Élet a halál után

ionon írta:

A hogyan fontos lenne?

Kattints a kibontásához...

Szerintem , meg abszolut de nem fontos. Minden egyén lelki fejlődésében a következő lépése a fontos. A jó lelki vezető - segítő, felismeri-e hiányosságokat és átsegíti azon. Nem fogja az útkereső fejét teletömni számára még érthetetlen és elérhetetlen dolgokkal, amelyek távol állnak tőle.

Üdv:
zentai

Kedves siriusB
Elnézésedet kell kérjem így utólag.., a durva kifejezésért (oda....!). Ugyanis szentül meg voltam győződve férfi mivoltodba, míg át nem cserélted a logódat fényképre.
Üdv:
zentai

:mrgreen:

zentai írta:

Kedves siriusB
Elnézésedet kell kérjem így utólag.., a durva kifejezésért (oda....!). Ugyanis szentül meg voltam győződve férfi mivoltodba, míg át nem cserélted a logódat fényképre.
Üdv:
zentai

Kattints a kibontásához...

Becsület szavamra nem tudom miben voltál "durva", úgyhogy spongyát rá. kiss

(Ja, rájöttem, hogy egy "kötőszóról" beszélsz...)

Sziasztok!

1 Kor. 15,51
Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
1 Kor. 15,52
Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
1 Kor. 15,53
Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
1 Kor. 15,54
Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon [Ésa. 25,8.] írva: Elnyeletett a halál diadalra.
Megemlíti a Szentírás azt a titkot, mikor éber tudattal átmehetünk a halál kapuján, (tibeti szerzetesek "kilövöldözték" tudatukat, mielőtt a kínai katonák lemészárolhatták volna őket ).
Semmi sem tudja a hitemet erősíteni jobban annál, mint mikor különböző vallások a lényeges momentumokról egyformán beszélnek!
És milyen világvége??? Badarság....a milliónyi tanúságtevő az élet utáni életről és a fenti Ige nem elegendő arra,hogy elhiggyük azt:a romlandó test romolhatatlanságba fog öltözni!. Na mármost, hogy melyik naprendszerben, az-az melyik "csapatban" fogunk játszani-ez a kérdés.Sikerül-e elvégezni küldetésünket? Inkább ide kellene energiát és időt fordítani.(Nekem rengeteget-főleg mikor kitör belőlem a zen-tai vér !!!)
Nagyon szépen összefügg az univerzum a Krisztus Urunk parancsolatával az-az szeretettel, mint ahogy Sirkán nővérünk látomása a narancssárga gömb és a haldokló ember közt.
Az egyszerű dolgok a legnagyszerűbb dolgok, nem kell az életet agyonkomplikálni.
Üdvözlettel:
zentai

A témával kb. annyira vagyunk képben, mint a lenti írásban szereplő még meg nem született ikrek a születés utáni léttel...

Élet a születés után

Ikrek párbeszéde

- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze. Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
- Hülyeség! Ez nem lehet igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!
- Nonszensz, lehetetlen! Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda képtelenség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
- Biztos vagyok benne, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni.
- Soha sem fog működni! Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, hiszek abban, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Ő nagyon vigyáz majd ránk!
- Anya!? Te hiszel az Anyában? Hol van?
- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk!
- Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
- Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja a világunkat! Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!

klas írta:

Ikrek párbeszéde

Kattints a kibontásához...

Nagyon aranyos!

Üdv mindenkinek!
Én a halál közeli élmény óta deperszonalizációs időszakon megyek keresztül. Abban az állapotban az emberek vágyait kezdtem el érezni....nem egy nem kettő hanem az emberiség vágyait mind részeiben mind egészeiben és valami rettenet volt. Mint valami őrültekháza. Olyan szorongás alakult ki bennem amire félek nem találok oldószert. Félek attól, hogy ez a világ a saját vágyaink börtöne és hiába mondunk le róla mint Buddha az is egy vággyá válna. Félek attól, hogy ez az a burok amibe menekülünk mert nem tudunk másnak lenni.
Amit kiakarok hozni lényegesen. A beígért happy end, ha meghal az ember és eléri a megvilágosodást vagy Isten szeretetében és üdvözül vagy eléri a Nirvánát mind kamu. Mert a lélek mit tesz az örökkévalóságban?
Ha leveti magáról az élet, a létezés vadütemét és átesik a nem-lét ürességébe és nyugalmába, nem kezd-e el sípolni a füle?!

Másrészt a szeretet és az odaadásnak, mások iránti önfeladást egyszerű ostobaságnak vélem felfedezni mert az emberek alapösztöne amiből minden más sarjad az a haszonszerzés (nem említve, hogy az érzelmek vezethetővé tesznek). Tehát ha valaki másnak segítünk azzal hasznossá tesszük saját magunkat mások számára, akár magunk számára ha úgy tekintünk rá de ez egy önző dolog mert előbb-utóbb mint euforikus érzést a további adok-kapok szokásban keresni fogjuk. MIÉRT?!-kérdezem én és keresem a választ.
Nincs önzetlen cselekvés mert minden ilyen tettnek van haszna: elismerés, tisztelet, megbecsülés, hírnév etc. Ez a babér pedig degeszre tömi annak élvezőjét. Szkeptikus és intoleráns lettem minden emberi és érzelmi indulat ellen. Gandhi pacifista volt és árasztotta is magából az eszmét, mégis mint 'békés' ember, erőszak áldozatává vált, akárcsak Jézus.
Végezetül még egy pont. Ha elkezdesz jót tenni és cselekedni akkor vezető példává válsz, tekintéllyé és az emberek keresni fognak. Egy idő után függeni kezdenek tőled mert alapzatot adsz a reményeiknek és arra, hogy azt ne veszítsék el. ÁM ha magukra hagyod őket, hogy maguk erejéből erősödjenek általában mint csalónak titulálnak ki vagy "savaznak" mert visszaéltél a bizalmukkal. Lényeg a lényeg, bármi jót teszel előbb-utóbb az lesz az eredménye mintha nem tettél volna semmit mert a segítségnyújtás elvárt/szokásossá válik.

Sokat és még annál is többet lehet csalódni másokban, én így jártam. NEM HISZEK AZ EMBERISÉGBEN, nem hiszek abban, hogy mindenkinek segítségre van szüksége és nem segítek nekik. Ez a világ kietlen és lelketlen számomra ahhoz, hogy bármiféle módon kezet nyújtsak a felsegítésére. Pedig ez lenne a sorsom, a mód, hogy magam is boldog legyek.

Ezt mind azért illesztettem bele mert én úgy látom, hogy a többség az ilyen meseszövéssel próbálja varázslatossá tenni nem csak az életét, de azt a traumát elkerülni a halálos ágyán ami majd érni fogja élete utolsó két percében.

Szia Herufer!

Mit filózól az emberiség problémáiról?
Minden úgy jó ahogy van. Nem a te problémád.
A te problémád csak az legyen, hogy TE hogyan fejlödsz szellemileg.
Ès tedd azt. Aki kéri a segitségedet, annak segits.
A többit meg bizd a Teremtöre és az Ö törvényeire. Higgy benne, mert Ö tudja, hogy milyennek kell lennie a világnak. Mindenki úgy alakitja az életét ahogy akarja, de a számlát is ennek a mértékében kapja meg.
Teremts békét magadban és a világ is békésebben fog kinézni.

zentai írta:

Sziasztok!

