A kijelentés
Kijelentésnek azt nevezzük, amikor az Úr megszólít bennünket a Szelleme által. Ez alkalmanként igen látványosan történt meg a Bibliában, sőt ma is megtörténik egyes kiválasztottakkal, de a gyakorlatban legtöbbször csak egy csendes hang, vagy csak egy intuíció, bizonyosság. Az amikor az ember hallható hangon hallja Isten hangját, vagy amikor látomásban látja Jézust vagy egy mennyei angyalt, ritkaságnak számít a belső bizonyossághoz, intuícióhoz képest. Nem is ígéri a Biblia azt, hogy a hívők széles nyilvánossága látomásban részesedne, ha erősen hisz benne. Sok ember részesedett már látomásokból, de nagyságrendekkel nagyobb azoknak a száma, akik nem, ez ugyanis Isten szuverén döntése alapján adatik egyeseknek, és mindig kifejezett célja van, ami nem az, hogy az ember élményekből részesedjen. Azoknál az embereknél is, akiknek látomásuk volt, sokkal gyakoribb a belső bizonyosság által jövő vezetés, mint a természetfelettibbnek minősített, prófécia, vagy látomás, de az is megtörténik, hogy valakivel csak egyetlen egyszer történik meg egész földi életében, leggyakrabban azonban egyszer sem. Igaz az is, hogy az utolsó idők egyik jele az, hogy az Úrtól jövő álmok, próféciák és látomások elszaporodnak, de ez távolról sem jelenti azt, hogy ezt bárki fel tudná gerjeszteni magában hit által. Amit minden hívő ember hittel várakozva elvárhat, az a belső bizonyságtétel a szellemünkben a Szent Szellem által. Ennél többet elvárni veszélyes területre vezet, mert becsaphatóakká tesz bennünket a szellemvilág egyéb képviselői részéről.
Vagyis a kijelentés elsősorban egy belső szellemi ismeret a szellemi valóságról, amit a szívünkkel felfogunk. A szív alatt természetesen nem a testi szívre gondolunk, hanem arra a szellemi részünkre, amit a Biblia szívnek nevez, és amely meghatározza az életpályánkat, a jövőnket, a beszédünket, a gondolatainkat és az érzelmeinket. A szív a hit székhelye, és távolról sem azonos az elménkkel. A Biblia szerint "szívvel hiszünk az igazságra és szájjal teszünk vallást az üdvösségre." Mindkettő kifejezés, hogy igazságra és üdvösségre olyan raggal van ellátva, amely mozgásra, elmozdulásra, vagyis egy folyamatra utal. A szívünk mozgat bennünket abba az irányba, amerre törekszünk, és legfőbb eszköze a szánk. Megtérni is szívből lehetséges, mert a szívből való megtérés fog bennünket arra kormányozni, amerre Isten vezet minket és így tudjuk megváltoztatni a gondolatainkat és a cselekedeteinket, amit a megtérés valójában jelent. A szívünk nincs a kontrollunk alatt, ennek inkább az ellenkezője igaz. Hiába akar az ember jó dolgokat csinálni, ha más van a szívében, akkor képtelen a jó dolgokat megvalósítani. A Biblia azt mondja a szívről, hogy az eredendően csalárd és gonosz, amit csak Isten ismer. Minden ember szíve csalárd, vagyis megtéveszthető és meg is téveszt. És mindenkinek a szívében benne van a gonosz természete. Ez az oka annak, hogy az ember nem tudja végrehajtani a jó elhatározásait. Ha végre is tudja hajtani, akkor is más dolgok rovására, és az eredő nem pozitív, hanem negatív. Olyan, mintha az ember személyiségében az entrópia törvénye működne, a leépülés, a halál. A Biblia szerint működik is, és úgy nevezi, hogy a bűn és a halál törvénye. Ennek a halott szellem és a szív bűnös állapota az oka, amire a Biblia gyógyszere a megtérés. Az Újszövetség időszakában, aki megtér Jézus által az Atyához, az új szellemet és szívet kap Istentől.
