Csalódtál?Mikor?Megbocsájtottál?

vtbea · 2008 Augusztus 23

Evelynnek:

"Közel van az Úr a megtört szívekhez és megsegíti a sebhedt lelkeket."

<table width="90%"><tbody><tr><td align="center" width="33%"></td> <td align="center" width="33%">
</td> <td align="center" width="33%">Bibliai idézet</td></tr></tbody></table>

Smaya · 2008 Augusztus 24

Sziasztok!Csalódtál? Igen.Mikor? Többször.Megbocsájtottál? Igen, de nem felejtettem.Megbocsájtahtó-e egy anyának, ha eldobja a gyermekét? Megbocsájtható-e egy anyának, ha viszonyt folytat a lánya férjével? Megbocséjtható-e egy anyának, ha a megtámad egy végrendeletet, mert az örökös a lánya lett volna?Megbocsájtható-e egy anyának, ha bíróság útján /örökösödési per folytán/ a 20 éves lányát egy fél ház kifizetésére ítélteti? Szerintem, ha mindezt egy anya csinálja a lányával az egy kicsit sok, és megbocsájthatatlan.

vtbea · 2008 Augusztus 24

Kedves Smaya! Ha egy anya csak fizikailag anya, de a lelkében nem, az soha nem bocsátható meg. Ha valaki ennyi szörnyűség után gyűlölné az anyját, még az is érthető, az is, ha nem tekintené anyjának. Azt hiszem, van, amit nem lehet és nem kell megbocsátani.

Smaya · 2008 Augusztus 24

vtbea írta:
Kedves Smaya! Ha egy anya csak fizikailag anya, de a lelkében nem, az soha nem bocsátható meg. Ha valaki ennyi szörnyűség után gyűlölné az anyját, még az is érthető, az is, ha nem tekintené anyjának. Azt hiszem, van, amit nem lehet és nem kell megbocsátani.

Szia Bea!Én is pont így gondolom, csak leírni nem mertem, mert aki nem ismeri, illetve nem tudja átélni ezeket a dolgokat, azok az emberek elitélik a másikat. Én kb. 10 évig nem mertem senkinek beszélni ezekről a dolgokról. Nagyon nehéz időszakok voltak számomra, és tulajdonképpen ebben az időben alakult ki nálam a nótórius evés, /zabálás/ senki és semmi nem volt az enyém, csak az amit megettem.

vtbea · 2008 Augusztus 24

Sajnálom, ami veled történt, bár gondolom sokra mész vele. Tudod, ha valaki ebben a helyzetben még téged ítél el, annak a véleményével nem szabad foglalkozni. Ítélkezni könnyű.

Evelyn44 · 2008 Augusztus 24

Smaya írta:
Sziasztok!Csalódtál? Igen.Mikor? Többször.Megbocsájtottál? Igen, de nem felejtettem.Megbocsájtahtó-e egy anyának, ha eldobja a gyermekét? Megbocsájtható-e egy anyának, ha viszonyt folytat a lánya férjével? Megbocséjtható-e egy anyának, ha a megtámad egy végrendeletet, mert az örökös a lánya lett volna?Megbocsájtható-e egy anyának, ha bíróság útján /örökösödési per folytán/ a 20 éves lányát egy fél ház kifizetésére ítélteti? Szerintem, ha mindezt egy anya csinálja a lányával az egy kicsit sok, és megbocsájthatatlan.

Kedves Smaya! Ledöbbentem amikor elolvastam soraid. Ezek szörnyü dolgok külön, külön is. De ehez még sok részleteket kellen tudni. De mégis az édesanyja és valamennyire megkell bocsájtani!

Evelyn44 · 2008 Augusztus 24

vtbea írta:
Evelynnek:

"Közel van az Úr a megtört szívekhez és megsegíti a sebhedt lelkeket."

<TABLE width="90%"><TBODY><TR><TD align=middle width="33%"></TD> <TD align=middle width="33%">

</TD> <TD align=middle width="33%">Bibliai idézet</TD></TR></TBODY></TABLE>

Beám! Köszönöm.

Smaya · 2008 Augusztus 24

Evelyn44 írta:
Kedves Smaya! Ledöbbentem amikor elolvastam soraid. Ezek szörnyü dolgok külön, külön is. De ehez még sok részleteket kellen tudni. De mégis az édesanyja és valamennyire megkell bocsájtani!

Szia Evelin!
Igen tudom, de félek Tőle. Semmi pozitív dologra nem emlékszem Vele kapcsolatban. Ahol Ő feltünt, ott családok mentek tönkre. Szégyenlem, ha Valaki el kezdi emlegetni.

Mindaleth · 2008 Augusztus 25

Smaya,
nem térek magamhoz a döbbenettől, komolyan. Az én anyám se mintaanya, de ennyire még ő sem lelketlen. Nem igazán értem, mit érez ilyenkor, és őszintén remélem hogy... rendbejönnek a dolgok? Hát, ez hülyén hangzik. De ez most teljesen kiütött. Nem merek belekérdezni semmibe, mert ez nagyon személyes téma, de mélységesen sajnálom, ami veled történt, bár ez semmit nem segít. A baj az, hogy ha az ember bárkinek beszél az anyjával kapcsolatos, ilyen jellegű problémákról (én egyszer próbáltam régen, a tanáromnak, aki pszichológus is egyben!), és még ő is azonnali felháborodással fogadta, hogy ne mondjak ilyet, az anyám lehetetlen, hogy... Szerintem az is probléma, hogy nem nagyon lehet erről beszélni, mert sokan szentségtörésnek érzik bántni az anyákat, és ezt száz százalékig meg is értem, de vannak lelketlen emberek, bár szerencsére nagyon kevesen... de ahogy látom, te sajnos pont egy ilyen anyukát kaptál. Bárcsak tudnék segíteni.

Smaya · 2008 Augusztus 26

Mindaleth írta:
Smaya,
nem térek magamhoz a döbbenettől, komolyan. Az én anyám se mintaanya, de ennyire még ő sem lelketlen. Nem igazán értem, mit érez ilyenkor, és őszintén remélem hogy... rendbejönnek a dolgok? Hát, ez hülyén hangzik. De ez most teljesen kiütött. Nem merek belekérdezni semmibe, mert ez nagyon személyes téma, de mélységesen sajnálom, ami veled történt, bár ez semmit nem segít. A baj az, hogy ha az ember bárkinek beszél az anyjával kapcsolatos, ilyen jellegű problémákról (én egyszer próbáltam régen, a tanáromnak, aki pszichológus is egyben!), és még ő is azonnali felháborodással fogadta, hogy ne mondjak ilyet, az anyám lehetetlen, hogy... Szerintem az is probléma, hogy nem nagyon lehet erről beszélni, mert sokan szentségtörésnek érzik bántni az anyákat, és ezt száz százalékig meg is értem, de vannak lelketlen emberek, bár szerencsére nagyon kevesen... de ahogy látom, te sajnos pont egy ilyen anyukát kaptál. Bárcsak tudnék segíteni.

Sziasztok!
Köszönöm az együtt érzésedet, bár csak 30 éve találkoztunk volna, biztosan előbb fel tudtam volna dolgozni ezeket a tényeket. Sajnos nagyon-nagyon sokáig nem is mertem /az emberek előítélete miatt is/ és nem is tudtam kinek beszélni róla. És tudod ahogy öregszem /49/egyre jobban érzem az anyai szeretet hiámyát. Az anyai szeretetet senki és semmi nem pótolhatja.

Kicsi Fecske · 2008 Augusztus 26

Smaya írta:
Sziasztok!
Köszönöm az együtt érzésedet, bár csak 30 éve találkoztunk volna, biztosan előbb fel tudtam volna dolgozni ezeket a tényeket. Sajnos nagyon-nagyon sokáig nem is mertem /az emberek előítélete miatt is/ és nem is tudtam kinek beszélni róla. És tudod ahogy öregszem /49/egyre jobban érzem az anyai szeretet hiámyát. Az anyai szeretetet senki és semmi nem pótolhatja.

Kedves Smaya!kiss
Nagyon nehéz megszólalnom a soraitok után. Az én anyám is nehéz eset, de a tiéd sokkal nehezebb. Én is az enyém miatt "zabálok", mert valóban az anyai szeretetet nem pótolja semmi. Még a "zabálás" sem. Én visszaálmodtam, hogy majdem elvetélt 3 hónapos magzat koromban, és azt is, hogy sírtam éhen, mert nem szoptatott. A lisztlevesen éhen hal a csecsemő. Nem csoda, hogy a legyengült szervezetem nem bírta, és a rengeteg fertőzést elkaptam. A ragálykórházban kötöttem ki. Akkor derült ki, miután az összes gyerekbetegségen átestem, hogy születésemnél a bába elfelejtette leszívni az orromból a váladékot, és a vér eldugította az orromat. Műteni kellett, és ráadásul rossz vért adtak, vérhólyagokban csapta ki a szervezetem. Az Istennek gondja volt, van rám. Biztos vagyok benne, hogy rád is gondja volt, van, hogy ennyi szörnyűséget kibírtál.
Én 53 éves fejjel jutottam oda, hogy megakarok bocsátani anyámnak, míg él. Szegény elvesztette az első gyermekét, és soha többé nem lehetett fia. Sajnos nem tudott ránk lányokra úgy nézni, mintha nem halt volna meg a fia 7 hónaposan, mert egyszerre jöttek a fogai.
Volt mit hallgatni tőle, hogy nem fiúknak születtünk, és apánkat örököltük stb. De úgy érzem, hogy ha megbocsájtok néki, az én lelkem is megnyugszik, és elkezdhet gyógyulni. Amit néked is szívből kívánok.
Sok szeretettel Erzsi.kiss

Evelyn44 · 2008 Augusztus 26

Smaya írta:
Szia Evelin!
Igen tudom, de félek Tőle. Semmi pozitív dologra nem emlékszem Vele kapcsolatban. Ahol Ő feltünt, ott családok mentek tönkre. Szégyenlem, ha Valaki el kezdi emlegetni.

Én mégis azt tanácsolom, hogy ha nehezen is és lassan is megy, de Bocsáss meg az ÉDESANYÁDNAK.

Mindaleth · 2008 Augusztus 26

Ha másért nem is, a saját lelki békétekért meg kell próbálni. Ha mindig ott van a tüske ennyire erősen (végülis, mindig is ott lesz,ilyesmi után, vagy nem?) azért legalább saját magatokon enyhít, ha legalább ti megpróbáljátok túltenni magatokat ezeken a szörnyűségeken. Sajnos anya csak egy van, és senki nem választhatja meg, ki kié legyen. Kívánom a legeslegjobbakat!

Smaya · 2008 Augusztus 26

Sziasztok!Hálásan köszönöm a sok jó tanácsot, ilyenkor látni, hogy mennyi jó Ember van a világon. Most sem késő Veletek találkozni. Jó itt Köztetek.Igen igazatok van. Én kb 10 évvel ezelőtt /telefonon/ már mondtam Neki, hogy nem haragszom rá. Ő letette a telefont. Rajtam kívül van még 2 gyereke. Egyikünket sem akarja látni. Most, hogy Veletek beszéltem, úgy megkönnyebbültem. Ennyire még soha nem beszéltem ki magamból ezt a témát. Örülök Nektek.Szép estét kívánok.

Smaya · 2008 Augusztus 26

Kicsi Fecske!Te is olyan vagy, ha megbántanak az ennivalóért nyúlsz? Mert én igen. Bármikor, bárhol, bármelyik időpontban tudok enni. Sajnos olyan élvezettel eszem, hogy nem tudom közben mi zajlik körülöttem. Nem hallom a családom hangját, csak eszem-és eszem.Bocsánat Evelyn, hogy mindezt a Te fórumodban mondtam el. Ezt a bűnt viszont saját magamnak nem tudom megbocsájtani.

Kicsi Fecske · 2008 Augusztus 27

Smaya írta:
Kicsi Fecske!Te is olyan vagy, ha megbántanak az ennivalóért nyúlsz? Mert én igen. Bármikor, bárhol, bármelyik időpontban tudok enni. Sajnos olyan élvezettel eszem, hogy nem tudom közben mi zajlik körülöttem. Nem hallom a családom hangját, csak eszem-és eszem.Bocsánat Evelyn, hogy mindezt a Te fórumodban mondtam el. Ezt a bűnt viszont saját magamnak nem tudom megbocsájtani.

Kedves Smaya!
Rám időnként törnek rohamokban. Mostmár azt csinálom, hogy ilyenkor sárgarépát pucolok meg, és karikázok fel. Ha ez sem elég, mert csokimániás vagyok, akkor kakaót iszom, vagy pirítok napraforgót, és mivel hélyas, azzal is telik az idő, hogy megtöröm. Ha a családom jelen van ilyenkor, a napraforgón és a répán kívül mást eltudom halasztani.
Magunknak a legnehezebb megbocsájtani. Én nem haragszom magamra ezekért a dolgokért. Igyekszem mostmár anyámra sem haragudni, meg bocsájtani akarok néki, mert annak ellenére, hogy ez történt, mindig is szeretettem. És az bántott, hogy nem kaptam vissza azt a szeretetet, amit én adtam néki.
Sok szeretettel Erzsi.kiss

mirjam77 · 2008 Augusztus 28

Targenor írta:
Kedves Evelyn!

Sajnálom, hogy megint így jártál.
Tegnap nálam is elszakadt a cérna, ezért nem is igen vagyok beszédes kedvemben.
Keresem magamban a hibát, de csak annyi a bűnöm, hogy segítettem valakinek, ezért egy másik cirkuszolt.
Nem értem én az embereket.
Sokszor az az érzésem, én nem is vagyok a Földre való.
Nagyon elütök az átlag emberektől, ami a belső tulajdonságaimat illeti...

nem értem ez miért szegi a kedved...

ha jó érzéssel tölt el, hogy segíthettél, akkor minek foglalkozol azzal, akinek ez nem tetszik???
bűntudatot akart benned kelteni és el is érte a célját...de ehhez kellettél Te is!
miért veszed magadra?
ezeket a támadásokat mindig le kell pergetni magunkról....
ha pedig ezért olyan érzésed van, hogy nem erre a bolygóra való vagy, akkor TÉVEDSZ!
mert igenis azért jöttél, hogy ezeket a kis gonoszkodó ördögöket megtanítsd szeretni...

mirjam77 · 2008 Augusztus 28

Kicsi Fecske írta:
Kedves Smaya!
Rám időnként törnek rohamokban. Mostmár azt csinálom, hogy ilyenkor sárgarépát pucolok meg, és karikázok fel. Ha ez sem elég, mert csokimániás vagyok, akkor kakaót iszom, vagy pirítok napraforgót, és mivel hélyas, azzal is telik az idő, hogy megtöröm. Ha a családom jelen van ilyenkor, a napraforgón és a répán kívül mást eltudom halasztani.
Magunknak a legnehezebb megbocsájtani. Én nem haragszom magamra ezekért a dolgokért. Igyekszem mostmár anyámra sem haragudni, meg bocsájtani akarok néki, mert annak ellenére, hogy ez történt, mindig is szeretettem. És az bántott, hogy nem kaptam vissza azt a szeretetet, amit én adtam néki.
Sok szeretettel Erzsi.kiss

Kedves Erzsike

gondolj arra, hogy talán egy korábbi életedben Te nem szeretted őt annyira, ahogy Ő és ezzel ki is egyenlítetted a "számlát"....így könnyebb elviselni a bennünket ért sérelmeket....

Kicsi Fecske · 2008 Augusztus 28

mirjam77 írta:
Kedves Erzsike
gondolj arra, hogy talán egy korábbi életedben Te nem szeretted őt annyira, ahogy Ő és ezzel ki is egyenlítetted a "számlát"....így könnyebb elviselni a bennünket ért sérelmeket....

Kedves Mirjam!
Nagyon igazad van. Csak az a bökkenő, hogy kicsi korom óta az volt az érzésem, hogy néki kellene valamit törlesztenie velem kapcsolatban. Egyébként egész életemben nagyon szerettem, és szeretem. Mindig igyekeztem megfelelni néki, a kedvébe járni, de kevés sikerrel. Ha fordítva van ahogy mondod, remélem abban az esetben is törlesztve van, mert én mindent megbocsájtok néki teljes szívemből. Valamit azért sikerült ezen a téren már elérnem nála, mert most először sajnálta, hogy ki kellett mennünk külföldre. Eddig csak haragudott érte, de mikor először beszéltünk sypén, elcsuklott a hangja, ami nem jellemző rá.
Én bízom benne, hogy sikerülni fog.
Sok szeretettel Erzsi.kiss

asus16 · 2008 Augusztus 28

csalódtam eleget

Csalódtál?Mikor?Megbocsájtottál?

Allando tag

Kitiltott (BANned)

Allando tag

Kitiltott (BANned)

Allando tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák