Mint fiús anya, remélem, hogy egyszer én is anyós leszek. A legfontosabb, amit szem előtt kell tartani, és amit minden fiús anyósjelöltnek tudni kell: A FIUNK NEM A HÁZASTÁRSUNK!!! És nem is a lelki társunk.
A fiunkat nem magunknak szültük és neveltük, hanem egy másik nő számára, ha tetszik, ha nem!
És azon, hogy valaki hideg házasságban él a férjével, vagy éppen társtalan, nem a fiának kell segíteni. A fiunkkal nem lehet a házastársat pótolni. Ezt nagyon jó lenne, ha minden fiús anya tudomásul venné, mert amint látom, ez a fő probléma a fiús anyósokkal mindenhol a világon.
Az, hogy egy fiú ragaszkodik az anyjához, az természetes, és szép dolog, de ezzel visszaélni óriási bűn. Az anyának kell elvágni a köldökzsinórt, nem a fiúnak. Az anyának nem szabad bűntudatot ébresztenie a fiában, és sértett, elhagyott feleségként viselkednie, amikor a fia társra talál.
A fiúnak sokkal nehezebb az ilyen anyától elszakadnia, és ez megkeseríti, tönkreteszi az életét, a párkapcsolatát. Nem véletlenül mondja a Biblia: "annakokáért (a házasságért, a feleségért) elhagyja a férfiú apját és anyját..."
A lányoknak nem mondja ezt. A lányoknál ez a folyamat sokkal magától értetődőbb, mert az anyák a lányaikat nem tekintik a "pasijuknak". A lányos anyákkal a legritkább esetben fordul elő ilyen fajta ragaszkodás a gyerekhez.
A fiúgyerekkel kell erre jobban odafigyelni: el kell hagynia az apját és anyját... Ez nem azt jelenti, hogy többé nem szereti az anyját, és felé se néz a szüleinek, hanem azt, hogy fizikailag is, érzelmileg is a feleségéhez kötődik jobban. Akkor is, ha az anyja húsz körömmel kapaszkodik belé. De, kedves anyósjelöltek, sokkal könnyebb annak a gyereknek, ha mi engedjük el őt, ahogy annak meg kell történnie, és nem neki kell választania a szerelme és az anyja között. Ne csesszünk ki azzal a gyerekkel, ha szeretjük! Mert ha a házastársunkat pótoljuk vele, az nem szeretet: az használás.