Ötletek, módszerek tanuláshoz, tanításhoz, neveléshez, alap,- közép-és felsőfokon

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

vtbea

Allando tag
Állandó Tag
Akkor szabad neked enni, mikor mondom, akkor szabad neked inni, mikor mondom, akkor mész WC-re, mikor mondom. Felháborító hogy ezeknek a mai fiataloknak mi minden meg van engedve! :D Bocsánat ezt nem tudtam kihagyni :). Az az igazság, hogy ezt a majdani gyakorlatra hagyom.... Ha akkor még leszek nyilatkozok magam is arról hogy mi az optimálisabb megoldás, addig helyesebb ha hallgatok. :)

Nem igazán értem, mire célzol. Bár, ha jól gondolom arra, hogy mi vagyunk a hibásak, mert szegény gyerekeket mindenben korlátozzuk. Tőlünk nem követelték meg, hogy ne együnk, igyunk, WC-re járkáljunk órán? Dehogynem. És lelki sérültek lettünk tőle? Egy fenét. Igenis vannak közösségi, társadalmi elvárások, együttélési szabályok, viselkedési normák, és nem hiszem, hogy csak ezek felrúgásával lehetünk demokratikusak. Én végigcsináltam a nagy demokratizmust a régi iskolámban, de a kollégáimtól tudom, hogy ők is a mostani munkahelyemen: annak isszuk ma a levét, szeretné már mindenki visszacsinálni, mert a fene nagy demokratizmussal és diákjogokkal azt értük el, hogy elszabadult a pokol. A gyerekeknek csak jogaik vannak, kötelességeik nincsenek, a tanároknak meg csak kötelességeik. Nem hiszem, hogy akkor szeretünk valakit, ha mindent ráhagyunk, nem hiszem, hogy akkor nevelünk jól valakit, ha elhitetjük vele, hogy nincsenek követelmények, nincsenek akadályok, nincsenek kudarcok, és nincsenek az övéivel ellentétes vélemények. Ezt csinálja a szülők nagy része, ha a pedagógus is beáll a sorba, akkor a gyerek felnőttként fog szembesülni azzal, hogy bizony nem minden történik úgy, ahogy ő akarja. Még tizenévesként is zokon esik neki, nemhogy felnőttként. Nekünk is megmondják, hogy mit tehetünk és mit nem: a tanár sem rágózhat órán, nem is ehet, vagy ihat. Akkor a gyerektől miért nem lehet elvárni ugyanezt. Nehogy azt mondja már nekem valaki, hogy nem lehet kibírni 45 percet evés nélkül. Nevetséges. Egyébként erre van egy 15 perces szünetünk. Azt pedig nem hiszem, hogy minden szünetben tömni kellene magunkat.
A késésről is beszéltünk korábban. A tanár nem késhet el, akkor a diák miért tehetné? Miért káros az, ha megtanítjuk a gyereknek, hogy vannak időpontok, amelyeket be kell tartania? Az életben másképp van? Akkora a munkanélküliség, hogy egyetlen késés miatt repülhet valaki a munkahelyéről, van helyette 100 másik jelentkező.
Továbbá hangsúlyozom, hogy ki kell próbálni, hogyan lehet rendet tartani egy közel negyven fős fiúosztályban. Én már tudom. Meg lehet próbálni a demokratikus változatot, de két hét múlva megesznek reggelire.
 

Ginco

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Vtbea!

Mélységesen egyet kell értenem a nézeteiddel, valamint azzal a megállapításoddal, hogy vannak időpontok, amiket be kell tartani. Gyakorló óvónőként azt tudom mondani, hogy ez a nagy szabadság már az óvodában is fellelhető. A gyerekeknek amikor óvodába kerülnek, nincsen kialakult napirendjük, nincsenek szabályaik, támpontjaik, amik segítenének nekik eligazodni a mindennapokban. Azt tesznek,-kicsit eltúlozva, de néha így van- amit csak akarnak. A szülők jelentős többsége szinte majmolja a saját gyermekét. A gyerek bármit megtehet, csak ne okozzon "problémát" a szülőnek. Inkább megvesz, megad neki mindent, csak "hallgasson el". Persze, hogy az egyre okosodó gyermek ezt a helyzetet egy idő után a saját hasznára fogja fordítani. Amennyiben pedig a saját szülőjét nem tiszteli, azt hiszem, jogos a kérdés, hogy akkor kit?! Természetes az, hogy mindezek ellenére, mi igyekszünk azokat az értékrendeket elsajátíttatni a gyerekekkel, amelyek normál felfogás szerint is követendők. Ez persze nem könnyű! Hisz az óvodának voltaképpen nem tanító, hanem fejlesztő szerepe lenne. Azokra az alapokra kellene építenünk, amelyeket otthonról, a családból hoznak. Na, de hoznak?! Persze, persze! Tisztelet a kivételnek! De amíg szinte a szülőt is nevelni kell arra, hogy belépésnél köszönjön, addig hogyan várhatom el a gyermekétől mindezt?! Hogyan várjam el, hogy nagycsoportos korára megtanuljon késsel, villával enni, ha 5 évesen úgy érkezik az óvodába, hogy a kanalat sem tudja helyesen fogni?! És akkor még azokról az alapkészségekről nem is beszéltem, amelyek az iskolai életre való készüléshez elengedhetetlenek! Iszonyatos szerencse, hogy a gyermekek korukból adódóan viszonylag gyorsan, és könnyen tanulnak. Csak hát ez tart hétfőtől péntekig, és utána két nap "szünet". Olyan ez mint Déva vára: ami estig felépül, leomlik reggelre, és kezdődhet minden előről.
Számomra érthető a kiábrándultságod! Én 9 éve próbálom nevelni, okítani a "csemetéimet". Ez a hivatás néha a fellegekbe emel, de elég sűrűn a mélybe is taszít lelkileg. Mindezek ellenére hiszem, hogy van értelme csinálni, hisz sokan vannak, akikért érdemes áldozatot hozni.
Részemről én kitartást kívánok Neked, hisz tudom, ég és föld a különbség egy óvodás, és egy középiskolás között!
Minden jót!
 

sydneygirl

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Vtbea!