1 Kor. 15,51
Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
1 Kor. 15,52
Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
1 Kor. 15,53
Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
1 Kor. 15,54
Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon [Ésa. 25,8.] írva: Elnyeletett a halál diadalra.
Megemlíti a Szentírás azt a titkot, mikor éber tudattal átmehetünk a halál kapuján, (tibeti szerzetesek "kilövöldözték" tudatukat, mielőtt a kínai katonák lemészárolhatták volna őket ).
Semmi sem tudja a hitemet erősíteni jobban annál, mint mikor különböző vallások a lényeges momentumokról egyformán beszélnek!
És milyen világvége??? Badarság....a milliónyi tanúságtevő az élet utáni életről és a fenti Ige nem elegendő arra,hogy elhiggyük azt:a romlandó test romolhatatlanságba fog öltözni!. Na mármost, hogy melyik naprendszerben, az-az melyik "csapatban" fogunk játszani-ez a kérdés.Sikerül-e elvégezni küldetésünket? Inkább ide kellene energiát és időt fordítani.(Nekem rengeteget-főleg mikor kitör belőlem a zen-tai vér !!!)
Nagyon szépen összefügg az univerzum a Krisztus Urunk parancsolatával az-az szeretettel, mint ahogy Sirkán nővérünk látomása a narancssárga gömb és a haldokló ember közt.
Az egyszerű dolgok a legnagyszerűbb dolgok, nem kell az életet agyonkomplikálni.
Üdvözlettel:
zentai

Kattints a kibontásához...

Szia!

Teljesen igazad van, az egyszerű dolgok a legszebbek..
A Biblia mindent leírt, amire embernek szüksége lehet.

Nagyon szívesen olvasnék valamit a tudatos halálról. Ha valakinek vannak róla ismeretei, nagyon szívesen olvasnám.
köszönöm

MCMC írta:

Nagyon szívesen olvasnék valamit a tudatos halálról. Ha valakinek vannak róla ismeretei, nagyon szívesen olvasnám.
köszönöm

Kattints a kibontásához...

Szia!
Olvasd el,mert remek könyv,és ha egyszer a kezedbe teszed,azt ki nem veszed belőle,mig el nem olvasod.

Sri Ramana Maharsi: Tudatos halhatatlanság

Szia Herufer!

Sajnálom hogy ilyen negatívan élted meg ezt az élményt, de hát senki nincs a helyedben, hogy felülbírálja a mondanivalódat...

MCMC írta:

Nagyon szívesen olvasnék valamit a tudatos halálról. Ha valakinek vannak róla ismeretei, nagyon szívesen olvasnám.
köszönöm

Kattints a kibontásához...

Üdv.
Én csak azt tudom, hogy már igazábol mindenkinek meg van az ideje. Könyvekből tudni aki idő elött hal meg azt vagy visszaküldik, vagy választhat. Ez olyan esetekben van mikor valami előre nem bekalkulált eset van odaátrol nézve. Pl vizbe fulladás, de kimentenek, de a lelked már kint vana testedből, és átmész a fénybe , és ott trécselsz az ottaniakkal. Más kérdés lehet az öngyilkolászat. Van aki azért öngyilkos, mert rossz az élete. Errol pl Matthew D Dowel my last breath konyvében lehet olvasni. Ezt sajnos nem tudom felrakni mert képekben van meg a könyv, és 30 mega. Aki jol érzi magát az meg csak nem lesz öngyikos.
Az utobbi több okbol nem. Vagy nem tudja mi lesz vele és fél a haláltol, vagy aki meg tudja mi lesz vele hova kerul stb, az meg azért nem , mert bölcsebb annál hogy megolje magát, és elvégzi feladatát ...