Kár lenne abba belemerülni, hogy ez hogyan is zajlik le, mi ennek a módja. Van aki úgy értelmezi az új szellemet, hogy a halott szellemünket feltámasztja Isten, és így bekapcsolódunk a szellemünk által Isten királyságába, mintha a konnektorba dugnánk be a dugót, van aki úgy értelmezi, hogy egy teljesen új szellemet kapunk Istentől. Akár így, akár úgy, de a keresztény hit szempontjából nincs is nagy jelentősége, mert az újjászületés lényege az, hogy Isten természetéből részesedünk és így válunk Isten gyermekeivé, Ő pedig az Apánkká. Hogy Isten ezt hogyan oldja meg, nem szükséges ahhoz értenünk, hogy részesedjünk ennek a valóságnak az áldásaiból. Az új szív azonban biztos, hogy nem azt jelenti, hogy Isten elveszi a régit és kicseréli egy újra. A Biblia a szívet szántóföldhöz hasonlítja, amelybe különféle magok hullanak. Ezek a magok pedig idővel kikelnek, szárba szökkennek és termést hoznak. Minden mag, a saját természetének megfelelő gyümölcsöt fogja idővel eredményezni. Az új szív egy folyamat eredménye, amely természetesen Isten beavatkozásával kezdődik az újjászületés során. A szívünk Isten kegyelme alá kerül és a szellemünk által folyamatosan életet kap. Új célok jelennek meg a gondolatainkban, új érzések. A világ úgy néz ki, mintha színesebb lenne, mint azelőtt, a madarak szebben csicseregnek, a nap is fényesebben süt, de ha borús is az idő, nem árnyékolja be a hangulatunkat, az emberek is kedvesebbek, szerethetőbbek. Ebben az állapotban a szívünk megújítható. Ki lehet és ki is kell dobálnunk azt a sok mocskot, amit addigi életünkben összegyűjtött. A szívünk nem csak szántóföld, hanem ugyanakkor egy olyan raktár is, ami mindent elraktároz, amit átéltünk, tettünk,gondoltunk és éreztünk: jót és rosszat. Amit ki kell dobnunk a szívünkből, az a rossz. Ezek a rossz dolgok mind-mind magok is egyben, amelyek ha bent maradnak, akkor akadályoznak bennünket a továbbjutásban, sőt idővel a megtéréssel ellentétes folyamatok beindulását eredményezhetik, aminek következtében az embernek újra hitetlen és gonosz szíve lesz és elszakad az élő Istentől. Jézus azt mondta, hogy a mag, amit a magvető vet, az az Isten Igéje. Sajnos azonban, nem csupán Isten a magvető, hanem a Sátán is az, ő a hazugság magvait veti. Ezeket kell kiszórni a szívünkből, amelyek megakadályozzák a szívünkbe került isteni magot abban, hogy gyümölcsöt teremjen.
A Biblia kijelentése szerint az igaz ember hitből él. Máshol ez áll: "kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.(Ef2,8-9)" Az igaz ember hit által igazul meg Isten előtt, nem pedig cselekedetekből, különben lenne az embernek mivel kérkednie. A hitből való megigazulás azonban első sorban azt jelenti, hogy a hit által belekerül az igazság magva a szívünkbe, ami ott ki fog hajtani és meg is fogja teremni az igazság gyümölcsét, ha a hazugság vetéseit kiírtjuk a szívünkből. A hitből való megigazulás mindemellett egy jogi státuszt is létrehoz Isten országában, amit mennyei állampolgárságnak nevezhetünk. Ábrahámot hozza fel példának Pál, ahogyan ő is hitt Istennek és ez a hit igazságul tulajdoníttatott neki. Vagyis nekünk is a hit tulajdoníttatik igazságunkul. Ebben a pillanatban semmink nincs, amit igazságnak lehetne bennünk nevezni, csupán az a hit, amely Isten kegyelme által került a szívünkbe. Ez a hit azonban, az igazság magva idővel meghozza a gyümölcsét is és ez igazságos természetben fog bennünk megnyilvánulni.Jézusról azt mondja a Zsidó levél, hogy örökre tökéletesekké tette a megszentelteket. Az itt megszentelteknek fordított szó folyamatos alakban szerepel az eredeti szövegben, és pontosabb úgy, hogy azokat, akik benne vannak a megszentelődés folyamatában. Tehát abban a pillanatban, ahogy a hit magva belehullik a szívünkbe és ezt Isten a mi igazságunkul tulajdonítja nekünk, jog szerint igazakká, tisztákká és szentekké válunk Isten előtt, és ennek a jogi státusznak a megőrzéséhez arra van szükség, hogy benne maradjunk ebben a megtisztulási és megszentelődési folyamatban.
