A pszichológia természete
Gyökerek
A pszichológia mint önálló tudomány csak az 1800-as évek végétől létezik (1879. Wilhelm Wundt, első pszichológiai laboratórium, Lipcse. A lelki jelenségek kutatása azonban már az ókorban is jellemző volt. (Platón, Arisztotelész, Szent Ágoston – introspekció (befele fordulás), Descartes - racionalizmus, Locke – empirizmus (az ismeret a tapasztalásból ered), XIX. század második fele: strukturalizmus – Wilhelm Wundt, funkcionalizmus – William James, XX. század: behaviorizmus (viselkedéstan – tudat az egyetlen vitathatatlan valóság) – Watson, S-R pszichológia, alaklélektan (egészek a részekhez képest elsődlegesek)– Gestalt-pszichológia, Wertheimer, Koffka, Köhler, pszichoanalízis – Sigmund Freud, tudattalan).
Modern nézőpontok
- Biológiai: A pszichés történéseket megkísérli a testi és főként az idegrendszeri elektromos és vegyi eseményeken keresztül magyarázni. Más szinten van, mint az összes többi nézőpont, mert a pszichológiai fogalmakat biológiai fogalmakra igyekszik redukálni (redukcionizmus).
Kísérlet: agyi területek fontossága, pl. a hippokampusz, amely az emléknyomok megszilárdulásában játszik szerepet.
- Gyerekkori amnézia a hippokampusz éretlenségének lehet a következménye (1. ill. 2. év végére fejlődik ki teljesen)
- Túlsúly, túltáplálkozás, állatkísérletek -> patkány, macska, majom Ezekkel végzett kísérletekből tudjuk, hogy vannak olyan agyterületek, amelyeket elektromosan ingelelve túltáplálkozás éa kövérség, más, közeli területek ingerlésével viszont agresszív viselkedés váltható ki. Az emberi elhízásban, agresszióban sokkal több tényező játszik szerepet.
- Behaviorista: A vizsgálat tárgya e nézőpontnál kizárólag a viselkedés. Tanulmányozza azokat az ingereket (stimulus, S), melyek viselkedéses válaszokat (response, R) váltanak ki: inger – válasz (S-R) pszichológia. Vizsgálja továbbá a viselkedést alakító jutalmakat és büntetéseket is. A lélek nem vizsgálható, az egy fekete doboz.
- Néhányan bizonyos ingerek jelenlétében esznek túl sokat (egy sajátos válasz ez), és a sok súlyszabályozó tanfolyam része annak megtanítása, hogyan kerülhetők el ezek az ingerek.
- Agresszió: a gyerekek valószínűbben fejezik ki agresszióban (egy másik gyerek megütésében) válaszaikat, ha az ilyen válasz jutalmat kap (másik gyerek visszahúzódik), mint ha a választ büntetik (másik gyerek visszaüt).
- Kognitív: Kogníció = megismerés. Kialakulása részben a behaviorizmus mechanikusságára adott válasz. Azt vallja, hogy csakis a mentális folyamatok (pl. tanulás, emlékezet, gondolkodás) tanulmányozásán keresztül érthetjük meg, mit, miért csinálnak az élőlények.
Mentális folyamatok: a környezet megismerése, a hozzá való alkalmazkodás, és annak alakítására való képességeink együttese, azaz kognitív folyamatok, érzelmek, akarati cselekvések együttese, szét nem bontható egysége.
-gyermekkori amnézia kognitív elemzése: azért nem emlékszünk életünk eslő néhány évének eseményeire, mert megváltoztattuk azt a módot, a hogyan tapasztalatainkat emléknyomokká szervezzük. (3 év körül fejlődik nagyot a nyelvi készségünk, és a nyelv új módszert kínál az emléknyomok megszervezéséhez.)
- Pszichoanalitikus: Sigmund Freud, bécsi orvos nevéhez fűződik. Alapfeltevése: nem minden lelki jelenség tudatos. Létezik a tudattalan réteg, mely nagyban irányítja gondolkodásunkat, cselekvéseinket. A tudattalan tartalmazza mindazokat a késztetéseket, vágyakat, melyek veleszületett ösztöneinkből (szexualitás, agresszió) fakadnak, de mivel tiltottak, ezért elfojtásra kerültek.
- gyermekkori amnézia azért keletkezik Freud szerint, mert az első néhány év egyes érzelmi élményei olyannyira traumatikusak, hogy későbbi tudatbe engedésük szorongással árasztaná el az egyént.
- kövérséggel kapcsolatban ismert, hogy egyesek akkor esznek túl sokat, ha szoronganak. (Egyetlen kellemes dologgal reagálnak, ami életükben érte őket, és ez az evés.)
- Fenomenológiai: A lényeg a szubjektív tapasztalás, egyéni élmények. Azt vizsgálja, hogyan észlelik, értelmezik a személyek a világot (Carl Rogers, Abraham Maslow).
- Az egyén fő motivációja az önmegvalósítás felé való törekvés.
- (Olyan problémákra kell irányítani a problémák megoldását, melyek az ember “jólléte” szempontjából fontosak, ahelyett, hogy olyan elszigetelt viselkedéstöredékeket vizsgálna, amelyek könnyű tudományos elemzésre alkalmasak (arcfelismerés, elhízás, gyerekkori amnézia).)
Módszerek
A kutatás általában két lépést igényel: 1. tudományos hipotézis megfogalmazása
2. ennek a hipotézisnek a tesztelése.
A pszichológia a viselkedés és a mentális (= lelki) folyamatok tudományos tanulmányozása.
Ezért kidolgozta a maga objektív és torzítatlan adatgyűjtő eljárásait.
- kísérlet: a körülmények körültekintő szabályozása (kísérleti terv), annak érdekében, hogy változók közötti ok-okozati kapcsolatokat fedezzenek fel
- Abban különbözik a megfigyeléstől, hogy a kísérletben szigorúan ellenőrzésünk alatt próbáljuk tartani a változókat. (pl. alvás és emlékezet változói között --> megállapíthassa, hogy a gyerekkori emlékek felidézése romlik-e az alvásidő csökkenésével; ha az emlékezet szisztematikusan együtt változik az alvás mennyiségével, akkor a két változó között szabályszerű kapcsolat található.
- alvás, tanulás függvénye-e: 1. csop. 11-kor fekszik (laborban mindegyik), 2.csop. éjjel 1-kor, 3. csop. Hajnali 4-kor fekszik --> 7-kor kelti mindegyiket, eldöntheti, hogy ugyanazt a tanulási feladatot melyik oldja meg jobban.
Az alvás a független változó (nem a személy hat. meg, hogy mennyit alhat, hanem a kísérletvezető)
Függő változó a tanulási teljesítmény (elkerülhetetlenül a személy viselkedésének valamilyen jellemzője).
- marihuána és emlékezés: több emberrel sütibe rejtett marihuánát etettek, mindegyik sütibe más mennyiség volt és összefüggéstelen szavakat tanultattak meg velük, majd egy hét múlva visszahívták őket és megkérték, hogy mondják el a szavakat, amire emlékeznek. Minél kevesebb marihuána volt az egyén süteményében, annál jobban fel tudta idézni a szavakat.
Kapott marihuána mennyiség a független változó, függő változó, hogy egy hét múlva mire emlékeztek.
-Kísérleti terv: az adatgyűjtésben használt eljárást jelenti. (Mint már látott függő, független változó; ill. lehet egyetlen feltétel is, ahol egy kísérleti csoport a feltétel jelenlétével, s egy kontrollcsoportot pedig hiányával tanulmányoznak.) Léteznek többváltozós kísérletek is (egyre inkább ilyeneket használnak).
- Mérés: A pontos közlés érdekében a változókhoz számokat rendelünk.
- Statisztika: mely azzal foglalkozik, hogy hogyan kell mintát választanunk az egyének sokaságából, és azután hogyan kell a mintából következtetéseket levonnunk a sokaságra nézve.
- Átlag: leggyakoribb statisztikai fogalom, vagyis a számtani középérték.
(szignifikáns: pl. statisztikailag valami szignifikáns, akkor azt jelenti, ogy olyan sztatisztikai próbát alkalmazott mindkét csoport (kísérleti, kontrollcsoport) adataira, amelyek eredménye szerint a megfigyelt különbség megbízható.)
- korrelációs módszer: ha nincs lehetőség a változók manipulálására, akkor természetes helyzetekben megjelenő együttjárásokat vizsgálunk (= korrelációk), és az együttjárást számszerűen fejezzük ki (korrelációs együttható) (Egyik változó mely értékei kapcsolódnak a másik változó mely értékeihez.) Jele: r. Értéke: 0 és 1 közötti szám. (Kapcsolat hiánya: 0, tökéletes kapcs. : 1)
- anorexiás, normálsúlyúak ízérzékenység vizsgálata. Feltevés, hogy anorexiások érzékenyebbek az ízek változásaira. (azért korrelációs módszer, mert nem kérhetünk meg minden második normál súlyút, hogy fogyjon le és legyen anorexiás -> kiválasztunk normál és anorexiás embereket.).
- agyterület sérülése hogy áll arányban az arcfelismeréssel (0,90 a korreláció). Több hiba, nagyobb sérülés esetén.
-Tesztek: valamilyen képességet, teljesítményt, pszichológiai vonást mérnek. A teszteredmények szóródása korrelálhat valamilyen másik változó szóródásával.
-Oksági kapcsolatok: kísérleti és korrelációs vizsgálatok közti különbség: A kísérleti vizsgálatban egy változót szisztematikusan variáljuk, hogy más változókra gyakorolt hatást mérhessünk; korrelációs vizsgálatoknál azonban nem lehet kikövetkeztetni efféle oksági kapcsolatokat
.
- megfigyelés: - közvetlen: természetes v. laboratóriumi (Masters és Johnson szexuális inger kisérlete) körülmények között a viselkedés megfigyelése és leírása
(csecsemőről filmfelvétel közvetlen születés után -> feltár mozgásmintákat és hogy milyen ingerekre reagálnak)
- közvetett: kérdőíves eljárás (népszámlálás, közvélemény kutatás (Masters és Johnson előtt 20 évvel Alfred Kinsey kérdőivei a valódi szexulális szokásokról))
- esettanulmány: életrajzi adatgyűjtés (tudományos célú önéletrajz)
Életrajzukat rekonstruálják annak alapján, hogy mire emlékszik, s milyen feljegyzések vannak életéről.
A különböző érzékleti modalitások közös jellemzői
Érzékenység: abszolút küszöb (az érzékelhető legkisebb ingermennyiség) (pszichofizikai módszereknek nevezzük az ilyen küszöbök meghatározására szolgáló módszereket)
-Esetek 50%-ában észlelik, azaz detektálják.
különbségi küszöb (az éppen észrevehető különbség) =ÉÉK
(két inger megkülönböztetéséhez szükséges legkisebb különbség. – pl.két hang intenzitása -> egyiknek hangosabbnak, másiknak halkabbnak kell lennie.
- a próbák 50%-ában észleli a két inger közti különbséget.
- pl.: standard (állandó) fényfolt és egy növekvő fényfolt villan fel -> melyik intenzívebb (fényesebb). Ha a személy éppen a próbák felében tudja megkülönböztetni az 51 watt erejű fényt, az 50 wattos standardtól, akkor az ÉÉK 1 watt.
- Ernst Weber (1834): pszichológia egyik legerősebb törvénye: minél erősebb a kezdő inger, annál nagyobb változás kell ahhoz, hogy a személy azt észrevegye.
A különbségi küszöb és az ingerintenzitás konstans törtet képez -> Weber-törvény. Weber- állandó: I intenzitás, I a különbségi küszöb, és a k a Weber-állandó.
k=I / I
-Fechner Gustav: általánosította a Weber – törvényt: É=k*logI. (k= Weber –állandó, I fizikai intenzitás, É= inger észlelt erőssége. Fechner-törvény.
-érzékenység az egyszerű ingerek tapasztalásai (vörös fény), észleletek pedig ezen érzékletek integrációi (pl. tűzoltóautó).
Szenzoros kód: receptortól → transzdukció (fordítás) → agyig (az elektoromos ingerült jellé alakul az agyba érve.) A receptor egy sajátos neuron (idegsejt), amint aktiválódik, elektromos jeleket továbbít a kapcsolódó idegsejtekhez. A jelek végighaladnak a gerincvelőn, az agykéreg fogadó területéig. (Különböző érzékleti modalitások, különböző agyi fogadó területtel rendelkeznek.)
Intenzitás (milyen erős az inger) és minőség (milyen az inger) kódolása
-Majommal végzett kísérlet (egysejt-vizsgálat): A kísérlet a látással kapcsolatos, majom agyába mikroelektródákat ültetnek (csúcsai kivételével szigetelt), majd berakját műtét után egy gépbe, ahol a mikroelektródákat az erősítőhöz és a jelrögzítő eszközökhöz kapcsolják. Ezután a majom különböző ingereket kap, megfigyelve, hogy melyik mikroelektróda jelez tartós aktivitást, azaz melyik idegsejt válaszol melyik ingerre. Ezek az elektromos jelek gyengék, ezért felerősítik és oszcilloszkópon megjelenítik ->intenzitás, minőség – hogyan kódolják az érzékelőrendszerek. (Legfőbb eszköze az idegimpulzusok gyakorisága és mennyisége.)
- Johannes Müller: (1825) minőség kódolásának alapgondolata -> specifikus idegenergiák hipotézise ( különböző receptorokból kiinduló idegpályák az agykéreg más és más területein végződnek)
Érzékelés (szenzáció): egyszerű ingerekhez (pl. fény, hang) kapcsolódó tudatos tapasztalat, válasz az érzékszerveket ért energiára
Észlelés (percepció): az érzékelésen alapuló, bonyolultabb folyamat, többszintű, kölcsönös kapcsolatokkal bíró rendszer. Az ingerek integrált tudatosulásának folyamata.
Érzékletek (érzékleti modalitások):
Látás: a szem felépítése (l. ábrákat a könyvben!)
fényérzékelés és színlátás alapjainak mechanizmusa
(100 fotont tartalmazó fényvillanást is képesek vagyunk észlelni, igaz, ebből 7 foton éri el a szemben azokat a molekulákat, amelyek a fényt láthatóvá teszik.) -> abszolút küszöb (legkisebb érzékelhető ingererősség).
- szemünk megközelítőleg 400-tól 700 nm (nanométer) terjedő hullámhosszakra érzékeny.
