Ötletek, módszerek tanuláshoz, tanításhoz, neveléshez, alap,- közép-és felsőfokon

kooperatív módszerek matematika órán

birmike írta:

Nagyon szépen köszönök mindent, rengeteg hasznos dolgot találtam , ami szem szájnak ingere. Hálás vagyok mindenkinek ezen lehetőségért. Egyes fokozati vizsgára készülök kooperatív technikák matematikaórán az 5.-8. osztályban témával. Ha valaki tud ötlettel segíteni nagy örömmel fogadom. Erdélyben nem tudom megszerezni ezért nagyon megköszönném,ha valaki feltenné pl. Spencer Kagan Kooperatív tanulás című könyvét. Köszönöm!

Kattints a kibontásához...

Ezt a dolgozatot egy kooperatív 30 órás továbbképzés záródolgozataként készítettem. matematika tananyagot dolgoz fel 5. évfolyamon. Talán tudod használni!
A második pedig egy bemutató óra, történelmi kertbe ágyazott kooperatív matematika óra.

Köszönöm Sándor a segítséged. Gratulálok a dolgozatodhoz, és igencsak érdekes ötlet a harcmezőn küzdeni matekórán,a helyes sorrend megtanulását így berögzíteni.
Köszönöm, hogy hozzájárulsz a nyersanyagaim begyűjtéséhez. A Kagan könyvről nem akarnék lemondani, ajánlották többen, de nem tudom hol megvenni, viszont azt sem tudom elhinni , hogy senki még nem digitalizálta.
További sok sikert, minden jót

Gonosz csomók – A cipőfűző megkötése

Gonosz csomók – A cipőfűző megkötése


Öt éves korra már a legtöbb gyermek keze elég ügyes hozzá, hogy megtanulja, hogyan kell bekötni a cipőfűzőt, bár vannak akik csak hatévesen sajátítják el ezt a tudományt. Igen, a fűzős cipők sokkal több frusztrációt rejtenek magukban, mint a tépőzárak, de tudsz jobbat? Egész életében tépőzáras cipőket hordjon csemetéd?

Bontsd le a műveletet lépésekre. Pároddal együtt ugyanúgy tanítsátok gyermeked a cipőfűző kötés tudományára, nehogy összezavarjátok. (A procedúra lépéseit is ugyanazokkal a szavakkal nevezzétek meg, mindegy, hogy úgy kezditek, hogy „nyuszifület csinálunk”, vagy „karikát”.)
A fűző befűzésének tudományát, melyet nem ajánlatos a megkötéssel együtt tanítani, egy felnőtt cipőn gyakoroljátok, mert azzal sokkal könnyebben fog boldogulni gyermeked. De akár egy kartonlapot is használhattok a gyakorláshoz, amit úgy lyukasztgattál ki, mintha cipő lenne.

Ha gyermeked vizuális típus, akkor ültesd le magad mellé, hogy figyelje meg, te hogyan csinálod, és utána próbálkozzon meg mozdulataid lemásolásával. Egy kivétel: Ha jobbkezes vagy, gyermeked pedig balos, akkor magaddal szembe ültesd, hogy úgy másolja le a mozgásod, mintha tükörben látná.
Más gyerekek cselekvés közben tanulnak. Ha a tied is ebbe a csoportba tartozik, akkor fogja meg a kezed, miközben bekötöd a cipőd. Légy türelmes – ne feledd, a cipőfűző bekötése nem tartozik azok közé a dolgok közé, amiket egyik pillanatról a másikra meg lehet tanulni.
Képek forrása: flickr.com

Számos tanácsot hallhattunk azzal kapcsolatban, mit tehetünk, ha gyermekünknek fejlesztésre van szüksége, ha valamilyen felzárkóztatásra, terápiára szorul. De mi a teendő akkor, ha túl okos, túl kreatív, átlagon felüli képességekkel bír, és emiatt lóg ki a sorból?

Nemcsak az átlagon alul teljesítő gyerekek okozhatnak nehéz perceket a szülők számára – a kiemelkedően tehetséges diákok iskolai beilleszkedése is problémás, hiszen az oktatási intézmények többsége az átlagos fejlődésű és képességű gyerekek tanulási tempóját követi, a tehetséges gyerekek szükségleteit kevésbé tudják tolerálni.
Számos szülő jelentkezik nálam azzal a problémával, hogy gyermeke nem követi az iskolában a pedagógus utasításait. „Megcsinálja, csak másképp” - mondja a szülő. A téglatest helyett például színes kincsesládát rajzol. Az adott fogalmazás helyett mesét ír.
Csak egy jó megoldás van

A matematikaórákon például rendszerint csak egyféle megoldást fogadnak el, ráadásul csak azzal a metodikával, ahogy tanították. Ha a diák másképpen gondolkodik, eltérő megoldási módokat vet papírra, a tanárok általában kevesebb pontot adnak rá. Rajzórán is hasonló a helyzet: sokszor ugyanazt a tárgyat kell ugyanabból a szögből lerajzolni, pedig ez még egy kevésbé kreatív és fantáziadús gyermeknek is nagy nehézséget okoz. A gyermekek – főleg alsó tagozatban - sokszor elkalandoznak, a kockában palotát látnak, a téglatestbe pedig kincsesládát.

