Üzenőfüzet: Ch új tagjainak 20-hoz is infó, és minden amit csak úgy megbeszélnénk.

2010 óta vagyok tag de valamiért annó a regisztrációm után nem stímmelt valami. Be voltam jelentkezve, úgy érzékelte, mintha nem lennék. :(
Most végre úgy tűnik, minden rendben...
 
Sziasztok,

tegnap regisztráltam erre az oldalra. Leginkább a csipkeverés érdekel, így akadtam rá erre a kis csapatra.
Sajnos nem vagyok még állandó tag, ezért semmilyen képet megnézni, letölteni nem tudtam.
Most elkezdem a 20 hozzászólás összegyűjtését....
 
Nos, folytatom:
Olaszországban élek néhány éve.
Az olasz kézimunka hagyomány rendkívül széles.
Bár a legelterjedtebb a keresztszemes hímzés.
 
Mivel én Lombardiában, 140 km-re Milánótól - élek, tavaly december elején volt szerencsém eljutni egy textilműves vásár-kiállítás félére a milánói Necchi villába.
 
A Necchi család egyébként varrógép gyártásból szerezte a vagyonát valamikor az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején. Igaziból Piemonte-ból származtak, de a kor szellemének megfelelően az 1930-as években Milánóban is építettek egy mai szemmel is modern villát, ahol nem egy királyi személy is vendégeskedett.
 
Szóval a kiállítás:
gyerekkorom óta nagy csodálója vagyok a kelméknek, a bútor- és ruhaszöveteknek. A villa mellett felállított sátorban az ország különböző tájegységeiről érkezett textilművesek kínálták portékájukat.
A villában viszont kiállítás volt.
 
A kiállításon láttam japán selyemhímzéssel foglalkozó művészt, gyöngyvarró manufaktúrát (a világ számos neves divattervezőjének varrnak gyöngyöket - így minden darab kelme egy-egy történet, egy-egy hihetetlen kaland), és egyszer csak ott álltam a csipkeverők asztalkája előtt.
 
Két középkorú hölgy ördögi gyorsasággal dobálta a számtalan orsót, tűzdelte a gombostűket a kartonpapírra rajzolt hagyományos cantú-i motívumokba.
 
Igen, ők voltak a cantú-i csipkeverő manufaktúra képviselői.
Kikerekedett szememet látva mosolyogva mondták, hogy nem nagy dolog elkészíteni egy-két kisebb motívumot, terítőt.
Ja, Cantúban a csipkeverésnek évszázados hagyománya van, ezek az asszonyok az anyatejjel szívták magukba a verőfák dobálásának sorrendjét.
 
Azonnal kiderült, hogy magyar vagyok - na vajon ki nem hallja meg azonnal az akcentusomat? -, és az egyik hölgy mesélni is kezdte, hogy Cantú és Szombathely testvérvárosok, s hogy ő volt az egyik cantú-i asszony, aki Magyarországra utazhatott bemutatni az évszázados olasz tradíciót.
 
Már következő vasárnap elmentünk Cantúba, hogy meglátogassuk a kiállítótermüket.
Olyan dolgokat láttam, melyek azonnal meggyőztek, hogy nekem ezt meg kell tanulnom.
Sajnos azonban nem megy egyik napról a másikra.
 
Én vagyok a legkezdőbb kezdő, a többieknek ez már a második, harmadik, sokadik kurzusa, és már valóban gyönyörű dolgokat csinálnak. Én a karácsonyi csillagig jutottam, igaz még csak két foglalkozásom volt.
 
Mivel azonban szeretnék gyorsabban haladni, keresgélni kezdtem az interneten, hátha van valahol videó vagy leírás, mit, hogyan. De sajnos csak kevés amit találtam. A titkokat nagyon őrzik azok tudói.
 
A cantú-i csipke (merletto di Cantú vagy pizzo di Cantú - ha valaki képeket szeretne nézegetni a neten így keresse) egy elég sűrű verésű csipke. Tele tekervényes indákkal, virágokkal. Sok átkötést és sok horgolótűvel készülő újraindított mintával.
A csipkék hagyományosan lehelet finom pamut cérnából készülnek (n. 30 - de nem horgolócérna!), a színül fehér vagy inkább ekrü. Régen divatos volt a fekete szín is, de ma már ezeket a csipkestólákat nem használja senki. Alig pár éve egy asszony nem is ment templomba, ha nem volt valami, amivel bekötötte a fejét. Cantúban ezeket a gyönyörű fekete csipke kendőket használták.
Talán most újjáélednek, de sajnos csak gazdag arab nők fejét díszítve...
 
Holnap megyek a harmadik "randevúra". Már előkészítettem, mit szeretnék megtanulni, de még két mintát szeretnék kirajzolni, hogy holnap már felkészülten érkezzek. Remélem megtudom, mi az a "punto Venezia" a "mezzo punto" és hogy hogyan készül az inda lekeskenyedő vége...
Persze az is lehet, hogy a mesternő elzavar :(, hogy mit akarok a tojáshéjjal a fenekemen?
 
Oldal tetejére