Egy biztos. Aki tul keveset tud a halálrol és a tulvilágrol, görcsösen ragaszkodik életéhez, és nem akar meghalni. Ez pl az időseknél lehet észrevenni. Nem tudtak megoldani problémákat, pl gyerekeivel nem olyan a viszony stb... ÉS nem engedik meg maguknak hogy meghaljanak ( tudatalatt )
Az én nagymamám is 2 évig haldoklott, és ezeket a dolgokat vettem észre. A szomszéd szobában egy 104 éves holgy volt nagyon boldog volt mindig. Bár már nem sok mindent tudott magárol, embereket nem ismerte fel, de boldog volt. És egyik naprol a másikr ameghalt. Azt nem tudom miota volt bent, de száz évig nem sokan élnek. A boldogság lehet egy hosszu élet titka.
Nem zárom ki azt sem hogy megtervezheted meddig akarsz élni, mert biztos van ilyen is. A kérdés akkor h aeljon a határ, most baleset ére vagy, betegség, esetleg még 20 évet élsz .
Azt tudom hogy odaát tudják mikor kell meghalnod, és meddig szol az ittléted. Ezt regressziós hipnózisban is ki lehet deríteni nem nagy ügy. Kérdés minek tudni, és jó-e neked ha tudod. Szerintem aki bölcs az nem akarja megtudni.

Lényeg a lényeg.: Szerintem a program az el van döntve már, mielött megszülettél. ÉS az is lehet te magad határozod meg az utadat is ...

Minden jót.

Polcz Alaine (1922—2007) pszichológus, tanatológus, a halálról beszél.

<object width="480" height="385"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/q4rK2AMB0kU&amp;hl=hu_HU&amp;fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/q4rK2AMB0kU&amp;hl=hu_HU&amp;fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="480" height="385"></embed></object>

<object width="480" height="385"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/zvLN_VjZ1I0&amp;hl=hu_HU&amp;fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/zvLN_VjZ1I0&amp;hl=hu_HU&amp;fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="480" height="385"></embed></object>

<object width="480" height="385"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/InQUN2ZmOIw&amp;hl=hu_HU&amp;fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/InQUN2ZmOIw&amp;hl=hu_HU&amp;fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="480" height="385"></embed></object>

Elgondolkodtató volt Polcz Alaine "üzenete",hogy mit is jelent nekünk embereknek az anyagi világ,és hogy mennyire tudunk ragaszkodni hozzá?
Aztán mi vár ránk azon túl?

Sajnos a munkám során van módom megfigyelni,hogy az átlag,az
úgy nevezett "tudatlan" emberek /spirituális értelemben/ mennyire ragaszkodnak az e világi élethez,még az utólsó percekben is.

-Volt,hogy valaki kérte,hogy ültessem fel,/pedig már agonizált/,és nem szivesen,de teljesitettem a kérését,mert tiszteletben tartottam az utólsó kivánságát.
-Aztán olyan is volt,aki nem volt hajlandó lefeküdni,egész éjjel ki ült a folyosóra,mert úgy gondolta,igy nem éri utól a vég!

Pontosan ilyen,és ehhez hasonló dolgok miatt fogalmazódik meg bennem a kérdés:

-Az "átlépés" tudatossá tehető-e?

Bizonyosan mindannyian rendelkezünk egyfajta tudatossággal,hisz azért vagyunk itt,ezen a Fórumon,hogy valójában nincs mitől tartanunk,hisz nincs olyan,mint halál...továbbmenve...születés sincs...ez mind illúzió...és ebből az álomból egyszer csak felébredünk....addig is "eljátszuk" az életet,mig lehet,mig hagyják nekünk...

Nagyon jól mondod, olyannyira, hogy tudatállopunk határozza meg a túlvilágra való érkezésünk minőségét. Ezért nem mindegy még az sem, hogy mi az utolsó gondolatunk itt a földön, nem beszélve a szellemi fejlődésünkről, amit itt a földön érhetünk el...

"Sohasem jön el a mostaninál tökéletesebb pillanat....
Az igazság az,hogy neked nincs életed,te Élet vagy...
Az élet titka a halál előtt meghalni,
és rájönni,hogy nem létezik halál."
/Eckhart Tolle/

azért, még nem szeretném átélni...

de ezt sajna nem én döntöm el mikor érkezik