- látórendszer: szemnek két része van, az egyik a képet alakítja ki, a másik a képet fordítja át elektromos impulzusokká. Úgy működik a szem képalkotó rendszere, mint egy fényképezőgép. Feladata a tárgyakról visszaverődő fényt fókuszálja úgy, hogy az a tárgy képét formálja a retinán. A szaurhártya, a pupilla és a lencse alkotják a szem képalkotó rendszerét. Ezek nélkül fényt látnánk, mintákat nem.
A fény a szaruhártyán keresztül (átlátszó felszíne) jut be, befelé megtörik, megkezdődik a képalakítás. A lencse teszi teljessé a képnek a retinára való fókuszálását. (Közeli tárgyak gömbszerűbbnek, távoliak laposabbá válnak.)
Rövidlátás (miópia): a lencse nem tud elég lapossá válni, hogy a távoli tárgyakat fókuszálja.
Távollátás (hiperópia): ha a szem nem tud elég gömbszerűvé válni a közeli tárgyak fókuszálásához.
A pupilla körkörös nyílás a szivárványhártyán, mely a megvilágítás szintjétől függően változtatja átmérőjét (erős fénynél kisebb, gyenge fénynél nagyobb az átmérője).
A fény a szemgolyó hátsó oldalára, a retinára vetül ezek segítségével.
->transzdukció. Legfontosabb részei a receptorok. A retinában kétféle receptorsejt van: pálcikák (éjszakai látásra alkalmasak, alacsony fényintenzitásnál működnek, színtelen érzékletet eredményez), csapok (nappali látásban a legjobbak, magas fényintenzitásra válaszolnak, színlátást eredményeznek).
Amikor egy tárgyat jól akarunk látni, szemünket úgy mozgatjuk, hogy a tárgy képe retinának közepére, a foveának nevezett területre vetüljön.
(A foveában sok receptor van, míg a periférián kevesebb.)
A pálcikák és csapok fotopigmenteket tartalmaznak, amelyek elnyelik a fényt. -> olyan folyamatot indít be, amely idegimpulzusban végződik. A transzdukció után az elektromos impulzusnak az agy feléé kell venni útját, idegsejteken keresztül. Először bipoláris sejtekhez továbbítódik a csapok, pálcikák impulzusa, majd ganglionsejtekhez. (Ganglionsejtek hosszú axonjai alkotják a látóideget.)
Fényérzékelés: A fényintenzitásra való érzékenységünket a csapok és a pálcikák határozzák meg. Több pálcika van kapcsolatban egyetlen ganglionsejttel, mint ahány csap; vmint a pálcikák és a csapok máshol helyezkednek el. (fovea sok csap, de nincs pálcika, az a periférián van.)
A pálcikára alapuló látás érzékenyebb, mint a csapra alapuló. Viszont a pálcikalátás kevésbé éles, mint a csaplátás.
Fényadaptáció: moziba a napos utcáról lépünk be. A vászonról visszaverődő halvány fényben először alig látunk valamit, majd megszokjuk és tudunk tájokozódni. Amikkor újra kimegyünk a világos utcára, minden fájdalmasan világos, éles fények közt nem tudunk különbséget tenni, ehhez gyorsabban alkalmazkodunk.
Színlátás: minden fény egyforma, kivéve a hullámhosszukat. -> a látórendszer a különböző hullámhosszokat különböző színekké változtatja. A rövid 450-500 nm hullámhosszú fények pl. kéknek látszanak, a közepes 500-700 nm-es fények zöldnek, míg a hosszú 620-700 nm-es fények vörösnek látszanak.
A fény többsége azonban visszavert fényforrásokból származik (nem közvetlenül a fényforrásból, hanem az visszaverődik vhonnan), ilyenkor a tárgy színének érzékelését részben a tárgy által visszavert fény hullámhossza, részben más tényezők határozzák meg.
A szín dimenziói: Fényfolt a sötét háttéren – fenomenológiai szempontból 3 dimenzióra írható le: világosság (észlelt fény intenzitása), árnyalat (színnévvel leírt minőség) és telítettség (fény élénksége, tisztasága).
Munsell színorsója: minden színhez 10 színnév (telítettség), és két szám tartozik (világosság).
- 400-700 nm-es hullámhossztartományban 150 színt tudunk megkülönböztetni. (Azaz, egymástól 2 nm távolságra lévő hulllámhosszok színeit meg tudjuk különböztetni.)
Színkeverés: alapszínek keverés – a retinára több különböző szín vetül, más színt ad, keveredik. --> additív színkeverés!!!
Három különböző hullámhosszúságú fény kombinálásával általában bármilyen színt előállíthatunk, ha vörös, zöld, kék (v. ibolya) spektrumhullámhosszú fények keverődnek -> három alapszín törvénye.
Színlátászavarok: két alapszínből is képes színtkeverni – színtévesztő
monokromátok (színvakok) – képtelenek a színek hullámhosszának megkülönböztetésére.
Hallás: a hallórendszer felépítése (l. ábrákat a könyvben!)
hangerő és hangmagasság érzékelésének mechanizmusa
Hang: A hanghullám: a levegő nyomásának az idő függvényében megadott grafikonnal írható le. – Ez egy sinuszhullám, ilyenek az egyszerú hangok. A bonyolultabb hangok felbonthatóak egyszerű hangokra. A hang fő szempontja a frekvenciája (a másodpercenkénti ciklusok száma a sinuszhullámokon). Jele: Hz (Hertz). A frekvencia képezi a hangmagasság észlelésének alapját (legjellegzetesebb minőség).
Másik fő szempont a hang intenzitása, vagyis a csúcsök és völgyek közötti nyomáskülönbség. Ezt decibelben adjuk meg.
Hallórendszer: Két rendszere van: továbbító (külső fül, középfül (benne: dobhártya, kalapács, üllő, kengyel)), felvevő és idegimpulzussá alakító (transzdukciós rendszer) (csigában (belső fül) helyezkedik el, ami a hang receptorait tartalmazza).
A hang a hallócsatornán a dobhártyához jut (feszes membrán), ami megrezeg, a középfül átviszi a rezgést (kalapács, üllő, kengyel segítségével) a levegővel teli üregen keresztül az ovális ablakra, amely a belső fülhöz és a receptorokhoz vezet. Továbbvitel közben a hang fel is erősödik.
A transzdukciós rendszer: a csiga egy feltekert cső alakú csont, hártyák osztják hosszában folyadékkal teli részekre: alaphártya (tartja a hallóreceptorokat = szőrsejtek). Az ovális ablakra érkező nyomás nyomásváltozást eredményez a csiga folyadékjában, ez megrezegteti az alaphártyát, elhajlítja a szőrsejteket -> elektromos impulzusokat eredményez. A szőrsejtekhez kapcsolódó idegsejtek hosszú axonjai alkotják a hallóideget. (A hallóideg 31 000 neuront tartalmaz.)
Hangerő érzékelése: érzékenyebbek vagyunk a közepes frekvenciákra (1000Hz körül a legnagyobb).
Halláskárosodás: 1. ha középfülnek gyenge a vezetőképessége (vezetési károsodás), 2. a küszöbnövekedés egyenetlen, a nagyobb frekvenciáknál fokozottabb. Általában a belső fül károsodásának következménye (szőrsejtek roncsolódnak) (szenzoros-neurális káosodás). Időseknél gyakori, a szőrsejt nem képes regenerálódni.
- Jobb oldalról megszólaló hangokat kicsit erősebben halljuk, mint a bal fülünkkel, mivel a fejünk “hangárnyékot” hoz létre, ami csökkenti a távolabbi fület érintő hang intenzitását. Előnyünkre van, ezt az intenzitáskülönbséget használjuk arra, hogy megmondjuk, hogy honnan jön a hang.
Hangmagasság érzékelése: A hangmagasság (hangerő a másik)a hang elsődleges minősége, az alacsonytól a magas hangokig rendezett skálán. A hang frekvenciája határozza meg. A fiatal felnőttek 20 és 20 000 Hz közötti frekvenciákat hallják. Ha két vagy több hang hallatszik egyszerre, az összes frekvenciának megfelelő hangot halljuk (ha eléggé elkülönülnek a frekvenciák és figyelünk).
- A hangmagasság érzékelésének elmélete:
Lord Rutherford: a hang megrezegteti az egész alaphártyát, és a rezgés tempója a hang frekvenciájának felel meg, és az alaphártya rezgésének gyakorisága határozza meg a hallóideg idegrostjainak impulzusgyakoriságát. -->frekvenciaelmélet (időelmélet).
Weaver javítja ezen elméletet (1000Hz feletti frekvenciákat több különböző idegrost is kódolhatja, kicsit elcsúsztatva egymástól).
Joseph Guichard Duverney: rezonancia elve Fül különböző részei különböző frekvenciákra van hangolva (mint a hangvilla rezegtetése zongora előtt).
Hermann von Helmholtz továbbfejleszti ezt helyelméletté: az alaphártya minden egyes pontja, ha rezgésbe jön, egy bizonyos hangmagasság érzetét kelti.
Békésy György mérte meg az alaphártya mozgását – Nobel-díj 1961-ben.
Szaglás: a szaglórendszer felépítése (l. ábrát a könyvben!)
az intenzitás és minőség érzékelésének mechanizmusa
- Evolúciós jelentősége: a szaglószerv kiemelt helyen van, lehetővé téve, hogy a szaglás vezesse a viselkedést. Az orrüregben magasan elhelyezkedő receptorok szinapszisok nélkül kapcsolódnak az agyhoz. A szaglás receptorai közvetlenül érintkeznek a környezettel (az orrüregben vannak). Fajunk fennmaradásában nyújt segítséget (romlott étel, gázszivárgás). Az emberek szaglókérge egy huszadát teszi ki az agyféltekéknek (kutyáknak 1/3-a, halaknál majdnem az egészet kitölti).
Kommunikáció fő eszköze: a rovarok és néhány magasabb rendű állatnál -> feromonként ismert kémiai anyagot bocsájtanak ki, melyek a levegőben terjedve a faj többi egyedét befolyásolja. (Nőstény moly több kilométer távolságból vonzza magához a hímet.) Nem csak szerelmi jelző eszköz, hanem a halál jelzéseként is szolgál. (Hangyák a halott hangyát a szag miatt kiviszik a fészken kívüli szemétdombra.)
(Szag az embernél is fontos,pl. 3 használt fehérneműből megállapítjuk, hogy melyik a sajátunk, melyik férfié és nőé. A nők pl. közlik szagokkal, hogy hol tart a mensis ciklusuk (együtt dolgozó, élő nőknél), annak érdekében, hogy annak kezdetét egymáshoz igazítsák.)
Szaglórendszer: A szaglás ingerei zsírban oldódó illékony molekulák, mivel a szaglóreceptorokat zsírszerű anyag borítja.
Szaglórendszer: orrüreg receptorai, agy egyes területei és az összekötő pályák.
Amikor a receptorokok szaglórostjai (szaglóhámból kinyúló szőrszerű szerkezetek) egy illatanyag molekuláival érintkeznek, elektromos impulzus keletkezik -> ez a transzdukció.
Az idegrostokon keresztül ezek a szaglógumóba, az agynak közvetlenül a homloklebeny alatti területére kerülnek; a szaglógumó viszont a halántékleben belsejében fekvő szaglókéreghez kapcsolódik. (Szag hosszú távú emléknyomait őrizzük – mert közvetlen összeköttetés van a szaglógumó és az agy bizonyos területei között.)
Intenzitás és a minőség érzékelése: Szaglóérzékenységünk nagymértékben függ az illatanyagtól. Az abszolút küszöb akár a levegő 50 milliárdod része is lehet. Ez gyengének mondható, többi állathoz (pl. kutya) viszonyítva. Érzékenységünk viszonylagos hiánya nem a kevésbé érzékeny szagreceptoroknak köszönhető, sokkal inkább annak, hogy kevesebbel rendelkezünk belőlük. (ember 10millió receptor – kutya 1 milliárd)
Egy egészséges személy mintegy 10-40 ezer szagot képes megkülönböztetni (nők jobbak benne) – minőség. A szaglásban sok különféle receptor vesz részt, kb. 1000 receptorfajta. Egy – egy receptor nem csak egy szagot kódol, hanem sok különböző illatra válaszolhat. Így a minőséget részben az idegi aktivitás mintázata is kódolhatja.
Ízlelés: az ízérzékelés (intenzitás és minőség) mechanizmusa
Íz meghatározói: anyag, genetikai örökség és múltbeli tapasztalat.
Ízlelőrendszer: az ízlés ingeréül a nyálban oldódó anyagok szolgálnak. Az ízlelőrendszer a nyelven, a garaton és a szájpadláson elhelyezkedő receptorokat, egyes agyi területeket és összekötő idegpályákat foglal magában. A nyelv receptorairól beszélünk a továbbiakban. Ezek az ízlelőreceptorok a nyelv dudorain (az ízlelőbimbókon) és a szájban csoportokban fordulnak elő. Az ízlelőreceptorok végéből rövid, szőrszerű szervek nyúlnak ki, amelyek érintkeznek a szájban lévő oldatokkal. Az érintkezés elektromos impulzust eredményez -> ez a transzdukció. Ezek az impulzusok az agyba jutnak.
Az intenzitás és a minőség érzékelése: A különböző ízingerekre való érzékenység a száj különböző részein más és más. A nyelv hegyén a sós és édes, oldalain a sós, a lágy szájpadláson a keserű ízekre vagyunk érzékenyek. A nyelv középső területén van egy érzéketlen terület, ide kell helyezni a rossz ízű orvosságokat. Az ízlelés abszolút küszöbe nagyon alacsony, az intenzitás különbségi küszöbe viszont elég magas (Weber-állandó 0,2 körül mozog).
Minden íz leírható négy alapvető ízminőséggel (édes, savanyú, sós és keserű).
Az ízlelőrendszer mind a specifikusan aktivált idegrostot, mind az idegrostok aktivációmintázatát használja az ízminőségek kódolásában.
Nyomás-, hő- és fájdalomérzékelés: az érzékelés mechanizmusai, a fájdalom kapuelmélete
A tapintást ma már legalább három különböző bőrérzékletnek gondolják: egyik nyomásra, a másik a hőmérsékletre, a harmadik a fájdalomra reagál.
Nyomás: ingere a bőrre gyakorolt fizika nyomás. Néhány testrész hatékonyabb a nyomás érzékelésében: az ajkak, az orr és az orcák. (Legérzéketlenebb a nagylábujjunk.) A nyomásérzékelés erős adaptációs hatásokat mutat. (Barátunk kezét perceken keresztül szótlanul szorongatjuk, elveszítjük kezének érzékelését.) Ezek a passzív tapintások.