Mélységesen egyet kell értenem a nézeteiddel, valamint azzal a megállapításoddal, hogy vannak időpontok, amiket be kell tartani.

Szep jo reggelt mindannyiotoknak!

Olvasas kozben eszembe jut, hogy mar megint ott tartunk meg 2 hete. :)
Ildiwhen, en ertem mire celzol, a diak cipojeben jarok megint, miota visszaultem az iskolapadba juliusban. Viszont ugyanakkor tanitok is, igaz, szerencsesnek nevezhetem magam, mert egy posztrgradualis kepzesen a felnottek tobbseget erdekli a dolog, azert iratkozott ujra be. Igy megint megallapitottam, hogy a kozepiskolasokat a legeslegnehezebb tanitani.Erdekes dolog mind a tanar, mind a gyerek szempontjabol nezni a dolgokat. a szuloebol majd kicsit kesobb :mrgreen:

Ovisoknak tanitottam angolt Milanoban, es bizony nagyon komoly napirendjuk van ezeknek a kicsi gyerekeknek. Minden be van osztva, es meg nekik is tanulni kell, milyen az h kozossegben elni.

Mar rajohettetek, hogy igencsak gyerekparti vagyok, es h hibaztatom a rengeteg felelotlen szulot aki esz nelkul mindent megad a gyerekeinek (irtam a felelossegre nevelesrol, es arrol, hogy ha van is penze a szulonek barmire, akkor sem lenne szabad mindent megvenni.) Hibaztatom a sok hulye tanart aki nem tud a gyerekkel banni, mar leirtam asszem mit gondolok az atomfizikusnak keszulo, de "sajnos-nem-vettek-fel-fizikara-igy-matektanar-lettem" fele katasztrofa-pedagogusrol.

Leirtam, hogy a mai gyerek (es itt ertem a huszas evek elejen levo elkenyeztetett ujgazdag hulyegyerekeket) es nem kepesek semmit tenni magukert, tisztelet a kivetelnek. Ildiwhen, ha latnad, hogy akik idejonnek Sydneybe, mit ossze hisztiznek, hogy ez se jo meg az se, mert je, itt se szuretelik a farol a penzt, je itt is kell erte dolgozni, akkor jon a nagy pofon. Van amelyik egy tasakos levest nem tud megcsinalni, mert anyu kinyalta a feneket. mar elnezest a kifejezesesert.

Leirtam, hogy ezzel nem segitunk a gyereknek. Nekem a szuleim tanitottak kitartast, felelossegtudatot, tiszteletet, es nemcsak az agyagiak hanem a tudas ertekeleset is. Hittek abban, hogy a penz az jon meg megy. De hogy a tudas amit megszerzel fiam, azt senki nem veheti el toled, a magyar irok gondolatvonalat idezve.

Hat ez hianyzik a mai gyerekekbol sajnos. Nagyon keves olyat latok, aki hasonlo elveken nott fel mint en. De nem hiszem hogy ennek olyan hude nagy dolognak kellene lennie. Ez lehetne az alap, a normalis, nem pedig a kivetel! A nagyanyaim igy neveltek a gyerekeiket, de az ma mar regimodi, unalmas! Hat lathatjuk hova jutott a vilag. Emlekezzetek az ironikus emailre, amit Ildiwhen csatolt a Jozan esz halalarol.

Es akkor ezek utan, kerdezem, ki az, aki kimegy pisilni egy eskuvoi szertartas kozepen? egy eloadas alatt? egy mise kozben (mar ha jar :) a focimeccsen a jatekosok? mind kb 45 percig tart. a foci meg PONT 45 percig. Nem talaljatok felhaboritonak, hogy ez egyaltalan kerdes, hogy egy 45 perces orat vegiguljon??? Hat bocsasson meg a vilag, a 6 evesektol is elvarjak mar a kisiskolaban. A tizeneveseknek nincs semmifele szabalyerzetuk? Milyen felnotteket nevelunk a tarsadalomnak, ha mindent megtehetnek? Az elso lepes az iskolai szabalyszeges, a kovetkezo majd a kozlekedesi aztan johet a torveny? Hat ugysincs kovetkezmenye, lehet itt midnent! Jo, tudom h ezt most eltuloztam, de eszebe jut meg valaki masnak is, hogy szabalyok nelkul egy tarsadalomnak anarchia a vege?

Az en szemelyes velemenyem szerint, az esz nelkuli liberalizmus a legrosszabb, ami a vilaggal tortenhetett. Normalizaljuk a devianciat, a liberalizmus ertelmezese elcsuszott oda, hogy mindent lehessen, az erkolcsi ertekek es jozan esz hataran at azert hogy egyre es egyre gatlastalanabb generaciokat neveljunk ki???

Remenykedem, hogy majd megszolal az emberekben a kollektiv lelkiismeret, hogy majd felno egy olyan generacio amelyik mas lesz, mert ennel lejjebb mar nem nagyon sullyedhetunk. Es ez a kollektiv pesszimizmus hatasa is. Amikor olyanokat irnak emberek, hogy minek tanulna a gyerek, akkor eszembe jut, persze minek is elunk? tok felesleges! amig ilyen szulok, ilyen tanarok tanitjak a gyerekeket, akik csak pesszimizmust, a panaszkodast es a haragot (igen duhos, haragos elegedetlenseget) nevelnek a csemeteikbe, addig sok tennivalo van.
 

