Sziasztok! Remélem ide még nem írtam. Íme egy rövid bemutatkozó:
Natio nationis
1987. június 11. – ez a dátum jelenti nekem az élet kezdetét, ugyanis ekkor születtem Kosztolányi Dezső poros városában, Szabadkán. Az általános iskolát e város melletti turisztikai központban, Palicson fejeztem be Vladimir Nazorról, később Miroslav Antićról elnevezett intézményében. A középiskolai tanulmányaimat a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium természettudományi tagozatán végeztem el ott, ahol Kosztolányi is tanult és lakott. Az egyetemi éveimet ugyanebben a városban a Tanítóképző Egyetem padjaiban szeretném eltölteni…
Az emberi lélek érzékeny, bármennyire is szeretné valaki eltitkolni – úgy, ahogy én -, ám sosem tudhatjuk, mikor csap belénk egy vérpezsdítő, energiatöltetes villám. Mióta ez a villám kiégetett, irogatok , időnként meglepve saját magam, bár ezt is titkolni szeretem, mégis észreveszi egy-két ember az eltitkolt dolgok fényes-árnyú oldalait.
Sokszor megesik az emberrel, hogy nem tudja kifejezni magát úgy, ahogy szeretné. Megtörtént nemegyszer velem is, sőt előfordul, hogy egyes érzéseket nem is tudok papírra vetni, ekkor élek a versírás mellett egy másik szenvedélyemnek, a zenének. Nem vagyok nagy zeneszakértő, de el tudom dönteni, mi a jó és mi kevésbé, illetve számomra mi nyújt egyfajta hiánypótló érzést. Ezenfelül a zene nekem egy másik kommunikációs csatorna, de nem kifejezetten a szövegek miatt…, egy hang bármelyik hangszeren gerjeszthet örömöt, bánatot, haragot, egy másik világot. Csak egy hang! A kompozíció pedig egyenesen egyenlő lehet egy villámcsapással, úgy negatív mint pozitív értelemben…, persze ez csak az én véleményem, illetve tapasztalatom. Ahogy a versnek milliónyi olvasata, úgy a zenének is legalább ennyi különböző hatáskeltése lehet, hisz nem vagyunk egyformák, s ebben ez a jó, mert különben nem lenne megannyi fajta zene, vélemény, stb. …
vivere militare est - az élet küzdelem