Az lenne a jó, ha a gyerekek órákon kibontakoztathatnák kreativitásukat, használhatnák fantáziájukat - ez fontosabb lenne, mint megtanulni alakzatokat rajzolni. Ez utóbbi ugyanis megint csak egy irányba tereli a gondolatokat, és nem kedvez a kreativitás fejlődésének. A kreatív gyerekek gondolkodása sokszor szerteágazó, sokféle megoldás juthat eszükbe egyszerre, ez gátolhatja őket például egy dolgozat gyors megírásában, eredményeik gyengébbek lehetnek, mint amire valójában képesek.

A fejlődési egyensúly megbomlása

A tehetség általában már korán kibontakozik, ezt tanúsítja nagy művészeink életpályája is. A művészetek terén kimagaslóan tehetséges hírességek már gyermekkorukban kilógtak a sorból, mások voltak, mint a többiek. De mi okozza a tehetséges gyermekek másságát?

Ilyenkor a fejlődés adott aspektusai nagyobb hangsúlyt kapnak, a rajz tehetség esetén például a finommotorikus képesség, a fantázia, az ábrázolókészség. Ebben a gyermek előrébb tart, míg a többi fejlődési területre kevesebb idő és energia marad. Például egy nagyon gyors gondolkodású gyermek önállótlan marad. Ebben az esetben az egyensúly hiánya frusztrációt, feszültséget okozhat.
Zsenialitás és mentális betegségek

A nagyon tehetséges, zseniális emberek körében gyakoribb a mentális betegségek előfordulása. Kivételes képességük sokszor a magánéletüket is meghatározza, másságuk miatt nehezebben teremtenek kapcsolatot. Praxisomban gyakran találkozom olyan kreatív, jó képességű gyerekekkel, akik eredeti ötleteik, sokszor sajátos viselkedésük miatt külön foglalkozást igényelnek. Idegesíti őket a túlzott iskolai szabályozás, nehezen fogadják el, hogy órákon nem foglalkozhatnak azzal, amivel szeretnének. A kiemelkedő tehetség nemcsak az iskolában, hanem később a munkahelyen is gondot okozhat, hiszen a kollégák, főnökök is nehezen tolerálják a másságot.
forrásrigo

A magyar iskolarendszer súlyos bajaira sokan sokfelé keresik a gyógyírt, egyetértés alig körvonalazódik, annál gyakoribb a bűnbakkeresés. Érdemes talán megnézni, miként alakították át közoktatásukat mások – méghozzá sikerrel. Egy nagytekintélyű nemzetközi szervezet, az OECD a 15 évesek hasznos tudásának felmérése után - Pisa-jelentések- most a sikeres közoktatási rendszerek hasonló vonásait tárta fel – elkészült a McKinsey jelentés. Az elkövetkező hetekben ennek a vizsgálatnak a részleteit ismerhetik meg olvasóink. A kiváló iskolarendszert fenntartó országok, például Szingapúr, vagy Finnország tanárképzését, iskolairányítását, a gyerekek tudásának ellenőrzési módszereit, a hátrányos helyzetű gyerekeket segítő iskolai programokat, a szabad iskolaválasztás témáját járjuk körül.