Aktív tapintások: (más élményt kelt) a nyomásérzékelés mellett a mozgás érzékelését is igényli. (aprópénz, kulcsok, és más, zsebünkben vagy táskánkban tárolt apró tárgyak felismerése)
Hőmérséklet: ingere a bőr hőmérséklete. A receptorok a bőr alatt elhelyezkedő, szabad idegvégződésű neuronok. A transzdukciós fázisban a hidegreceptorok a hőmérséklet csökkenésére, a melegreceptorok pedig a hőmérséklet emelkedésére reagálnak. Tehát a hőmérséklet különböző minőségeit elsősorban az aktivált receptor fajtája kódolja. (A hidegreceptorok nem csak az alacsony, de a nagyon magas hőmérsékletre (45 fok felett) is reagálnak. (A nagyon meleg inger mind a meleg-, mind a hidegreceptorokat aktiválja, s ez a forró érzetét váltja ki.)
Fennmaradáshoz fontos, hogy érzékelni tudjuk a bőr hőmérsékletének változásait. (Alkalmazkodik a környezethez, ezért egy idő után a hideg medence vizét már nem érezzük annak.)
Fájdalom: Fájdalomérzékelő rendszer: a fájdalom ingere bármely olyan intenzitású inger, amely szöveti károsodást okozhat. (Lehet nyomás, hőmérséklet, elektromos áram, vagy ingerlő vegyi anyag.) Ilyen ingerekre a bőrben kémiai anyagok szabadulnak fel, melyek magas küszöbbel rendelkező receptorokat ingerelnek. A receptorok speciális szabad idegvégződéssel rendelkező neuronok (legalább 4 fajta).
Fájdalom fajtái: fázisos (sérülést követően azonnal, rövid, gyorsan nő és csökken), tónusos fájdalom (sérülés után tapasztalt tónusos fájdalmak közötti különbség, hosszan tartó, állandó mértékű is lehet). A kétféle fájdalmat az agyban külön idegpályák közvetítik.
A fájdalom ingeren kívüli meghatározói: A fájdalom intenzitását és minőségét sokkal inkább befolyásolják a közvetlen ingeren kívüli tényezők (kultúra, személy attitűdje, korábbi tapasztalatok). A fájdalom legalább annyira a lélekre is tartozik, mint amennyire az érzékelőreceptorokra. (Indiai törzs beavatása isteni hatalom képviselőjévé – hátba kampók, azon keresztül húzzák városról városra, a végén azon lóg – nem érez fájdalmat.)
A fentiekhez hasonló jelenségek vezettek el a fájdalom kapuelméletéhez (Melzak és Wall). Az elmélet szerint a fájdalom érzése nemcsak azt követeli meg, hogy a bőrben lévő receptorok aktiválódjanak, de azt is, hogy egy “idegi kapu” a gerincvelőben nyitva legyen és továbbengedje a fájdalmat az agy felé (a kapu akkor záródik, ha a gerincvelő egyes rostjai aktiválódnak). Mivel az idegi kaput az agyból lefelé küldött jelek zárják, a fájdalom észlelt erősségét a mentális állapot is befolyásolhatja, amint a horoghinta-szertartásban is.
Idegi kapu: középagy egyik területe, a PAG. A PAG sejtjei olyan további idegsejtekkel állnak összeköttetésben, amelyek a fájdalomreceptorokból származó jeleket továbbító idegsejteket gátolnak. Amikkor a PAG sejtjei aktívak, a kapu zárva van, amikor viszont nem aktívak, akkor nyitva van. Az endorfin, amely a morfiumhoz hasonló módon csökkenti a fájdalmat, azt gondolják, hogy a PAG sejtjeire hatva zárják a fájdalom idegi kapuit. (Másik mód: sérült terület masszírozása enyhíti a fájdalmat, valószínűleg a kapu bezárása révén; akupunktúra fájdalomcsillapító hatása is hasonló)
Észlelés
Észlelés (percepció): az érzékletek integrációja tárgyak észleleteibe, melyeket a világban való tájékozódásra használunk. Az észlelés három fő funkciója: mintafelismerés (v. felismerés), lokalizáció (téri lokalizáció), perceptuális konstanciák
I. Lokalizáció
Ahhoz, hogy tudjuk, pontosan hol vannak a tárgyak, három dolgot kell tudnunk:
1. Elkülöníteni őket (hol van a tárgy?) (alaklélektan, vagy Gestalt-pszichológia
Kiemelve az alakot (figura-háttér jelenség), az egészleges kép szervezéséhez a perceptuális organizáció (észlelési szerveződés) elveit használjuk, azaz bizonyos csoportosítási törvényeket, melyek alapján építjük fel az egészleges képet (közelség, hasonlóság (T betű hasonló felépítésű testek közt nehezebb felismerni, hajlamosabbak vagyunk egy csoportba sorolni), zártság,..)
2. Távolságészlelés (milyen messze van?) mélység a fontos
A retina, a látás kiindulópontja egy kétdimenziós felszín. Képződő kép lapos -> hogy jól (3D) lássuk távolsági jelzőmozzanatokra van szükség
Jelzőmozzanatok: - monokuláris (egy szemmel nézve is működő): relatív nagyság (egy kép hasonló, de különböző nagyságú tárgyakat mutat, úgy észleljük, hogy különböző távolságra vannak), takarás (a takaró tárgyat közelebbinek érezzük), relatív magassági helyzet (egy képen a magasabban elhelyezkedő tárgyat távolabbinak észleljük), lineáris perspektíva (párhuzamos vonalak összetartónak látszanak és távolodónak észleljük).
(Mozgásparallaxis: vonaton utazunk, a közelebbi tárgyak gyorsan, a távolabbiak lassabban látszanak mozogni az ellenkező irányba. Ez a sebességkülönbség ugyancsak a tárgyak távolságának egy jelzéseként szolgál.)
- binokuláris (mélység észlelése) (csak két szemmel nézve):
A két szem egy kicsit eltérő szögből tekint a pontokra.
binokuláris diszparitás ( a két szem által látott két kép egy kicsit eltér, ezeket összerakva egy háromdimenziós képet látunk), binokuláris parallaxis (a két szem két látótengelye közötti szög, tehát hogy összetartanak valamennyire)
3. Mozgásészlelés (merre halad?)
- valódi mozgás (ténylegesen mozgó tárgy): ha a mozgás relatív, azaz mintázott háttér előtt mozog, könnyű észlelni (takarja a hátteret), ha abszolút a mozgás, azaz nincs háttér, nehezebb
Szelektív adaptáció: a mozgásérzékenység csökkenése a mozgás szemlélése közben. (Az észlelési érzékenységünk csökken a látott és az ahhoz hasonló mozgások iránt, de megmarad olyan mozgások iránt, amelyek iránya sebessége az előbbitől nagymértékben különbözik)
Mozgási utóhatás: Ha néhány percen keresztül vízesést nézünk, majd a mellette lévő sziklára pillantunk, úgy fogjuk látni, mintha a szikla felfelé mozogna.
- nem valódi mozgások (mozogni látunk valamit, ami valójában mozdulatlan):
- indukált mozgás (rossz a viszonyítási alapunk, pl. a mellettünk álló vonat elindul, és azt hisszük, mi indultunk el)
- sztroboszkopikus (Wertheimer – egy fénypontot felvillant a sötétben, majd néhány ezred másodperccel később egy másikat az előző közelében – mozogni látszik) mozgás (állóképek sorozata mozgásélményt kelt, pl. film)
II. Felismerés
Korai és késői szakaszokra bontjuk, Marr nyomán. Előbbi a tárgy primitív alkotórészeinek letapogatása (vonalak, élek, szögek) - ezeket az ún. kérgi vonásdetektorok végzik: (látókéreg sejtjei, egyszerű (akkor aktívak, amikor receptív mezőjükbe egy bizonyos irányú és helyzetű egyenes vetül)-komplex (egy bizonyos irányú élre érzékenyek, de nem igénylik, hogy az inger egy bizonyos helyen legyen a receptív mezőn belül)-hiperkomplex (megkövetelik hogy az inger egy bizonyos irányban álljon, és egy bizonyos hosszúságú legyen) sejtek).
A késői szakaszban (megfeleltetési szakasz) történik a konkrét tárgyak felismerése, azaz kategóriához rendelése. A felismerésben általában megkülönböztetünk alulról felfelé- és felülről lefelé irányuló folyamatokat. Előbbinél azt, hogy mit is észlelünk, kizárólag az határozza meg, hogy mi az inger maga. Utóbbinál pedig a létrejött észleletet nagyban befolyásolják előzetes elvárásaink, motívumaink, a kontextus is.
A figyelem szerepe az észlelésben
Szelektív figyelem: az ingerek közötti válogatás, kiemelés folyamata
Szelektív látás: a vizuális figyelem jelensége. A szem folyamatosan pásztázza a képet, letapogatva a részleteit (ide-oda figyelünk). E “pillanatfelvételek” aztán integrálásra kerülnek a perceptuális folyamatban, egy egészleges képpé (vonások egyesítése).
Szelektív hallás: az akusztikus figyelem jelensége. Itt pusztán mentális eszközökkel válogatunk az ingerek között (mert az összes hanginger “keverve” van a térben). Koktélparti jelensége: a nem figyelt információból nagyon kevésre emlékszünk, ám ha fontos egy nem figyelt inger, “felkapjuk a fejünket” (mint egy koktélpartin, ha a szomszéd társaságban a nevünket emlegetik).
Hogyan történik a szűrés?
Korai szűrés hipotézis: az inger azelőtt kiszűrődik, mielőtt bekerülhetnek a rendszerbe
Késői szűrés hipotézis: minden inger bekerül, és alapszinten feldolgozódik, majd kiválasztjuk a fontos ingereket, melyek további feldolgozás alá kerülnek.
Mindkét hipotézist alátámasztják kísérletek is. Idegrendszeri alapjait is ismerjük ma már a figyelemnek (PET vizsgálatokkal feltárták a figyelmi folyamatokért felelős agyi területeket).
Az agy két különböző rendszert használ a bemenetek közötti szelekcióban. Egyiket a téri viszonok vezérlik (figyelemnek egyetlen helyet kiválaszt) -> poszterior rendszer (hátsó fali lebeny és bizonyos kéreg alatti területek)
III. Perceptuális konstanciák
Perceptuális konstancia: a tárgyak viszonylagos állandónak látása, annak ellenére, hogy a megjelenő kép folyamatosan változik (megvilágítás, nézőpont, stb. függvényében). Oka: a tárgyakat mindig a környezetükhöz viszonyítva észleljük.
Világosság- és színkonstancia: azon jelenségek, hogy egy bizonyos tárgy észlelt világossága és színe alig változik, még akkor is, ha a róla visszavert fény mennyisége és hullámhossza változik.
Alak- és helykonstancia: azon jelenségek, hogy egy bizonyos álló tárgy észlelt mérete és helye alig változik, még akkor is, ha a retinális kép jelentősen változik alak és hely szempontjából.
Nagyságkonstancia: azon jelenség, hogy a tárgyak méretét viszonylag állandónak látjuk, annak ellenére, hogy a tőlük való távolság változásának következtében retinális méretük változik. Nagyság-távolság invarianciaelv: tárgy észlelt nagysága = a retinakép nagysága × észlelt távolság (Emmert).
Alvás és álom
Alvásminták, szakaszok
Öt szakasza van az alvásnak (l. 170. o.!) Négy “nem REM” és egy REM szakasz (elnevezés oka: közben a szemek gyors mozgásokat végeznek), ekkor az agy nagyon aktív (mint éberség alatt), de nem ébred fel a személy. Ekkor van az álmodás nagy része!
(Ember becsukja szemét, ellazul –alfa hullámok; 1. Szakasz eltűnik az alfa-hullám, 2. Szakaszban alvási orsók jelennek meg (alfánál sűrűbb hullámok); 3. És 4. Szakaszt lassú delta-hullámok jellemzik (nehéz az alvót ekkor felébreszteni))
Alvási szakaszok sorrendje: Rem-alvás, nem Rem-alvás (NREM). Váltakoznak: NREM-szakaszokkal kezdődik, több alvásciklusból áll, mindegyik tartalmaz REM- és NREM- szakaszokt.
Alvászavarok.
- inszomnia: az alvás mennyiségével vagy minőségével való elégedetlenség (gyakran csak azt gondoljuk keveset alszunk, mert csak az ébrenlét pillanataira tudunk visszaemlékezni, vagy álmodva is azt hisszük, hogy ébren vagyunk)
- narkolepszia: kóros aluszékonyság: a személy bármikor elaludhat, nem tudja leküzdeni
- apnoé: alvási légzészavar: alvás közben megáll az automatikus légzés
Álomfejtés:
Álom: olyan tudatmódosulás, amelyben az emlékezeti képek és a képzeleti képek időlegesen összekeverednek a külső valósággal
Álomelméletek:
Freud klasszikus elmélete: az álmok funkciója a vágyteljesítés. Ezek a vágyak látens (lappangó), szimbolikus formában jelennek meg az álomban, és így átalakulva manifeszt (nyílt) álomtartalomként jelennek meg (cenzúra hatására történik mindez). Ezt az átalakítást az álommunka végzi: a tudattalan tartalmak átkódolása elfogadható tartalmakká (álomszimbolika!)
Újabb elméletek: Evans: Alvás alatt az agy off-line üzemmódban van, és azzal foglalatoskodik, hogy a nappal szerzett hatalmas információtömeget rendszerezze. Néha azonban on-line-ba kapcsol át, és ekkor a tudatos elme betekintést nyer az éppen zajló folyamatokba, és megkísérli értelmezni azokat úgy, mint nappal szokta – e folyamat eredménye az álom. Crick és Mitchison: Az álmodás nem egyéb, mint a hálózat napi tisztázásához szükséges random kisülések sorozata. A cél, hogy törlődjenek az előző nap téves kapcsolatai. Akkor ébredünk, ha a tisztítás befejeződött.
