Hogy ki vagyok? Nem tudom. Csak azt, hogy mélyen bennem ott van az a hatalmas sötétség, amit elrejtek. Nem beszélek róla, de ő ott van. Nincs neve. Van, hogy sokáig hallgat aztán életre kel. És mikor ő vezet, akkor érzem igazán, hogy élek. Talán megöl, de nem akarok harcolni. Csak ő szeret igazán, nélküle elvesznék. Sokáig sikerült állarc mögött élnem, de mostanában.. mintha ez az állarc kezdene leesni. És a dolgok vagy az emberek kezdenének számítani.. és ez nagyon megrémiszt ..<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>