Érdekességek más népek történelméből

eddy56 írta:

Azt hogy mi a propaganda és mi a kamu mindig a gyoztes donti el utolag ú
Egyebkent is nehez bizonyitan a dumm-dumm lovedekek hasznalatat. A sebejk jellegebol lehetne csak.
Egy dumm-dumm lovedek mindossze annyiban kulonbozik egy hagyomanyostol, hogy a lovedek csucsa meg van reszelve. A testbe hatolva szinte robban oriasi roncsolast okozva.

Ma is tiltott a hasznalata rendvedelmi szerveknel.
Ennek ellenére sokan csinaljak.
Ilyen loszerrel egy egyebkent artalmatlan talalat is nagy szakitott sebet okoz

Kattints a kibontásához...

Igy van. Persze a sebeken kivül a német fél túlélöinek vallomása is lehetett volna bizonyiték. Ha meghallgatták volna öket.
Ez nem illett a képbe.
A gond ott van, hogy ilyen s hasonló féligazságokkal traktálják a mai gyerköcöket, akik ezt kétely nélkül beveszik mint kacsa a sztrapacskát.

Gaguly írta:

Igy van.
S a lövedéket nem sikerült bizonyitani. Föleg ugy nem, hogy egyetlen német katonát nem hallgattak ki a "tárgyalás" során - csak a két brit túlélöt. Mindezt a brit megszállási övezetben.
Érthetö is. Mennyivel egyszerübb felkötni egy németet mint belebonyolodni a saját háborus bünök c. kategoriába esö saját cselekedetünkkel.
Ezt hivják ugy: a gyöztesnek igaza van.Mindig.

Kattints a kibontásához...

Ha úgy érezték hogy az ellenség (angolok) tiltott eszközt használ akkor miért nem állították őket bíróság elé?
Vagy próbálták?
Inkább kivégezték a magukat megadókat ami állítólag tiltott.
S ezt már utólag magyarázni...

Itáliai merénylők Párizsban

III. Napóleon és felesége 1858. január 14-én este a párizsi operába ment, amelyről a nyilvánosság is tudott. Az épület előtt nagyon sokan várták a császári pár érkezését, köztük négy itáliai forradalmár is. Egyikük viselkedése azonban gyanút keltett, és letartóztatták.
A császári hintó hintó közeledtekor a lesben állók vezetője, Felice Orsini gránátot húzott elő a zsebéből, kioldotta a biztosító zárat, de a szerkezet nem nem lépett működésbe. Előrántott egy másikat, és akcióra szólította fel a társait. A következő pillanatokban három gránát repült a hintó felé. Az egyik alatta robbant fel, s az oldalára fordította.
A hintó alját borító vastag acéllemeznek köszönhetően a benn ülőknek komolyabb bajuk nem esett. A császárné szemét üvegszilánk sértette meg, a császár kalapját repesz lyukasztotta át. A repeszektől nyolcan meghaltak, 160-an pedig megsebesültek. A környező épületek ablakai kitörtek, az utcán kráterek keletkeztek. Mindezek ellenére Napóleon és felesége részt vett az előadáson.
Miért akarták meggyilkolni a császárt?
Orsini gyűlölte Napóleont, mert 1849-ben a római köztársaságért küzdőket, hanem a pápát támogatta. A sikeres merénylettől azt remélte, hogy Párizsban forradalom robban ki, mindenütt felülkerekednek a köztársaságpártiak, és Itália független lesz.
Az akcióra négyen készültek, de egyiküket az ideges viselkedése miatt még a robbantás előtt őrizetbe vették.
Reggelre mind a három tettest elfogták. A bíróság halálra ítélte őket, de egyikük ítéletet később életfogytiglani börtönre változtatták. Ez lett a büntetése a merényletben ténylegesen részt nem vevő negyedik forradalmárnak is.
Vittori Romano festménye a merényletről:

1745. Hohenfriedbergi csata: Nagy Frigyes porosz seregei döntő vereséget mérnek a Lotaringiai Károly herceg vezette osztrák hadseregre az osztrák örökösödési háború során

1939. A holokauszt: az MS St. Louis nevű hajót, amely 973 német zsidó menekültet szállított, nem engedik partra szállni az Egyesült Államokbeli Floridában, miután már ugyanezt már Kubából is elutasították. Európába kényszerülve a hajó utasainak több mint 200-a később náci koncentrációs táborokban hal meg. Képen még a hamburgi beszállás.

