Akiket mindig szivesen olvasunk, vers, novella

Saját versek:

Ha&Vox&Márta: Ébredj!

Örült gondolat peremén,
Mélybe zuhanva a lelkem,
Harcot vív veled, elesten.

Égetö csókkal dajkáltál,
Majd semmibe lökve játsztál,
Te sem tudtad már, mit teszel.

Emeltél karodba lágyan,
Képzeleted én vigyáztam,
Imádtál - és elhibáztam.

Volt egy álmom valóságos,
Nem éreztem, hogy halálos,
Elvesztünk de már jössz velem.

A káprázat tengerében
Már azt hittem ez a végzet,
Egy gondolat megigézett.

Sosem vársz és én sem várlak,
Mégis van mi összezárhat,
A szavad hív, megalázhat,

Mindent türni, mégsem lenni,
Egy kicsit kell még szeretni,
S hiszed, hogy már nem fog fájni.

Magamra hagysz, én nem hagylak,
Kiálts ki hát most zsarnoknak,
Így kellessz még, így akarlak.

A végtelen gyilkos éjben
Itt vagy velem és nem félek,
Látod: semmi amit kérek.

Így akarlak ilyen lágyan,
Vagy érzéket zaboláztan,
Csak szeress, nincs más vágyam.

Rólam képet festesz bátran,
Nálad lesz keretbe zártan,
Én csak az álmunk örizem.

Ennyit kértem, s ennnyit adhatsz,
Álmodban még itt marasztalsz...
Ébredj! - az álmod megtagadtam!

Versek ket nyelven Erdelybol

Divine copyright


Forgery? s the lilac?s smell in the night,
How can it imitate perfectly your smell, my dear?
Forgery?s the soft grass, but it s all right,
The quiver of your every single hair I hear.

Forgery?s the vein on the leaves,
The vein on your eyelids He admired,my girl,
Forgery?s the shining blue that the sky breathes,
Your two eyes are the priceless original.

Isteni copyright


Másolat az orgonaillat az estben,
Hogy is tudja igy utánozni illatod,
Másolat a puha f? a kertben,
Hajad szálainak rezgését hallhatod.

Másolat az ér a levelen,
Vénáid szempilládon tetszhettek Neki.
Másolat a szikázó kék az egen,
A szemed a megfizethetetlen eredeti.

Vágyak


Természtesen szeretném, ha
Mosolyom olyan lenne mint a De Niroé,
Illatom sárgásanzöldeskék mint a Chlóe,
Kiejtésem mint Richard Burtoné,
Nyugalmam az Ágnes asszonyé,
Izmaim mint a Schwartzeneggeré,
Eszem éles mint a Heideggeré,
Lennék szép mint húsz éve Madonna,
Ha Kournikova belém zsongna,
Ha mint Barnard szíveket cserélhetnék,
Ha a Radio Ga Ga ? n hozzád mehetnék,
Ha jó dolgom volna mint Attilának,
Ha lenne sok juhom mint János bának,
Ha néha Bruce Willis hívna a mobilon,
Ha enyém lenne az egész Vodafone,
Ha olvasnának a Marson valakik,
Ha rettegnének t?lem a Bruce Lee-k,
Ha szuperkémnek mondhatnám Eddig volt !
Ha ? mondaná I?m Bond. James Bond.
Ha mondhatnám I?m Szabó. Péter Szabó.

Ha apám itt lehetne volna csodajó


Desires


Naturally,
I?d love to have De Niro?s smile,
To smell greenish-blue as Chanel 5,
To have Burton?s pronunciation,
To be calm as in August the whole nation,
To have muscles as Scwartzennegger?s,
My mind very sharp as Heidegger?s,
I?d love to be nice as Bardot some time ago,
If to Bill Gates I could say hello,
If I could change hearts as Barnard did,
At my sight me trembled the whole Madrid,
If I was getting on really well,
If I could reach Bruce Willis anywhere,
If I had more ships than Onassis owned,
If I owned the whole Orange, Vodafone,
If some guys were reading me on the Mars,
If Mike Tyson was frightened of my eyes,
To a super-spy I could say: Just shoot off!
He would say : I?m Bond. James Bond.
I would say: I?m Szabo. Peter Szabo.

If dad was here would be the best, though.

Egyszer


Egyszer megtanulok verset írni.

Ritmusképletben, jambusokban,
La, la, la, majd azt jelenti még, még, még a
Metaforákban. Versfolyamokban
hullámzó metrumokat el?hívni,
titi-tá anapesztussá átvinni
szívverésem. Párhuzamokban
szuggerlálja majd nyíló virág hogy elmúlt a tél.
És Isten mindenhol ott van.

Egyszer megtanulok verset írni.

Kedvenceim, a versek

Árvai Emil:
KEDVENCEIM, A VERSEK

Ott feleselnek a rím-gyerekek
többnyire hátul, a sornak a végén;
dobban a hangsúly - a szív - ütemet,
söt, ha a szép szavak alliterálnak:
remek élmény!

a szabadvers
szilaj csikó
de szárnya van

A KAKTUSZ IS EGY NÖVÉNY

Kicsit szúrós és igénytelen,
De ritka virágja tünemény,
Így hát van, akinek kedvence,
Hiszen a kaktusz is egy növény.

Saját vers

Öreg harang

Poros, kopott toronyban ül,
mint istenre mutató ujjban,
a százszor félrevert harang.
Nem voltak soha társai,
s ha este néhány denevér
zajongva körbe szállja,
egekig nö a magánya.

Néha lódul fáradt nyelve
teste a bronz, bele remeg,
s hangja száll, száll, messze szárnyal,
hullámzik a város felett.
De lent, alant, a zajos világ
régen nem hallgat szavára,
hiába szól érces hangja,
elnyomja a talmi lárma.

Nem halja más, kondulását
csak a téren kolduló,
süket koldus
s a részeges
harangozó.

S poros tornyában,
önmagában,
csendben ül tovább,
a százszor félrevert harang.

Árvai Emil: Emberi sors

Árvai Emil:
EMBERI SORS

mi itt a nyüzsgésben
Robinzon ott

fürkészünk homályos horizontot

valakit várunk

valaki
vár

Folyoso.

Folyoso, minden ajto zarva,
Nincs kiut, arva vagyok, arva.
Kerem en szeretnek elni.
nincs valasz, nekem nem lehet kerni.
Nincs merre, nincs miert
Nyujtani szeretnem kezem valakiert,
De soha nem lesz senki, semi,
Csak e folyosonak szeretnek a vegen lenni.
Vegen lenni, s kezdeni elorol,
Tanulni jarni ,mint egy kisgyerek
De az elet csendesen felorol,
S e folyoson csak lassan mehetek.
Lassan ,neman, egy orok maganyba,
Gondjaim elvesznek a tavoli homalyba,
Gondom ,soha nem lesz senki, semmi
Csak e folyosonak szeretnek a vegen lenni.




En.

Az emlekezet gyongesege

-Tudsz te ikreket csinalni?
-Persze.
-Nekem is?
-Mindenkinek.
-De csak nekem fogsz?
-Negyest , jo?
-Draga vagy, es mikor?
-Ahogy fedel van a fejunk felett.
-Arra varhatunk.
-Pedig ez maskepp nem megy.
-Kimehetnenk az erdobe.
-Szabad eg alatt nem lehet ikreket csinalni.
-Masoknak jo az erdo? Ugy hallottam, meg padon, sot allva is lehet.....
-Te draga bolcs sexprofesszor! Osszeteveszted a szeretkezest a gyerekcsinalassal...foleg az ikercsinalassal.....
-Honnan veszed, hogy barmi kozos vonasa van ennek a ket dolgnak? Kulonben ikreket nem is mindenki tud, erre szuletni kell.
-Es te szulettel?
-Igen. Pontosan abban az idoben, amikor az ikercsinalok szoktak a vilagra jonni.
-De ugye meg csak elmeletileg bizonyitottad be, hogy kozejuk tartozol?
-Orulnel ennek?
-Aha.
-No jol van, akkor bevallom.
-Meg nem probaltad?
-Egyszer sem.
-De azert biztos, hogy......?
-Mondtam mar.
-Jo, jo, ne haragudj.
-Nezd en tudom, vannak szelhamosok, fut-fat igernek a lanyoknak.
-Meg ikreket.
-Bizony, es aztan a nagy semmi: keservesen kiizzadnak egy nyamvadt kis utodot, de ugy fenylik a kepuk, mintha ez egyedul nekik sikerulne.
-Fol kell jelenteni az ilyeneket!
-Nem tehetnek rola -- rosszkor szulettek.
-De akkor ne hazudozzanak! Kepzeld csak el azt a szegeny lanyt, aki hitt a szovegnek,----a korhazban csak keresi, -keresi a beigert ikreket, az orvos meg kineveti, hogy oruljon annak az egy nyamvadt kis porontynak.
-Hat ez tenyleg kinos lehet. Tolem nem kell felned---en pontosan jokor erkeztem. Abban az oraban nem is szuletett mas.
-Csuda klassz! Es mikor?
-Mi mikor?
-Hat.....
-Komolyan akarod?
-Ugy nezek ki mint aki folyton hulyeskedik?
-No nem folyton.....Egyebkent mondtam mar: ahogy fedel lesz a fejunk felett.
-Nincs otthon senki.
-De.....
-Azt hiszed nincs fedele a lakasunknak?!
-Meglatnak a szomszedok......
-Es? Ettol kihagy a kepesseged?
-Jol van draga mehetunk. Szoval mennyit?
-Negyet!
-Oke, indulas.


EPILOGUS
Ha az utcan menekulo fiatal embert latnak, nyomaban egy polyat szorongato duhos asszonykaval, ne botrankozzanak meg! Csak annyi tortent: a fiu akaratlanul is fullentett. Rosszul emlekezett szuletese orajara.

&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&

`Ropirat az evolucio ellen.

O, gyerekek, tukorszemuek
Titok-pofikas draga kis manok
Legalabb ti ne lepjetek
A felnotseg saros kuszobere.



En

Egy három soros haikuszerüség:


Vita szerelmemmel.

Elhúztam kezem, s mint egy kis gyerek,
karomat nem játszom- pózba fontam.
Rám mosolygott, és szétdúltuk az ágyat.

csocsike írta:

Bab meg viz :idea:

Kattints a kibontásához...

Bingó!
Jutalmul egy kapsz egy népdalt:
A babot én szeretem, szeretem.
Tudja ezt a kedvesem, kedvesem.
Ha valamit akar tölem,
babot föz a kemencében,
mert tudja a galambom
még a tált is kinyalom
majd a sötétben.
:roll:
szöveg változat:

Tudja azt a galambom
a tálját is kinyalom
majd az ölében.

Mostan irtam egy haikut:

December

Meg-megcsillanak
a pocsolya jegén az
ünnepi fények.

Árvai Emil: Háromkirályok

Árvai Emil:
HÁROMKIRÁLYOK

Új csillag!
Indulnak.

Júda
Királyát vajúdja.

Van egy kedvenc versem, nem regen irtam, megosztom veletek

A feny!

Milyen egyszeru, csak egy kattanas,
Es fenyben uszik az egesz lakas.

Rejtett huzalon aramlo ero,
Egy kis lampabol tundoklik elo.

Milyen egyszeruen szarnyalhat a lelek,
Ha nem gatoljak rut szenvedelyek.

Igen egyszeru, csak HIT es REMENY,
Legyen szivunkben, es atolel a feny.

Köszönöm Fifike!

Mivel itt többnyire költészettel és irodalommal mélyen foglalkozó
emberkéket látok, hát csatlakozom néhány verssel a 2003. júniusban Budapesten megjelent Szenvedés lángja c. kötetem néhány versével.


VIRÁGOM LETÖRT

Búcsú nélkül vált külön utunk
Tervezgettünk – tervezgettem
Boldogan…

Búcsú nélkül hagytál s küldtél el
Virágom letört –
Mondtam…

Nem baj – elintézted ennyivel
S én a porból felemeltem
A fájdalomszirmokat…

EGYEDÜL

kevés volt a szó
kevés volt a beszéd
kevés volt a hang

és

kevés volt az idő
kevés volt a perc

most

sok a csend
sok a némaság

de

az elmúlt kevés is
b e t ö l t i
a magányos éjszakát

a n é m á t


FÁJDALOM

Mint ősszel a hulló levelek
Játéka
Vagy sötétben egy lopódzó alak
Árnyéka
Úgy suhansz át rajtam
Gondolat
Játszol velem
Fájdítod szívem
Amit nem szabad
Lelkembe nyilallsz
Mint égető parázs
Jégesőként zúdítod
A fájdalmat rám

(Szőny, 1967. December 8.)


VIOLINKULCS

úgy mutatja a hangjegyek
magassági értékét
mint az érzelmek
titkolt mélységét
egy dallam


ÜVEGGOLYÓ

üveggolyóba zárt
összetartozás
a szerelem –
visszavonhatatlanul


EGYSZERŰ VALLOMÁS

Beérem azzal, ha rád sem nézek…
Beérem azzal, ha csak éppen érzem,
hogy mellettem vagy,
hogy itt vagy,
hogy vagy
nekem.

Beérem azzal a végtelen csönddel…
Beérem azzal a védtelen közönnyel –
csak mellettem légy,
csak itt légy,
csak légy –
nekem.

Beérem azzal a feszültséggel…
Beérem azzal a szokatlan érzéssel,
hogy fontos vagy,
mert itt vagy,
és vagy
nekem.

Legyen elég, ha rád sem nézek!
Érezned kell, mert én is érzem,
hogy melletted vagyok,
hogy itt vagyok,
hogy vagyok
neked…

Legyen elég a végtelen csönd!
Érezned kell az erőltetett közönyt,
mert melletted vagyok,
mert itt vagyok,
mert vagyok
neked.


S HA LÁNGOLNI LÁTOD…

S ha lángolni látod álmodban szívem,
S ha vétkezni tudsz még így is ellenem,

Akkor vétkezz lángoló zseniként
S hagyj magamra,

De bocsáss meg egyetlen bűnömért:
Tisztaságomért!


HA MÉG SZERETSZ

ha még szeretsz
s csak engem akarsz
készülj fel

csodát ne várj
romos e táj
s lelkem hideg

mérlegeld
van-e türelmed
romból várat építeni


NEM FOGLAK VISSZAHÍVNI

s ha már magam ellen
fordítottad erényemet

s ha már beteltél
mellettem kéjjel

s ha már erős lettél
azén erőtlenségemben

hagylak elmenni
s nem foglak
visszahívni
soha


CSEND

Duna-part romantikája glóriaként
lebeg
Egy kövön ülve nézem a
vizet
Egy fénytükör az áram s benne a
sziget
Egy csónak magányára téved a
szemem

egy Duna-part
egy kő
egy fénytükör
egy csónak

s a víz felett lebeg
a feszült csend

Árvai Emil: Útközben, Újat kezdek

Árvai Emil:

ÚTKÖZBEN
Mily könnyen mulasztok, vétek,
s erövel kell javulnom...
S Valaki tisztán, büntelen
elöttem ment az úton.

ÚJAT KEZDEK
Nem megyek tovább ily szorongva,
fölveri kertemet gond bokra.
Nekieresztem éles sarlóm,
új vetést kezdek tágas tarlón.

--
Boldog új évet kívánok Budapeströl!

BUEK!

Dühös óda


Mint néni ki visszaviszi az O.b. csomagot,
hogy nem tampont kért hanem sampont,
vagyok felháborodva, hogy hiába
foglallak bele minden dalba, minden ódába,
és nem értem, ha lelked oly hideg,
miért nem hagyd, hogy lelkem melegítse meg-
talán mégis, ha híres leszek egy napon,
neved leírják lexikonok sok oldalon,
így költészetemnek mégis értelmet adsz,
remegek szemedt?l mint kést?l kismalac,
és fel vagyok háborodva ezen meg azon,
mint néni ki kiáltja: ez tampon, nem sampon.


Érzékiség

látom érintésed
simogat hangod
hallok teérted
ujjaid harangszók

felhangzik mosolyod
kacsint rám b?röd
suttogást hall orrom
ha teám kitöltöd.


Szakrilégium



Dolgozni, csak pontosan, szépen,
temetni csak csoportban a réten,
szolgálni csak füstködöt, almát,
szeretni gyereket, az isten barmát,
lélegezni szájpenészt, savas es?t,
számolni éveket, a sok szép szeret?t,
izzadni verseket, simogatni a koldust,
vért adni vonatsínen, meg friss húst,
tündökl? Istenben hinni, templomba járni,
várni a tehervonatot, elébe állni,
úszó halacskákat nézni a tévében,
megenni húsz tölteléket együltében,
sebre sót tenni, mint egykor régen,
dolgozni csak pontosan, szépen
nem érdemes


Vágyakozás


A távoli néger törzsek is, Pápuán,
közelebb vannak mint te.
mint ?sember doboz gyufa után
vágyakozok utánad epedve.

Legalább egy, csak egy izomszálad
rándulna érintésemt?l.
Legalább egy, egyetlen hajszálad
mosolyogna rám, a sokezerb?l.

Szelíddé válik ittlétedkor
még a nehézsúlyú bokszmeccs is.
Szelíd szemek mondják be hétkor
hogy a World Trade Center már nincs.

A távoli néger törzsek is Pápuán
közelebb vannak mint te.
Mint ?rült, benzin s gyufa után,
vágyakozok utánad epedve.


Csendélet


Két borospohár szédeleg,
Mosolyog a répában a karotin.
Két szem mered ahogy hahotázik
Két csigolya között a gillotin.



Ihlet


Néha,
fáradt ihlet
csurran át lassan citoplazmából sejtmagokba.
Ami engem illet,
illatos vért terítek,
szendén mosolygó lányok közé az asztalokra.

Néha,
szél érintett
gondolatok születnek, szó szóra rátaposva.
Ami engem illet,
sok kóbor rímnek
könyörgök, csak lassan, szépen hármas sorban.

Néha,
sok, füstté lett
gondolat szenesedik , port fúj a szél a lapokra.
Ami engem illet,
minden ihlet,
ajkad, szemeid vágnak darabokra.

HAJNALOK HAJNALÁN


Hajnalok hajnalán
hasadt sugárkéve,
bíbor fénypalástot
vet a bársony égre,

felette a felhök
karavánja halad,
lilalángú fátylak,
tündérsátra alatt:

hajnalok hajnalán
küllös aranyrácsok
zárják kalodába
az éji világot.

*

Hajnalok hajnalán
oldott sugárkéve
türkiz paravánját
feszíti az égre,

küllös fénykoronát
szegez röt fejére,
szakadozott fátylát
földre dobja végre;

napfény koronával,
ezüstszín szegekkel,
színarany palástban
földre száll a reggel.

*

AZ ELMARADT KÉZFOGÓ


A hegy mögé bukó Nap, bársonyos tüzével
Felgyújtja mind, a gyöngyház színeket.
Dús gazdagon, alkony-díszekkel telehintve,
Arany-bíbor palástját elhelyezte;
Nászhintaja elé hidat bocsát a vízre:
A Tótündér kezét így kérte meg.

Ahol az ég vízpartot ér, ezüst mezöben,
Látóhatár alatt, a Nap szemén,
A víztükör távoli pontján, kék redökben,
Áll sátora elött alkonyi fényben;
A Tótündér: lebbenti fátyolát tünöben;
Körötte tétova, opálos fény.

Próza

És újra Szilveszter...

Szilveszter van. Ősszegyűlnek a barátok, s mulatnak. Felidézik az elmúlt esztendő jelentősebb eseményeit. Számot vetnek tetteikről, sikereikről, kudarcaikról. Kibontanak néhány üveg bort, sört, pezsgőt, s új reményekkel várják az új évet. Mire az éjfél közeledik, már javarészt kicsit eltompultak az agyak. Szól a zene, vagy épp nézik a TV esztendőről-esztendőre egyre silányabb szilveszteri műsorát, s közben igyekeznek elhitetni magukkal, hogy az elmúlt évben mindent a lehető legjobban csináltak. De az is lehet, hogy épp egy discoban ünneplik ezt a jeles eseményt. Egy biztos: szinte mindenki jó előre eltervezte, mit fogad meg az új évre. Mit, és hogyan fog másképp tenni, mint eddig…

Ekkor a kakukk kidugja fejét a faliórából, s harsány hangon elkiáltja magát. Éjfél van, s úgy illik, hogy ezt ő is kellőképpen köszöntse. Megfogadja, hogy jövőre sokkal hangosabban fog kakukkolni. Tőle már ez is szép eredmény.

Himnusz harsan,
A pezsgő pukkan,
Pohár koccan,
Ígéret fogann.

Új év virrad,
Új remény éled,
A máj dagad,
Boldog új évet.

Megszólal a Himnusz, s ekkor országszerte elpukkannak a pezsgős üvegek. A barátok koccintanak, sok boldogságot, sikert, gazdagságot kívánnak egymásnak, és felhörpintik a pezsgőjüket. Fennhangon mondogatják az újévi fogadalmukat, melyről szinte egytől-egyig tudják, hogy idén is hazudtak maguknak, s hogy ezt sem fogják tudni, illetve akarni betartani. Aztán jövőre ugyanúgy áttaposnak azokon, akiknek most kívántak mindenféle szépet: sikert, gazdagságot, stb, stb. Nem számít, ez így szokás. A hagyományok tisztelete pedig nagyon fontos, így idén is részegedésik isszák magukat. Micsoda boldogság! Másnapossággal kezdeni az új évet. Nem számít, ez is hagyomány…

A városban eközben hatalmas bulikra tombolnak azok, akik úgy döntöttek, nem a négy fal közé zárva köszöntik az új esztendőt. Ők is megtisztelik ezt a neves ünnepet. Ők is ugyanúgy a delírium szintjéig isszák magukat, s hiszik, hogy ettől sokkal boldogabb a Szilveszterük. Kábultan táncolnak az utcán csillámló parókájukban, s fújják a kürtöket, trombitákat nyomukban hatalmas mennyiségű szemetet hagyva. Hagyomány…

Aztán szép lassan elfáradnak, s az utcák elcsendesülnek, a házakban kialszanak a fények. Ki-ki az este elfogyasztott alkohol mennyiségétől függően vagy otthon, vagy a parkban, vagy a detoxban ébred égő gyomorral, s fájó fejjel. Boldog új évet!!


Delel a nap,
A gyomor már ég,
Hasad az agy,
Itt van az új év!

Megyünk tovább,
Pont ahogy eddig,
Elmúlt egy év,
Nem történt semmi.

Miután nagynehezen magukhoz térnek, szép lassan rájönnek, hogy az év első napja semmivel sem különbözik az utolsótól. Az, hogy az év számlálója közben egyet lépett előre, szinte semmit sem jelent. A legtöbben élik továbbra is úgy az életüket, ahogyan tavaj tették. Aztán majd ha eljő a következő Szilveszter, akkor megint kezdődik minden előlről…

Tisztelet a kevéske kivételnek. Minden csodálatom az ő önmegtartóztatásuké, s bevallom: most irígylem is őket kicsit, mert borzasztóan hasogat a fejem a tegnap esti bulitól, s arra ami hajnali kettő után történt, már egyáltalán nem is emlékszem. De arra még igen, hogy éjfélkor megfogadtam, hogy leszokok a dohányzásról, de most abbahagyom az írást, mert elfogyott a cigim. Rohanok a boltba…

Még valami: még az oly ártatlan lény, mint a falióra kakukkja sem tarthatja be az új évi fogadalmát, mivel egy eltévedt pezsgősdugó elvette a kedvét a hangoskodástól.

Boldog Új Esztendőt Kívánok!

2004. január 1.

Emlékezzünk...

Tudom, hogy ez nem pont ma aktuális, de napokig nem tudtam lehívni az oldalt. Sorry!


Gyászol a világ(ür)
(A Columbia ürsikló és legénysége emlékére.)

Hét bátor vándor útnak indul,
A Földön túlra, tölünk messze.
Az ismeretlent kutatni,
Életüket kockáztatni.

A veszélyt nem is sejtve,
Törnek az ismeretlenbe.
Előttük a világür ezer titka,
Mögöttük egy világ aggodalma.

De semmi baj, nincs veszély,
Felfedezve egy szelet rejtély.
Hazavárja öket az egész világ,
Nem sejtik, hogy ez csak ábránd.

Hét bátor vándor útnak indul,
A Földre vissza, újra közénk.
De rájuk lehel a halál kénkövel,
Kicsiny hajójuk tüzet lövell.

A láng mindent elborít,
A világ tehetlenül felordít.
Egy fehér füstoszlop az égen,
Gyászoló tömegek a téren.

A kicsiny hajó darabokra szakad,
A roncsok a földbe csapódnak.
A füst szertefoszlik az égen,
A gyász uralkodik a világ szívében.

Elöttük volt a világ,
S most mögöttük az ür.
Gyászol a világ,
Gyászol a világür,
Gyászolok én,
Gyászol a versem.

Gyászol csendben hét bátor család.

Budapest, 2003. február 1.