Akiket mindig szivesen olvasunk, vers, novella

Sárdi János
(Nagykónyi (Tolna vm.), 1907. júl. 27. - Budapest, 1969. márc. 9.)
színész, énekes

--------------------------------------------------------------------------------

Ifjúkorának egy részét Zalában töltötte - először Zalakoppányban, majd karmacsi lakosként. Polgári iskoláit Szigetváron és Tapolcán végezte. Pápán szerzett tanítói oklevelével Dunaföldváron helyezkedett el kántortanítóként. Műkedvelő elődásokon szerepelt, hangját magánúton képeztette. Az Operaházban Palotai Árpád volt a mestere. 1936-ban ösztöndíjasként, 1938-tól rendes tagként szerzőtették, 1942-től a Fővárosi Operettszínházban is fellépett. A negyvenes évek egyik legnépszerűbb színésze volt, ismertségét operett- és - 1940-től filmszerepeinek köszönhette. 1963-ban Érdemes művész címet kapott. Neves művészként gyakran volt Zala megye vendége, különösen kedvelte Hévízt, a Gyógyfürdőkóházban többször kezelték. 1997-ben a tiszteletére a hévízi Gyógyfürdőkórház téli fürdőjének falán emléktáblát helyeztek el.

F.sz.
Dávid (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok); Orlovszky herceg (ifj. J. Strauss: A denevér); Kukorica Jancsi (Kacsoh P.: János vitéz); Barinkay (ifj. J Strauss: A cigánybáró); Tamino (Mozart: A varázsfuvola); Almaviva gróf (Rossini: A sevillai borbély); Bálint (Huszka J.: Mária főhadnagy); René (Lehár F.: Luxemburg grófja); Danilo (Lehár F.: A víg özvegy); Tom (Jacobi V.: A leányvásár); Nagyherceg (Jacobi V.: Sybll); Csinom Palkó (Farkas F.); Fred (Porter: Csókolj meg, Katám); Török (Kálmán I.: Marica grófnő); Páris (Offenbach: Szép Heléna)

K i b é d i E r v i n /1924-1997/


A közénség egyik legnagyobb kedvence volt.Kabaré jelenetei,kupléi és dalai,utánozhatatlan grimaszai a végletegik tudták felturbózni a közénség röhögését.Tőle származik a mondás/öndiagnózis?/ : ,,Én nem hiszem,hogy normális vagyok !''
Lelkes állatbarát volt.Lakását madarakkal és kutyákkal osztotta meg.
Azt azonban kevesen tudják róla,hogy lelkes poéta is volt.
Ime egyik verse:


Kibédi Ervin
Hazám
Elnézem ezt a fűzfaágat
Bár törzse odvas, szikkadt, száradt,
De barkáit büszkén kihajtva
Vágyakozik egy túlsó partra,
Hol nem lesz többé háború
És sarja nem lesz szomorú.
Most ága még a vízbe rebben,
S tükörképével mered szemben.
Ám reménykedik a jövőben,
Hol nemcsak a lehajtott főben,
De tartásban is lesz igazság,
S megfékezhető lesz a gazság.
Elnézem ezt a fűzfaágat
És ábrándozni kedvem támad
Majd eljövendő emberekről,
Szeszélyekről, igazságról, hitről.
És mindenkor ha kedvem támad
Szidni, ostorozni hazámat
S mivel már sok volt, ki megvédte,
Még talán meg is halnék érte.