A McKinsey jelentés egy 2007-es vizsgálat eredményeit foglalja össze. Megpróbálták kideríteni, miért sokkal jobb egyes országokban a közoktatás, mint, másokban, és minek köszönhető az ő oktatási reformjaik sikere, miközben a legtöbb hasonló erőfeszítés kudarcot vall. A vizsgálat során nem foglalkoztak a pedagógia és a tanterv kérdéseivel, csak az oktatási rendszer az alapvető infrastruktúra működését vizsgálták. Ezt eddig sokkal kevesebben elemezték, akárcsak azt a kérdést, hogyan lehet egy országban minden egyes gyermek, a nagyon hátrányos helyzetűek számára is megfelelő oktatást nyújtani.
A McKinsey jelentés a legfejlettebb országokat tömörítő szervezet, az OECD Nemzetközi Tanulói Teljesítményértékelés Programja, közismerten a PISA vizsgálat eredményeiből indult ki. Az ott legjobban szereplő közoktatási rendszereket elemezték, és több mint száz szakértővel, döntéshozóval és gyakorló pedagógussal készítettek interjút.
A felmért iskolarendszerek első csoportját a PISA vizsgálatban legjobban teljesítő tíz ország alkotja: Szingapúr, Dél-Korea, Finnország, Belgium, Új Zéland, Kanada, Hollandia, Japán, Ausztrália, Hong Kong. A második csoportba azok az országok illetve térségek tartoznak, ahol nagyon gyors fejlődés zajlik, mert a közelmúltban bevezetett reformok máris jelentős hatással vannak a tanulási eredményekre: Anglia, Jordánia, New York, Atlanta, Boston, Ohio. Kisebb mértékben egy harmadik csoportot is vizsgáltak: a fejlődő világot, így a Közel-Kelet és Latin-Amerika országait: Bahrein, Brazília, Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok. Ebben a csoportban jelenleg nagyszabású fejlesztési programokat zajlanak az oktatásban is.



A közoktatás megjavítása a világ mind több országában kiemelt fontosságú feladat. Ám hiába az évről évre növekvő ráfordítások - az elmúlt évben a világ kormányai összesen 2000 milliárd dollárt költöttek az oktatásra - és a bátor reformkísérletek, a legtöbb országban az iskolarendszer teljesítménye alig javult az elmúlt évtizedek során.
Az eredmény ugyanis nem csak attól függ, hogy mennyit költenek az oktatásra: Szingapúr, melynek teljesítménye világszinten az egyik legjobb, kevesebbet költ az alapfokú oktatásra, mint az OECD 30 tagállama közül 27.



Annak kiderítésére, hogy miért járnak egyes rendszerek sikerrel ott, ahol mások nem, a Mckinsey jelentés készítői megvizsgálták mi a közös a jól teljesítő iskolarendszerekben, és milyen eszközöket használnak a diákok teljesítményének fejlesztése érdekében.
Azt találták, hogy azok az iskolarendszerek, amelyek ma a világ élmezőnyét alkotják, ezt elsősorban három feltételt teljesülésének köszönhetik:



1. több tehetséges embert vonzanak a tanári pályára,
2. jobb oktatóvá képzik őket,
3. biztosítják, hogy a rendszer minden gyerek számára a lehető legjobb színvonalú oktatást nyújtsa.



A fenti három feltétel teljesítéséhez gyakran az egész iskolarendszer
átalakítására van szükség. Az ilyen reformok azonban csak akkor járnak sikerrel, ha megteremtik a közoktatás egészének, valamint minden egyes iskolának a hatékony irányítását. A tananyag is fontos, de hatékonyan működő oktatási rendszer nélkül a tanterv megváltoztatása hatástalan marad. Bár az egyes országok közoktatása a múltban és a jövőben nagyon eltérő utakat járhat be, e három területen mindenütt áttörést kell elérni ahhoz, hogy minden diák megfelelő tudással felvértezve hagyja el az iskolát. A végeredmény szempontjából semminek sincs akkora jelentősége, mint a három alapelvnek:



1. Az oktatási rendszer csak annyira lehet jó, amennyire jók a tanárok, akik alkotják.
2. Az eredményes tanulás elképzelhetetlen színvonalas tanítás nélkül.
3. Egy ország közoktatása csak akkor lehet sikeres, ha minden egyes gyermek sikert ér el a rendszerben.
A felmért iskolarendszerek első csoportját a PISA vizsgálatban legjobban teljesítő tíz ország alkotja: Szingapúr, Dél-Korea, Finnország, Belgium, Új Zéland, Kanada, Hollandia, Japán, Ausztrália, Hong Kong. A második csoportba azok az országok illetve térségek tartoznak, ahol nagyon gyors fejlődés zajlik, mert a közelmúltban bevezetett reformok máris jelentős hatással vannak a tanulási eredményekre: Anglia, Jordánia, New York, Atlanta, Boston, Ohio. Kisebb mértékben egy harmadik csoportot is vizsgáltak: a fejlődő világot, így a Közel-Kelet és Latin-Amerika országait: Bahrein, Brazília, Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok. Ebben a csoportban jelenleg nagyszabású fejlesztési programokat zajlanak az oktatásban is.



A közoktatás megjavítása a világ mind több országában kiemelt fontosságú feladat. Ám hiába az évről évre növekvő ráfordítások - az elmúlt évben a világ kormányai összesen 2000 milliárd dollárt költöttek az oktatásra - és a bátor reformkísérletek, a legtöbb országban az iskolarendszer teljesítménye alig javult az elmúlt évtizedek során.
Az eredmény ugyanis nem csak attól függ, hogy mennyit költenek az oktatásra: Szingapúr, melynek teljesítménye világszinten az egyik legjobb, kevesebbet költ az alapfokú oktatásra, mint az OECD 30 tagállama közül 27.



