Nagyon köszönjük.Kedves Tőled, hogy nem felejtkeztél el rólunk.kissKedves Evelyn és idelátogató hölgyek!
Csalódtál?Mikor?Megbocsájtottál?
- Téma inditó Evelyn44
- Kezdés dátuma
Ez tény, aki nem volt benne, nem tudja.... Valami hasonló már velem is történt, de szerencsés voltam és bár nehéz volt, "talpra álltam"... Bár én mindig optimista voltam.
))
Az utóbbi időben sokat voltam emberek között. Sok problémájukkal találkoztam. Nagyon sok az elkeseredett ember, az "élettől" kapott pofonok miatt. Hihetetlen, hogy nincs olyan nap, hogy valakit ne érjen csalódás...!
Sokat beszélgettem, megpróbáltam tanácsot adni. De mindenkinek teljesen egyéni a problémája. De talán sikerlt kicsit megnyugtatni beszélgetó társaimat.
Sokat beszélgettem, megpróbáltam tanácsot adni. De mindenkinek teljesen egyéni a problémája. De talán sikerlt kicsit megnyugtatni beszélgetó társaimat.
<table width="98%" align="center" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Popper Péter </td><td rowspan="2" style="background-image: url(/elemek/brake-csik.jpg); background-position: center bottom; background-repeat: repeat-x;" valign="bottom" align="right">
</td></tr></tbody></table>
</td></tr></tbody></table>
Olyan jó érzés volt, hogy az utóbbi időben nem csalódtam senkiben.Kár volt , erre gondolni, mert éppen az egyik család tagom, bántott meg ugy, hogy elsirtam magam és még aznap aludni sem tudtam, Nem akartam elhinni, hogy ez velem is megtörténhet, hisz családunkban igen nagy a megértés. De hát történnek még " csodák" persze negativ értelemben. Nehezen fogom tudni elfelejteni...!:12:
A barátomban csalódtam. Nem teljesítette, amit megígért. De szeretem, ezért megbocsájtok. De a türelemnek is van határa. Semmi sem tart örökké.
Kedves Evelyn! Néha meglepő milyen törékenyek is vagyunk,milyen érzékeny és finom műszer az emberi lélek...Talán a legrosszabb az,mikor megtanuljuk azt a módszert,hogy a csalódások,sérülések magunkba zárjanak...Eltelik az élet és megfoszttatunk emberektől,akik barátaink lehettek volna,akik szerettek volna,de soha nem tudjuk meg,mert kis süni-páncélunk a csalódástól megóv ugyan,de egyúttal meg is foszt sok jótól. Elvégre míg ember az ember addig elkerülhetetlen hogy hibát ne követne el,lehetetlen szüntelenül és mindenkinek megfelelni,de az emberi szív egyik csodája az,hogy mindezek ellenére képes szeretni,egy bizonyos határig. Az emberi szeretet korlátozott,de ahol végetér a mi tűrőképességünk ott továbbléphet az isteni szeretet,ha szívünket lakja. Ha az embert a hibái szerint mérjük ritka példány az,aki méltó szeretetre és mi magunk is hiányosan esnénk ki a méltósági listáról,de több az ember mint egy-egy hiba,meg kell látni a jót is egymásban,máris akad az embernek egy DE amivel harcoljon a feltoluló keserű érzések ellen.
Kiváltságnak tartom hogy gondolataidat olvashatom,a szíveden tépett sebek kisóhajtoznak a szavaidból,de a békülni vágyás,a hit egy szebb,jobb,megértőbb jövőben is kiragyog belőled.
Végtelenül törékenyek,sebezhetőek vagyunk ugyan,de erősek is,nem hiába az ember a teremtés koronája!
Kívánom hogy tudd magadénak ezt a győzelmes titkot életed minden napján,azokon is mikor könnyeid törölve gyűjtögeted szíved apró szilánkjait,MINDIG van aki szeret téged és meglátja benned az értéket,nem az az egy ember határoz meg téged aki beléd tipor,hanem az a Mindenható,aki olyan szeretettel formált téged ezzé a nagyszerű és csodálatos emberré!
Az élet szép. De sokszor nehéz. Összességében szeretek élni.
Kedves Kutymuty! Hálásan köszönöm Neked ezeket a megnyugtató szavakat, mondatokat.
Talán igy ismeretlenül is tul értékelsz engem, amiért kölön hálás vagyok, De én is csak egy gyarló ember vagyok, persze, egy kicsit több és mélyebb csalódásokkal mint az átlag ember.
Nagyon nehezen élem át már nem fiatalon az emlékeket, és az ujabb csalódásokat.Mindezt persze egyedül, ami még nehezebbé teszi a napjaimat.
Mindnyájan azok vagyunk,Evelyn,a tökéletességet még halandó ember nem érte el. Igazán te ismered magad és Aki teremtett,de abból amit megláthattam belőled számomra ez a kép alakult ki rólad,amit szeretnék magammal vinni hogy így ismeretlenül is megismerhettem egy kedves embert és adhattunk egymásnak ezen az úton kedves szavakat,egy kis bátorítást,egy kis meleget a sokszor olyan fagyos világban.
A csalódások megtépázták sokak szívét,de nem mindenki meri beismerni a pusztítás nagyságát,van aki magába folytja vagy épp más módon takarja. Te hangot adtál fájdalmadnak és lám mennyi szívben talált visszhangra,mennyi ember fedte fel a benne lapuló keserűséget. Talán egy csendes köszönöm is ott fészkelődik ezekben a szívekben,azért hogy kimondhattuk és így könnyebb,mert már nem vagyunk annyira egyedül...
Az ember sokszor ott talál enyhülést terhei elviselésére ahol nem is gondolná,hadd legyen ez a falat kis szeretet is amit bátorságod és őszinteséged hívott életre napjaidban egy meleg napsugár!
Csatolás megtekintése 272395
mindenkinek meg van a maga csalódása - ki így, ki úgy éli meg...
én is csalódtam már egyszer-kétszer és a legutóbbit még ma sem hevertem ki teljesen, pedig már lassan másfél éve...
és lehet, hogy közeleg az újabb csalódás - most úgy érzem megint nem tökéletesen működik a dolog - nem vagyunk együtt boldogok, csak nem tudom miért - ill. én tudom csak ő nem biztos hogy akarja, hogy megjavuljon a kettőnk kapcsolata - minden esetre nem erőltetem a dolgot, elvégre szabad ember, azt tesz amit csak akar... és majd látjuk ...
én is csalódtam már egyszer-kétszer és a legutóbbit még ma sem hevertem ki teljesen, pedig már lassan másfél éve...
és lehet, hogy közeleg az újabb csalódás - most úgy érzem megint nem tökéletesen működik a dolog - nem vagyunk együtt boldogok, csak nem tudom miért - ill. én tudom csak ő nem biztos hogy akarja, hogy megjavuljon a kettőnk kapcsolata - minden esetre nem erőltetem a dolgot, elvégre szabad ember, azt tesz amit csak akar... és majd látjuk ...