Laci szeretnem megkoszonni ezt a kellemes , szorakoztato megemlekezest . Felelevenitetted a multat , itt cseng Sardi Janos hangja a fulemben ,( en a pasztorok kiralya ) :lol: Szeretnem megkerdezni toled,- Berki Lilli volt Salamon Bela felesege es O tudott olyan szepen futyulni ? Feleki Kamil batyjaval (Laci) egy hazban laktunk es olyanok voltak mint az ikertestverek , hamar elterjedt a hir a korfolyosos hazban ha vendegsegbe jottek ! Rodolfo lanyaval egyutt jartunk iskolaba es sorolhatnam tovabb . Kosziii Laciiiii

Versek, prozak

AM kaptam levelben, megosztom veletek, biztos mindneki emlekszik ra.
Konsztantyin Szimonov /1915-1979/

Várj reám
Várj reám s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
öszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj ha tüz a nap,
várj ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senki ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.
Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha áltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell...
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jóbarát már egy se vár-
... szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.
Várj reám! ó, átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
,, Szerencsés legény.?
Nem tudhatja senki sem,
te mag én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklö csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerü titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.
*****

Hova tunt a vers topic? :evil:

Kamarás Klára


Nincs visszaút

Már messze úszott mindaz, ami volt.
Bárányfelhőknek égi, szép akolt
nem építek. Ez a föld itt szilárd.
Megálltam rajta, pedig idegen.
Vigyázva álljon, ki gyökértelen :
Nincs visszaút.

Amit otthagytam, rég nem létezik.
Egy villanás, egy kép maradt csak itt
és csak a képzelet mely rátalál,
a város, hegy, domb vissza sose vár,
mert megváltoztam és megváltozott.

Nincs visszaút, hát állni kell szilárdan:
álmok nélkül, tépett felhők alatt,
gyökértelen egy idegen világban...

Ti örök rejtéjjel áldott gyönyörök hordozói !

A férfiak nevében hodolunk néktek egy örök vallomással !

ÕRIZZ MEG ! ......

........Õrizd meg a megmagyarázhatatlan vonzalmat,
ami elõször remegtetett és hullámzott benned,
amit eddig más, még nem tudott adni Neked.....

....Õrizd meg a szemem különleges fényét,
ahogy delejezett és figyelte minden rezzenésed,
s a bûvölõ csendben a hangtalan szavak érzelmekre keltek....

.....Õrizd meg a suttogó, Téged követelõ hangom,
mi esztelen bizalmat keltett, és kiéhezett vágyaid
tiltó szálait szaggatta szét benned.....

.......Õrizd meg illatom, ami körbe lengett,
mikor a beteljesülés örök vágyát felébresztette benned,
s a vágyak orgiáját már csak Tõlem követelted.....

........Örizd meg, Kedves, a zenére ringó elsõ ölelésem,
ahogy a lelkünk összeolvadt, s nem létezett már más, csak a
fékevesztett vágyak feltámadó éhe e buja egyesülésnek.....

.......Õrizd meg bársonyos meztelen bõrömnek
vágyakra gerjesztõ forró tapadását, és az elsõ élményt:
mennyire akartad, ahogy magadba fogadtál.....

........Õrizd meg férfiasságom, mi szerelmes asszonyá tett,
az újra éledõ vágyaidtól az orgazmusba hulló szeretkezéseinket
.... õrizd meg !......- õrizz meg,!..... hogy csak így szerethesselek.



Budapest 2001 oktober 01
Oravecz Mihály
szerzõ

Önreklám gyanánt

Álmomban

Álmomban egyszer jártam ott,
hol virágba borult a kert,
a rózsák illata az estben
bóditó illatot lehelt.

Álmomban egyszer jártam ott
és ott voltál velem.
Szemeidben a vágy csillogott
és fogtad a kezem.

Álmomban egyszer jártam ott,
ajkad csókot lehelt
a számra, s illatoddal
telt meg a rózsakert.