Annak kiderítésére, hogy miért járnak egyes rendszerek sikerrel ott, ahol mások nem, a Mckinsey jelentés készítői megvizsgálták mi a közös a jól teljesítő iskolarendszerekben, és milyen eszközöket használnak a diákok teljesítményének fejlesztése érdekében.
Azt találták, hogy azok az iskolarendszerek, amelyek ma a világ élmezőnyét alkotják, ezt elsősorban három feltételt teljesülésének köszönhetik:



1. több tehetséges embert vonzanak a tanári pályára,
2. jobb oktatóvá képzik őket,
3. biztosítják, hogy a rendszer minden gyerek számára a lehető legjobb színvonalú oktatást nyújtsa.



A fenti három feltétel teljesítéséhez gyakran az egész iskolarendszer
átalakítására van szükség. Az ilyen reformok azonban csak akkor járnak sikerrel, ha megteremtik a közoktatás egészének, valamint minden egyes iskolának a hatékony irányítását. A tananyag is fontos, de hatékonyan működő oktatási rendszer nélkül a tanterv megváltoztatása hatástalan marad. Bár az egyes országok közoktatása a múltban és a jövőben nagyon eltérő utakat járhat be, e három területen mindenütt áttörést kell elérni ahhoz, hogy minden diák megfelelő tudással felvértezve hagyja el az iskolát. A végeredmény szempontjából semminek sincs akkora jelentősége, mint a három alapelvnek:



1. Az oktatási rendszer csak annyira lehet jó, amennyire jók a tanárok, akik alkotják.
2. Az eredményes tanulás elképzelhetetlen színvonalas tanítás nélkül.
3. Egy ország közoktatása csak akkor lehet sikeres, ha minden egyes gyermek sikert ér el a rendszerben.

Forrás: TMT

"Egy oktatási rendszer csak annyira jó, amennyire a tanárok, akik alkotják."



Az iskolarendszer minősége elsősorban a tanárok teljesítményétől függ. Az osztálylétszám nagysága, és az oktatásra fordított összegek, vagy a tananyag összetétele, ehhez képest másodlagos. Számtalan beszámoló és statisztikai adat bizonyítja, hogy kiváló teljesítmény csak akkor érhető el, ha rátermett emberek állnak a katedrán. Egy dél-koreai döntéshozó így fogalmazott: „Az oktatási rendszer csak annyira jó, amennyire a tanárok, akik alkotják”. Az Egyesült Államokban végzett kutatások kimutatták, hogy „a tanár olvasottsága, amelyet szókincstesztekkel és más szabványtesztekkel lehet mérni, nagyobb hatással van a diákok teljesítményére, mint a tanár bármely más, mérhető tulajdonsága”.

A legsikeresebb közoktatással rendelkező országokban a tanárok az egyetemet végzettek felső harmadából kerülnek ki: Dél-Koreában a legjobb 5, Finnországban a legjobb 10, Szingapúrban és Hongkongban a legjobb 30 százalékból. Ezzel szemben a rosszul teljesítő iskolarendszerek jellemzően nem a megfelelő embereket vonzzák. Az amerikai munkaerő-képességet vizsgáló bizottság megállapítása szerint: „Tanáraink az egyetemre felvett gimnazisták alsó harmadából kerülnek ki.” Egy közel-keleti döntéshozó (ebben a térségben a tanárok hagyományosan a diplomások legalsó harmadából kerülnek ki) így foglalta össze a helyzetet: „Miből adna az, akinek nincs?”


A legjobb oktatási rendszerek hatékonyabb módon választják ki a tanárképzésre a megfelelő személyeket. E mechanizmusok kialakítói felismerték, hogy eredményes tanárrá csak az válhat, aki bizonyos képességekkel már a képzés megkezdése előtt rendelkezik: fejlett írás-olvasási és számolási készség, jó kapcsolatépítő és kommunikációs képességek, készség az állandó tanulásra és a tanítás vágya.



Szingapúrban egységes, országos hatókörű felvételi eljárást dolgoztak ki, melyet az oktatási minisztérium és az Országos Oktatási Intézet közösen irányít. Finnországban a felvételi első köre országosan zajlik, mely 2007-től a számolási készséget, írás-olvasási és probléma megoldási képességet felmérő feleletválasztós vizsgán alapul. A legjobb pontszámokat elérő jelentkezők bekerülnek a második körbe, melyet maguk az egyetemek felügyelnek. Ekkor kommunikációs képességeiket, tanulási készségüket és képességüket, valamint a tanári pálya iránti elkötelezettségüket mérik. A képzés befejezését követen a leendő finn tanároknak még egy vizsgán is meg kell felelniük, amit a majdani munkahelyükül szolgáló iskola bonyolít le.