A témánk azonban a kijelentés, amely által a szívünkbe kerül az Isten Beszéde. A Bibliából látható, hogy a kijelentés elengedhetetlen, mivel az egyenértékű a személyes megszólítással. A Sámuel első könyvében olvasható, hogy akkoriban, amikor megszólította az Úr Sámuelt, akkor nagyon ritka volt a kijelentés. "És abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás.(1Sám3,1)" Sámuel maga sem ismerte az Urat, noha szolgált a Szent Sátornál(1Sám3,7). Egy éjjel megszólította Isten Sámuelt. Annyira konkrét személyes beszéd volt ez, hogy azt gondolta Sámuel, hogy Éli hívta, ezért többször egymás után oda is ment Élihez, és azt kérdezte tőle, hogy miért szólította. Élinek leesett, hogy valószínűleg Isten szólt Sámuelhez, ezért azt javasolta neki, hogy ha legközelebb hallja a hangot, válaszoljon neki. Amikor ezt Sámuel megtette, akkor Isten beszélt neki Éliről és a háza népéről. Azt írja a Biblia, hogy csak ezek után kezdett Isten újra megjelenni Silóban(1Sám3,21).
Ebben a történetben több érdekesség is van, ami a Bibliában máshol nincs így egybegyűjtve. Mindjárt az elején az, hogy maga Sámuel nem ismerte az Urat, noha már szolgált a Sátornál. A Biblia interpretációja szerint azért nem ismerte Sámuel az Urat, mert még nem jelentetett ki neki az Úr Igéje. Pedig Izrael fiai kisgyerek koruktól fogva a Biblián nevelkedtek akkoriban, ahogyan azóta is a hívő zsidó családokban, úgyhogy ők ismerik a Bibliát. Sámuel pedig ráadásul Isten szolgálatára lett rendelve, úgyhogy ő még töményebben részesedett a Biblia ismeretéből, mint kortársai. Mégsem ismerte az Urat. Azt tudni kell, hogy Isten megismerése nem egy fajta tudást, információhalmazt jelent Istenről, hanem személyes kapcsolatot Istennel. Hétköznapi témára alkalmazva, elolvashatom egy termékeny író összes művét, akár szóról szóra meg is tanulhatom azokat, ha sok időm van, kielemezhetem, és értekezhetek ezek felett másokkal is, akik szintén elolvasták ezeket. Mindez azonban nem hoz engem személyes kapcsolatba az adott író személyével. Vagyis Sámuel azok által az igék által, amelyeket megismert, sőt lehet, hogy szóról szóra meg is tanult, tekintve, hogy akkor még sokkal rövidebb volt a Biblia, ezt könnyebb volt megtenni akkor, mint ma, de mégsem került személyes kapcsolatba Istennel, ezért mondja a Biblia, hogy nem ismerte Istent. Levonható következtetés, hogy mások sem ismerik az Urat, amíg az Ő Beszéde ki nem jelentetik a szívükben. De még ez is tovább bonyolítható, ha megnézzük, hogy mit ír a Biblia az ezt megelőző fejezetben Éli fiairól: "Éli fiai azonban Béliál fiai valának, nem ismerék az Urat.(1Sám2,12)" Éli fiai maguk papok voltak, akiknek az lett volna a dolguk, hogy Izrael fiainak az ügyeit Isten elé vigyék. Róluk is azt mondja a Biblia, hogy nem ismerték az Urat. Pedig nekik kellett volna ismerniük ahhoz, hogy a szolgálatukat elláthassák. Róluk azonban, többet is mond. Azt, hogy ők Beliál fiai voltak. Beliál pedig a Sátán királyságának egy fejedelme, egy szellemi lény, akinek többek között az a feladata, hogy Isten népét elfordítsa Istentől, hogy megutáltassa az emberekkel Isten dolgait, a szentek közösségét, a Gyülekezetet. Éli fiai olyan sikerrel fordították el Izrael fiait Istentől, hogy Isten elhatározta, hogy Éli házát kivágja Izraelből, mivel maga Éli sem tett semmit a fiai gonoszságának megakadályozására. Isten ezt úgy értelmezte, hogy Éli többre becsüli a fiait, mint Őt magát. Arról nem szól a fáma, hogy Éli fiai, Hofni és Fineás hogyan váltak Beliál fiaivá. De összerakva a Biblia egyéb helyein megtalálható kijelentéseket, valószínűsíthető, hogy ők nem tették meg azokat a dolgokat, amiket a Biblia szerint Isten elvár azoktól, akik kijelentést szeretnének kapni Tőle, ezért nem jött Istentől hozzájuk semmilyen felelet. Ettől ők idővel kiábrándultak Istenből és a szolgálatból és elkezdtek olyan dolgokat csinálni, amelyeket a Biblia súlyos bűnnek mond. Ezt azonban már egy szellemi lény ihletésére kezdték el, akit a Biblia Beliálnak nevez. Vagyis azok az emberek válnak Beliál fiaivá, akik nem engednek Istennek, de a szolgálatról nem mondanak le. Beliál tipikusan olyan szellem, amely a vallásos emberekre , illetve a visszacsúszott hívő emberekre van ráállva. Ezek az emberek alkalmasak arra, hogy belülről bomlasszák az Egyházat. Az is nagyon valószínű, hogy éppen Hofni és Fineás tevékenységének a következménye volt az, hogy akkoriban igen ritkának számított az Úrtól jövő kijelentés, nyilvánvaló látomás pedig egyáltalán nem volt. Vagyis Beliál működése nem csupán Isten népét fordítja el Istentől, hanem bizonyos módon Istent is standby állásra kényszeríti. Beliál semmit sem tud kezdeni Isten személyével, de ha sikerül az emberek szívét elfordítani Istentől, akkor Isten nem tud beavatkozni az adott helyzetbe. Ezért Istennek mindig szüksége van olyan emberekre, akik nyitott szívűek és hajlandók engedelmeskedni. Istennek szüksége volt Sámuelre, akin keresztül kijelentheti Magát Izraelnek. Más módon nem tud Isten beavatkozni egy közösség életébe. Ez mindig így van. A történelem során sokszor volt hasonló időszak, amikor igen ritka volt az Úrtól jövő kijelentés. Gyakorlatilag hasonló időszak volt a középkor is, amikor Isten csak alig-alig talált olyan embert, akin keresztül megszólíthatta volna a széles tömegeket. Volt egy-két hullám, amit hamar vérbe fojtott a korabeli egyház, ahol Beliál volt az úr.
Sámuelről van még egy érdekes mondat: "Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ő vele, és semmit az ő ígéiből a földre nem hagy vala esni.(1Sám3,19)" Vagyis Sámuel nem csinálta azt, amit sok vallásos ember. Nem válogatott Isten Beszédében. Nem kezdte el boncolgatni a Bibliát, nem kereste a kifogásokat, hogy egyes mondatait miért nem kell szó szerint érteni, nem akarta demitizálni a Bibliát, és nem akarta aláásni a tekintélyét megkérdőjelezve az eredetét. Ha ezeket tette volna, akkor soha nem ismerhette volna meg Istent személyesen. Azért nem, mert Isten személyes megismerésének feltételei vannak, amit az embernek be kell töltenie. Mindjárt a legelső feltétel az, hogy be kell menni a szövetségi viszonyba, mert az összes bibliai ígéret, ami a hitünk alapja lehet, csak a szövetségi viszonyon belül érvényes. Sok embernek már ez a legalapvetőbb lépés is problémás. Pedig az Ószövetség idején sokkal nehezebb volt belekerülni a szövetségi kapcsolatba , mint az Újszövetség idején. A feltámadás előtt mindenkinek, aki be akart kerülni a szövetségi kapcsolatba, zsidóvá kellett válnia. Körül kellett metélkedni, és fel kellett venni a mózesi törvényeket. Ma, az Újszövetség idején senkinek sem kell zsidóvá lennie ahhoz, hogy szövetségi kapcsolatba kerülhessen Istennel. Nem kell körülmetélkedni sem. Sőt, Pál nyomatékosan felhívja a Galáciai keresztények figyelmét, hogy aki mégis körülmetélkedik, az köteles az egész mózesi törvényt, úgy ahogy van megtartani, a maga hatszáz-egynéhány pontjával. Az Újszövetség időszakában a test körülmetélését felváltotta a szívnek a körülmetélése, amelyet a Szent Szellem végez el az emberben. Valójában az ószövetségi körülmetélkedés ennek az újszövetségi körülmetélkedésnek az előképe, ha jobban tetszik, szimbóluma volt, amit Isten rendelt el. A körülmetélt szív azonos az új szívvel, aminek az újjászületés a kapuja, amikor az ember új szellemet kap Istentől. Aki újjászületett, az bent van a szövetségi viszonyban, aki nem született újjá, az nincs benne a szövetségi viszonyban. Mivel pedig Isten ígéretei csak a szövetségi kapcsolaton belül érvényesek, azokra nem vonatkoznak, akik nem születtek újjá. Ahogy Pál fogalmazza meg: "Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, akit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett Őbenne. Mert Istennek valamennyi igérete Őbenne lett igenné és Őbenne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk."(2Kor1,19-20) Azok, akik nincsenek benne a szövetségi kapcsolatban, azok nem kevesebbek, vagy kisebbek azoknál, akik benne vannak a szövetségi kapcsolatban, hanem egyszerűen csak nem töltenek be egy alapfeltételt, ami szükséges lenne ahhoz, hogy rájuk is érvényesek lehessenek az ígéretek. Ahogyan a koplaló ember sem kevesebb annál, aki eszik, de a koplaló előbb-utóbb meghal, ha továbbra sem eszik. Ez ennyire egyszerű. Ha bedugom a porszívót a konnektorba, akkor működni fog, ha nem dugom be, akkor nem fog működni. Van aki ebből a dologból önérzeti kérdést csinál, és megsértődik azon, hogy azt állítják, hogy ahhoz, hogy rá is vonatkozzanak Isten ígéretei, előbb meg kellene térnie. Ehelyett azt is választhatná, hogy meghallgatja, hogy miről is van szó, megtér és tapasztalatból megismeri azt, hogy milyen az, amikor valóban vonatkoznak az emberre Isten ígéretei, és nem csak beszél róluk.
De lépjünk tovább! Salamon ezt írja a Példabeszédekben: "Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben ( eredetileg a szív szerepel ezen a helyen) . Mert életök ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testöknek egészség. Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet."(Péld4,20-23) Vagyis Isten Beszédei életet és az egész testnek egészséget jelentenek azok számára, akik megnyerik. Mit jelent az, hogy Isten Beszédét megnyerni? A második fejezetben ezt mondja erről: "Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz. Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem származik. Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak, Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja. Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat. Mert bölcseség megy a te elmédbe ( szívedbe ), és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz. Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged..."(Péld2,5-11) "Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven...Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei előtt....akkor ő igazgatja a te útaidat...Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontaidnak....Ekképpen megtelnek a te csűreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.Péld 3,2:4:6:8:10)" Ezek a dolgok akkor kezdenek beteljesedni, amikor elkezdjük megnyerni Isten Beszédét. Itt a kijelentésről van szó. Amilyen mértékben megnyerjük Isten Beszédének a kijelentését a szívünkben, olyan mértékben mondhatjuk el azt, hogy megismertük Istent, és amilyen mértékben megismertük Istent, olyan mértékben teljesednek be azok az áldások, amikről a Biblia beszél. Sok ember fog bele a hívő életébe úgy, hogy várja azt, hogy beteljesedjenek az életében Isten ígéretei, de eközben nem teszik meg azt, amit a Biblia feltételként eléjük állít. De amíg nem teszik meg a maguk részét, addig nem jön a kijelentés, kijelentés nélkül pedig csak üres vallásról beszélhetünk, nem pedig élő kapcsolatról Istennel. A Salamon által leírt feltételek pedig ezek:
1. Fiam: vagyis Isten gyermekévé kell válni, be kell menni a szövetségbe.
2. Az én szavaimra figyelmezz! Természetesen itt elsősorban nem Salamon szavaira kell gondolni, hanem az egész Bibliára, mivel a teljes Írás Istentől ihletett. Figyelni úgy tudunk Isten Beszédére, ha nem engedjük, hogy a mindennapos gondok megosszák a figyelmünket. Vagyis a legjobb egy adott időszakot elkülöníteni a nap folyamán arra, hogy a Bibliát olvassuk és tanulmányozzuk. Itt nem az idő hosszúságán van a hangsúly, hanem az eltöltött idő minőségén. Ha csak negyed órát tudunk erre szánni, de azt teljes figyelemmel tesszük, az már eredményt fog hozni. Az is igaz, hogy ha valaki éhes, az feltehetőleg falni fog és nem csak nyammogni, ezért azok igazán boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot. Az ő számukra nem gyötrelem az evés, és jóllakásig esznek.
3. Az én Beszédemre hajtsd füledet! Ez összefügg az előző ponttal, azzal a különbséggel, hogy itt a fülünk figyelméről van szó. Ha olvassuk a Bibliát, akkor úgy tudjuk a fülünket Isten Beszédére hajtani, ha hangosan olvassuk, különben a fülünk gyümölcstelen, mivel semmilyen más módon nem képes az Írott Igével közösségben lenni, csak akkor, ha felolvassák. Persze ma már arra is van lehetőség, hogy a Hangos Bibliát hallgassuk mp3 lejátszón, de ha ezt nem egy nyugalmas helyen tesszük, hanem mondjuk munka közben, akkor megoszlik a figyelmünk, és így nem tudjuk betölteni az előző feltételt.