Tanulás
A tanulás a viselkedés viszonylag állandó megváltozása a gyakorlás eredményeképpen. Fajtái:
habituáció: egy ingerhez való hozzászokás annak ismételt bemutatása következtében (megtanuljuk figyelmen kívül hagyni a nem fontos ingereket)
klasszikus kondicionálás: az élőlény azt tanulja meg, hogy egy bizonyos eseményt egy másik követ (pl. csengőszót az étel – Pavlov klasszikus kísérlete)
operáns kondicionálás: az élőlény azt tanulja meg, hogy egy adott válasz valamely egyedi következménnyel jár (pl. pedálnyomás az ajtó kinyílásával – Thorndyke kísérlete)
komplex tanulás: a puszta együttjárások megtanulásán túl mást is tartalmaz, pl. problémamegoldási stratégiát, a környezet térképét (pl. belátásos tanulás – Köhler)
Megközelítésmódok különböző pszichológiai nézőpontokból:
Behaviorista: hangsúly a külső ingereken és válaszokon, jutalmakon és büntetéseken
Kognitív: a legfontosabb a tanulásban az, amit az élőlény tud (mentális reprezentáció)
Biológiai: arra mutat rá, hogy a különböző fajokra más-más tanulási mechanizmusok jellemzőek
Klasszikus kondicionálás: Pavlov klasszikus kísérlete (kutya)
Fényjelzést étel követ. Először csak a kaja megkapása után nyáladzik. A nyáladzás feltétlen válasz (UCR), amely nem igényel tanulást, a húspor feltétlen inger (UCS). Az eljárást sokszor megismételik, a kutya már a fényjelzésre is nyáladzik, megtanulta a kapcsolatot. A nyáladzás most feltételes válasz (CR), míg a fényjelzés feltételes inger (CS).
A feltételes inger és a feltétlen inger minden párosítását próbának nevezzük. Amikor a kísérleti alany megtanulja a két inger közti kapcsolatot, a kondicionálás tanulási fázisát alkotják. Ebben a szakaszban a feltételes inger (fényjelzés) és a feltétlen inger (étel) ismételt párosítása megerősíti a kettő közti kapcsolatot. Ha ez nem erősödik meg a válasz fokozatosan csökkeni fog, kioltás.
Másodlagos kondicionálás: ha a kutyának fényjelzéssel továbbra is kaját adunk, de mellé a kutya gyakran fényinger mellé hangingert kap (kaját nem), akkor is kiváltódik a feltételes válasz.
Operáns kondicionálás: “Aktívabb” formája a tanulásnak, mert az élőlény egy új választ tanul, mégpedig egy olyan választ, melynek pozitív következménye lett. Thorndyke, Skinner kísérletei (macska, patkány, galamb) : dobozba patkán, csak pedál van és esetleg fény világítja a pedált. Kezdetben véletlen rálépeget, majd amikor étel galacsin megy a tálba a pedál lenyomását követően, a pedálnyomkodás drámaian megnő. Ez úgyanúgy kioltható, mint a klasszikus kondicionálásnál. Diszkriminációs kisérlet: olyankor adagolja az ételt, ha a patkány azalatt nyomja meg a pedált, amíg a lámpa ég, tehát szelektív megerősítéssel. A lámpa fénye itt a diszkriminációs inger, amely szabályozza a választ.
Formálás: Azt a technikát, amely csak azokat a válaszokat erősíti meg, amelyek találkoznak a kutató elvárásával és minden egyebet kiolt, formálásnak nevezzük.
Effektus törvénye: a legalkalmasabb válasz fennmaradását hirdeti, miszerint a véletlenszerű cselekvések közül csak azokat válogatja ki, amelyeket pozitív következmény követ.
Mindkét kondicionálásra igaz, hogy:
- megerősítés szükséges a tanuláshoz
- generalizáció és diszkrimináció jellemzi (a feltételes válasz összekapcsolódik egy bizonyos ingerrel, akkor más hasonló ingerek is kiválthatják ugyanezt a választ – c hang –ra érzelmi reakció, egy kicsit magasabb és mélyebb hangokra is érzelmi reakciót produkál, minden további kondicionálás nélkül. generalizáció. A diszkrimináció ennek ellentéte, azaz a különbségekre adott válasz.)
- biológiai korlátai vannak (nem minden faj képes mindent megtanulni) (Etológusok fedezték fel. Elsősorban a veleszületett viselkedést vizsgálják, és azt feltételezik, hogy a tanulást szigorúan behatárolja az állat genetikai öröksége.) Legjobb bizonyítékok a kondicionálás korlátaira: ízelkerülés (patkány vanília oldatból iszik, megmérgeződik, meggyógyul, újra kapja az oldatot, kerüli.)
(jutalmazásos, meneküléses tanulás)
- magyarázható klasszikus (behaviorista) és modern (kognitív) szempontból is (időbeli eltérés kicsi legyen a CS és az UCS között-. (kontiguitás) A CS megbízható bejóslója lesz az UCS megjelenésének
Rescorla-Wagner-modell: mekkora kondicionálás jön létre egyes próbákban, az attól függ, hogy mennyire meglepő a feltétlen inger (UCS), ami meg azon múlik, hogy mennyire kapcsolódott össze az UCS a lehetséges feltételes ingerekkel (CS).
Komplex tanulás: Túl a puszta asszociációk (együttjárások) kialakításán, bonyolultabb mentális reprezentációk kialakítása (pl. környezet térképe, az okság fogalma, stb.).
Fajtái: kognitív térkép: mentális alaprajz (patkány az útvesztőben megtalálja a kaját, úgy hogy azokba a folyosókba nem megy be újra, ahol már járt), a környezetünk leképeződése a fejünkben,
belátásos tanulás: főként a magasabb rendű fajok – Köhler: csimpánzok (bizonyos dolgok “együtt látása”, a mentális reprezentációk kombinációja). Van három döntő jellegzetessége a csimpánzok problémamegoldásának: a hirtelenség, az egyszer felfedezett megoldás későbbi hozzáférhetősége és átvihetősége hasonló szituációkra. (Mentális próba – szerencse folyamatot tükröznek, nem úgy, mint Skinner, vagy Thorndyke kísérletei.)
Köhler eredménye arra utal, hogy a komplex tanulásnak gyakran két fázisa van: a kezdő fázisban problémamegoldást használunk, a másodikban a megoldást az emlékezetben tároljuk, és előhívjuk, amikor hasonló problémával szembesülünk.
- Az ingerek és az események közötti kapcsolatok nem tökéletesen bejósolhatóak!!!
Nem létező, de kézenfekvő kapcsolatok (pl. nagy száj a gondoskodás utáni vággyal társul) kapcsolatokat álasszociációknak nevezzük.
A tanulás neurobiológiai alapjai: nem létezik tanulási központ.
Az idegimpulzus végigfut a küldő sejt axonján, az az axonvégződéseket neurotranszmitterek kiválasztására serkenti, amelyeket aztán a fogadó idegsejt receptorai vesznek fel. Ezt nevezzük szinapszisnak.
1. A szinapszis valamilyen szerkezeti változása alkotja a tanulás idegi alapját és 2. Ennek a szerkezeti változásnak a hatására a szinapszis hatékonyabbá válik
Különféle tanulásformákat különféle szerkezeti változások alapozhatják meg (pl. szinapszis mérete változik, vagy új szinapszisok jönnek létre stb.).
. (Egy nyúl idegsejtjeit tüzelik, aktivitásnövekedés az agyának számos területén megfigyelhető, ami hónapokig fennmaradt – hosszú távú áthangolásnak nevezik)
Szenzitizáció: az élőlény egy olyan gyenge ingerre adott válaszát erősíti fel, amelyet egy fenyegető vagy fájdalmas inger követ.
Emlékezet
A memória osztályozásai
Szakasz szempontú:
tárolás kódolás előhívás
Bemenő fizikai jelek az információ az információ
Átalakítása olyan repre- megőrzés visszanyerés
zentációba, melyet
a memória elfogad
Típus szempontú:
A megőrzés időtartama szempontjából: rövid távú és hosszú távú memória
A megőrzött információ tartalma szerint: explicit (tények) és implicit (készségek) memória. Előbbiben epizodikus (saját élmény) és szemantikus (jelek, jelentések közti viszony)rész
A rövid és hosszú távú memória jellemzői:
Rövid távú memória Hosszú távú memória
KÓDOLÁS
Akusztikus kód: ismételgetés (verbális anyagnál jó)
Vizuális kód: látvány raktározása (képi anyagnál jó)
E két buffert (akusztikus és vizuális) egy központi végrehajtó hangolja össze.(agy különböző részeiben található a két buffer(akusztikus és vizuális-téri buffer))
Eidetikus emlékezet: olyan képesség, hogy nagyon élénk, sokáig megmaradó képet raktározzon el a személy (főleg gyerekeknél) Szemantikus kód: jelentés kódolása (ez a leggyakoribb, de van akusztikus és vizuális kódolás itt is); az értelmes kapcsolatok kialakítása az anyagban segíti a kódolást (anyag szervezése
TÁROLÁS
Kapacitása korlátozott 7±2 egység (ez a memóriaterjedelem) A tömbök mérete növelhető, száma nem (max. 80 szám, ebből 12 egy tömbben) Kapacitása elméletileg korlátlan (tehát sosem “telik be”) (felejtés…(elektrokonvulzív terápia) A konszolidált emlékekben a hippokampusz fontos szerepet tölt be, egyfajta vonatkoztatási rendszert valósít meg, összekapcsolva az emlékek különböző elemeit.)
Időtartama: néhány másodperc
Tömbösítés: a megjegyzendő elemeket a hosszú távú memóriában tárolt információ segítségével értelmes, nagyobb egységekbe rendezzük Időtartama: elvileg egy életen át.
Az emléknyom megszilárdulása a konszolidáció (hippokampusz és amygdala játszik fontos szerepet)
Felejtés: mivel a kapacitás korlátozott, az újonnan érkező információk kiszorítják a régieket (kiszorítás) Felejtés: ha nem konszolidálódott egy emléknyom
ELŐHÍVÁS
Szeriális keresési folyamat az előhívás, azaz az elemek egyenként vizsgálódnak meg, minél több információ van a rövid távú memóriában, annál több időt igényel a keresés
Elemenként 40 ezred másodperces sebességgel működik ez a keresés. Keresési folyamat itt is az előhívás, előhívási támpont segítségével könnyebb a keresés (felismerés könnyebb, mint felidézni)
Kódolás és előhívás közti kapcsolat: szervezés, kontextus (ugyanaz a hely, ha nem lehet, akkor mentálisan felidézzük)
Felejtés: akkor beszélhetünk róla, ha kiszorult az információ vagy elhalványult Felejtés: az előhívás zavara, nem “ugrik be” az emlék, interferencia: egymást zavarják az emléknyomok. Vannak érzelmi tényezők is. (villanófényemlékek trauma által)
Kettősmemória modell:
Ismételgetés
↓─────────────┐
rövid távú memória hosszú távú memória
bejövő információ átvitel
kiszorítás
Emlékezet fejlesztése: tömbösítés, mnemotechnikai rendszerek (helyek módszere (helyekhez köztjük a tárgyakat), kulcsszó módszer (curtain = függöny. Curtain kiejtése körtn, ami a körte szóra hasonlít, így ha elképzelünk egy körte mintás függönyt, könnyebben megjegyezzük.), feldolgozás és kódolás (minél mélyebben dolgozzuk fel a megtanulandó tételeket, annál többre emlékezünk belőlük.), kontextus és előhívás (ugyanaz a hely, ahol a tanulás történt, ott legyen a felidézés is, ha ez nem lehetséges, mentális módon felidézzük), szervezés (kódolás közben szervezzük a gondolatokat, ez segíti a későbbi előhívást), előhívás gyakorlása, PQRST-módszer (1 előzetes áttekintés, 2. Kérdés, 3. Olvasás, 4. Felmondás, 5. Ellenőrzés.).
Explicit memória: múltbeli események tudatos előhívását megalapozó emlékezeti folyamat (epizodikus (személyes élmény), szemantikus (jel, jelentés kapcsolat)
Implicit memória: az emlékezés nem tudatos módon jelenik meg . Fajtái:
- készségek (biciklizés, cipőfűző bekötése)
- előfeszítési hatás (a tárolt információ könnyebb hozzáférhetősége az előzetesen bemutatott inger következménye)
- kondicionálás (pl. a nyál összefut a szánkban a “citrom” szóra, mert emlékszünk a savanyúságára)
- nem asszociatív jelenségek (habituáció - hozzászokás: pl. nem halljuk az óra ketyegését, mert emlékszünk, hogy ez egy ismerős inger)
Amnéziás betegek (az emléknyomok részleges elvesztése) vizsgálata bizonyította a kétféle memória létezését.
(Anterográd amnézia: új információk elsajátítása, napi eseményekre történő emlékezésnek nagymértékű képtelensége.
Retrográd amnézia: azon események felidézésének képtelensége, melyek a sérülés vagy betegség előtt történtek)
Konstruktív emlékezet
Az emlékezés egy aktív, konstruktív folyamat. Nem egyszerűen felidézünk valamit, hanem megkonstruáljuk az emléknyomot. Ha valamire nem emlékszünk, megpróbáljuk kitalálni, tehát hozzáadunk a történethez. Nem mindig tudatosan tesszük, egyszerűen abból fakad a jelenség, hogy szeretnénk értelmes képet adni a világról. Az emlékezet tehát sokszor túlmegy az eredeti információn. Hogyan?
- Egyszerű következtetések hozzáadása: gyakran az eredeti információban nem szereplő következtetéseket vonunk le, és ezeket eltároljuk az információval együtt.
- Sztereotípiák: emberek egy bizonyos csoportjára vonatkozó következtetéscsomag. Eleve torzítja az észlelést, mert ha valakit besorolunk, elvesznek egyéni tulajdonságai, és azt feltételezzük róla, hogy olyan, mint amilyennek a csoportot gondoljuk, amelybe tartozik. Az emlékezetnél is működnek: szelektívvé teszik az információt, amit előhívunk. (Pl.: egy hallgató, aki hasonlít a skandináv külsejű emberekre, hajlamosak vagyunk az ő tulajdonságaival felruházni (szőke haj, kék szem, izmos, hosszúcsontú), ez komoly torzítást eredményezhet, akár ha legközelebb találkozunk az illetővel, esetleg fel sem ismerjük)
- Sémák: Emberek, tárgyak, események, helyzetek mentális reprezentációi. Ugyanúgy működnek, mint a sztereotípiák. (Pl. István és Ede moziba mentek -> elképzeljük a mozi szó hatására, hogy jegyvásárlás, film stb.)
7., Gondolkodás
Fajunk legnagyobb teljesítménye, hogy képesek vagyunk bonyolult gondolatok megfogalmazására és közlésére. A gondolkodás úgy jellemezhető, mint az agy nyelve.
Az egyik gondolkodás a lelki fülünkkel hallott mondatok megformálása: propozicionálás
A másik a képzeteknek a lelki szemeinkkel látott vizuális képek megfomálása: képzeleti gondolkodás
A harmadik a mentális mozdulatoknak felel meg: motoros gondolkodás.
Fogalmak és kategóriák
Fogalom: a dolgok egy teljes osztályát jelöli (pl. kutyák), és mindazon tulajdonságokat, melyeket ehhez az osztályhoz kapcsolunk (szőrös, négylábú, ugat, stb.) A világot kezelhető egységekre bontják. Kognitív ökonomiát biztosítanak azáltal, hogy a világot kezelhető egységekre bontja.