Finnországban, Hollandiában, Új-Zélandon, Ausztráliában és Angliában a kezdő bér viszonylag magas, de az OECD más országaihoz képest a későbbi emelések
alacsonyak. Finnországban az átlagos kezdő fizetés és a legmagasabb tanári fizetés közötti különbség mindössze 18% . A magas kezdő fizetésekkel Finnországban a legjobbakat vonzzák a tanári pályára. A tanítás mellett már elkötelezettek, ahogy bérezésük a többi szakmával összehasonlítva csökken, általában a pályán maradnak, és csak a kevésbé elszántak hagyják ott a tanári hivatást.


Ez a rendszer két tényezőnek köszönheti sikerét: a jó kezdő fizetés megfelelő vonzerő a tehetséges fiatalok számára, a később relatív lemaradás miatt pedig már csak kevesen hagyják el a pályát.


Hollandiában, amelyik a legsikeresebbek közé tartozik, 1990 és 1997 között a kezdő tanárok havi fizetése havi 1.470 euróról 2.006 euróra emelkedett, gyakorlatilag elérve a magánszektor kezdő béreit. Ezen felül a legmagasabb bérek eléréséhez szükséges időtartamot is lecsökkentették 26 évről 18 évre, és azt tervezik, hogy további 3 évvel megrövidítik a jövőben.


Valamennyi vizsgált rendszerre igaz, hogy a megfelelő emberek vonzása szorosan összefügg a pedagógusi hivatás megítélésével. A Szingapúrban és Dél-Koreában végzett felmérések tanúsága alapján a közvélemény szerint a tanárok nagyobb mértékben járulnak hozzá a társadalom fejlődéséhez, mint bármely más szakma képviselői. A megkérdezett új tanárok rendszertől függetlenül úgy nyilatkoztak, hogy a tanítás tekintélye az egyik legfontosabb szempont annak eldöntésében, hogy ezt a pályát akarják-e folytatni.


Valamennyi iskolarendszerben jelen vannak az önerősítő visszacsatolások. Ha a tanítás magas státusát sikerül megalapozni, a tehetségesebb emberekből lesznek tanárok, ezáltal a szakma becsülete még tovább nő. Finnországban azzal is növelték a tanítás tekintélyét, hogy a tanári állásokat csak magiszteri (master) fokozatú egyetemi diplomával lehet betölteni. Szingapúrban úgy értek el hasonló eredményt, hogy jelentősen megszigorították a tanárképzési programot, és, minden pedagógusnak évente 100 órás, az állam által finanszírozott szakmai továbbképzésen kell részt venni.


A jó közoktatásról szóló vita túl gyakran alapul tények nélküli hiedelmeken, például azon, hogy az oktatási rendszer hosszú távú és jelentős fejlesztése lehetséges a tanítás színvonalának javítása nélkül; hogy a döntéshozóknak nincs befolyásuk az olyan változókra, mint a tanári szakma megbecsülése; hogy a legjobb középiskolásokat nem lehet a pedagógus pályára csábítani; hogy a kiváló képességű diplomások számára a tanítás nem lesz vonzó perspektíva.


Ezek a feltételezések nem állják meg a helyüket. Szöultól Chicagóig, Londontól Új-Zélandig és Helsinkitől Szingapúrig számos példa van arra, hogy a tanítás tekintélyének növelése kevésbé függ a fizetésektől, mint néhány egyszerű, de alapvető fontosságú oktatáspolitikai döntéstől: megbízható mechanizmusokat kell kidolgozni a tanárok kiválasztására és képzésére, a megfelelő kezdő fizetésekre és a tanári szakma tekintélyére. A sikeres közoktatási rendszerek azt igazolják, hogy az oktatás színvonala és a tanárok rátermettsége egymástól elválaszthatatlan.


forrás: TMT

A hátrányos helyzetű gyerekért teszik a legtöbbet

Az Egyesült Államokban gyűjtött adatok szerint hároméves korukra az értelmiségi szülők gyermekei 1100 szavas szókinccsel és 117-es IQ-val rendelkeznek, míg a segélyből élők
gyermekei csak 525 szót ismernek, és az IQ-juk 78 . Ha az iskola nem segít, kicsi az esély arra, hogy ezek a gyerekek ezt az óriási hátrányt valaha be tudják hozni.