1961. Hidegháború: A bécsi csúcstalálkozón Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök kirobbantja a berlini válságot azzal, hogy külön békeszerződés aláírásával fenyegetőzik Kelet-Németországgal, és megvonja az amerikai, brit és francia hozzáférést Kelet-Berlinhez.

Nyolc fiú indult háborúba. Egy sem maradt ott. Mind a nyolcan hazatértek.
Abban a korban, amikor családok millióinak életét egyetlen távirat változtatta meg örökre, Albert és Helena Janak minden nap a remény és a félelem között éltek.
Texas egyszerű földművesei voltak. Olyan szülők, mint oly sokan mások a XX. század közepén, akik látták fiaikat egyenruhát ölteni, majd elindulni a hazájuk szolgálatára. Csakhogy náluk nem egy vagy két fiú ment el.
Hanem nyolc.
A második világháború és a koreai háború évei alatt a Janak család mind a nyolc fia az Egyesült Államok fegyveres erőiben szolgált. Különböző helyeken harcoltak, különböző sorsokat éltek meg, de ugyanazzal a bizonytalansággal néztek szembe, amely minden katonát kísért:
vajon látják-e még valaha az otthonukat?
Odahaza minden levél kincs volt. Minden hír egyszerre hozott megkönnyebbülést és rettegést. Ezekben az években családok milliói kaptak értesítést sebesülésről, eltűnésről vagy halálról. Senki sem érezhette magát biztonságban.
Albert és Helena számára azonban ez a teher nyolcszoros volt.
Nyolc gyermek távol.
Nyolc élet a háború kegyetlenségére bízva.
Nyolc ok arra, hogy minden kopogásnál összeszoruljon a szívük.
Valahányszor hír érkezett, ott bujkált a félelem: talán most jött el az az üzenet, amelyet egyetlen szülő sem szeretne megkapni.
Aztán valami rendkívüli történt.
A huszadik század két legvéresebb konfliktusa ellenére a Janak fivérek mindannyian túlélték a háborút.
Egyik a másik után tértek haza.
Épségben.
Élve.
Vissza ahhoz a családhoz, amely éveken át csak reménykedni tudott.
A pillanatot egy fénykép örökítette meg. A képen Helena Janak áll a nyolc fia között. Egyszerű családi fotó — mégis szinte felfoghatatlanul ritka abban az időben.
Miközben számtalan anya már csak megsárgult fényképeken láthatta viszont a gyermekét, Helena körül ott álltak mind a fiai.
Mind a nyolcan.
Ennek a történetnek nem a kitüntetések a legfontosabb szereplői. Nem a hőstettek vagy a dicsőség.
Hanem valami sokkal emberibb.
Valami, amire családok milliói vágytak, de nem adatott meg nekik:
a viszontlátás.
Nyolc fiú elindult a háborúba.
És mind a nyolcan hazatértek.

setni írta:

Nyolc fiú indult háborúba. Egy sem maradt ott. Mind a nyolcan hazatértek.
Abban a korban, amikor családok millióinak életét egyetlen távirat változtatta meg örökre, Albert és Helena Janak minden nap a remény és a félelem között éltek.
Texas egyszerű földművesei voltak. Olyan szülők, mint oly sokan mások a XX. század közepén, akik látták fiaikat egyenruhát ölteni, majd elindulni a hazájuk szolgálatára. Csakhogy náluk nem egy vagy két fiú ment el.
Hanem nyolc.
A második világháború és a koreai háború évei alatt a Janak család mind a nyolc fia az Egyesült Államok fegyveres erőiben szolgált. Különböző helyeken harcoltak, különböző sorsokat éltek meg, de ugyanazzal a bizonytalansággal néztek szembe, amely minden katonát kísért:
vajon látják-e még valaha az otthonukat?
Odahaza minden levél kincs volt. Minden hír egyszerre hozott megkönnyebbülést és rettegést. Ezekben az években családok milliói kaptak értesítést sebesülésről, eltűnésről vagy halálról. Senki sem érezhette magát biztonságban.
Albert és Helena számára azonban ez a teher nyolcszoros volt.
Nyolc gyermek távol.
Nyolc élet a háború kegyetlenségére bízva.
Nyolc ok arra, hogy minden kopogásnál összeszoruljon a szívük.
Valahányszor hír érkezett, ott bujkált a félelem: talán most jött el az az üzenet, amelyet egyetlen szülő sem szeretne megkapni.
Aztán valami rendkívüli történt.
A huszadik század két legvéresebb konfliktusa ellenére a Janak fivérek mindannyian túlélték a háborút.
Egyik a másik után tértek haza.
Épségben.
Élve.
Vissza ahhoz a családhoz, amely éveken át csak reménykedni tudott.
A pillanatot egy fénykép örökítette meg. A képen Helena Janak áll a nyolc fia között. Egyszerű családi fotó — mégis szinte felfoghatatlanul ritka abban az időben.
Miközben számtalan anya már csak megsárgult fényképeken láthatta viszont a gyermekét, Helena körül ott álltak mind a fiai.
Mind a nyolcan.
Ennek a történetnek nem a kitüntetések a legfontosabb szereplői. Nem a hőstettek vagy a dicsőség.
Hanem valami sokkal emberibb.
Valami, amire családok milliói vágytak, de nem adatott meg nekik:
a viszontlátás.
Nyolc fiú elindult a háborúba.
És mind a nyolcan hazatértek.
Csatolás megtekintése 2108887

