Szia Jaszladany!
De ezek alapján szimplán fizikai folyamatok lejátszódása. Nincs emberi lélek. De ha nincs lélek, akkor az élő ember mitől él? A lélek ha elhagyja a testet,az külön él, a test elpusztul. A halott és élő test egyforma "lenne" csak a fizikai folyamatok mások? Nem hinném...
Már az ókori görög is hittek a test és lélek szoros kapcsolatában. De ennek ellenére a fizikai folyamatok kétségtelenek. Én ezt így gondolom.
Üdv: fux78
Kedves Fux78!
Én azt nem mondtam, hogy nincs emberi lélek, a kérdésed nem erre vonatkozott, hanem arra, miért hasonlóak a halálközeli élmények vallási hovatartozástól függetlenül.
Erre mondtam, hogy véleményem szerint azért hasonlóak, mivel ezek az élmények nem az emberi lélekkel vannak összefüggésben, hanem az agytevékenységgel. Attól még, hogy a halálközeli élmények szimplán fizikai folyamatok műve - legalábbis szerintem - attól még az élet nem anyagi természetű. Szerintem egyszerűen csak semmi közük a halálközeli élményeknek ahhoz, hogy mi fog történni velünk a halál után.
A Biblia alapján kialakított véleményem szerint az ember lélek, de ugyanakkor test is. Szerintem a kettő nem különválasztható. A Biblia azt írja: "Azután megformálta az ÚRIsten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé." (I Móz. 2,7.) Tehát az ember = föld pora + az élet lehelete. Isten nem egy lelket teremtett, hanem amint látjuk, egy fizikai lényt, mivel az embert - vagy ha úgy tetszik az ember lelkét - a teste és az Istentől kapott élet együtt alkotja. Azaz a testére, és az Istentől kapott életre egyaránt szüksége van ahhoz, hogy élhessen, hogy személyiség lehessen, azaz lelke legyen.
Nem hiszek abban, hogy az ember lelke a testén kívül tudna élni, nem hiszek kóricáló holt lelkekben. Véleményem szerint aki meghal, annak nem válik külön a teste a lelkétől. Öntudatlan állapotba kerül, szimplán elalszik. És csak akkor tér újra öntudatra, amikor Isten feltámasztja őt, újra egyesítve a testet az isteni élet leheletével, de nem azt a testet, amelyben az illető meghalt, hanem egy új, romolhatatlan testet. Így a holtak újra élni fognak, de nem lelkekként, hanem újra testben, emberekként, új testben, de ugyanazzal a személyiséggel, amivel meghaltak.
Mivel meggyőződésem, hogy az ember a halálakor az elalváshoz hasonló, de álomtalan, öntudatlan állapotba kerül, ezért véleményem szerint a halálközeli élményeknek semmi közük a halál utáni élethez, vagy a lélek halál utáni állapotához.
Idézek néhány bibliai igeverset, amire a meggyőződésemet alapozom:
<dd class="bible-context-0">"Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett; mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik. (Préd. 7-8.)
</dd>
Ha a halottak lélekként, test nélkül tovább élnének, akkor nem írná róluk a Biblia, hogy nem tudnak semmit, hogy az érzelmeik eltűntek, és semmi közük a későbbi történésekhez a nap alatt.
A halottak nem tudnak semmit, mert alszanak:
"Azután elaludt Dávid az ő atyáival, és eltemetteték a Dávid városában." (I. Kir. 2,10.)
Jézus a halált alvásnak nevezte:
"Ezeket mondá (Jézus); és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt. Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul. Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól. Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt." (Ján. 11,11-14.)
Alvás közben pedig az ember nincs öntudatánál, nem járkál, nem kísért, hacsak nem alvajáró, de akkor is alszik. Tehát az ember lelkestül, mindenestül alszik, amikor halott. De eljön a nap, amikor Isten majd felébreszti:
"Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk." (I. Kor. 15,52.)
"Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban;" (I Tessz. 4,16.)
Jézus testben támadott fel, tehát a holtak is testben támadnak majd fel:
"De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki? Balgatag! Amit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd. És abban, amit elvetsz, nem azt a testet veted el, amely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét. Az Isten pedig testet ád annak, amint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.... Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben." (I. Kor. 15,35-42.)
Mindenki fel fog támadni:
"És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint." (Jel. 20,12.)
Csak néhány igeverset idéztem azok közül, amelyek arra engednek következtetni, hogy a halálban a test és a lélek nem válik szét, a lélek nem él külön életet öntudatosan a testtől elválasztva, hanem az ember alvás állapotába kerül, amelyről nem tud, és amely állapotból Isten majd felébreszti, és ekkor egy új, romolhatatlan, azaz halhatatlan testben támad fel. Tehát a lélek a testtől egy pillanatig sem él külön. Annál is inkább nem, mivel az ember nem érzékeli a halálban eltöltött időt, ezért amint lehunyja a szemét, már nyitja is ki újra, és a feltámadás eseményében találja magát. Közben a földön évezredek is eltelhetnek.
Mivel azonban a feltámadás még nem történt meg, a klinikai halál állapotában lévő ember még nem láthatja a feltámadás eseményét.
Véleményem szerint a Biblia ezt a felfogást támogatja a halállal, és a halál utáni élettel kapcsolatban.
Azt hiszem Nimród ügyben itt véget is ér az egyetértésünk. 