A hátrányos helyzetű gyerekek megítélése, beleértve az iskolákat, a társadalomnak az egyenlő esélyekről alkotott vélekedését is tükrözi. Van, ahol a szegénységet, a kulturális elmaradottságot magánügynek tekintik, sőt kizárólag az érintett családokat hibáztatják érte. Ebből az értékrendből az következik - ami Magyarországon is gyakorlat - hogy a szegények gyerekei szegregálódnak, az iskoláik állaga és teljesítménye egyre romlik, a hátrányos helyzetű tanulók segítése, felzárkóztatása megoldatlan. Iskolai pályafutásuk során kulturális helyzetük nem javul, néha még romlik is. Ezt tükrözi az a tény, hogy a PISA-jelentésekben mi vagyunk a sereghajtók a családi hátrányok iskolai mérséklését tekintve.


Sok országban már másként gondolkodnak a társadalmi hátrányokról, különösen ha gyerekekről van szó. Az utóbbi évtizedben gyorsan terjed az a szemlélet, hogy a legfontosabb termelőerő, egy ország boldogulásának alapja a jól képzett munkaerő, ezért minden egyes állampolgár tanultsága, képzettsége közérdek, közügy. Aki képzetlen, az nem kap munkát, aki munkanélküli, azt a társadalomnak kell eltartania. Ezt megelőzendő minden gyerekből ki kell hozni a maximumot, függetlenül a családi háttértől, ahonnan jön. Ez nem csak humanitárius, hanem mindenekelőtt nemzetgazdasági érdek.


Ennek a logikának a megvalósulása, hogy a legjobb közoktatási rendszerekben az egyes diák tanulmányi eredménye és családi körülményei között már csak gyenge kapcsolat mutatható ki, mert az oktatási rendszer ellensúlyozza az otthonról hozott hátrányokat. Ezekben az országokban célzottan foglalkoznak a hátrányok felszámolásával, erre többlet forrásokat és komoly szakmai munkát fordítanak.


Lássuk a sokat emlegetett finn példát. Ebben a skandináv országban csak a legalkalmasabbak lehetnek tanárok, ahogy erről korábban már írtunk, az érettségizők felső 10%-át célozzák meg a tanárképző intézmények. Szigorúan szabályozzák a tanárképzésbe való bejutást, és jó kezdő fizetésekkel csábítják a kiváló képességűeket, akik az évek során korszerű ismeretekkel felruházott, a gyakorlati problémákban járatos szakemberekké válnak. Alkalmasak arra, hogy közbelépve, külön órákon, egyéni fejlesztéssel segítsék a bármilyen okból lemaradó tanulókat.


Minden finn iskolában dolgoznak speciális pedagógiában jártas tanárok, akik egy évvel tovább járnak egyetemre, hogy mindezeket a készségeket is megszerezzék. Az átlagos finn iskolában hét óraadó tanárra jut egy speciális tanár, akit védőnőből, szociális munkásból, pszichológusból álló szakértő csoport segít, ha a gyerek életében nem tanulási jellegű problémák is vannak.


Nagyon alaposan és rendszeresen szűrik a tanulókat, így korán kiderül, ha bármilyen okból nehezebben halad valaki. Emiatt sokan kerülnek a felzárkóztató programokba, akár a legokosabb gyereknél is találhatnak fejlesztésre szoruló területet.


Ez egyértelművé teszi, a többiek és a szülők számára hogy az ilyen beavatkozás
nem a rossz teljesítmény jele, ezért nincs előítélet, idegenkedés a fejlesztő pedagógusok munkájával szemben. A gyors és az egyén szintjén történő beavatkozással Finnországban általában megelőzik a tanulási probléma súlyosbodását, ezáltal valamennyi iskolában egyenletesen és stabilan jó eredmények születnek. A finn oktatási rendszerben alig van színvonal különbség iskolák és osztályok között, hanem csak az osztályokon belül.


Más sikeres rendszerekben más módszereket alkalmaznak, de a lényeg minden esetben az, hogy megakadályozzák az egyes diákok lemaradását. Az ázsiai rendszerek a tanárok elkötelezettségén alapulnak. Itt követelmény a tanárral szemben, hogy szükség szerint nyújtson külön segítséget. Szingapúrban például a tanárok a tanítás végeztével is az iskolában maradnak, és több órán keresztül korrepetálják azokat a diákokat, akiknek külön segítségre van szüksége.




Forrás: TMT

A diák teljesítménye mindig a tanárok teljesítményétől függ.



Az oktatási reformok közül sok azért nem vezet eredményre, mert nem érik el az osztálytermeket. Az ilyen felemás reformok olyan hatással vannak a tanítási gyakorlatra, mint a vihar az óceánra: a felszín zavaros és mozgalmas, de a tengerfenéken (ha kicsit iszapos is), nyugalom és változatlanság uralkodik. A vezetők látszatintézkedésekkel nagyszabású változások illúzióját keltik, de a felszín alatt, a mélyben, az osztálytermekben az élet változatlanul folyik
A Mckinsey jelentés szerint a világ legsikeresebb közoktatási rendszerei a legnagyobb változásokat épp az osztálytermi munkában érték el. Kijelenthetjük, hogy a leendő tanárok gondos kiválasztása és magas színvonalú képzése mellett a tanítás minőségének, az osztálytermekben zajló munkának a megreformálása a jó iskola másik ismerve.
Íme egy példa arra, hogy minden az osztályteremben, a tanár és a diák kapcsolatában dől el: Finnországban a gyerekek hétéves korban kezdik az iskolát, és naponta csak négy órát töltenek az iskolában az első két évben. Tizenöt éves korukra mégis a világ élvonalába kerülnek a matematika, a természettudományok, az olvasás és a problémamegoldás terén, teljes 50 ponttal megelőzve a szomszédos Norvégia diákjait.



A sikeres közoktatások a tanárokat folyamatosan továbbképzik azért, hogy:
- felismerjék saját gyakorlatuk gyenge pontjait, lehetőleg ennek okaival együtt.
- lássanak elég (és értsék, tudják megítélni a) helyes gyakorlatot – az eredeti környezetben, az osztályteremben.
- törekedjenek a jobbításra, létezzen a közös céltudat és az a meggyőződés, hogy képesek érzékelhető mértékben változtatni tanítványaik oktatásán.
- a továbbképzések döntő helyszíne az iskola, az osztályterem,
- eredményes tanárokat eredményes gyakorló tanárok képeznek
- biztosítják a tanárok egymástól való tanulásának lehetőségét – jellemző a hospitálás.



A végső cél, hogy a tanárok egymástól tanulhassanak. Más szakmáktól eltérően, ahol a csapatmunka magától értetődő, a tanárok általában egyedül dolgoznak, így nincs lehetőségük arra, hogy ellessék egymás módszereit. Több iskolarendszerben is alkalmazzák azt a stratégiát, hogy a tanárok rendszeresen beülnek egymás óráira, így olyan környezet alakul ki, ahol szabadon megoszthatják tudásukat és véleményüket arról, mi az, ami beválik, és mi az, ami nem. Emellett visszajelzéseket kapnak egymástól, és közösen fogalmazhatják meg az oktatás fejlesztésére vonatkozó reményeiket és céljaikat.



A sok országban elterjedt közös lyukasórákat a tanárok arra használják, hogy az általuk oktatott tanulók készségeinek és képességeinek értékelései alapján közösen elemezzék és alakítsák ki és át tanítási módszereiket. Az ilyen megbeszéléseken a fejlesztésért felelős igazgató, egy írás-olvasási készséget fejlesztő szakértő is részt vesz, és a felmérők eredményei alapján folyik a értékelés. A cél az egyes tanárok fejlesztési módszerei közötti különbségek azonosítása és annak megértése, hogy ezek milyen hatással vannak az eredményekre. A megbeszéléseket a munkatársak észrevételei és a tanítási stratégiák együttes kialakítása követi. Egyes iskolákban annyira nyitottak egymás módszerei, gyakorlata iránt a kollégák, hogy az a térelrendezésben is megjelenik: a tantermek között nincs zárt ajtó, olykor még fal sem.



Az eredményes iskolavezetők megtalálása hasonlóképpen kulcsfeladat. Ennek eszköze a kiemelt fizetés, a kemény célirányos vezetőképzés, tehermentesítés az adminisztráció alól, a szakmai fejlesztésre való összpontosítás.



Az iskolavezetők felkészítése a legjobb vállalatvezetési képzési programok alapján történik. Heti egy napot iskolákban töltenek a leendő iskolavezetők, ahol innovatív megközelítéseket kell kidolgozniuk az adott iskola konkrét problémáinak megoldására. A csoportos programok során a jelöltek közösen fejlesztenek ki új oktatási módszereket.
Több országban bevett szokás, hogy több hetes tanulmányútra küldik a leendő iskolavezetőket egy nagy céghez (pl. IBM, HP, Ritz Carlton), ahol az üzleti élet vezetői mellett tanulnak a gyakorlatban, és elsajátítják a kiemelkedő üzleti vezetők szemléletét.



Azokban a rendszerekben, ahol az igazgatót a reform forrásának és motorjának tekintik, megkövetelik tőle, hogy a szakmai fejlesztés irányítója legyen, és ideje java részét tanártársai képzésére fordítsa. Az egyik sikeres igazgató szavaival élve: „A tanár munkája arról szól, hogy segít a gyerekeknek tanulni. Az igazgatóé arról, hogy a tanárokat segíti.”