Ginco

Állandó Tag
Állandó Tag
"Ovisoknak tanitottam angolt Milanoban, es bizony nagyon komoly napirendjuk van ezeknek a kicsi gyerekeknek. Minden be van osztva, es meg nekik is tanulni kell, milyen az h kozossegben elni."

Kedves Sydneygirl!

Azzal a mondatommal, hogy a mostani gyermekeknek nincs kialakult napirendjük, arra céloztam, hogy az óvodába kerülésük idején. Az, hogy ez kialakuljon náluk, nekünk nagyon-nagyon sokat kell tennünk. Már a csecsemőknek is szükségük van a napirendre, hogy tudja, mikor eszik, alszik, játszik, hisz ez az ember biológiai voltából adódik. Egyedül azt nem értem, hogy ha ez egészen pici korban adott, akkor 1-2 év alatt hol akad el?! Hogyan jut oda egy család egy 3 éves gyermekkel, hogy a gyerek mondja meg a szülőnek, hogy mit akar csinálni, és éppen mikor?!
Egyet kell értenem abban, hogy a pedagógusok elkeseredettsége kihat a nevelésre. Ez, azt hiszem, teljesen egyértelmű. Részemről ez nem is annyira elkeseredettség, mint inkább felháborodás. Felháborodás azon, hogy felnőtt egy olyan generáció, akik elvesztették a hitüket egy jobb világban, és ezt adják tovább a gyermekeiknek. Sajnos olyan részén élek az országnak, ahol a munkanélküliség olyan céltalanságot generált az emberekben, amely szinte ellehetetleníti az előrehaladást. A felszabadult szabadidőt pedig nem a saját gyermekeikre fordítják. Sőt!!! Nehéz együttműködni olyan szülőkkel, akik maguk sem érzik a felelősségüket. Erre egyetlen példa saját munkámból, és ez csak egy enyhe dolog, hogy van egy kisfiú a csoportomban, aki beszédhibás. A logopédus hetente sajnos csak egy alkalommal tud vele foglalkozni, hisz akkor érkezik a községünkbe. A szülő viszont az eltelt 3 hónap alatt csupán 2 alkalommal nem felejtette el, hogy az ő csemetéjének bizony gyakorolnia kellene otthon, a gyakorló feladatos füzetet pedig minden alkalommal magával kell(ene) hoznia. Ez az, ami felháborít, és elszomorít!
Ezen felül persze azt el kell mondanom, hogy szeretem a munkámat! Szeretem, ha tájékozott vagyok a legfrissebb módszerekben, és a szakirodalmakat is rendszeresen forgatom. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy ekörül forog az életem. Bárhol is vagyok, szinte mindent óvónői szemmel nézek, hogy hogyan tudnám az adott dolgokat a munkámban hasznosítani. Igen, valóban, erre születni kell. Elhivatottság nélkül az egész nem ér semmit. És, igen, az ember valóban magának tanul! Engem sem kényszerített senki, hogy a szokásos 120 órás továbbképzés helyett szakvizsgázni menjek! Mégis mentem! Magamért, és természetesen a gyerekekért! És tudod, a szívemet melegség tölti el, amikor az én csöppségeim az iskolába kerülvén sorra kapják a dícséreteket. És mivel ez egy kis falu, ezért gyorsan eljutnak hozzám az információk. És büszke vagyok rájuk, hogy képesek kiemelkedni a "masszából", és képesek küzdeni magukért. Hisz ezt próbálom nekik "megtanítani".
Üdvzlettel:

Ginco
 

sydneygirl

Állandó Tag
Állandó Tag
"Ovisoknak tanitottam angolt Milanoban, es bizony nagyon komoly napirendjuk van ezeknek a kicsi gyerekeknek. Minden be van osztva, es meg nekik is tanulni kell, milyen az h kozossegben elni."

Kedves Sydneygirl!

Azzal a mondatommal, hogy a mostani gyermekeknek nincs kialakult napirendjük, arra céloztam, hogy az óvodába kerülésük idején. Az, hogy ez kialakuljon náluk, nekünk nagyon-nagyon sokat kell tennünk.

Kedves Ginco

Veled is es a VTBeaval is egyetertettem, azt hiszem felreertettel. En is tudom, hogy az ovoda (vagy bolcsi) sokat alakit ezeken...

Ha vegigolvasod az elozo oldalainkat, nagyjabol latni fogod, melyikunk milyen allaspontot kepvisel. Nagyon jo kis beszelgetesek szoktak itt kiakakulni. Annak orulok, hogy csatlakoztal. meg egy szuletett pedagogus :)
 

vtbea

Allando tag
Állandó Tag
Sziasztok! Kedves Ginco! Örülök, hogy csatlakoztál hozzánk! Én középiskolában tanítok, de mindig is érdekelt, hogy az általános iskolák és az óvodák is ugyanolyan gondokkal küszködnek-e, mint mi. Persze, sejtettem a választ, hiszen nyilván nem 15 éves korban vehető észre először a nevelés hiánya. Igaz a serdülőkor erre még rátesz egy lapáttal, mégis pontosan látszik kamasz és kamasz között is a neveltség, a szociális háttér különbsége. Nem feltételezem, hogy az adott gyerekekkel előttem foglalkozó pedagógusok mind rosszul végezték volna a dolgukat, hanem egyre inkább az erősödik meg bennem, hogy minden igyekezetünk ellenére sem pótolható a családi szocializáció, a szülői nevelés.
Az én lányom óvodás, a fiam még bölcsis, de tudnak kanállal, villával enni, pohárból inni. A nagyobbik azt is tudja, hogy nem beszélünk bele, ha mások beszélgetnek, kifújjuk az orrunkat, nem csámcsogunk, stb. Lehet, hogy hihetetlennek és túlzásnak tűnik, de higgyétek el, hogy a középiskolásaim jelentős része, nem tudja, hogy nem szipogunk, vagy büfögünk nagyokat, és úgy néznek rám, mintha a Marsról jöttem volna, ha rájuk szólok, hogy ne vágjanak mások vagy az én szavamba. Van, aki nemtetszése jeléül ajtót csapkodva megy ki a teremből, vagy a tanári asztalra vág, mert nem engedem ki WC-re, és olyan is, aki otromba, bunkó módon elkezd velem üvöltözni, mert rá merek szólni, hogy ne vihogjon órán. Nekem senki ne mondja, hogy mindezekre a viselkedési normákra nem a szülőnek kellett volna megtanítania a saját gyerekét, hiszen minden kisgyerek megpróbál feleselni a szüleivel, vagy rákiabálni, sőt ráütni is 2-3 éves kora körül, amit akkor kell kezelni és tisztázni. Természetesen az előbb említett asztalcsapkodós, üvöltözős gyerek azért nem általános, mindkettő ellen fegyelmit indíttattam, ami nem fogja megváltoztatni őket, de legközelebb a fejemre sz..nának órán, ha ilyesmit meg lehetne úszni. Tehát legalább a többit el lehet riasztani az effajta viselkedéstől. Persze mivel az egyik 18 éves elmúlt (10. osztályos!), már nem tanköteles, a kizárása mellett fogok szavazni. Ő egyébként az idén már rendezett egyszer ilyen üvöltözös balhét órán, akkor még adtam neki egy esélyt, ennek ellenére matek órán részegen a terem közepére hányt, három hete pedig meg akart lopni 1500 Ft-tal. Azt hiszem, ennek a gyereknek a "nevelése" már nem a pedagógus feladata. A szülő pedig elintézi annyival, hogy nem hallgat rá a gyerek, ő nem tud vele mit kezdeni. Csak azt tudnám, akkor kitől várja el ezt?!
 

Indilwhen

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedvesek! A "nem tudom kihagyni" rész a szójátékra vonatkozott pusztán. Önreflexió: persze az is megeshet, hogy a tudatom alatt rejtező diákénem tört felszínre s miért ne tenné :) - remélem teszi majd húsz év múlva is. Mint már mondtam egyelőre még nem foglalnék állást, hogy mit hogyan kell csinálni, mert 1 hol van még tőlem a mély víz s a gyakorlat, 2 teljesen osztályfüggő, aki tud bánni a szabadságával annak hadd szabadjon.
 

Indilwhen

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Syneygirl hát már megint találtam két nagyon szimpatikus gondolatot az írásodban. Az egyik: a legrosszabb, amit az emberrel tehetsz: tedd szabaddá :D. A másik meg: "amig ilyen szulok, ilyen tanarok tanitjak a gyerekeket, akik csak pesszimizmust, a panaszkodast es a haragot (igen duhos, haragos elegedetlenseget) nevelnek a csemeteikbe, addig sok tennivalo van" Na ezért a mondatért külön köszönet. Mélységesen egyetértek. És eltúnődöm, hogy mikor az ócska tanügyről, a neveletlen diákokról, a savanyú tanárokról beszélünk nem-e esünk mi is pontosan ugyanebbe a csapdába? Nem, nem, sem a statisztika, sem a rossz tapasztalatok nem jogositanak fel arra, hogy haragosan panaszkodjunk és savanyodjunk. Ez az én makacs álláspontom :)
 

sydneygirl

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Syneygirl hát már megint találtam két nagyon szimpatikus gondolatot az írásodban. Az egyik: a legrosszabb, amit az emberrel tehetsz: tedd szabaddá :D. A másik meg: "amig ilyen szulok, ilyen tanarok tanitjak a gyerekeket, akik csak pesszimizmust, a panaszkodast es a haragot (igen duhos, haragos elegedetlenseget) nevelnek a csemeteikbe, addig sok tennivalo van" Na ezért a mondatért külön köszönet. Mélységesen egyetértek. És eltúnődöm, hogy mikor az ócska tanügyről, a neveletlen diákokról, a savanyú tanárokról beszélünk nem-e esünk mi is pontosan ugyanebbe a csapdába? Nem, nem, sem a statisztika, sem a rossz tapasztalatok nem jogositanak fel arra, hogy haragosan panaszkodjunk és savanyodjunk. Ez az én makacs álláspontom :)

Ildiwhen :)

Azert ne vedd ki a mondatokat a szovegkornyezetbol, mert igy konnyen felre lehet magyarazni. En az ESZ NELKULI liberalizmusrol irtam. Nem a szabadsagjogokrol vagy a szavazasrol, se nem a rabszolgasagrol. Ugy ertettem, h az hogy ha MINDENT SZABAD ESZ ELKUL az nem segit a vilagnak, igy a gyerekeknek sem. Epp most olvatsam a VtBea hozzaszolasat (na a hanyos resz az kesz van - nalunk ilyen pl nem volt, ez szerintetek normalis az iskolaban?) es megint megallapitottam, h szabalyokra igenis szukseg van. Hat igy ertettem.

Abban is hiszek, hogy a problemak megtalalasa fel siker a gyogyulashoz. Az elemzes kell ahhoz hogy lassuk mit kell valtoztatni.

Igy tetszik a javaslatod, ne keseregjunk, a problemat tudjuk. Talaljuk ki mit lehet csinalni ellenuk.

Irtad parszor, h a palya elejen vagy, es az is kiderult hogy a diakok oldalarol jobban nezed a dolgokat, megertobbnek tunsz. De akkor miert nem irod le hogy mit gondolsz a kozepiskolas sztorikrol. Azert te sem gondolod ugye hogy hagynunk kene a reszegen orara jarast? vagy miert van hogy az idejovo fiataloknak minden nehezseg egy kis izzadas nelkul kene? En is meg csak 29 leszek, de meg par evvel ezelott sem lattam azt, ami most van. Sok fiatalnak probaltam segiteni itt is amikor megerkeztek. Tudod mi tortenik legtobbszor? eltunnek mint szurke szamar a kodben. A suliban minden segitseget megkaptak, amikor meg kulfoldieket tanitottam, hogy konnyebben be tudjanak illeszkedni. ha nem kapjak meg a munkat, (amire segitek mondjuk az oneletrajzukat osszerakni a szabadidomben) mert nem eleg jo az angoljuk, akkor engem utalnak. Szoval en konkretan kivancsi lennek, hogy te hogy probalnad ezeket megoldani? En azt mondtam, tovabb is igy fogok tenni, mert ha mar csak egynek segitek, megerte. De nem mindenki ilyen, es akkor szerinted mennyi szabadidot, mennyi segitseget kell es lehet adni? Ott vagyunk - mint emlitettem- mint 2 hete. Ha majd a parod hozzavagja h 2ig keszulsz, es a diakod reszegen megy orara, akkor vajon hogy erzed majd magad?
 

vtbea

Allando tag
Állandó Tag
<table width="98%" align="center" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Wass Albert
0000110044.gif

</td></tr></tbody></table>
 

Indilwhen

Állandó Tag
Állandó Tag
Ildiwhen :)

Azert ne vedd ki a mondatokat a szovegkornyezetbol, mert igy konnyen felre lehet magyarazni. En az ESZ NELKULI liberalizmusrol irtam. Nem a szabadsagjogokrol vagy a szavazasrol, se nem a rabszolgasagrol. Ugy ertettem, h az hogy ha MINDENT SZABAD ESZ ELKUL az nem segit a vilagnak, igy a gyerekeknek sem. Epp most olvatsam a VtBea hozzaszolasat (na a hanyos resz az kesz van - nalunk ilyen pl nem volt, ez szerintetek normalis az iskolaban?) es megint megallapitottam, h szabalyokra igenis szukseg van. Hat igy ertettem.

Abban is hiszek, hogy a problemak megtalalasa fel siker a gyogyulashoz. Az elemzes kell ahhoz hogy lassuk mit kell valtoztatni.

Igy tetszik a javaslatod, ne keseregjunk, a problemat tudjuk. Talaljuk ki mit lehet csinalni ellenuk.

Irtad parszor, h a palya elejen vagy, es az is kiderult hogy a diakok oldalarol jobban nezed a dolgokat, megertobbnek tunsz. De akkor miert nem irod le hogy mit gondolsz a kozepiskolas sztorikrol. Azert te sem gondolod ugye hogy hagynunk kene a reszegen orara jarast? vagy miert van hogy az idejovo fiataloknak minden nehezseg egy kis izzadas nelkul kene? En is meg csak 29 leszek, de meg par evvel ezelott sem lattam azt, ami most van. Sok fiatalnak probaltam segiteni itt is amikor megerkeztek. Tudod mi tortenik legtobbszor? eltunnek mint szurke szamar a kodben. A suliban minden segitseget megkaptak, amikor meg kulfoldieket tanitottam, hogy konnyebben be tudjanak illeszkedni. ha nem kapjak meg a munkat, (amire segitek mondjuk az oneletrajzukat osszerakni a szabadidomben) mert nem eleg jo az angoljuk, akkor engem utalnak. Szoval en konkretan kivancsi lennek, hogy te hogy probalnad ezeket megoldani? En azt mondtam, tovabb is igy fogok tenni, mert ha mar csak egynek segitek, megerte. De nem mindenki ilyen, es akkor szerinted mennyi szabadidot, mennyi segitseget kell es lehet adni? Ott vagyunk - mint emlitettem- mint 2 hete. Ha majd a parod hozzavagja h 2ig keszulsz, es a diakod reszegen megy orara, akkor vajon hogy erzed majd magad?

A szabadság fogalmát természetesen nem politikai értelemben használtam és reméltem, hogy a szövegkörnyezet az általan használt kifejezés széles jelentéskörét is szúkre szabja - hát nem így lett :). Erre csak azt írom: értsd jól. Volt időm jócskán gondolkodni arról, amit írtál és úgy döntöttem nem vagyok hajlandó felvállalni az egyetlen-diák-aki-épp-most-a-többit-reprezentálja szerepet. Nem fogom az összes diák pártját fogni, csak mert magam is az vagyok. Ennek több oka is van többek között az is, hogy diákként sem vállaltam soha közösséget azokkal, akik részegen jöttek órára és a padlóra hánytak, bár azt is igaz, hogy ilyenre az oisztályomban sosem volt példa. Az osztály azon igencsak szűk rétegéhez tartoztam, aki embernek gondolta a tanárt, kivétel azon ritka eseteket, mikor a tanár pl. CSAK nem engedett ki WC-re (Kedves Vtbea a te eseted teljesen már, csak a WC-téma közös). Egy ilyen csak nemmel a tanár az ellenséges poziciót választotta és ennek megfelelően viselkedtünk mi is - tudatosan, állítom sokkal tudatosabban mint maga a tanár. Szóval végül is csalódást kell okoznom, nem fogok megoldásokat javasolni, mert erre csak biza biza savanyú "azt hiszed te, hogy ezt így lehet" következik. Különben is ahogyan nincs általánosan diák úgy nincs általános megoldás sem pláne azokkal az eszközökkel, ami a tanár rendelkezésére áll. Mindenesetre tény az, hogy ha megnyered a diák bizalmát sokkal jobb esélyed van (szabályokkal vagy azok nélkül, de inkább azokkal), viszont az is biztos, hogy egy egyén nem lehet minden egyes osztálynak szimpatikus éppen ezért sosem fogsz minden egyes osztályoddal csodálatosan együttműködni. Ez van. ÉS igen, sok munkád belemegy, és igen jópár esetben hiába. És attól a perctől amikortól úgy gondolod, hogy a pozitív esetek sem érik meg az energia-bekeftetést rohanj el a katedrától. Ne azért mert így pláne nem változtatsz semmit az órára részegen érkezőkön, és ne azért mert a gondolkodó diákoknak egy életre elveszed a kedvét a tantárgyadtól (mert akarva akaratlanul összefüggsz vele!) azzal, hogy ugyanúgy kezeled őket mint a részeg semmrekellőket, hanem csak a te saját személyes lelki világod kedvéért. Ó igen, sok ember nagyon gyáva hogy kirángassa magát a zátonyairól. Hogy mennyi munkát érdemes belefektetni? :) Huha ezt nem jó embertől kérdezed... Két egyetemet végzek, egy szakkollégiumban kutatok és nem, nem a hivatástudatomért vagy a diákokért. Fenéket :)). Dolgozom, mert őszintén szólva imádom csinálni. Kimerít a végtelenségig, beleőszült már egy hajtincsem, de roppantúl tudom élvezni. És tanítani is rendkívül önző érdekek miatt fogok: mert borzasztóan kíváncsi vagyok arra, hogy ki hogyan gondolkodik dolgokról. Sajnos saját bőrzacskóm és értelmi határaim közé vagyok szorítva éppen ezért borzasztóan izgalmas az, amit a diák a fejecskéjében rejteget :). Szóval röviden: igen fenyeget engem a veszély, hogy munkamániás legyek :)). Hogy ezt hogy osztom be? Kiderül még :)
 

Indilwhen

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Ginco! Isten hozott közénk :). És most ragadnám meg az alkalmat, hogy nyugodt, békés ünnepet kívánjak nektek :)
 

vtbea

Allando tag
Állandó Tag
Ne azért mert így pláne nem változtatsz semmit az órára részegen érkezőkön, és ne azért mert a gondolkodó diákoknak egy életre elveszed a kedvét a tantárgyadtól (mert akarva akaratlanul összefüggsz vele!) azzal, hogy ugyanúgy kezeled őket mint a részeg semmrekellőket, hanem csak a te saját személyes lelki világod kedvéért.


Ó igen, sok ember nagyon gyáva hogy kirángassa magát a zátonyairól. Hogy mennyi munkát érdemes belefektetni? :) Huha ezt nem jó embertől kérdezed... Két egyetemet végzek, egy szakkollégiumban kutatok és nem, nem a hivatástudatomért vagy a diákokért. Fenéket :)). Dolgozom, mert őszintén szólva imádom csinálni. Kimerít a végtelenségig, beleőszült már egy hajtincsem, de roppantúl tudom élvezni. És tanítani is rendkívül önző érdekek miatt fogok: mert borzasztóan kíváncsi vagyok arra, hogy ki hogyan gondolkodik dolgokról. Sajnos saját bőrzacskóm és értelmi határaim közé vagyok szorítva éppen ezért borzasztóan izgalmas az, amit a diák a fejecskéjében rejteget :). Szóval röviden: igen fenyeget engem a veszély, hogy munkamániás legyek :)). Hogy ezt hogy osztom be? Kiderül még :)

Az első részre reagálva: soha nem vettem és nem is fogom egy kalap alá venni a többször bukott, részeg semmirekellőt a többi diákkal. Sőt, amit csinálok, azért a néhány jóravaló gyerekért csinálom, aki nem érdemli meg, hogy elkallódjon, csak mert idiótákkal került egy osztályba. És attól, hogy elpanaszolom, ami nap mint nap történik az iskolában, véleményt és tanácsot kérek, még nem biztos, hogy nem szeretem, amit csinálok, és az sem, hogy megkeseredett vagyok. Elkeserít néhány dolog, de nem önsajnálatba merülök, hanem megoldást keresek, ezért indítottam ez a topikot. És igen, volt, amikor úgy éreztem, nem éri meg tovább csinálni, távozom a pályáról, amikor a férjem tehetetlenül nézte, hogy naponta fogyok és fogyok, és idegroncs vagyok. Talpraálltam, és folytatom, azokért, akikért megéri. A különböző esetekkel kapcsolatban pedig azért érdekel mások véleménye, mert meggyőződésem, hogy tanulhatunk egymástól, de csak akkor, ha reálisan látjuk és értékeljük a problémákat, nem utópiában élve.

A második részhez annyit fűznék, hogy te magad adtad meg a választ: magadért csinálod, mert élvezed. A kérdés az, mennyit vagy képes megtenni másokért, olyanokért, akiket nem érdekel, bármit tanítasz,akik részegek órán, akik feljelentenek, ha valami nem tetszik, akik minden órádra úgy mennek, hogy nem készültek, hogy nem csináltak házit, hogy nem hoztak felszerelést, és sorolhatnám. A kérdés továbbá az, hogy megéri-e a munkáért feladni a magánéletet, a szerelmet, a családot, a saját gyerekeket. Én is elvégeztem egy főiskolát, aztán egy egyetemet, és mindent odaadtam volna, amikor évekig nem estem teherbe. És még ettől is többet odaadtam volna, mikor a második gyerekem 3 hónappal korábban, alig több, mint egy kilósan jött a világra és 3 naposan agyvérzést kapott. Amikor ott feküdtem a műtőasztalon, az orvosok pedig tehetetlenül nézték, hogy nem alvad a vérem és el fogok vérezni, a gyerekemről pedig azt sem tudtam, él-e, nem tanár voltam, nem diplomás voltam, csak egy ember, aki az életéért küzd 33 évesen. Csak arra gondoltam, hogy van egy 3 éves lányom, mi lesz vele, ha az orvostudomány kevésnek bizonyul, és nem megyek többet haza. Fontos, amit megtanulunk, fontos a műveltség, és fontos a munka, de mindenek előtt: az életet élni kell!

Ma pedig betöltöttem a 35. életévemet, és boldog vagyok.
 

Nagyapa

Állandó Tag
Állandó Tag
Idézet vtbeától!
Fontos, amit megtanulunk, fontos a műveltség, és fontos a munka, de mindenek előtt. Az életet élni kell!

Ma pedig betöltöttem a 35. életévemet, és boldog vagyok.


Ezekért a mondatokért mélyen fejethajtok előtted !
Nagyon boldog születésnapot kívánok, s kívánom,hogy továbra is találd meg a
családodban,munkádban és az ÉLETBEN a boldogságot!
 

sydneygirl

Állandó Tag
Állandó Tag
Ma pedig betöltöttem a 35. életévemet, és boldog vagyok.[/quote]

VtBea,

Boldog szuletesnapot!!! Es tobbiek, nektek is Boldog Karacsonyt es nagyon boldog uj evet kivanok! Nektek is azt tudom kivanni, amit magamnak kivannek, legyetek egeszsegesek, elegedettek es mindennel boldogabbak! :)
 

sydneygirl

Állandó Tag
Állandó Tag
A szabadság fogalmát természetesen nem politikai értelemben használtam és reméltem, hogy a szövegkörnyezet az általan használt kifejezés széles jelentéskörét is szúkre szabja - hát nem így lett :). Erre csak azt írom: értsd jól. Volt időm jócskán gondolkodni arról, amit írtál és úgy döntöttem nem vagyok hajlandó felvállalni az egyetlen-diák-aki-épp-most-a-többit-reprezentálja szerepet. Nem fogom az összes diák pártját fogni, csak mert magam is az vagyok. Ennek több oka is van többek között az is, hogy diákként sem vállaltam soha közösséget azokkal, akik részegen jöttek órára és a padlóra hánytak, bár azt is igaz, hogy ilyenre az oisztályomban sosem volt példa. Az osztály azon igencsak szűk rétegéhez tartoztam, aki embernek gondolta a tanárt, kivétel azon ritka eseteket, mikor a tanár pl. CSAK nem engedett ki WC-re (Kedves Vtbea a te eseted teljesen már, csak a WC-téma közös). Egy ilyen csak nemmel a tanár az ellenséges poziciót választotta és ennek megfelelően viselkedtünk mi is - tudatosan, állítom sokkal tudatosabban mint maga a tanár. Szóval végül is csalódást kell okoznom, nem fogok megoldásokat javasolni, mert erre csak biza biza savanyú "azt hiszed te, hogy ezt így lehet" következik. Különben is ahogyan nincs általánosan diák úgy nincs általános megoldás sem pláne azokkal az eszközökkel, ami a tanár rendelkezésére áll. Mindenesetre tény az, hogy ha megnyered a diák bizalmát sokkal jobb esélyed van (szabályokkal vagy azok nélkül, de inkább azokkal), viszont az is biztos, hogy egy egyén nem lehet minden egyes osztálynak szimpatikus éppen ezért sosem fogsz minden egyes osztályoddal csodálatosan együttműködni. Ez van. ÉS igen, sok munkád belemegy, és igen jópár esetben hiába. És attól a perctől amikortól úgy gondolod, hogy a pozitív esetek sem érik meg az energia-bekeftetést rohanj el a katedrától. Ne azért mert így pláne nem változtatsz semmit az órára részegen érkezőkön, és ne azért mert a gondolkodó diákoknak egy életre elveszed a kedvét a tantárgyadtól (mert akarva akaratlanul összefüggsz vele!) azzal, hogy ugyanúgy kezeled őket mint a részeg semmrekellőket, hanem csak a te saját személyes lelki világod kedvéért. Ó igen, sok ember nagyon gyáva hogy kirángassa magát a zátonyairól. Hogy mennyi munkát érdemes belefektetni? :) Huha ezt nem jó embertől kérdezed... Két egyetemet végzek, egy szakkollégiumban kutatok és nem, nem a hivatástudatomért vagy a diákokért. Fenéket :)). Dolgozom, mert őszintén szólva imádom csinálni. Kimerít a végtelenségig, beleőszült már egy hajtincsem, de roppantúl tudom élvezni. És tanítani is rendkívül önző érdekek miatt fogok: mert borzasztóan kíváncsi vagyok arra, hogy ki hogyan gondolkodik dolgokról. Sajnos saját bőrzacskóm és értelmi határaim közé vagyok szorítva éppen ezért borzasztóan izgalmas az, amit a diák a fejecskéjében rejteget :). Szóval röviden: igen fenyeget engem a veszély, hogy munkamániás legyek :)). Hogy ezt hogy osztom be? Kiderül még :)

Neha sajnalom, hogy csak a forumon at tudunk beszelgetni, mert igy tobb a lehetoseg a felreertesekre. ha felreertettelek, bocsanat!

Azt is sajnalom, ha ugy jottem le mint savanyu panaszkodo, mert nalam keves ember szeretheti jobban ezt a palyat (reg atkepezhettem volna magam tolmacsnak vagy stb), de azert sem vagyunk itt, hogy egymassal versenyezzunk, ki tud tobbet, ki dolgozik tobbet, ki az aki mindenre tud megoldast stb stb. Egyetertek amikor azt mondod, hogy nem lehetunk mindig tokeletesek mindenki szamara, es azzal is, hogy tanarok elernek bizonyos viselkedest, amit ok valtalak ki, erositenek fel stb.