Kattints a kibontásához...

Ez is egy teljesen értelmetlen háború volt. Egy elönnyel szolgált: felpörgött az ami gazdaság, ami 1945 után "leült".

A 8. merénylet II. Sándor ellen

A zsarnoknak tartott cáratyuskának hét alkalommal akarták kioltani az életét. Első ízben 1866-ban. 1879-ben öt pisztolylövést adtak le rá. Ugyanebben az évben az újonnan megalakult Népakarat nevű terrorszervezet előbb vonatrobbantással, azt követően pedig a Téli Palotában tett kísérletet II. Sándor meggyilkolására.
A nyolcadik kísérletet csak néhány órával élte túl.
1881. március 13-án hét kozák testőr és két szánon helyet foglaló, biztonságára vigyázó csapat kíséretében indult el a Téli Palotából a vasárnapi katonai szemlére. A katonák felvonulása a megszokott módon zajlott, mindaddig, amíg II. Sándor kocsija átért a Katalin-csatorna hídján. Akkor a Népakarat tagja, Riszakov bombát hajított a páncélozott jármű alá, amelynek következtében egy testőr az életét vesztette, több civil pedig megsérült. A merénylőt azonnal elfogták. Az uralkodó sértetlen maradt, de kísérői tanácsa ellenére kiszállt a hintóból, s ez lett a veszte. Ekkor Riszakov társa, egy Grinyevickijj nevű diák hajított gránátot a hintó felé, ami a cár közelében robbant fel, és csaknem teljesen leszakította a lábát. Sietve vitték vissza a palotába, segíteni azonban nem tudtak rajta. Fél négykor meghalt.

II. Sándor meggyilkolása (egykorú rajz):

Nyugalmukat védő polgárok

A 19. század második felében a vadnyugati városok lakói biztonságban érezhették magukat. Ha a nyugalmukat bűnöző veszélyeztette, vagy a törvényeket semmibe vevő csoport jelent meg, és a hatóságok képtelenek voltak megfékezni őket, a tisztes foglalkozást űző polgárok önkéntes rendfenntartó erővé szerveződtek, és leszámoltak velük. 1849-1902 között 210 ilyen esetet dokumentáltak, amelyeknek 527 áldozata volt. Többségüket felakasztották. Olykor azért, mert a bírói eljárás sokba került volna.
Egy-egy ilyen csoport létszáma 100-300 fő is lehetett, s miután elintézték a bűnözőket, fel is oszlottak. Előfordult, hogy San Franciscóban 6-8 ezer ember fogott fegyvert a város nyugalmáért.

Létrahuszár írta:

Nyugalmukat védő polgárok

A 19. század második felében a vadnyugati városok lakói biztonságban érezhették magukat. Ha a nyugalmukat bűnöző veszélyeztette, vagy a törvényeket semmibe vevő csoport jelent meg, és a hatóságok képtelenek voltak megfékezni őket, a tisztes foglalkozást űző polgárok önkéntes rendfenntartó erővé szerveződtek, és leszámoltak velük. 1849-1902 között 210 ilyen esetet dokumentáltak, amelyeknek 527 áldozata volt. Többségüket felakasztották. Olykor azért, mert a bírói eljárás sokba került volna.
Egy-egy ilyen csoport létszáma 100-300 fő is lehetett, s miután elintézték a bűnözőket, fel is oszlottak. Előfordult, hogy San Franciscóban 6-8 ezer ember fogott fegyvert a város nyugalmáért.
Csatolás megtekintése 2109498

Kattints a kibontásához...

Asszem' azóta nevezik az efféle eljárásokat lincselésnek.