A diákok teljesítménye minden iskolarendszerben a tanárok teljesítményétől függ. „Az iskolarendszer feladatát így lehetne összefoglalni: gondoskodik arról, hogy amikor egy tanár belép az osztályterembe, rendelkezésére álljanak a szükséges segédanyagok, és meglegyen a tudása, a képessége és az ambíciója ahhoz, hogy ma eggyel több gyereknek segítsen abban, hogy elérje a megfelelő szintet, mint tegnap. És hogy ugyanezt megtegye holnap is.”

Forrás:forrás: TMT
tovább.

Órarend

Órarend

Kerékpáros KRESZ verseny gyerekeknek

Gyermeknap alkalmából kerékpáros közlekedési versenyt szervezünk az iskolában a gyerekeknek. Ilyen feladatokkal készültünk:

ld. mellékletben

a teszteken kívül lesz még egy puzzle - összerakó verseny (közlekedési helyzetet ábrázoló képről), melyhez az állomásvezető feltesz még 1 - 2 kérdést;

két gyakorlati állomást is terveztünk:
az elsőt kerékpáron teljesítik a gyerekek, iskolarendőr vezényli (rendőri karjelzések, táblák ismerete, ügyességi feladatok); a második inkább gyorsasági -> két zsámoly közt kell futkosniuk, kerékpározáshoz használatos tárgyak (pl. kulacs, bukósisak, jóláthatósági mellény...) hordása egyik helyről a másikra stopperrel mérjük

Remélem, Ti is kedvet kaptatok ilyesmi lebonyolításához.

álom-iskola

Szervusztok.

lenketanari.blog.com

a legfrissebb (május 9) bejegyzést ajánlom figyelmetekbe:
egy új iskolarendszer alapjainak megfogalmazása kezdődött itt el
minden tapasztalat nagy segítség
üdv
Edmond

Sasné Antal Gabriella :: A werkstatt mint a személyre szóló minőségi oktatás egy lehe

Sasné Antal Gabriella :


A werkstatt mint a személyre szóló minőségi oktatás egy lehetséges formája az iskolai kezdőszakaszban


"A werkstatt gyakorlatban történő megismerését és alkalmazását bátran, jó szívvel ajánlom azoknak az iskoláknak és nevelőknek, akik nem félnek a nehézségektől, szívesen áldoznak idejükből és energiájukból a jobbítás, a megújulás, az eredményesebb munkavégzés érdekében."

Mókás számok

Hátha jó lesz valamire... Én készítettem belőle memória- és ismétlő játékot is.

Számhivó képek állatokkal

Számhívó képek állatokkal

Ajánlanám a Látható hangok programcsomagot, amely az óvodai zenei nevelést teszi változatossá, és 120 új dallal ismerteti meg az olvasót.
Az interneten megtalálható.

Egy idősebb pedagógus kolléganőm találta ki és használta első osztályban az alábbi kis történeteket írás órákon.

24 szakmai blogot indított el néhány kreatív pedagógus. Erre pályázni lehetett. A történelemtől, a matematikán át egészen az ének- zenéig. Célunk az IKT eszközök bevonása az oktatásba, minden tantárgyból. Ami nagyon jó, hogy hozzá lehet szólni, kérdezni, kérni. A bogom címe "IteraKTív ének- zene órán"

sztzs írta:

24 szakmai blogot indított el néhány kreatív pedagógus. Erre pályázni lehetett. A történelemtől, a matematikán át egészen az ének- zenéig. Célunk az IKT eszközök bevonása az oktatásba, minden tantárgyból. Ami nagyon jó, hogy hozzá lehet szólni, kérdezni, kérni. A bogom címe "IteraKTív ének- zene órán"

Kattints a kibontásához...

Szia! Hol lehet beleolvasni ebbe a blogba???

Póker helyett árverés?

Olvastam, hogy a diákok máshol is szeretnek pókerezni, akár a tanítási óra terhére is. Ekkor már tudtam, hogy bemutatom azt az órát, ami mindig nagy sikert arat.
Mi már több, mint két éve licitálunk. “Eladom” az órán megoldandó feladatokat.
Először a matematika feladatokkal kezdtük, de átterjedt az ének- zene órákra is. Akkor még nem volt interaktív tábla a termemben. Árverés IKT – módra? Azóta a feladatokat az interaktív táblán kapják a tanítványaim.

(folytatás a valahol neten)

Sziasztok!

Ajánlom figyelmetekbe:

http://canadahun.com/forum/blog.php?u=5139