4. Ne távozzanak el szemeidtől! Mivel az időnknek csak egy bizonyos hányadát töltjük a Biblia olvasásával, a tekintetünket más dolgok felé is oda kell fordítanunk, különben nem tudunk megfelelni a mindennapi élet elvárásainak. Akkor tudjuk betölteni azt, hogy ne távozzanak el a szemeinktől , ha a képzeletünkben megmaradnak a Biblia szavai, és azon elmélkedünk. Tulajdonképpen, ha az ember figyelemmel olvassa a Bibliát, akkor azok az igazságok, amelyeket olvasott korábban, a Biblia olvasás felfüggesztése után is dolgoznak benne és foglalkoztatják, minden különösebb erőfeszítés nélkül is. Ez annak felel meg, amikor a birka a legelés befejezése után még egyszer megrágja és újra lenyeli azt, amit egyszer már lelegelt. Amikor elmélkedünk az Igén, az hasonló a kérődzéshez. Ha a kérődző állat nem öklendezné fel a bendőjéből a lelegelt füvet, nem rágná meg, és nem nyelné le újra, akkor felborulna az emésztése, és rövid időn belül elpusztulna. Ha mi csak annyit teszünk, hogy minden nap a kezünkbe vesszük a Bibliát, de nem elmélkedünk az olvasottakon, akkor a számunkra sem fog táplálékot jelenteni. A gondot az okozza, amikor a világ gondjai elterelik a figyelmünket. Ahhoz, hogy semmiképpen se tudjon eltávozni a szemeink elől, a leghatékonyabb eljárás az, ha nem csak olvassuk, de memorizáljuk is a Biblia szövegét. Mind a több, mint ezer oldalt? Nem egészen erre gondoltam. De tény, hogy vannak a Bibliában sarkalatos pontok és vannak kevésbé sarkalatosak is. A sarkalatos pontokat tartalmazó részeket érdemes memorizálni. Az is igaz azonban, hogy a memóriánk nem úgy működik, ahogyan a számítógép merevlemeze. Nem kell attól tartanunk, hogy egyszer csak megtelik, és akkor már semmi egyéb nem fér bele, csak akkor, ha bizonyos dolgokat letörlünk. Ennek inkább az ellenkezője igaz: ha nem használjuk, berozsdásodik, és később nehezebb lesz munkára bírni, mert ellustul. Minél többet tanulunk, annál könnyebb még többet tanulnunk. A memóriánkban amúgy is tárolódik minden, ami velünk történik, amit gondolunk, látunk, hallunk és olvasunk. Inkább az emlékek felidézése szokott problémát jelenteni, mivel az információk nem úgy tárolódnak, ahogyan a számítógépben. Nincsenek memóriacímek, amelyek segítséget nyújthatnának a keresésben. Ehelyett az van, hogy minél több memóriakapcsolat épül ki az elménkben, annál könnyebben tudjuk felidézni az egyes információkat. A cél azonban nem az, hogy betéve tudjuk a Biblia szövegét, hanem az, hogy az elmélkedésünk számára munícióra tegyünk szert. Amit megtanulunk, amúgy is csak akkor marad meg tartósan felidézhetőnek, ha a tanultak fenntartására külön energiát fordítunk. Ha bizonyos idő elteltével mindig továbblépünk, és újat tanulunk, előbb-utóbb a háttérbe szorulnak a korábban memorizált részletek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kikerültek a tudatunkból, és úgy is képesek bennünk hatni, hogy már nem tudjuk felidézni.
5. Tartsd meg ezeket a szívedben! A szív nem azonos sem az értelemmel, sem az érzelemmel, sem az akarattal. Ezek mind a lélek részeit képezik. A szív a lélek fölött van, és határozza meg a lélek működését. Ugyanakkor az a folyamat, amikor elmélkedünk az Isten Beszédén és ki is mondjuk, az visszahat a szívünkre, és el kezd dolgozni benne. Az Isten Igéje, ami kikristályosodik bennünk a Biblia tanulmányozása, során, magként fúródik a szívünk szántóföldjébe. Erre a magra jön rá a Szent Szellem kenete, és ez a kenet teszi ezt a magot kijelentéssé bennünk. Ha a szívünkbe fúródott , a Szent Szellem által termővé tett Igét megőrizzük a szívünkben, akkor ez a mag kicsírázik, meggyökerezik, szárat növeszt és termést hoz.
Ezért kell minden féltett dolognál jobban őriznünk a szívünket, mert az élet csak a bennünk levő, megtermékenyült Igéből tud kinőni, vagyis kiindulni bennünk, de ahogy Jézus előre megmondta, ezt a termést megakadályozza az, ha a szívünk szántóföldjében idegen vetés is van, mert az elfojtja az isteni Szót, és nem tud gyümölcsöt teremni.