Kategorizáció: a tárgyak bizonyos fogalomhoz rendelése. E kategória előre jelzi adott fogalomhoz tartozó tárgy tulajdonságait (hogy szőrös, négylábú, stb.). Lehetővé teszi a közvetlenül nem észlelt információk előrejelzését.
Prototípus: a fogalom legjobb példányának leírása. Az a prototípus ami általában eszünkbe jut, amikor a fogalomra gondolunk.
Mag: azon kritikus tulajdonságok együttese, mely a fogalom meghatározása szempontjából diagnosztikus értékűek, elengedhetetlenek (ugat és házat őriz)
A prototipikus tulajdonságok nem kiugró jellegűek, ugyanakkor nem biztos mutatói a fogalomba tartozásnak, míg a magbeli tulajdonságok diagnosztikus értékűek a tagsági viszonyra nézve. Klasszikus fogalom esete , ha a tárgy rendelkezik a magbeli tulajdonságokkal, az életlen fogalom esete, pedig amikor a fogalom rendelkezik a prototípusbeli tulajdonságokkal. A tipikusságot erősen befolyásolja a kategorizáció.
Fogalmi hierarchiák: lehetővé teszi, hogy a fogalom bizonyos tulajdonságait kikövetkeztessük akkor is, ha azok nem kapcsolódnak közvetlenül a fogalomhoz. A fogalmak bizonyos – alá-fölérendeléseket tartalmazó – kapcsolatrendszere (kutya-emlős-gerinces-állat). Minden hierarchiának van egy alapszintje, mely optimális a megkülönböztető tulajdonságok szempontjából (nem túl általános, de nem is veszünk el a részletekben). Minden hierarchiának van egy alapvető osztályozási szintje, vagyis preferált. Az az alapszint, amelyen a legtöbb megkülönböztető értékű tulajdonság van. A legfelső szinten van a legkevesebb.
Fogalomelsajátítás:
Egy fogalmat kétféle módon lehet elsajátítani: vagy mások tanítják, hogy mit jelent, vagy tapasztalati úton.A gyermekek csak 10 éves koruk után váltanak át a prototípusi megkülönböztetésről a magra, mint a fogalmi döntések végső kritériumára.
-példánystratégia: ha egy ismert példával találkozunk, bevesszük azt az adott fogalom példatárába (mentálisan reprezentáljuk, pl. pulikutya). Később az új elemeket a már meglévőekéhez hasonlítjuk, eldöntendő, ide tartozik-e vagy sem (pl. csivava).
- hipotézis-ellenőrzés: a fogalom ismert példányait megvizsgálva keressük a közös tulajdonságokat. Ezután az új példányokat e “fogalomtárral” vizsgáljuk, és megtartjuk e tárat, ha helyes döntéshez vezet, és átalakítjuk, ha téveshez.
A fogalomtanulás felülről lefelé irányuló stratégiájátban az emberek előzetes irmereteiket a megismert példányokkal együtt használják a fogalom kritikus tulajdonságainak meghatározásában.
Kategorizáció: a világban található dolgok csoportosítása közös tulajdonságaik alapján
Klasszikus nézet Természetes nyelvi kategorizáció
Egyértelműek Kategóriák határai Életlenek
Egyenértékűek Fogalmi osztály tagjai Nem egyenértékűek (tipikusabb-kevésbé tipikus kategóriatagok)
Nincsenek Köztes esetek Vannak (nem “minden vagy semmi” alapon működik)
Fogalmak kombinációja: kijelentésszerű gondolatokba kombináljuk őket (a kutyák veszélyesek lehetnek), ez az első lépés a komplex gondolkodás irányába. Az egyik általános szabály szerint propoziciókat, kijelentéseket úgy kapunk, hogy egy személyt vagy tárgyat és egy leírást tartalmazó fogalmat kapcsolunk össze egymással: a leírást nevezzük állítmánynak, a személyt vagy tárgyat pedig alanynak. Az állítmány bizonyos esetekben tulajdonság, állapot vagy valamilyen cselekvés. A kijelentések összekombinálásának bonyolultabb módja, amikor egy kijelentést egy másik részévé teszünk, vagy amikor az egyiket beleillesztjük a másikba. Amikor következtetni próbálunk, akkor a gondolatmenetek gyakran az érvelés formáját tölti ki, melyben az egyik kijelentés egy tézis vagy következmény (konklúzió), melyhez el szeretnénk jutni. A többi kijelentés a tézis alátámasztói, vagyis konklúzió premisszái.
Következtetések
Induktív: bizonyos előfeltevések (premisszák) alapján levont valószínű következmény (konklúzió) Valószínűtlen, hogy a következtetés hamis, ha a premisszák igazak.
- logikai szabályok: valószínűségelméleten alapszik. A gyakoriság szbályát alkalmazza, mely szerint annak a valószínűség annál nagyobb annak hogy valami egy osztály tagja, minél több tagja van az osztálynak. A konjukciós szabály, az amikor egy kijelentés valószínűsége nem lehet kisebb, mint e kijelentés más kijelentéssel vett együttes valószínűsége. A legtöbb ember ezekre támaszkodik, amikor a szabályokat explicitté tesszük.
- Heurisztikák: A hasonlósági heurisztika alkalmazása azt is megmagyarázza, hogy miért tekintenek el az emberek a gyakoriság szabályától. Az oksági heurisztika az emberek egy helyzet valószínűségét a helyzetben szereplő események közti oksági kapcsolatokra alapozzák. Nagy számok törvénye.
Deduktív: bizonyok előfeltevések (premisszák) alapján levont igaz következmény (konklúzió). Az érvelés következménye nem hamis, ha a premisszák igazak.
- logikai szabályok:
- más szabályok és heurisztikák: gyakran a kijelentések tartalmára is következtet. Pragmatikus szabályok, melyek nem olyan elvontak és jobban illeszkednek a mindennapi élethez, ilyen az engedély szabály. Heurisztikák, olyan gyors eljárások, melyek könnyen és gyorsan alkalmazhatóak, de nem szükségszerűen helyes válaszokat adnak. Egy konkrét leképezést, mentális modellt alakítanak ki.
Nyelv és kommunikáció
A gondolatok közlésének elsődleges eszköze a nyelv.
A nyelv két fontos használata:
- Produkció: (gondolat – hangok): felülről lefelé irányuló folyamat
- Megértés: (hangok-szavak-jelentés-kijelentés): alulról felfelé építkező folyamat
A nyelv különböző szinteken szerveződött, és produktív ( a szabályok lehetővé teszik, hogy az egyik szinten meglévő egységeket sokkal nagyobb számú egységbe kombináljuk a következő szinten.)
Nyelvi szintek, egységek, folyamatok
Mondatprodukció
Mondategységek (alany, állítmány) Mondatmegértés
Szavak és jelentéshordozó egységek (morfémák)
Beszédhangok (fonémák)
Összetett, többszintű rendszer a nyelv
Nyelvi egységek:
- beszédhang: a beszéd során ajkunkat, nyelvünket, szájunkat s hangszalagjainkat használjuk sokféle fizikai hang előállítására. A magyarban 40 fonéma van. A fonémák megfelelő kombinációjából szavak lesznek.
- Szavak: legkisebb nyelvi jelentést hordozó egység. Szuffixumok a toldalékok (-ás), prefixumok az előtagok (ki-). Legfontosabb jellegzetességük a jelentésük, úgy tekintjük, mint fogalmat. Vannak kétértelmű szavak.
- Mondategység: mondatokat és szószerkezeteket jelentenek. Főnévi csoport, amikor főnév, igei csoport amikor ige adja az állítmányt.
A nyelv fejlődése:
Fonémák és fonémakombinációk: A gyerekek születésük után képesek minden nyelv különböző fonémáihoz tartozó hangokat megkülönböztetni, ezt egy éves korukra elvesztik, de egy éves korukra megtanulják, melyek az ő nyelvük fonémái. Megtanulják kombinálni a fonémákat szavakká.
Szavak és fogalmak: 1 éves körül elkezdenek beszélni. 1-2,5 éves gyerekek kiterjesztik szavaikat a közel eső fogalmakra (pl.: kutya a tehén és a ló is)
Mondatok: 1,5-2,5 körül mondategységeket alkotnak. A kétszavas mondatok távirat jellegűek.
Tanulás folyamata:
Utánzás és kondicionálás: A felnőtteket utánozva tanulnak meg mondatokat, de ez nem lehet alapvető mechanizmus a mondatprodukció és a mondatmegértés elsajátításában. A kondicionálás által sajátítják el a nyelvet, akkor a felnőttek jutalmazzák őket.
Hipotézis-ellenőrzés: Hipotéziseket állítanak fel egy-egy nyelvi szabály meglétéről, ellenőrzik ezeket és megtartják, ha beváltak. Ilyen műveleti elv például a tárgyrag “t” és eggyől lesz jégt. Nagyszámú asszociációk közötti kapcsolat megtanulása lehet amik konnekcionista hálózatokban valósulhatnak meg.
Veleszületett tényezők: Nyelvi tudásunk velünk született, de ennek kérdései: gazdagsága (házilagos gesztusok), kritikus periódusok(könnyen sajátít el nyelvet 13 éves koráig idegen akcentus nélkül) és az egyedülállóság.
A nyelvelsajátítás menete, szakaszai:
Preverbális szakasz: a beszédmegértés megelőzi a beszédprodukciót
Egyszavas kijelentések szakasza: holofrasztikus szakasz (túláltalánosítás, túlságos diszkrimináció)
Távirati beszéd: telegrafikus beszéd, szótári robbanás
Fokozatos gazdagodás és bonyolódás: mentális lexikon életünk végéig, nyelvtan, szintaxis 7 éves korig
Kritikus periódus: 2-10 éves kor (idegrendszeri érettség + környezet)
A nyelvelsajátítás folyamatai:
- empirista típusú magyarázatok: tabula rasa?
- nativista magyarázatok: Chomsky – nyelvi modul autonóm, független más megismerő folyamatoktól
- kognitív alapú magyarázatok: Piaget – nyelvi képesség + más megismerő folyamatok együtt fejlődnek
- társas alapú magyarázatok: Vigotszkij: a beszédmegnyilvánulásoknak is kommunikatív funkciója van
Képzeleti gondolkodás
A képzelet ugyanolyan reprezentációkat és folyamatokat érint, mint az észlelés. Azok a mentális műveletek, melyeket ezekkel a képzetekkel végzünk, analógok azokkal a műveletekkel, melyeket valódi látott tárgyakkal végzünk (pl. a szobát ugyanúgy tapogatjuk le lelki szemeinkkel, mint ahogy a valódi szobát a szemünkkel).
A legújabb kutatásokban agytérképező eljárásokkal is kimutatták, hogy az észlelésben részt vevő agyterületek a képzeletben is szerepet játszanak.
A képeken végzett mentális műveletek analógok a valódi látott tárgyakkal végzett műveletekkel (pl. mentális forgatás, elrendezés elemeinek letapogatása)
Problémamegoldás
Sok ember számára a problémamegoldás egyenlő a gondolkodással. A problémamegoldás során egy cél felé haladunk, de nincsenek kész eszközeink ennek elérésére. A célt fel kell bontanunk alcélokra, s azután ezeket az alcélokat további alcélokra, amíg meg nem találjuk a kielégítő eszközt.
Mi a probléma?
- rosszul definiált probléma
- jól definiált probléma
- belátásos probléma
Mi késztet gondolkodásra?
- kapott probléma
- gondolkodás: szellemi öröm
Stratégiák:
- különbségcsökkentés: olyan alcélokat állítunk fel, amelyeket elérve közelebb kerülünk a célhoz
- cél-eszköz elem: a pillanatnyi állapotot és a célt akképp hasonlítjuk össze, hogy a legfontosabb különbséget találjuk meg közöttük, e különbség kiiktatása lesz a legfontosabb alcélunk
- visszafelé haladás: a céltól való visszafelé indulás
Probléma leképezések: A problémamegoldás nem csak attól függ, hogy részeire tudjuk e bontani, hanem a leképezés módjától is. Vannak problémák melyek megoldhatók propozíciók és képzetek alakítása által is.
A szakértők rövidebb idő alatt oldanak meg adott problémákat, mint a kezdők, mivel nekik nagyobb gyakorlatuk van.
Klasszikus arisztotelészi logika: szillogizmus (2 premissza, konklúzió)
Tudunk logikusan gondolkodni, de nem mindig
Deduktív gondolkodás: általános → egyedi
Induktív gondolkodás: egyedi → általános (fogalomalkotás, szabályfelismerés)
Analógiás gondolkodás
Alkotó problémamegoldás:
Előkészítés: információgyűjtés, megoldási próbálkozások, kudarcok
Inkubáció: a probléma félretevése, percektől akár évekig is tarthat
Belátás: aha-élmény, heuréka; gátló tényező (rögződés, fixáció egy adott megközelítéshez, félrevezető mozzanatok fontosnak értékelése, tudatküszöb áttörése, segítő ingerek) oldódása
Kidolgozás
8., Alapvető motívumok
Motiváció irányt ad a viselkedésnek és energetizálja azt. Az alapvető motívumok nem tanultak, az egyén önfenntartási szükségletei elégíti ki, ilyen az éhség, szomjúság, a biológiailag megalapozott társas szükségletekkel összefüggő motívumok a szexuális és anyai viselkedés, és végül a kiváncsiság.
A motiváció alapfogalmai
Ösztön: fajspecifikus, komplex magatartásmintázat, veleszületett és előre programozott, a kiváltó ingerek hatására lezajló viselkedés (Freud ösztönfogalma a mai drive-fogalommal azonos)
A motiváció meghatározója a drive: energetizáló tényező, szükségleti állapot
Hull: drive, incentívek, szokások a motiváció meghatározói; elsődleges és másodlagos drive
Általános motivációs állapot: Yerkes-Dodson-törvény: drive-teljesítmény között fordított U alakú összefüggés (optimális arousal és a feladathelyzet összefüggése – alacsony arousal – bonyolultabb feladat, magas arousal – egyszerűbb feladat)
Az alapvető motívumok
Homeosztatikus motívumok (Cannon – homeosztázis – szervezet élettani és pszichológiai egyensúlya)
Homeosztázisnak nevezzük a szervezet azon törekvését, hogy a változó külső környezettel szemben megőrizze belső környezetének állandóságát. A szükséglet az ideális értéktől való fiziológiai eltérés, annek pszichológiai megfelelője a drive.
• Hőmérséklet-szabályozás: a hipotalamusz a termosztáthoz hasonlóan szabályozza a test hőmérsékletét
• Szomjúság: fennmaradásunk egyik alapvető eleme a víz. A testünk nagy részét víz alkotja ( a sejteken belül az intracelluláris folyadék, a sejteken kívül extracelluláris folyadék)Ozmózis: az intacelluláris folyadék vesztése, amikor a sejten kívüli folyadék nátriumkoncentrációja nagyobb, mint a sejten belül, ezt az ozmoreceptorok szabályozzák, ami atidiuretikus (ADH) hormon felszabadulása “mozgat” meg. A vese által kiválasztott renin angiotenzint választ ki, ami szomjúságot okoz. A telítődésérzékelők a gyomorban lévő ozmoreceptorok, melyek leállítják az ivás mechanizmusát.
Éhség:
Az evés külső jelzőingere lehet az étel látványa és illata. Az evés beindításához autómatikusan “figyelünk” a testünkben tárolt tápanyagok, pl.:glükóz, aminosavak, zsírok mennyiségére, és ha azok a kritikus szint alá csökkenek akkor érzünk motivációt az evéshez Az evést akkor fejezzük be, amikor a telítődést jelő receptorok jeleznek.
Táplálékfelvétel: éhségérzet (máj, nyúltvelő, hipotalamusz laterális része) a glükóz esetében vagy beindulnak a fiziológiai és viselkedési kiigazítások, vagy a máj bocsájt glükózt a véráramban az általa tárolt mennyiségből., szociális tényezők
Jóllakottság: a telítődésérzékelők jelzik az agynak hogy a tápanyagok úton vannak az evés leállítható. Ezek az érzékelők a szájban, a garaton, majd gyomor, nyombél stb. vannak. Hipotalamuszban integrálódnak a telítődési és az evési rendszerek. A hipotalamusz fontos részei a laterális, ahol az éhség központ van (LH-szindróma, itt nem eszik, majd elpusztul) és ventromediális, ahol a telítődési központ van (VMH-szindróma, először zabál, majd a felhízás után csökkenti táplálékát és fenntartja a túlsúlyt) része. , A hipotalamusz e két része ellentétesen hat a testsúlyának stabilizációs pontjára. patkóbél: kolecisztokinin
Kövérség és soványság:
Kövérség: a testsúlyának lealább 30%-val nehezebb a magaságának és testfelépítésének megfelelő értéktől. Összetett tényezők határozzák meg: genetikai, anyagcserei, táplálkozási, pszichológiai, szociológiai és környezeti tényezők. Két fontos tényező határozza meg: örökletes tényezők (zsírsejtek száma, mérete (ez határozza meg a stabilizációs pontot), anyagcsere sebessége); és a kalória felvétel (pszichológiai tényezők: a tudatos önmérséklet összeomlása, érzelmi felfokozottság, a külső jelzésekre való érzékenység)
túlzott evés: egyik fő oka a tudatos önmérséklet összeomlása, másik oka az érzelmi felfokozottság (feszült helyzetben többet esznek), és a külső jelzésekre való érzékenység (az éhség külső jelzőingereire érzékenyebbek)
Fogyókúra : korlátainak egyik reakciója, hogy a kevés táplálék után túlzott evés alakul ki, a másodikaz ételmegvonás lassítja az anyagcserét ami súlygyarapodáshoz vezet,
Súlyszabályozás: új étkezési és mozgásbeli stílust vesznek fel az emberek
Anorexia: szélsőséges mértékű önszándékú fogyás jellemzi, tagadja, hogy bármi problémája lenne, torzult testképek jellemzik. Okai: személyiségi, társas normák, fiziológiai folyamatok
Bulimia: a zabálások ismételten visszatérő epizódjai jellemzi, amit az étel eltávolításának kísérletei követnek (hányás, hashajtók). Okai: személyiségi, biológiai és társadalmi tényezők.
Szomjúság: ozmometriás, volumetriás szomjúság (hipotalamusz – ozmoreceptorok, vese: renin-angiotenzin, szív: baroreceptorok)
Hőmérsékletszabályozás: hőszabályzó mechanizmus – hipotalamusz preoptikus területe (alvás-ébrenlét ciklusok szabályozása is)
Ürítés, légzés, test integritásának védelme (pl. fájdalom)
Szexualitás, utódgondozás motívuma: hormonális, idegrendszeri, pszichológiai, társadalmi tényezők által meghatározottak
Felnőttkori szexualitás:
Olyan motívum, mely közösek az emberekben és az állatokban. A szexualitás és az anyai viselkedés motívumok társas motívumok.
Hormonális szabályozás: a pubertás korban létrejövő változásokért a gonadotrop hormonok felelnek. Ezek célszervei az ivarmirigyek. Nőknél: folliculusstimuláló (gonadotrop) (FHS) tüszőérés, ösztrogént termel, és a luteinizáló hormon (LH) (gonadotrop) eredményezi az ovulációt ami folytán progeszteron termelődik. Férfiaknál intersticiális sejteket stimuláló (ICSH) (gonadotrop) ami androgén temelést vált ki, itt a tesztoszteron felel a külső nemi jellegeknél, míg a nőknél az ösztrogén. Az embereknél a szexuális késztetést nem csak a hormonok szabályozzák.
Idegi szabályozás: gerincvelői refleksz, a merevedés, csípőmozgás, ejakuláció, vagina nedvesedése. A szexuális késztetés és viselkedés szabályozásáért elsősorban az agy a felelős.
Korai tapasztalatok: szexuális perverziók, vagy más szóval parafíliák.
Kulturális hatások: az incesztet (családon belüli szexuális kapcsolat) szinte minden kultúra tiltja.
Homoszexualitás: akiket szexuálisan saját nemüket tartják vonzónak. Férfihomoszexualitás abból eredhet, hogy a fiú édesanyjával azonosul.
Korai szexuális fejlődés:
A nemi identitásnak a kialakulása már az anyaméhben elkezdődik.
Születés előtti hormonok: 2-3 hónapban kifejlődnek a nemi szerv kezdemények, elkezdenek hormont termelni, kialakulnak a nemi szervek, ha elegendő az androgén akkor fiú, ha nem akkor lány nemi szerve lesz, az androgenizáció az anatómián túl is hat az agyra, így a külső nemi jellemekre lesz majd hatással.
Hormonok, vagy környezet: a születés előtti hormonokat a hermafroditáknál (egyaránt rendelkezik női és férfi nemi szervvel) vizsgálják, ilyen esetben az egyénre sokkal nagyobb hatással van a címkézés és a nemi szerep, mint a hormonok és a gének.
Transzsexualizmus: ha az ember teste bár megfelel nemiségének, de ő úgy érzi, hogy mégis más nemű, mint azt teste mutatja, úgy érzik rossz testbe születtek.
Anyai viselkedés:
Biológiai meghatározás: ebben a főemlősöknél a hormonoknak nincs szerepe, szemben az alacsonyabb rendű állatokéval. Fontosak a korai tapasztalatok. A csecsemőkre jellemző bájos vonások kiváltják az anyai ösztönöket.
Környezeti meghatározások: az anyai viselkedést leginkább a tapasztalat és a tanulás befolyásolja.
Kíváncsiságmotívumok:
Mind az emberek, mind az állatok motiváltak arra, hogy felfedezzék környezetüket, még akkor is, ha az nem szükségletük.
Szenzoros ingerlés iránti szükséglet: A manipuláció és az exploráció új és szenzoros bemenettel látja el a szervezetet, és talán ez az oka a manipulációs vizsgálódásoknak. Szenzoros élménykeresési skála (SSS) azt méri fel, hogy az egyén mennyire vágyik merész kalandra, új szenzoros ingerekre.
Környezet felfedezése (exploráció):
Manipuláció: pl.: a gyermek kezébe adott csörgő, mert tudjuk, hogy a gyerek szeretni fogja
Az emberre jellemző motivációs jellegzetességek és motívumok:
Extrinzik (eszköz jellegű) és intrinzik (önjutalmazó) motiváció
Extrinzik motiváció négy szintje (Ryan és Deci): kívülről szabályozott / introjektált szabályozás / szabályozás azonosuláson keresztül / integrált szabályozás
Intrinzik motiváció három típusa: tudásra irányuló / fejlődésre és alkotásra irányuló / ingerlés és élmények átélésére vonatkozó
Intrinzik motiváció nagysága elősegíthető az autonómia, önállóság, kompetencia érzések és a szeretet hangsúlyozásával, csökkenthető a viselkedés jutalmazásával.
A szükségletek rendszerei:
- Henri Murray: 6 témakör – ambíció, tárgyakhoz való kötődés, státus védelme, hatalom, társakkal való viszony, információcsere
- Abraham Maslow: motivációs piramis
7 Önmegvalósítási szükségletek: az önkiteljesítés elérése és a lehetőségek megvalósítása
6 Esztétikai szükségletek: szimmetria, rend, szépség
5 Kognitív szükségletek: tudni, érteni, megismerni
4 A megbecsülés szükséglete: teljesíteni, kompetensnek lenni és elnyerni mások tiszteletét, elismerését
3 A szeretet szükségletek: másokhoz tartozni, befogadottnak lenni
2 Biztonsági szükségletek: biztonságban, veszélyektől mentesnek lenni
1 Fiziológiai szükségletek: éhség, szomjúság, …
9., Érzelmek
Az érzelem meghatározása:
- az érzelmek a szubjektív és objektív tényezők összjátéka
- érzelem = kognitív kiértékelés, fiziológiai folyamatok, cselekvéses hajlandóság, szubjektív érzések, instrumentális viselkedések
Az érzelmek és a motívumok nagyon hasonlítanak egymásra
A motiváció és az érzelem (emóció) viszonya (mindkét szó a latin “movere”, mozgatni igéből származik)
Motívumok Érzelmek
Az ingerek általában nem megfigyelhetők Az ingerek gyakran megfigyelhetők
A motívumok gyakran ciklikusan jelennek meg Az érzelmek általában nem ciklikusan jelennek meg
Energizálják, irányítják és fenntartják a viselkedést. Ha a motiváltság túlságosan erős, akkor az ronthatja is a viselkedés szerveződését és a teljesítményt. Befolyásolhatják, esetleg akadályozhatják a mindennapi viselkedést. Megzavarhatják az éppen folyó viselkedést, de motiválhatják is azt.
A válaszok általában cél által irányítottak. A válasz “belülről” irányított.
Motívumként élik meg. Érzésként, érzelemként élik meg.
Aktív: a motívumok aktivizálják a szervezetet, pl. a belső feszültség, azaz motivációs állapot csökkentése érdekében. Passzív: az érzelmek inkább a környezet hatására adott reakciók. Az érzelmeket inkább átéljük, “elszenvedjük”,…
Aktiválják és irányítják az alapvető
Viselkedést Aktiválják és irányítják az alapvető viselkedést
Belülről aktiválódnak Kivülről irányítódnak
Nem aktiválják a vegetatív idegrendszert Mindig aktiválják a vegetatív idegrendszert
Az érzelmek összetevői :több általános összetevője van (testi reakció, autómatikusan előjövő gondolatok és vélemények, arckifejezés, élményre adott reakció
1. Az érzelmek és az arousal: az érzelmi arousallel együtt járó fiziológiai változások többsége a vegetatív idegrendszer szimpatikus ágának aktivációjából származik – ez készíti elő a szervezetet a vészreakcióra (pl.: vérnyomás nő, légzés gyorsul, libabőr). Az érzelmek lecsillapodnak a paraszimpatikus idegrendszer visszaállítja a szervezetet normális állapotba. A hipotalamusznak és a limbikus rendszer egyes részeinek váltják ki ezt a reakciót. A kiváltott érzelmek esetén eltérő aktivitásmintázat mutatható ki (Ekman és mtsai). Az érzelmi élmény intenzitásához a vegetatív arousal egyértelműen hozzájárul. (James-Lange elmélet, Cannon ). A kutatások nem erősítették meg, hogy a vegetatív arousal az egyetlen összetevő, mely elkülöníti az érzelmeket (Aktivitásmintázat – alapvető érzelmek: undor, meglepetés, szomorúság, düh, félelem, öröm) James-Lange-elmélet kimutatta, hogy van néhány fiziológiai különbség az érzelmek között.
2. Kogníció és érzelmek: amikor egy eseményt vagy cselekményt észlelünk, személyes céljaink és jóllétünk szempontjából értelmezzük a helyzetet – a kiértékelés eredménye egy vélekedés – ez a kognitív kiértékelés. A helyzet értelmezése természetesen hozzájárul érzelmi élményünkhöz (a barátom vagy egy elmebeteg vág pofon – nem mindegy). A kognitív kiértékelés az érzelmek elkülönítéséért is nagymértékben felelős. (Schachter-Singer elmélet: az emberekben a vegetatív arousal semleges állapotát váltjuk ki, érzelmük minőségét egyedül a helyzet kiértékelése határozza meg.) A helyzet vonatkozásai vagy dimenziói határozzák meg az érzelmet (két féle megközelítés: elsődleges érzelmek fontossága, másik a elsődleges helyzeti tényezők pl.: ha megtörténik örölünk, ha nem bánkódunk) Az érzelem kiértékelés nélkül is végbemehet (amygdala, az agy része, mely rögzíti az emocionális reakciót, ezek az alapjai a prekognitív(kiértékelés nélküli) érzelmeknek)
3. Érzelemkifejezés: Az érzelmet kisérő arckifejezés természetetsen az adott érzelem kommunikációját szolgálja. Darwin (1872.) – Az érzelemkifejezés embernél és állatnál. Bizonyos kifejezések egyetemes jelentésűek, kultúrától függetlenek. Darwin szerint ezek többsége öröklött. Az egyetem érzelmek egyben nagyonpecifikusak is, egy bizonyos izmot mozgat meg az érzelem kifejezésére, erre az emberben egy speciális idegi altrendszer fejlődött ki a primitív érzelemkifejezések értelmezésére. Érzelmeket még hanglejtéssel is kifejezhetjük. Érzelemkifejezés: belső, öröklött tendenciák (Ekman és Friesen), alkalmazkodó szerep. Faciális feedback hipotézis: az az elképzelés , amely szerint az arckifejezés kommunikatív funkcióján túlmenően az érzelem élményeknek létrejöttéhez is hozzájárul (akik érzelem kifejezésükben eltúlozzák saját arckifejezésüket, azok érzelemtelibb válaszokról számolnak be).
4. Az érzelmi állapotra adott általános reakciók:Az érzelmi állapot által kiváltott más reakciók általánosságban köthetők az érzelmekhez.Az intenzitásra vonatkozóan a közepes emocionális arousol segít legjobban az éberség és az érdeklődés fenntartásához. Amikor az érzelem intenzívebbé válik, az általában a viselkedés és a gondolkodás valamilyen zavarához vezet. Az emocionális aruosal alacsony akkor a teljesítmény gyenge, ha közepes, akkor optimális, ha magas a teljesítmény hanyatlani kezd. Érzelem átélésekor több figyelmet szentelhetünk a hangulatnak, így az érzelmünket ehhez igazítjuk. Hangulatunk befolyásolhatja, hogy hogyan értékelünk embereket. Az emocionális arousal és a teljesítmény (fordított U); hangulatfüggőség, a hangulat hatásai.
Érzelemelméletek:
James-Lange elmélet: az érzelmek perifériás elmélete: érzelem = a külső eseményre adott válasz észlelése
Inger → az érzelemre jellemző fiziológiai arousal és nyílt viselkedés → az érzelem szubjektív átélése
Kritika: különböző érzelem – különböző mintázott vegetatív reakció???
Cannon: a James-Lange elmélet kritikája : túl lassú vegetatív változások; “mesterséges” változás – nincs érzelem; nincs változás az érzelmi viselkedésben, ha megszüntetjük a kapcsolatot a zsigerek és a központi idegrendszer között; hasonló vegetatív reakció a különböző érzelmek mögött.
Az érzelmek centrális elmélete: az érzelmek a központi idegrendszer által meghatározottak; érzelem – talamusz aktivitása, érzelmi élmény a testi változásokkal közel azonos időben jelenik meg.
Schachter-Singer-elmélet: az érzelem kéttényezős elmélete: az érzelmek minőségét a kognitív címke határozza meg (Klasszikus kísérlet: placebo /kontroll/ - adrenalin /kísérleti csoport: tájékoztatott, nem tájékoztatott, félretájékoztatott/ - beépített személy: eufória, düh)
Inger → általános fiziológiai arousal → kognitív kiértékelés → az érzelem szubjektív átélése
Kiértékeléselméletek – Plutchik; Roseman; a kiértékelés dimenzióinak meghatározása
Inger →
+ Az érzelem szubjektív átélése
Az inger kiértékelése →
A faciális feedback hipotézise:
Arckifejezés → Az érzelem szubjektív átélése
Az érzelmek funkciói:
Evolúciós szemlélet: növelik a faj és az egyed túlélési valószínűségét /adaptív válaszok: felkészítik a szervezetet a válaszra (fiziológiai aktivitás, adaptív válasz kritikus helyzetekben)
Plutchik: túlélési esély növelése, szándék jelzése; társas kapcsolatok erősítése és szabályozása, kommunikáció: gondozó-gyerek kapcsolat (sírás, mosoly)- veleszületett viselkedések a gondozóban is/
Kognitív folyamatok befolyásolása: elősegítik és támogatják az észlelési, tanulási, emlékezeti folyamatokat
Érzelmek és viselkedésszabályozás: inger-válasz kapcsolat rugalmasabbá tétele – finomabban szabályozott alkalmazkodás, komplex ingerek gyors feldolgozása, válasz kidolgozása; az érzelmek motiválnak, cselekvésre késztetnek (movere – mozgatni); érzelmek és célirányos viselkedés anticipátoros érzelmek (siker, kudarc elvárása).
Az érzelmi folyamatok neuronális szabályozása: amygdala (limbikus rendszer), hipotalamusz, orbitofrontális kéreg. Szimpatikus idegrendszeri aktivitás (adrenalin, noradrenalin, szteroid hormonok)
Az agresszió mint érzelmi reakció
Agresszió: olyan viselkedés, amely szándékosan sért egy másik embert (fizikailag vagy verbálisan) vagy rombol tárgyakat
Az agresszió mint drive a pszichoanalitikus elmélet szerint.A cselekdeteinket befolyásoló ösztönök kifejlődését gátló “eszközök” a drive-ok. Frusztráció-agresszió hipotézis: amikor egy személy bármit akadályoz bármilyen cél elérése érdekében agresszív drive keletkezik, amely az illetőt arra motioválja, hogy megsértse vagy megsebesítse a frusztrációt okozó akadályt. Az állati agresszió biológiai alapjai: hipotalamusz egyes területeinek enyhe ingerlésével agresszió váltható ki. Az emberi agresszió biológiai alapja a tesztoszteron.
Az agresszió mint tanult válasz Szociális tanuláselmélet: a környezeti kontengenciákra adott válaszokban mutatkozik. A megfigyeléses tanulás, a kognitív folyamatok fontosak. Modellek fontosak a specifikus viselkedésben és az érzelmi válaszokban. Az agresszió megfigyeléssel és utánzással tanulható (Pl.: TV), fontos szerepe van a megerősítéses tanulásnak is.
Katarzis egy érzelemtől való megtisztulás az érzelem intenzív átélése következtében. Az agresszív cselekedet növelheti is azt, de az agresszort gátolva el is fojthatja azt. Az agresszió ösztönzésében szerepe lehet a társadalmi helyzet is (szegénység)
10., Személyiség
Személyiség: a viselkedésnek, a gondolkodásnak és az érzelmeknek az a jellegzetes mintázata, amely meghatározza, hogy a személy hogyan alkalmazkodik környezetéhez.
Pszichoanalitikus megközelítés (Sigmund Freud)
Strukturális modell: id (ösztön-én) ebből jelődik később az ego és szuperego az éhség a szexuális vagy életösztön sorolható ide, ego (én) valóságelvnek engedelmeskedi, az öszöntimpulzusok kielégítésére addig kell várni míg a megfelelő alkalom eljön, szuperego (felettes én) amely eldönti, hogy egy-egy cselekedet jó-e
Topografikus model (leki fogalmak)l: tudattalan (ezekről nem tudunk, nem lehet előhívni), tudatelőttes (közel van a tudatossághoz), tudatos
Személyiség fejlődése- pszichoszexuális szakaszok
- orális: első életévben amikor az örömöt a szopás okozza ,
- anális: második életévben amikor a székletvisszatartás okoz örömet,
- fallikus: 3-6 éves korigfelfigyelnek a nemek közötti különbségre, (ödipális konfliktus amit a fallikus szakaszban kell megoldani a gyereknek, amikor a szexuális inpulzusok az ellenkező nemű szülőre irányulnak)
- latencia: 7-12 éves korig, szexuális szempontból csendes keveset foglalkoznak testükkel,
- genitális szakasz: pubertás és serdülő kor vezet át a felnőtt szexualitás érett fázisába
Fogalmi újításai: libidó (minden egyén egyelő mennyiségű energiával rendelkezik) , energiamegmaradás
Elhárító mechanizmusok (pl. elfojtás, reakcióképzés): ha valaki a tiltott cselekedetet másban vezeti le
Szabad asszociációs módszer. Az egyén mondjon el mindent ami csak eszébe jut, attól függetlenül, hogy fontos-e vagy szégyenletes-e.
Pszichológiai determinizmus: minden gondolatnak és érzelemnek, cselekedetnek oka van,
Elméletének módosításai:
- tárgykapcsolati elméletek ( a gyermek más emberekhez való kötődését vizsgálja)
- Erikson: pszichoszociális stádiumok a fejlődés szakaszait nem pszihoszexuális szempontok szerint vizsgálja, hanem az ego funkciókat is magába foglalja ( első évben a gyermek megtanul bízni, második évében autonómiát tanul)
Kritika: - sötét, pesszimista, irracionális emberkép
- nem cáfolható pszichológia, inkább értelmező lélektan
Behaviorista megközelítés
Szociális tanulás: (a viselkedés környezeti és helyzeti maghatározóinak jelentőségét hangsúlyozza) (a viselkedés a személyiségbeli és környezeti változók kölcsönhatása) és
Társa környezet kondicionálás:
-operáns kondicionálás és az ahhoz kapcsolódó folyamatok speciális eseteként kezeljük a társas tanulást, generalizáció: amikor az egyén ugyanarra a válaszra különböző körülmények között mindig jutalmat kapott
- Klasszikus kondicionálás: érzelmek magyarázatánál használjuk,
Kognitív változók (Mischel): kompetencia(Miért vagyunk képesek?) speciális képességeink, kódolási stratégia(Milyennek látjuk a helyzetet?) veszély-kihívás, elvárások(Mi fog történni?) a cselekedet következményének előrelátása, szubjektív értékek(Megéri-e?) várható eredmények különböző értékkel bírnak, önszabályozó rendszerek(Hogyan érhetjük el céljainkat?) reális tervek kidolgozása
Konzisztenciaparadoxon (paradoxon: intuícioink szerint az egyének konzisztensek, a kutatások szerint nem)
megoldási módjai
- Személycentrikus: az emberek nem egyformán konzisztensek, de önmagukhoz képest azok,
- Interakció: a személyiség adekvát elméletének figyelembe kell vennie mind a személy mind a helyzet jellegzetességeit
- Reaktív interakció: befolyásolhatja a helyzetek közti konzisztencuát, mivel az emberek másként élik meg a helyzeteket
- Evokatív interakció: befolyásolja a helyzetek közti konzisztenciát, a durván viselkedő ember, más helyzeteket is hasonló helyzetekké átalakítva durvaságát fokozza
- Proaktív interakció: azzal hozza létre a viselkedési helyzetek közti konzisztenciát, hogy az emberek aktívan keresik és alkotják azokat a helyzeteket melyek egymáshoz ténylegesen hasonlítanak
Fenomenológiai megközelítés
Figyelmünk központjában az áll, hogy az ember miképpen érzékeli és értelmezi élete történéseit.
Humanisztikus pszichológia:
• Középpontban az élményeket átélő személy (KI vagyok én?) nem egyszerűen az ember vizsgálja, hanem az egyént
• Vizsgálódás témái: emberi választás, kreativitás, önmegvalósítás: alapvető szükségletük az is hogy lehetőségeiket és képességeiket fejlesszék
• Jelentésteliség hangsúlyozása: a fontos emberi és társadalmi problémákat vizsgálni kell
• Személy méltósága a legfőbb érték: az emberek alapvetően jók, cél az emberek megértése
Carl Rogers: Kliensközpontú terápia: mindenki megfelelő motivációval és képességgel bír a változásra, és az egyén a legalkalmasabb annak eldöntésére, hogy a változás milyen irányban a legalkalmasabb.
- Énfogalom: tartalmazza mindazokat az elképzeléseket és észleléseket és értékeket amelyek az én-t jellemzik
- Feltétel nélküli pozitív elfogadásban részesülő emberek egészségesebbek, így azt érzik, hogy értékelik őket.
Abraham Maslow:
- Szükséglethierarchia (l. motiváció) az alapvető biológiai szükségleteknek van egy hierarchiájuk, amik a komplexebb pszichológiai motivációkig terjednek
- Önmegvalósítás: a legmagasabb motívum ami akkor következik be, ha minden más már kielégülést nyert
George Kelly:
Személyes konstruktumok elmélete az egyén fenomonológiájának egy ennél kognitívabb megközelitési módja.
Szereprepertoár teszt: a segítségért fordulókat így rávette arra, hogy önmagukat és a társas világot különböző nézőpontokból kontsruálják meg
11., Stressz
Stressz: Pszichológiai és/vagy fizikai jóllétünket veszélyeztető eseményekkel(stresszorokkal)szembesülünk. Erre adott válaszok a stresszreakciók.Az emberek egyéni különbségekkel reagálnak a stresszorokra.
A stresszkeltő események jellemzői számtalan embert ér stressz, nap, mint nap
- traumatikus események: (legnyilvánvalóbb), kataszrófák, amik kívül esnek a szokásos tapasztalatokon, katasztrófaszindróma: a túlélők először kábultak, második szakaszban csak utasításra képesek a legegyszerűbb feladatokat is végrehajtani, harmadik szakaszban szorongani kezdenek, nehezen koncentrálnak
- befolyásolhatóság: minél inkább tudjuk befolyásolni, annál kisebb a stressz, oka, hogy nem vagyunk képesek megakadályozni, fontos annak észlelése, hogy befolyásolni tudjuk-e az eseményt, a befolyásolhatóság tudata csökkenti a stersszt
- bejósolhatóság: minél inkább bejósolható a kellemetlenség, annál kisebb a stessz, biztonságos-jelzés, amikor jel érkezik a bekövetkező stresszhatásról
- próbatételek: képességeink határát érintő helyzetek, kikezdhetik énképümket, ezek az események jelentős alkalmazkodást kívánnak, tehát stresszkeltő
- belső konfliktusok: összeegyeztethetetlen vagy egymást kölcsönösen kizáró célok vagy cselekvéssorok közötti választási kényszert konfliktusnak nevezzük, két belső szükséglet vagy motívumok között is keletkezhet, függőség vagy függetlensé (pl.: gyermekkori gondoskodás és felnőtté válás), intim kapcsolat vagy magány, együttműködés vagy verseny, impulzusok kifejezése vagy az etikai normák betartása
Pszichológiai reakciók a stresszre
• Szorongás
lyan kellemetlen érzelmek, mint azaggódás, félelem, rossz előérzet és a feszültség, poszttraumás stresszbetegség: az ember olyan eseményeken megy keresztül, melyek meghaladják az emberi szenvedés normális terjedelmét, időnként a szorongással kapcsolatos tüneteknek súlyos mintázata alakul ki (tünetei: süketség a világra, trauma visszatérő újraéledése, alvászavar, koncentrációs nehézségek)
• Harag és agresszió: a harag általános reakció a stresszre, amely agresszióhoz vezethet, egyes stresszorok frusztrálnak agresszió, ami ha akadályozva van akkor át is tolódhat, frusztációs-agresszió hipotézis: a személy erőfeszítését egy cél eléréseben mindig megakadályozzák, agresszív hajtóerő keletkezik, amely a személy viselkedéséta frusztációt okozó tárgy vagy személy megkárosítására motiválja
• Fásultság és depresszió: ha a stresszfeltételek folyamatosak, és az egyén nem küzd meg velük sikeressen, a fásultság depresszióba csaphat tanult tehetetlenség: fásiltság, visszavonultság, cselekvéshiány jellemez
• Kognitív károsodások: túl magas arousal összpontosítási, gondolkodási nehézségek a magas emocionális arousal zavarhatja az infomációfeldolgozást, az emberek képtelenek alternatívákat találni, ragaszkodnak a céltalan elképzeléseikhez
Fiziológiai reakciók a stresszre
• Fiziológiai stresszreakció: testünk autómatikusan felkészül a veszélyre “Harcolj vagy menekülj!” válasz, hipotalamusz aktiválja: - Szimpatikus idegrendszer: endorfinok kiválasztása, adrenalin, noradrenalin;fenntartja az izgalmi állapotot jótékony hatással lehet a későbbi aktív megküzdésre (hatékonyabb), szívósabbá tesz - Adrenokortikális rendszer: agyalapi mirigy kiválaszt adrenokorikotrop hormont (ACTH)a test fő stressz hormonja, káros hatások: krónikus izgalmi állapottól elváltozások (pl. gyomorfekély), ha nem tud aktívan megküzdeni, káros fiziológiai válaszok
• Stressz és betegség: a stresszkeltő tényezőkhöz történő folytonos alkalmazkodás kimerítheti a test erőforrásait ami megbetegedéshez vezethet, pszihoszomatikus betegségek, melyek olyan testi rendellenességek, amelyek kialakulásában az érzelmek központi szerepet játsszanak gyógyításukkal a viselkedéses orvostudomány foglakozik(orvosok, pszihológusok)
Stressz befolyásolása az egészségre
• Közvetlen út: a stresszre a test közvetlen negatív hatásokkal válaszol, krónikus túlizgalom: krónikus stresszkiváltó tényezők okozta, hosszú időn át tartó tartott túlzott izgalom szívkoszorúér-betegséghez vezethet, immunrendszer: pszihoimmunológia(azt vizsgája, hogy a pszihológiai változások hogyan hatnak az immunredszerre) foglakozik vele, limfociták(speciális sejek) védik meg a szervezetet a fertőzésekkel szemben, a limfocitáknak számos neurotranszmitterre vannak receptorai
• Interaktív út: sérülékenység-stressz modell: sérülékenység az egyént egy adott betegséggel szemben teszi érzékenyebbé, de a betegség csak stressz hatására alakul ki
• Életmód: stressz hatására nem törődünk eleget magunkkal
• Betegségtudat: a stressz számos tünettel jár együtt, amit különféle betegségek jeleként lehet felfogni,
A helyzetmegítélések és a személyiségstílusok, mint a stresszreakciók közvetítői
• Pszihoanalitikus elmélet: objektív szorongás: ésszerű reakció a fenyegető helyzetre, neurotikus szorongás: tényleges veszélyhez képest túl nagy, az id impulzus valamint az ego és szuperego által szabott korlátok közötti nem tudatos konfliktus eredménye
• Viselkedés elmélet: fóbiák egy része klasszikus kondicionálás által alakul ki (a félelmeket nehéz kioltani)
• Személyiségstílus: egyfajta személyiségstílusra teszi a hangsúlyt, amely azzal kapcsolatos, hogy hogyan tulajdonít oki magyarázatot az emberek fontos eseményeknek, attribúciós stílus: személyekre jellemző, hogyan rendelnek magyarázatot életeseményeikhez( mennyire tarják stresszkeltőnek az eseményt) szívóság: mennyire károsodik fiziológialag a stressz hordozó események hatására, “A” típus viselkedés: versengőek és teljesítmény orientáltak, türelmetlenek, “B” típusú viselkedés: lazít, türelmes, nyugodt
Megküzdési készségek
Megküzdés: szembeszállás a stresszel
Problémaközpontú. Magára a helyzetre, problémára összpontosító, alternatív megoldásokat kereső, mérlegel kevesebb depresszió stresszhelyzetben
Érzelemközpontú: negatívérzelmi reakciók enyhítésével foglalkozik inkább, különböző stratégiák léteznek: viselkedéses (eltereljük a figyelmet, ivás, testmozgás), kognitív: (igyekszünk nem gondolni rá, a probléma időleges félretétele); néha hatékony lehet, de veszélyes dolog, kérődző stratégia (elszigeteljük magunkat, és rágódunk a dolgokon…), elterelő stratégia(kellemes tevékenységbe menekül), negatív elkerülő stratégia (potenciális veszélyes dolgokkal elterelik a gondolatukat magukról)
Elhárító mechanizmusok:
olyan tudattalan stratégiák, melyek segítségével az emberek negatív érzelmeikkel megküzdenek. Ezek az érzelemközpontú stratégiák nem változtatják meg a stresszhelyzetet, egyszerűen azon módosítanak, ahogyan a személy a helyzetről gondolkozik, vagy ahogyan észleli azt. Minden elhárító mechanizmusnak van tehát egy önbecsapási eleme. (Anna Freud) Elhárító mechanizmusok: Anna Freud, tudattalan stratégiák, melyeket a negatív érzelmekkel való megküzdésre használunk (elfojtás, racionalizáció, reakcióképzés, projekció, intellektualizáció, tagadás, áttolás).
elfojtás: a személy a számára túlságosan félelmetes vagy fájdalmas memóriatartalmakat kiszorítja a tudatából, legalapvetőbb és leggyakoribb elhárítás, (pl.:öndipális komplexus. A fiú gyermek szerelmes az anyjába…)az elnyomás abban különbözik, hogy itt tudatában vagyunk az elnyomott dolgoknak, míg az elfojtás tudatalattiaz elfojtás azt eredményezi, hogy jobban gondolunk a dolgokra és a visszacsapási hatás lép fel (az elnyomott dolgok erőteljesebben térnek vissza)
racionalizáció: a személy logikailag vagy társadalmilag kívánatos motívumok segítségével olyan színben próbálja feltüntetni tényleges cselekedeteit, mintha valóban racionálisan cselekedett volna
reakcióképzés: a személy úgy rejti el önmaga elől valamilyen késztetését, hogy ellenkező irányú motivációt fejez ki
projekció: adott nem kívánatos tulajdonságot erősen túlzott formában másoknak tulajdonítjuk
intellektualizáció: a személy oly módon próbál meg elhatárolódni a stresszhelyzettől, hogy absztrakt, intellektuális fogalmakban kezeli azt (pl.. orvos nem azonosulhat érzelmileg minden betegével)
tagadás: olyan esetekben, amikor túlságosan kellemetlen lenne szembenézni a külső valósággal, a személy letagadhatja annak létezését (néha jobb, mint szembenézni)
áttolás: az a motívum, amely egy adott formában nem kerülhet felszínre, átirányítódik egy másik csatornára.( pl.. ellenséges impulzusok áttolódnak a küzdősportokba)
A stressz kezelése:
• Pozitív szociális támasz keresése, mások érzelmi támogatása elviselhetőbbé teszi a stresszt, védi önértékelésünket
• Viselkedéses eljárások: biofeedback (az emberek információt kapnak fiziológiai állapotukról, melyet megkísérelnek megváltoztatni), relakxációs tréning (megtanulható), rendszeres testmozgás
• Kognitív eljárások: kognitív viselkedésterápia (segít, hogy azonosítani tudják az olyan stresszkeltő helyzeteket, amelyek fiziológiai tüneteket okoznak)
• Az “A” típusú viselkedésminta módosítása. Segítséget ad, hogy megváltoztathasság az “A” tulajdonságokat, így kevesebb stresszhelyzetbe kerülnek
12., Az abnormális viselkedés
- a statisztikailag ritka, vagyis az átlagtól eltérő (abnormális) viselkedés
- társadalmi normától való eltérés jelentős (társadalmanként eltérő lehet a norma)
- nem megfelelő alkalmazkodás: a viselkedés maladaptív, tehát alkalmazkodási zavarhoz vezet, ha kártékony hatású az egyénre vagy a társadalomra viselkedése
- rossz közérzet: valóban nyomorultul érzi magát, szorong, depressziós, álmatlan, mindenük fáj
Normális viselkedés:
hatékony valóságészlelés: normálisak a valóságnak megfelelően értékelik a reakciókat
önismeret: tudatába vannak motívumaiknak és érzéseiknek, nem rejtik ezeket el
viselkedés akaratlagos szabályozásának képessége: bíznak abban, hogy képesek uralkodni magatartásukon
önértékelés és elfogadás: értékelik saját érdemeiket és úgy érzik, hogy mások is elfogadják azokat
érzelmi kapcsolatok kialakításának képessége: szoros és kielégítő kapcsolatokat tudnak kiépíteni másokkal, érzékenyek mások érzéseire
alkotóképesség. Örülnek az életnek
Osztályozás: DSM-IV (klinikai zavar / személyiségzavar, fejlődési zavar / egészségi állapot / pszichoszociális, környezeti problémák / személyiségműködés általános szintje)
Szorongásos betegségek
Mindannyian szorongást és feszültséget élünk át veszély- és stresszhelyzetekben,
• generalizált szorongás (bizonytalannak, nyugtalannak érzi magát, folyamatosan aggódik, alvászavar) és pánikbetegség (pánikroham törhet ki az életveszélyes dolgok történése iránt)
• fóbiák (a félelmek jóval konkrétabbak), ha valaki konkrét félelmet él át olyan ingerekre vagy helyzetekre, amelyeket mások nem tekintenek veszélyesnek, egyszerű fóbia: tárgytól, állattól, helyzettől való félelem, társas fóbia: társas helyzetekben, tömeg, agorafóbia: ismeretlen helyzetektől
• rögeszmés-kényszeres betegségek: rögeszme: nemkívánatos gondolatok vagy képek makacs felbukkanását jelenti, kényszer: halaszthatatlan sürgetés bizonyos cselekedetek vagy rituálék végrehajtása, megértik értelmetlen viselkedésüket, de nem tudnak ellene tenni, ez a betegség nem = a rögeszmés-kényszeres személyiséggel
Magyarázatok:
- pszichoanalitikus: belső konfliktusok, tudattalan motívumok; objektív szorongás: ésszerű válasz egy veszélyes helyzetre neurotikus szorongás: nem arányos a tényleges veszéllyel az id elfogadhatatlan impulzusai és az ego, valamint szuperego által állított korlátok közötti belső konfliktusokban gyökeredzik (a rögeszmék és kényszer ugyancsak az egyént óvják attól, hogy felismerje a szorongásának igazi okát)
- behaviorista: a szorongás egyes külső események váltják ki, előkészített kondicionálás (félelemmel reagálnak a veszélyre, amik régen tényleg veszélyt jelentettek)
- kognitív: a helyzet és a potenciális veszélyekről való gondolkodást vizsgálja, a veszély nagyságát és előfordulási valószínűségét eltúlozzák, ami testi készenléthez vezet
- biológiai öröklődés szerepe
Hangulatbetegségek
A személy súlyosan levert, vagy mániás, esetleg a depressziós és mániás periódusok egymást válják.
Depresszió:egy vagy több depressziós periódust él át
az életben elszenvedett stesszekre adott normális reakció, abnormális, ha nincs arányban a kiváltó eseménnyel
depresszív hangulat / önértékelési zavar / teljesítményromlás
bipoláris kórkép vagy mániás depresszió. A depressziós és normál, valamint a mániás (enyhe:a személy energikus, felhangolt és tökéletesen bízik önmagában, súlyos: dühöngő őrült) és a normál állapotok között változik
Magyarázatok:
- pszichoanalitikus: elhárító mechanizmus: a depressziót a tárgyvesztésre adott reakcióként értelmezik, elhárítómechanizmus: nem ő dühös, hanem mások dühösek ő rá,
- behaviorista: megerősítés hiánya, depresszióssá és passzívvá vált, a megerősítés fő forrása, mások együttérzése és a hozzátartozóktól, barátoktól kapott figyelem, de ez elidegenít mindenki, ördögi kör
- kognitív: nem arra koncentrál amit az ember csinál, hanem arra, ahogyan önmagát és a világot szemléli, kognitív triád (negatív gondolatok: saját maga, pillanatnyi élmények, jövő), kognitív torzítások: depressziós ember gondolkodására jellemző szimmetrikus hiba, azaz pl. erősíti negatív világnézetét) ez általában csak tünet, nem ok, tanult tehetetlenség
- biológiai: örökletes,neurotikus transzmitterek szabályozzák a hangulatot: noradrenalin, szerotonin (depresszió ezek csökkentett léte, a mánia a túlzott mennyiség) antidepresszánsok: aminoxidáz-gátlók(MAO-gátlók), triciklusos antidepresszánsok a visszavétel folyamatát gátolják
- sérülékenység és stressz: korai élmények a későbbi életében is hajlamossá teszik a személyt a depresszióra, sérülékenységet fokozza a társas készség hiánya
-
Szkizofrénia
A személyiség súlyos dezorganizációjával, torz valóságszemlélettel és életvezetési képtelenséggel jellemezhető. Lassan fejlődik, máskor hirtelen kezdődik.
Gondolkodás- és figyelemzavar (téveszmék, olyan hiedelmek, amellyekkel a legtöbb ember nem ért egyet) a gondolkodás folyamata és a gondolatok tartalma is sérül, az asszociációk felbomlása tükröződik, képtelen az irreleváns ingerek kiszűrésére, képtelen figyelni, paranoid: üldöztetéses téveszmés beteg
Észlelési zavarok: a világ valahogy megváltozik (hallucinációk: az észlelés legdrámaibb formája, vizuális hallucináció az álom is, hallási hallucináció a belső párbeszédeink is)
Érzelmi zavarok: nem képes normális vagy megfelelő érzelmi reakciókra (visszahúzódás, csökkent működőképesség)
Mozgásos tünetek és visszahúzódás a valóságtól: szoborszerűen áll, grimaszol
Csökkent működőképesség: nem látja el megfelelően munkáját
Magyarázatai:
- Biológiai. Öröklődés( ikrek egyike, akkor konkordáns, ha mindketten akkor diszkordáns), dopamin-hipotézis: a dopamin túlzott léte az ok
- Társadalmi és pszichológiai: társadalmi kiválasztódás (küzdőképesség gyenge egyre lejjebb csúszik) és okozás (hányattatás és stressz), családban akkor a leggyakoribb, ha a szülők kritikusan és ellenségesek vagy ha zavaros volt a kommunikáció
- Sérülékenység és a stressz: a legtöbb szegénységben élő ember nem lesz skrifofén
Személyiségzavarok
Maladaptív viselkedésformák tartás mintázatai. Az ember nem zavart, nem szorong, és egyáltalán nincs motiválva viselkedése megváltoztatásában. Narcisztikus, túlon túl el van telve önmagával, dependens passzívan viszonyul a világhoz.
Antiszociális személyiség (pszichopata): kevés felelősségérzettel, fogyatékos erkölcsi normákkal rendelkeznek. Lelkiismeret hiányosak.
Magyarázat:
– biológiai: alacsony reaktivitású vegetatív idegredszerrel születtek, ezért van szükségük nagymértékű izgalomra, arousol szintjük alacsony
– szülői- és személyiségtényezők szerepe: a lelkiismeret kialakulása a felnőtthöz fűződő szeretetteljes kapcsolat függvénye a korai gyermekkorban, elkényeztetett gyerek antiszociális lesz
Borderline személyiségzavar