A dinamóelv szabadalmaztatója

A világhírű feltaláló, Ernst Werner von Siemens (1816-1892) a porosz hadsereg tüzéreként három évig tanult matematikát, fizikát és kémiát a berlini műszaki akadémián. Katonaként segédkezett egy párbajban, ami miatt börtönbe került. A zárkáját kis laboratóriummá alakította át, s Itt több olyan ötlete született, amelyeket a későbbiekben felhasznált a találmányai megalkotása során. Először egy megbízható távírót szabadalmaztatott. A Jedlik által leírt dinamóelvet a magyar feltalálótól függetlenül, 1866-ban ismerte fel, és jogi oltalom alá helyeztette, ezért a tudománytörténet őt tekinti a dinamó feltalálójának.

Néhány tény Siemensről


A tervei alapján épült meg az első villamos vasút.

Megépítette az első elektromos felvonót.

Bebizonyította, hogy a vezetőben az elektronok közel fénysebességgel haladnak.

Meghatározta számos anyag elektromos fajlagos ellenállását, és javaslatot tett az ellenállás alapegységére.

1882-ben 540 m-es próbapályán mutatta be a trolibusz ősét Berlinben.


A sínekhez kötött és a közúti jármű összeházasításának szüleménye, a trolibusz őse:

Galileo Galileit a római inkvizíció kényszerítette, hogy hivatalosan is megtagadja a heliocentrikus világképet. A tudós térden állva vonta vissza azon állítását, miszerint a Föld kering a Nap körül, bár a legenda szerint csendben hozzátette: „Mégis mozog a Föld”. Az egyház élethosszig tartó házi őrizetre ítélte.

Sztálinnak négy hónapig volt állása

Sztálinnak mindössze 4 hónapig volt állása 1899–1900-ban, a tbiliszi Fizikai Intézet obszervatóriumban ellenőrizte a csapadékmérőket, és néha takarított az udvaron.

Létrahuszár írta:

Sztálinnak négy hónapig volt állása

Sztálinnak mindössze 4 hónapig volt állása 1899–1900-ban, a tbiliszi Fizikai Intézet obszervatóriumban ellenőrizte a csapadékmérőket, és néha takarított az udvaron.

Csatolás megtekintése 2110840

Kattints a kibontásához...

átlagos "politikus" a világ szinte bármely részén ¯\_(ツ)_/¯

Férfiakat gyógyító középkori módszerek



A középkor vallásos emberek a férfierő csökkenését, megszűnését Isten büntetésének tartotta, amit olyan halálos vétkek következménye volt, mint a házasságtörés, vagy a paráználkodás. A büntetés feloldását gyónással, imádkozással és vezekléssel lehetett kiérdemelni.

Boszorkány is előidézhette a nem kívánt állapotot. E rontás levétele egy másik mágikus beavatkozásával történhetett meg.

Néphit szerint különféle állatok (kígyók, békák, medvék stb.) heréit meg kellett szárítani, majd porrá zúzni, és ételbe keverve elfogyasztani.

Egy 10. századi arab orvost, Ahmed Ibn al-Jazzart a gyógyításról szóló könyvei tették híressé. A Tanácsok az utazóknak és az otthon ülőknek című munkáját több nyelvre lefordították, és Európában is évszázadokon át használták.

E művében értekezett az egészséges életmódról, sok betegséget ismertetett, és leírta a kezelési módjukat. Foglalkozott a férfierő problémájával is, amelynek növeléséhez többféle megoldást ajánlott. Javasolta például a fahéj, a bors és a gyömbér fogyasztását, amik az általa készített szerek mindegyike tartalmazott. Tanácsolta tehéntej és tejtermékek fogyasztását is.

Maga is kipróbált egy gyógyszert, amit mézből, fahéjból, borsból, mandulából, len-, lucerna- és sárgarépamagból, ánizsból, sáfrányból, szegfűszegből és szerecsendióból állított össze. Ebből reggel és este kellett bevenni egy-egy mogyorószemnyit. Lejegyezte a szer másik változatát is, amihez más fűszernövényeket használt.

Egy kombinált eljárás szerint dió és gyömbér evése, mézes, sárgarépás szirup ivása, és ezekkel együtt jázminolajba kevert, porrá zúzott krizantémfejek külsőleges használata is hatékony segítséget jelenthetett.


Ibn al-Jazzar Kínai krizantémfej

Érdekes tények Nagy Péter cárról


A nővére régenssé választása után egy Moszkva melletti kis faluba kényszerült költözni az anyjával, amelynek határában az erődítés és hajózás iránt érdeklődő fiú számára játékerődöt építettek.

Uralkodása előtt a tengereket járta orosz építésű tengeralattjáró hajókkal.

Ő volt az első orosz uralkodó, aki elhagyta országa területét. 1697-98-ban inkognitóban, 250 fős küldöttséggel bejárta Nyugat-Európát. Négy hónapon át hajóácsként dolgozott Hollandiában, Angliában pedig hajóépítő üzemeket, gyárakat, iskolákat látogatott.

Bécsi tartózkodása idején hajóval utazott Pozsonyba inkognitóban, ahol az épülő dunai hajókat nézte meg.

Az osztrák fővárosban érte a hír, hogy a cári testőrség fellázadt. Késlekedés nélkül hazatért, több száz testőrt kivégeztetett, többnek személyesen oltotta ki az életét.

Hazatérése után, 1698-bana nyugatias reformok jegyében a földesurakat, nemeseket kötelezte a Nyugat-Európára jellemző ruhaviseletre, és valamennyi alattvalóját a borotválkozásra. Akik nagyon ragaszkodtak a szakállukhoz, azoknak szakálladót kellett fizetniük. A befizetés igazolásául érmét kaptak, az egyik oldalán sassal, a másikon bajusz és szakáll rajzával. Később szöveget is véstek az érmékre: „szakálladó befizetve”, vagy „a szakáll felesleges teher”.

A szakállukat megtartó parasztok az új adóteher miatt Antikrisztusnak tartották.

Híresztelték azt is, hogy a nyugati útja során elcserélték.

1700-ban naptárreformot hajtott végre. Az addig használt bizánci naptár a világ teremtésétől számította az időt, s akkor a 7208. esztendőt írták. Péter nem az Európában elterjedtebb Gergely-, hanem a Julianus-naptárt vezette be, amely Jézus születését tekintette az időszámítás kezdetének. Ettől kezdve az új év szeptember 1-je helyett január 1-jén kezdődött.

A Néva partján, mocsaras területen 1703-12 között építtette fel az orosz Velencét, Szentpétervárt, amely az ország új fővárosa lett. A hatalmas munka során a zord időjárás, a túlhajszoltság és a járványok több ezer jobbágy halálát okozták.

A reformjai miatt a legidősebb fia, Alekszej szembefordult vele, ezért válaszút elé állította: lemond a trónról vagy kolostorba vonul. A 27 éves cárevics a német-római császárhoz menekült, de ígérgetések és fenyegetések hatására hazatért. Ezután felségárulás vádjával halálra ítélték, de mielőtt kivégezték volna, belehalt a kínzásokba.

Uralkodása alatt (1682-1725) egyetlen olyan év volt, amikor Oroszország nem háborúzott.

1705-től 20 háztartásnak kellett egy katonát kiállítania. Az újoncok kezére jelet égettetett, hogy ne tudjanak megszökni.

A Legrészegebbek Zsinata néven 1692-től a barátaival nagy ivászatokat rendezett. Az elnevezés fricska volt az egyházzal szemben.

Udvari törpéje esküvőjét 1710-ben azzal tette emlékezetessé, hogy Szentpétervárra vitette a moszkvai törpéket, körülbelül hetvenet.

A nyári palotája Szentpéterváron:

Létrahuszár írta:

Uralkodása előtt a tengereket járta orosz építésű tengeralattjáró hajókkal.

Kattints a kibontásához...

ez valószínűleg tengerjáró hajók akart lenni

Milyennek képzelték az ördögöt és a poklot?


A középkor vallásos embere félt az ördögtől. Hitte, hogy bármikor, bárhol megjelenhet a maga fizikai valóságában. Hitt a pokol létezésében, ahol a súlyos bűnök elkövetői, a gonoszok időtlen időkig borzalmas kínok között gyötrődnek. Ezt a hívők mindenképpen el akarták kerülni.
E korban az ördögöt többféle alakban ábrázolták. Lehetett kicsi, ember nagyságú és óriás, lehetett szörnyszülött, amit különféle állatok testrészeiből alkottak egybe. A patás változat egyáltalán nem volt jellemző, ilyen formában csak a képek kis hányadán jelent meg a démon.

A néphagyományban az ördög emberi alakot ölt, de az embernél sokkal erősebb. Általában fekete, szőrös, kecskelábakon jár, gyakran sántít, farokkal rendelkezik, és nagy fülei vannak. Lényeges sajátossága, hogy nem olyan furfangos és eszes, mint a hős.

Egy középkori elképzelés a pokolról, ahol a különféle bűnösök más-más módon bűnhődnek. Botticelli: Jézus megkísértése (részlet) (Vatikán, Sixtus-kápolna):