Álmomban egyszer jártam ott,
s magamhoz hivtalak,
álmodni álmot, álmomat
a rózsafák alatt

Magdi verse

Horváth Magdi:

RONGYBABA
avagy:
SEPRÖ ÉS GLÓRIA

Jöjj s adj meleget, adj fényt,
mert elkeserít
a fáradt
öszbe-szomorodás...
Jöjj s dönts emlékeket,
szerelmek
makacs
márványszobrait
rombold le!
Jöjj, emelj magasra,
mert hív a távoli ég hona,
hova együtt szállhatunk fel.
Néz, az álmaim felé, ha egyedül
röpködök, nincs kire néznem, s
visszanézek
újra meg újra a földre,
és lezuhanok,
mert kapaszkodó korlát nincsen!
Jöjj, adj szárnyakat, mert
túlzottan ember vagyok,
ám saslelket adott a Sors,
hát elkívánkozom...
Jöjj, meséld a kék eget,
szellemed májusi fényét szórd felém,
küzdj meg a bús szeptemberi
remegéssel értem,
üzd el az elmúlás sápadt árnyait:
öszi félelmeimet!

Jöjj, te légy a testőröm,
uram és példaképem,
szólíts meg, kérdezz meg,
kérdezd meg tőlem, hogy fáj-e még
az, ami hozzád vezetett!
Hagyj engem sírni, de törölgesd
könnyeim,
mosolyod ad reményt,
tépheted hajamat irányítva engem
ha vállalsz és elfogadsz annak, aki
vagyok!

Hozz le magadnak engem a
rejtve-gomolygó szelek füstmagasából,
nézz meg és láss meg így
önmagamszínűen,
tarts meg a Szeretet
nyugalomöblében, s cserébe -
no lásd, milyen rossz vagyok
depressziómat tálalom
elébed,
mert mindaz, mit
adhatok, csupán
csak én, én, én,
és a gyermekem.

Láss meg engem
bűneimben, láss
gátlásaimban,
láss gonoszságon át s
gyöngeségek közt, mert mindez
vagyok,
plusz még amit nem mondtam el:
tűz vagyok és víz vagyok,
láng és hamu vagyok,
fehér s fekete egyidőben,
ég madara, föld kutyája,
menny és pokol alkalmi
vendége, tündérlelkü veréb,
koronás boszorka -
ember legyen a talpán,
aki így elfogad!
Láss meg sokoldalúnak szivárványfényben,
fordíts a magad varázstükrébe,
s amit egy magamfajta
bolondos rongybaba csak rád testálhat, cserébe mindazt megkaphatod,
nyakadba kincseket akasztok,
lásd, mi mindent adhatok:
engem-magamat,
e verset a többivel,
no és a gyermekem!
_________________________
- Érdliget,1981 szeptemberében -

Mennyire igaz, hogy minden magyarban egy potenciális költő lakozik.
Gyereket olvastam egy gyönyörü verset a " Kata XXVII " c. az Efrain honlapján. Én is válaszolok erre.

VISSZA JÖTTÉL, KEDVES ?

A széltõl oly karcsún ringva hajló nyárfák
bólintnak feléd, ahogy közeledsz.
Csacsogva röppen az ágra egy rigó pár,
s az egész kert harsogja a becenevedet.

Az orgona bokrokon a levelek rezegnek,
s a lenge ruhád alá a buja szél oson.
Hogy összesúgnak a virágok a kertben,
még megcsodálják könnyûléptû, karcsú alakod.

A mosolyod már hõsugár, de orkánszerû széllel,
a mellembõl tépi ki a zaklatott szívem,
s már nevetve és sírva vergõdünk a térben,
feledve az átélt könnyes éveket.

Virágon taposok, ahogy átölellek;
az éveken taposok - és mégis átölellek,
a könnyeken taposok - és egyre csak ölellek
és boldogan ölellek, .....és boldogan ölellek.


Buda 1984. május 29.
Oravecz Mihály

Egy barátnak


Ha látsz engem hülyének, őrültnek, szemétnek,

Ne hagyj el, ne fordulj el tőlem –

Segíts, hogy más legyek!

Adj erőt akarni!

Megrabolt türelmed helyébe mit vársz,

Mondd, hogyan adhatnék a nincsből reményt?

Ugye nem azt a madarat kergeted azt a bizonyos kéket,

Amelyik illúziókról énekel?

Én nem vagyok palackból előcsalható

szellem, tündér, manó

én termékeny, létező valóság vagyok,

eleven idegteremtmény,

hajlam-ösztön-tudatkeverék,

hús-vér-szellemakarás,

föld-ég-montázs,

szilárd halmazú lélekmasina;

én magam vagyok a boldogság,

belőlem fakad öröm, bánat, vágy és beteljesülés,

itt lakik bennem az Ördg, az Isten,

s élek, míg ők engedik: rosszul is, jól is –

ez boldogít.



Boldogít a kíntalanság, mert ismerem a kínt,

És boldogít a gyötrelem, ha alkotni tanít.



Nem értem: boldogságodat mért onnan reméled,

Ahonnan más nem jön, mint eső és csalfa fények?

Az ég kékje, hidd el, nem kék,

Csak vágyódó szemeid mutatják annak!

Könnyesen bámulsz a csillagokra,

távolról mily sziporkázóak, s jóllehet,

közelről földek, csak földek

s árván búsulsz te boldogtalan,

miközben kincseken gázolsz át hasztalan!

Magdi verse

Magdi:

ANTIKRISZTUSOK A "MAGYAR UGARON"

Fagymosolyú, sziklaarcba rejtett
ös-szellemek, álpróféták, hamis istenek,
lelketlen korcs dögök itt
beleszarnak a fazékba,
majd egyenként ugatnak,
ha már az ö szájukig ér, hogy "büz van!"
Állampénzen tömik, mint libát, a bankokat,
a nép száját meg hús helyett hazugságokkal;
ideje lesz bankot nyitni
az állami hazugságoknak!
Épülnek is bankok, mint gomba, szaporán,
mert kell sok templom és fellegvár
az új isteneknek,
kiket nem láncol szegénység, gond, igazságosság,
hisz érdekkorona-bilincs az ő fejük éke,
s kemény, mert a tekintélyhez
olykor tekintetnélküliség is elég...
Mit számít nekik, ha áll is a balhé,
mert nem érti meg ez az "ostoba, demagóg" nép,
hogy mért az ö böre lesz véres-piros,
amikor a világbankárok
rántanak egy nagyot
a saját nadrágszíjukon...
Tombol a vírus, a ragály,
szabadon ki-bejár halál, nemzethalál,
pénzistenek és istenült pénzesek agyából gomolygó
járványos kriptabüz-dagály...
S ha ránk csurog a "mennyek" szennyvize,
a mi pofánknak mindent bírni kell,
mert mi megszokhattuk
láncra vert sorsunk
évszázadai
alatt
?!?
___________________

Kamarás Klára:

ÖSZI LEVÉL

Ez már a másik ösz... a fáradt.
Szél kerget tört virágot, ágat.
Hová lett az arany lomb,
lángoló szép levelek
tarka varázsa?
Elmúltak... mint az idö,
lásd, együtt süllyedtek a sárba.
Dér fedi már a mezöt,
mint szívem a bánat.
Fázós köd fekszik a tájon...
Vágyom utánad...

Mivel a szerelmes magyar verseim nem elitképesek felteszek egy angol versemet. Remélem nem baj.

TIME
the safety net of life
by Klara Szöcs


Life has an intricate but gentle design,
Each emotion crafted by a hand divine.
Feelings of ecstacy and passion remain
Only a short time. Alas, what pain.
God knows the frailty of human kind,
There's such stress in love that's deep and blind,
With gentle patience he bids us to wait,
The crushing pain to alleviate.
With infinite wisdom does he alternate
The energy and apathy that's each man's fate.
He changes the depression of hopeless love,
To the peaceful cooing of a free flying dove.
For what is life if not a succession of crises,
Cast by Fate as in Vegas the dice is,
Tiny explosions that tingle and glow,
Bridged by time which softens the blow.

Si
Mestermű az amit írtál.
Avilágirodalom válogatott gyönygyszemei közé való!
Irigy lettem licitálok !!!!

MÁR NÉLKÜLED .

Az elfásult emlékezetemben
összegubancolódva tünnek el az órák.
Mindég csak olvasok, könyvre könyv
következik, hol a szavakkal telt sorok
vibrálnak, s olykor sikoltnak felém.
-..... magány !....hát,....magányra vágysz!?

Szomjazom, egyre csak szomjazom,
a szám kiszárad, a nyelvem is kiszárad,
s Pán-síppá vált torkomból tör fel a levegö.
A mellem megfeszül, már zokogva fuldoklom
végkimerülésig, és levegöt kapkodok.
A zaklatott agyam súgja, sugja hogy tulélem,.
megnyugszom. .... de nem nyugszom,
- miattad nem nyugszom -
csak ödöng a lélek, és kóborol a gond.

Szomjazik a lélek érted epekedeve,
s mint elszabadult rab, a gondolataimon
utánad osonok folyton, feléd lopakodom,
mert hisztérikusan tobzódik a vágyam:
Téged....... és újra Téged! .... követel .

Láncom a tétlenség, magány a béklyóm.
Szobámban összegubancolódnak az órák,
hol a napokat számolom - nulla reménnyel -
mik jönnek, és Nélküled mulnak el, tünnek el.

Budapest 1975 IV. 04.
Oravecz Mihály

Efraim Staub

Öszidö

Egy légy kering a lámpa fénye mentén,
gyakran leszáll. A szárnya gyenge már,
pihenni tér, akárcsak én ez órán.
A légynek is, nekem is öszre jár.

Nem is gondoltam volna még húsz éve,
hogy fájni tud a kar, a térd, a váll...,
hogy nincs erö a karban már emelni,
s hogy minden fáj, ha egyszer öszre jár.

Tükörbe nézek. Nincsennek rajtam ráncok,
arcom sima, s aszemem is még nevet,
igy nem érezhetem magam öregnek,
s ha fáj is minden, csak megyek...megyek.

Kamarás Klára:
Nekem Cyrano kell...

A fürdökrémem barack illatú...
Azt mondják, ettöl pont olyan vagyok,
mintha a kompót ömlött volna rám.
Ó, jó Cyrano, most te kellenél,
hogy meggyógyítsd e sérelem sebét!

Azt mondanád, hogy méznél édesebb:
a nyári nap érlelte börömet,
s e szép barackok olyan hamvasak,
hogy csodájukra nem marad szavad.
Tündérleány gyümölcsöskertje ez?
Itt olyan illatfelhö lengedez!
S hol ennyi friss gyümölcsre van remény,
szívessen lennél ott kertészlegény....!

Cyrano biztos mást is mondana...
és hogyha nagyon szépen mondaná...
hajnal elött nem engedném haza...

Si
*** www.KALAKA.com ***
www.sidaversei.homestead.com

Efraim ' Klári ! Si !

Gyönyörü mestermüvek élednek e topikon, amit valahogy megmenteni kellene és kiadót keresni.
Klári! merjünk önmagunk lenni és csapjunk a lecsóba !
EHOL NI ! Kezdem én a szerelmes erotikát .....

befogadtál, és érzed-e, ahogy...

... az érzelmeink már elszabadultak,
és a testünk ritmusának vad vonaglása
nem más, mint a vágyak orgiája,
ahol a lelkem a lelkeddel kering
a szférák zenéjére,
összefonódva, ring.
Kedves,!.....mert
ez a lelkek násza,
mely gyönyörü, mint a Tisza virágzása....



Bp. 1999. 05. 17 -om-

Efraim Staub

Ki volt hibás ?

Kezdetben volt az elsö kettö
ártatlan, pöre s naiv akár a nép.
S monddá az Úr, örizd a törvényt
mit én szabtam rád, elejétöl-rég.
Minden tiéd, mi megterem e kertben,
csak e fának gyümölcsét elkerüld,
s a balga pár szentül is igérte,
s a fa tövén álomra szenderült.
Ki volt hibás ? Talán az Úr
ki akkor régen rossz törvényt hirdetett,
s jól tudta, hogy hibás e törvény
s az emberpár ezt úgysem tartja meg?
Vagy tán az emberpár, a balga
volt a hibás, s merészelt dönteni
két út közül, hogy nem látta a végét,
s tudás nélkül akart választani?
Azóta is csak igy szól ez a nóta,
az egyik tilt a másik megszegi.
Mindegy milyen éppen a rend
helyette újat kell választani.
Ki tegnap bünözö volt, gaz, galád
holnap már hös lesz, nagy vitéz,
s ki biró volt, s itélt törvény szerint,
ma már mint vádlott, birák elébe néz.
S holnap mi lesz ? Ki lesz a vádlott?
Ki lesz a biró, s vajh mit itél ,
ha sejti azt, hogy törvénye múló
s a vádlott ellen dönteni fél?
S mi lesz mikor a vádlott tudva tudja,
hogy holnaptól biró, már ö lehet?
Hol van a gát mi majd megálljt parancsol
hogy vádlott-biró mennyit, s mit tehet?
Mikor lesz az, hogy születik egy törvény
ami örök és meg nem változó,
s nem kell biró, rendör vagy végrehajtó
mert ez a törvény szent, s megtartható.
Mikor születik meg az a világ,
hol nem vitáznak múlton, csak a mán,
vagy a jövön ami még szebb lesz
és boldogabb a népeknek talán.
Mikor jön el, hogy egy rangba juthat
Az épitész és az épitö,
s egy rangra jut velük a költö
ki megálmodja, mit hoz a jövö.
Mikor jön el az álmodott világ,
hol nem lesz éhezés és háború,
nem lesz nyomor és félelem,
csak néha-néha egy szerelmi bú.

Vers: Anna levele

"csak néha-néha egy szerelmi bú." Ha csak az kell!

Anna levele

Hozzád simultam,
és hozzám simultál,
éreztem, hogy a tested lázban ég...
Mért féltettél, mért féltél...
vagy nem hitted el,
hogy ennyi nem elég?
Jaj nem elég!

Si

Efrain !
Versedben minden amit leirsz az majdnem mind az eredeti Teremtői program. Elgondolkoztatóan szép.

Si Te szivet dobbantó !
Nemes és gyönyörü a lélek mi benned lakozik.

Jövök én is, nehogy lemaradjak.

A GYÜLÖLET IS NARKÓ

A gyülölet is narkó,
hát vigyázz, .... és védd magad,
mert ha védtelen és gyanutlan
hiszel e Szirénnek, az magával ragad,
s már sodor, mint a szart,
a szenny-elvei labirintusa.

A gyülölet is narkó
szónokként a hordóra állva
- tündökölhetsz ott, hisz ékes a szó -,
s az érzelmektöl dusítva és rímekbe szedve
hatásos, mint a díszített klotyó.

A gyülölet is narkó - pláne
Falkákban skandálva,
a sikerélményekben
köztük böven lehet részed,
s mindegy a börszíned,
vagy milyen a vallásod,
és kik voltak szüleid,
és merre születtél meg .

A génbe kódolt gyülölet, Teremtöi program,
Mire egy állat sem, csak az ember képes,
s e sunyi szörnyetegnek ellenség az álma,
terror az eszköze és szadizmus a vágya.

A gyülölet is narkó, ne csábulj el töle !
mert, ha elfogadtad, már csak ö vezérel,
s bosszúra kényszerít e möbiuszi rém,
s a nyomában fájdalom, a rémület és vér.

Ime, látod, jó felem , a gyülölet is narkó,
hát ne nevess, ha látod, inkább óvakodj töle,
mert látszólag Téged óv,
de örökkön- örökké áldozat a bére.

Budapest 2002, március 07.
Lektorálta: Gáspár Attila Oravecz Mihály