkat megközelítő dolgokat megvenni...csak nézni. Aki ezt teszi, az egy olyan hábúba fog érkezni, ahol a főnök -a bank- kicsinálja. A kufárokat nem érdeklik az egyén vacakolásai a magánéletében, sem a tablettái, sem a nyavajái, csak a mani.
Namost, a fenti dolgok egy közösségre, nemzetre is lehetnek igazak..ha "elócsította" a hazáját, majd a kufár megveszi és rabszolga lesz. Valami korszerűségi maszlagtól elkábítva. Erre mai példák vannak.
MÁS, a múltból:Kedves Erika, elbeszélgettél már egy délvidékivel is a hideg napokról, a titói dicső "partizánokról"? Hol tartják ezt bestiális t ö m e g g y i l k o s s á g o t napirenden? Hol említik egyeltalán..Strassburgban? Valahogy Nürnbergben kimaradt ez az ügy.. Pedig elképesztő kínzások után gyilkolták meg itt népünk tagjait...Mit gondolsz, ezek a túlélők, és utódaik milyen "emléksúly" alatt élnek? Miről álmodnak? Hol figyelt rájuk a világ...és most mi a helyzet? A gyilkosaik bocsánatot kértek, kártalanítás volt (ha egyeltalán...) .? Kik is ezeka gyilkosok? Mi is volt ez? Srebrenyica kiötlőinek elődei tovább élnek köztünk?
A régi traumák velünk maradnak, még jódarabig. Gondolom egyetértessz.
A kufárok majd megoldják, ami megoldhatatlan..kerek e világon. Igazság nincs, nem volt, nem lesz.
Mea culpa.

Ivan írta:

A világ kufárjai most is előkészítenek valami újfajta háborút. A kufárok tojnak a lelkekre, majd elvégzi az agyak deformálását a HARP. Csak a mani..-ról szól a dolog.
Ezért pl nem szabad eladósodni, nem szabad betegnek lenni (?) nem szabad az anyagi határainkat megahaladó dolgokat megvenni...csak nézni.

Kattints a kibontásához...

Kb ez az ami nekem is eszembe jutott. Stuart Wilde kifejezésével élve ez a Mátrix világa. Agent vagy kufár lehet, h ugyanaz. Lehet, nem is annyira a mani kell neki, hanem az ember lelke. A korszerű háborús eszköz, amiről beszélsz, az a mani.

Ivan írta:

Kedves Erika, elbeszélgettél már egy délvidékivel is a hideg napokról, a titói "partizánokról"? Igazság nincs, nem volt, nem lesz.

Kattints a kibontásához...

Már egy kicsit "uncsi", amikor mindig felhozzák, de bezzeg az x nép vagy az y nép, arról mért nem beszélnek? Erika vagy jómagam akár, ezekkel a dolgokkal szembesültünk, rendültünk meg és akár sirattuk meg (én legalábbis). Nekem ez egyelőre elég mély benyomásnak. Nem fogok leülni és hónapokig vagy évekig a világon tett igazságtalanságokat számba venni és azon keseregni, elég ha számba veszem azt ami a háztájkörül történt. Ha te jobban ismered a délvidéki helyzetet, akkor te gondolkozz azon a helyzeten. Végsősoron, nem az a kérdés, hogy a délvidékiekkel, a zsidókkal, az örményekkel vagy a nemtudomkikkel történt meg nagyobb szörnyűség, hanem hogy EGYSZERŰEN MEGTÖRTÉNHET/ETT ILYENSMI BÁRKIVEL IS!!!!
Bár tévednék, de hozzászólásaidból pesszimizmus is árad. Bár tévednék...
A szörnyűségeket általában az optimisták, a bizakodók és az élni akarók élték túl. (Ha túl kellett élniük.) Valahogy meg kell találni azt a kaput, ahol átlépsz, és attól fogva a lekled biztonságban van...
Érdemes azért a pozitivumokra koncentrálni, hiszen a kufárnak olyan emberek kellenek, akik hamar csüggednek és beadják a derekukat.
Továbbá ez itt egy ezoterikus oldal, ahol próbáljuk egymást lelkileg felemelni és nyitott kapukat mutatni egymásnak, nem pedig csüggedésbe hajszolni egymást.

Ivan írta:

Mea culpa.

Kattints a kibontásához...

Ez enyhén teátrális. Nem biztos, hogy jól áll. (De persze izlés dolga. :mrgreen

Nap, mint nap betérek ide olvasgatni, még ha - időhiány miatt - nem is mindig reagálok.

Bubamama, a háborús történeteid nagyon megráztak! Az ember hajlamos elfelekezni arról, hogy mennyit szenvedtek az emberek Magyarországon az oroszok miatt! A családomnak szerencséje volt, ők nagyobb városban éltek, ahol kevesebb volt a terror és az erőszak, de a férjem mesélte, hogy náluk bizony - falun - még az oroszok kivonulása előtt is félni kellett a település melletti laktanyából ki-kijövő orosz katonáktól!
Nagyon megfogott a történet azon része, ahogy a falubeliek fogadták a "kicsike-idegeneket", először nem is értettem, hogyan tudták elfogadni???...de aztán Márta, Te megmagyaráztad nekem...Köszönöm, sokat tanulok Tőled a szeretetről, emberségről és a gyermeknevelésről. KÖSZÖNÖM!
Tudjátok én mindig is egy kicsit stresszes ember voltam, mindig féltem valamitől, mindig rossz dolgokat képzeltem el, hogy mi történhet velem/a világban, nagyon féltem a háborúktól/erőszaktól/igazságtalanságoktól...stb.
De aztán ezen a fórumon nagyon sok hasznos anyaggal találkoztam, sokat olvastam....Ez rendkívül sokat segített! Azóta nap, mint nap meditálok, keresem a lelki békémet, és hihetetlenül sokat segített a megnyugvásban a Mennyei Prófécia című könyv. Már nem félek.

És egy hatalmas előrelépés : tudjátok, meséltem, mennyire félek az injekcióstűktől!...na erre meg valamelyik nap néztem egy filmet, már előre tudtam, hogy az egyik jelenetben lesz egy hatalmas nagy tű,....erre meg csak néztem NYUGODTAN, még azt is, ahogy beledöfik az egyik szereplő szívébe!!...régebben ettől már elájultam volna, vagy őrült nagy rettegés tört volna rám, már csak a gondolatától is, mert nézni nem tudtam volna....Most meg semmi!! Nyugodt szívvel néztem, meg sem rezdültem. Tudom, hogy ez - azért is - van, mert a Ti segítségetekkel szembenéztem ezzel a problémával és talán kiderítettem a valódi okát a félelmemnek. Köszönöm Nektek!

Azt sem fogom elfelejteni, hogy mikor először mertem beírni az egyik topikba, hogy milyen nehéz "újként" bekapcsolódni a beszélgetésbe, ERika Te voltál az, aki kedvesen köszöntött! Hála érte!!

További szép napot nektek és mindenkinek!

Stee

Ivan írta:

A világ kufárjai most is előkészítenek valami újfajta háborút. Ez más lesz mint a megelőzőek. Korszerűen kegyetlen. Ezek először is egyéni csapdákkal kezdődnek ,mellyeket a pénzzel lehet megvívni. A kufárok tojnak a lelkekre, majd elvégzi az agyak deformálását a HARP. Csak a mani..-ról szól a dolog. Ezért pl nem szabad eladósodni, nem szabad betegnek lenni (?) nem szabad az anyagi határainkat megközelítő dolgokat megvenni...csak nézni. Aki ezt teszi, az egy olyan hábúba fog érkezni, ahol a főnök -a bank- kicsinálja. A kufárokat nem érdeklik az egyén vacakolásai a magánéletében, sem a tablettái, sem a nyavajái, csak a mani.
Namost, a fenti dolgok egy közösségre, nemzetre is lehetnek igazak..ha "elócsította" a hazáját, majd a kufár megveszi és rabszolga lesz. Valami korszerűségi maszlagtól elkábítva. Erre mai példák vannak.
MÁS, a múltból:Kedves Erika, elbeszélgettél már egy délvidékivel is a hideg napokról, a titói dicső "partizánokról"? Hol tartják ezt bestiális t ö m e g g y i l k o s s á g o t napirenden? Hol említik egyeltalán..Strassburgban? Valahogy Nürnbergben kimaradt ez az ügy.. Pedig elképesztő kínzások után gyilkolták meg itt népünk tagjait...Mit gondolsz, ezek a túlélők, és utódaik milyen "emléksúly" alatt élnek? Miről álmodnak? Hol figyelt rájuk a világ...és most mi a helyzet? A gyilkosaik bocsánatot kértek, kártalanítás volt (ha egyeltalán...) .? Kik is ezeka gyilkosok? Mi is volt ez? Srebrenyica kiötlőinek elődei tovább élnek köztünk?
A régi traumák velünk maradnak, még jódarabig. Gondolom egyetértessz.
A kufárok majd megoldják, ami megoldhatatlan..kerek e világon. Igazság nincs, nem volt, nem lesz.
Mea culpa.

Kattints a kibontásához...

Kedves Ivan! Egyetértek veled a mindenhatóvá tett pénz uralmának tarthatatlanságában. Optimistább és lágyabb természetemmel ezt inkább tendenciának, öntörvényű folyamatnak tartom, mint világméretű összeesküvésnek, amit tudatosan irányitanak. Az eredmény ugyanaz, akár összeesküvés, akár tendencia. A marxista gazdaságtanból feltétel nélkül elfogadom, hogy értéket csak, kizárólag munka teremthet. Ha gazdaságunkban a pénz előlépett értékteremtővé, akkor a gazdaságnak előbb - utóbb össze kell omlania, mert hibás a kiindulása. De ezt mára nem csak te meg én ismertük fel, hanem nagyon sokan. Nagyon sok ember fordult el a pénzközpontú fogysztói szemlélettől és máshol keresik a maradandó értékeket. Még többen feszegetik a határokat, keresik a helyüket a világban. Azt hiszem, ha a számuk elér egy kritikus mennyiséget, képesek lesznek a világ egészének a szemléletét is megváltoztatni. Addig ilyen kis közösségekben létezünk mint a CanadaHun,
egymással sem feltétlenül értünk egyet, mert a mi valóságunk, az igazi valóság, sem a tudomány eszközeivel, sem a józan ész kritikájával nem mérhetők.

Kedves apolika!
Egyszer voltam az elmúlt években Délvidéken és azt a letargikus hangulatot...nem tudom leírni. Segíteni kellene rajtuk, lelkileg elsősorban. Fogalmam sincs hogyan.
Nem lehet Őket meghallgatni, nem beszélnek...nem nyílnak meg csak nagyon sokára.

Anyai ágon a Csallóközből származom, a délvidéket nem ismerem, csak könyvekből, filmekből. Sokszor gondolkodtam, minden kornak megvan a maga nehézsége, bár a háborúnál rettenetesebbet el sem tudok képzelni. Édesanyám mesélte, hogy az oroszok felszabadítását ők is megszenvedték,ami mozgatható volt, azt mind elvitték...szerencsére gyorsan átvonultak, nekik nem kellet annyit rettegni, mint Bubamamáéknak....
Mivel az én mozgásterem nagyon beszükült (anyagilag, egészségügyileg,meg beteg Édesanyámat ápolom), csak olyanokat tudok csinálni, hogy amikor jó idő van( nem a téli hónapokban) a városunk főutcáján leülök 1 padra, s bizony mindíg akad beszélgető partnerem...és nem csinálok mást, csak hallgatom, mit mondanak, mesélnek...
...s nemcsak idősek, fiatalok is...
Megfordult már az én fejemben is, vajon meddig lehet még nyomorgatni bennünket....mindíg a pénz, a pénz.....
Azért nagyon örülök, hogy a családomra támaszkodhatok, és ez is 1 iciri-piciri csoda......

Bocs, de nemtudom hogy, 2x ment el az írás..
....

Először is tudomásom van egy Rozsnyó környéki szörnyű vérengzésről is...erről egy film is készűlt. A másik a hideg napok. A harmadik a málenkíj robot..Ezeket nem azért írom, hogy negatív dolgokat írjak, ezek először is többek annál, másodszor a történteket felszínen kell tartani, nem szabad felejteni. Elsősorban a nemzet emlékezetébe a mainál többször kellene ezt újra és újra bevésni. Ahogyan mások teszik.
Ezek a szörnytettek a magyarokat mélyen érintik, kollektív tragédiák TipeTupa. Ezért nem feledhetőek. Takán ehhez jogunk van. Egy emléknapra telne belőlük.
Nem János bácsi sógorának az unokaöccse halt meg, amikor megrugta a ló az istálló déli szegletében..hanem magyarok mozogtak még másnap is a rájukdobált föld alatt.
Kedves b.p. ! Bár igazad lenne.

apolika írta:

Bocs, de nemtudom hogy, 2x ment el az írás..
....

Kattints a kibontásához...

Kedves Apolika! Ki tudod törölni a feleslegeset. A saját hozzászólásod jobb alsó sarkában van egy gomb: Módosít. Annak egyik lehetősége, hogy törlöd azt a hozzászólást.
Ha megtetted, és a jelen beírás előzményét is törlöd, akkor én is kitörlöm ezt, és nem marad a topikban nyoma sem, hogy nem a témáról beszélgettünk.

Fáklya.....

Továbbított levélként kaptam,.... megfogott, hogy mennyire igaz...<O</O


Mennyire igaz...<O</O



HOGY MENNYIRE IGAZ......<O</O
Van olyan éles határvonal, amikortól gyermekünk felelőssé válik tetteiért?
Van olyan csodás pillanat, - amikortól a szülők kívülálló megfigyelőként
tekintenek gyermekük életére, - és vállukat rándítják, hogy ez úgyis az ő életük" és nem éreznek semmit?

A 20-as éveimben járva egy korház folyosóján állva vártam, hogy
orvosok néhány öltéssel összevarrják a fiam fejét. Azt kérdeztem, -
"Mikortól nem aggódunk?"- A nővér azt válaszolta, - "Amikor már túl lesz a baleseten."-
Édesanyám csak némán mosolygott.

A harmincas éveimben egy osztályterem kis székén ülve azt hallgattam,
hogy az egyik gyermekem folyamatos locsogásával hogyan zavarja meg az
órát és közben hogyan lépdel a rendszámtábla-gyártó kisiparosi álma
felé. A tanár mintha a gondolataimban olvasna mondta, - "Ne izguljon,
mindannyian átesnek ezen, később hátradőlhet, ellazulhat és élvezheti a társaságukat." -
Édesanyám ekkor is csak némán mosolygott.

A negyvenes éveimben rettenetes sokat vártam,
hogy végre megcsörrenjen a telefon, hogy hazaérjen az autó és,
hogy kinyíljon a bejárati ajtó.
Egy barátomtól ezt hallottam, -"Önmagukat keresik. Ne aggódj, néhány
éven belül abbahagyhatod az aggódást. Felnőtté válnak."-
Az édesanyám csöndesen mosolygott.

50 évesen elegem lett a beteges, fáradt és védtelen énemből. Még
mindig aggódtam a gyermekeim miatt, és ehhez hozzájött egy új ránc is.
Nem tudtam eltüntetni. Az édesanyám csöndesen mosolygott. Továbbra is
magamat okoltam a hibáikért, lesújtott az elégedetlenségük és lehangolt a csalódásuk.

Ismerőseim azt mondták, hogy amikor megházasodnak a gyermekeink akkor
véget ér az aggódásunk és élhetjük a saját életünket. El szerettem
volna hinni, - de ilyenkor előjött bennem édesanyám szerető mosolya és
egyre sűrűbben ismételt kérdése,

-"Haloványnak látszol. Rendben vagy?-
-Hívj, amint hazaérsz. Rossz a hangulatod?"
Létezik, hogy a szülőket egy teljes életnyi aggódásra ítélték? Az
aggódást fáklyaként adjuk tovább, - mely aztán bevilágítja az emberi
gyengeség és az ismeretlentől való félelem útvonalát? Az aggódás átok
vagy épphogy áldás, - mely a magasrendű élőlénnyé tesz minket?

Az egyik gyermekem az utóbbi időkben aggódva esett nekem, hogy, - " Hol
jártál? 3 napja hívlak és nem vetted fel. Aggódtam." -
Boldogan mosolyogtam.
Megkapta a fáklyát.

Te is megkaptad, - add tovább, Te is…..!<O</O

<O</O