Remelem azt is, hogy nem ugy jottem le, mint aki egy kalap ala veszi a motivalt es erdeklodo diakot a reszegesektol. Ha nem lenne sikerelmenyem, mar reg otthagytam volna a palyat mint mas. Igaz, konnyu motivalt diakokat tanitani, de kihivas azok erdeklodeset felkelteni, akiket inkabb az erdekel, h mikor mehet mar haza.

Es hiszem, hogy azert vagyunk itt ezen a forumon, hogy megbeszeljunk "problemakat", nevezzuk megoldando feladatna. Uj otletekre mindig szukseg van, es kerlek ne erezd ugy, amit irtal, hogy akarmit irsz, ugyis azt mondjuk hogy ezt nem lehet. Mindent meg lehet probalni. Es az sem igaz, hogy akinek tobb tapasztalata van, az tobbet tud, vagy jobban tud barmit. Irtam valahol hogy egy 3 eves gyerektol is lehet tanulni. Lehet, hogy igaz, hogy nincs egy sablonmegoldas egy problemara, de nem is az a cel. Mindenki tud szelektalni, hogy a sajat kontextusaban, osztalyaban, iskolarendjeben mi mukodik, mi az amit megtehet, vagy esetleg nem. nem azert irunk otleteket, mert az a szentiras, hanem mert nekunk esetleg bevalt. szoval legyszives irj le barmit amirol ugy gondolod, hogy nekunk segithet.

Boldog karacsonyt es sikeres uj evet! :)
 

vtbea

Allando tag
Állandó Tag
Idézet vtbeától!
Fontos, amit megtanulunk, fontos a műveltség, és fontos a munka, de mindenek előtt. Az életet élni kell!

Ma pedig betöltöttem a 35. életévemet, és boldog vagyok.


Ezekért a mondatokért mélyen fejethajtok előtted !
Nagyon boldog születésnapot kívánok, s kívánom,hogy továbra is találd meg a
családodban,munkádban és az ÉLETBEN a boldogságot!

Köszönöm. Kellemes ünnepeket kívánok neked és családodnak: Bea
 

vtbea

Allando tag
Állandó Tag
Neha sajnalom, hogy csak a forumon at tudunk beszelgetni, mert igy tobb a lehetoseg a felreertesekre. ha felreertettelek, bocsanat!

Azt is sajnalom, ha ugy jottem le mint savanyu panaszkodo, mert nalam keves ember szeretheti jobban ezt a palyat (reg atkepezhettem volna magam tolmacsnak vagy stb), de azert sem vagyunk itt, hogy egymassal versenyezzunk, ki tud tobbet, ki dolgozik tobbet, ki az aki mindenre tud megoldast stb stb. Egyetertek amikor azt mondod, hogy nem lehetunk mindig tokeletesek mindenki szamara, es azzal is, hogy tanarok elernek bizonyos viselkedest, amit ok valtalak ki, erositenek fel stb.

Remelem azt is, hogy nem ugy jottem le, mint aki egy kalap ala veszi a motivalt es erdeklodo diakot a reszegesektol. Ha nem lenne sikerelmenyem, mar reg otthagytam volna a palyat mint mas. Igaz, konnyu motivalt diakokat tanitani, de kihivas azok erdeklodeset felkelteni, akiket inkabb az erdekel, h mikor mehet mar haza.

Es hiszem, hogy azert vagyunk itt ezen a forumon, hogy megbeszeljunk "problemakat", nevezzuk megoldando feladatna. Uj otletekre mindig szukseg van, es kerlek ne erezd ugy, amit irtal, hogy akarmit irsz, ugyis azt mondjuk hogy ezt nem lehet. Mindent meg lehet probalni. Es az sem igaz, hogy akinek tobb tapasztalata van, az tobbet tud, vagy jobban tud barmit. Irtam valahol hogy egy 3 eves gyerektol is lehet tanulni. Lehet, hogy igaz, hogy nincs egy sablonmegoldas egy problemara, de nem is az a cel. Mindenki tud szelektalni, hogy a sajat kontextusaban, osztalyaban, iskolarendjeben mi mukodik, mi az amit megtehet, vagy esetleg nem. nem azert irunk otleteket, mert az a szentiras, hanem mert nekunk esetleg bevalt. szoval legyszives irj le barmit amirol ugy gondolod, hogy nekunk segithet.

Boldog karacsonyt es sikeres uj evet! :)

Ismét igazad van Sidneygirl! Én is épp erre utaltam, hogy a tapasztalatcsere, a véleménycsere a lényeg. Mindenképpen tanulhatunk egymás tapasztalataiból, néha akkor is, ha észre sem vesszük, akkor is, ha nem konkrét módszerről, tanácsról van szó. Te pl. fiatalabb vagy tőlem 6 évvel, mégis nagyon sokat profitáltam már abból, amiket beírtál: felfogást, hangulatot, érzést, nem azt, hogy mit kezdjek konkrétan egy-egy gyerekkel. Azt nekem kell tudnom, hogy az adott osztályban, az adott gyerekekkel mi működőképes. És erről is volt már szó: nincsenek általános szabályok, nincs egy érvényes "szentírás". Ha lenne, könnyű lenne ez a pálya. A mellettem ülő kolléganőmnek nem tudok segíteni, aki képtelen fegyelmezni, és akkora üvöltözés van az óráin, hogy azzal már zavarnak más órákat a szomszédos termekben.
Az főiskolákon, egyetemeken tanítanak módszertant, de csak a tantárgy tanítását illetően, és olyan ideális esetet figyelembe véve, hogy mindenki figyel ránk. Arra mindenkinek saját módszere van, hogyan tartsa csendben a gyerekeket.
Voltak régebben olyan osztályaim, akikkel lehetett színdarabokat betanulni, és előadni. Szuper volt. Sajnálom, hogy akiket most tanítok, azokkal nem lehet.
Most már megyek, mert a lányom memóriakártyázni szeretne.
Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek: Bea
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére