Amíg Zia szkennel, addig én igyekszek írni.
Talán az eddig leírtakból kimaradt, hogy
- energetikai gyakorlatoknál nem keresztezzük a végtagjainkat (kivéve, ha ez a gyakorlat része)
- a 'saját ütem' az általában a saját szivünk dobbanásának üteme;
- kezdetben talán az álló,- vagy a széken ülő pózt válasszuk, mert például nekem egy órán keresztül sarkon ülni... az egy kicsit nehezen volt megvalósítható.
Kicsit nehéz csupán "a saját kis szavaimmal" gazdálkodni, megtalálni, hogy
hogy magyarázzam el ' a kormányzó meridián mentén'..meghatározást.
(Erről jut eszembe, hogy tegnap kaptam egy kínai termék magyar nyelvű használati utasítását, mely körlevélben kering, mindenkit jól megnevettetve, aki olvassa ...
végülis, ha egy jó nevetést tudok okozni, - már megérte
)Általában azt sem fogom részletezni, hogy miért kell pont ott nyomkodni, ahol... mert már az is a tudományos kategóriába esik, de a gyakorlónak ez talán nem is lényeges.)
AMI FONTOS, hogy amikor valahol fájdalmat érzünk, azt 'vegyük ki' és 'dobjuk' az előttünk lévő gyertya fényébe. Ezt szerintem mindenki meg tudja oldani saját fantáziával.
A fájdalom okai többfélék lehetnek, esetleg ha a könyv olvasható lesz, ott 'tudományosan le van írva'. A fájdalom-érzet a területre vonatkozik, és nem arra, hogy fáj a karom, ha felemelem - bár megpróbálhatjuk azt is a lángba dobni. Ám azok a gyakorlatok, melynek végzése megerőltető vagy fájdalmas, kihagyhatók szerintem, amíg az ember bele nem jön. (pl. idősek eleve lassabban tudják végezni - amit el tudnak végezni, - no, már értem miért nem tűnt fel nekem, hogy a Do-In lassú
)A teljes kezelés
első gyakorlata a SKALP területére irányul, két kézzel végzendő. (A gerinc egyenes marad, lélegezzünk egyenletesen.)
* ujjbegyekkel, előlről indulva 'saját ütemben' végigütögetni a skalp teljes területét;(hajas fejbőr területe - már akinek hajas)
*ököllel is megtesszük;
*tenyérrel is.
(Én felváltva ütögetek a kezeimmel, kipp-kopp..van itthon valaki?)
Akinek van haja, annak a hajtincshúzogatás következik, - lényege, hogy minél kisebb tincseket fogjunk az ujjaink (nagyujj és mutatóujj) közé, finoman húzogassuk/mozgassuk át a hajunk segítségével a fejbőrt.
Akinek nincs haja (volt, hogy nekem sem volt) annak azt tudom javasolni, hogy ujjbeggyel masszírozza át a fejbőrét, mintha hajat mosna. (Nem ugyanaz, de hasonló a hatása.)
Természetesen a fejemet én is mozgatom a gyakorlat alatt, hogy a hátsó részeket is könnyen, erőlködés nélkül elérjem.
Akkor: képzeljünk el egy vonalat, ami az orrunk hegyéről indul felfelé, áthalad a fej tetején,
középen,(azt kettéosztva, hátul fefelé halad a gerinc felé...) két tenyérrel, alúlról felfelé, - efelé a képzeletbeli vonal felé - tenyerünket a fejen csúsztatva, próbáljuk 'feltólni'a fejbőrt,
ha a tenyerek elhagyva a fejet összeérnek, akkor szökőkútszeű (ha tudsz jobbat írd le) mozdulattal emeljük vissza a kiinduló helyzetbe, aztán folytatjuk a mozdulatsort egy párszor, amíg jól esik.
Végül a két tenyerünket kétoldalt felfektetjük a fejünkre /kb.45 fokos szögben/ a fülünk mögött úgy, hogy nagyujjaink a tarkón legyenek (hátul, a fej nyak felé eső alsó részén )
nagyujjal masszírozzuk jól át a kiemelkedéseket és a mélyedéseket.
Befejezésként (jutalmul vagy ébresztőnek) adjunk magunknak 3 kis 'tockost' a tartóra.
Ezután én újra felveszem a ráhangolódásnál leírt gyertyanéző testhelyzetemet és pihenek egy kicsit. Akinek zsibbadnak a kezei, az bizony gyenge, de rendszeres gyakorlással ez idővel megszűnik. Eleinte nehéz volt ennyi ideig a kezeimet erőlködés nélkül használni, de itt kivételesen az a mondás segített, hogy ' a kezem is én vagyok'.
Örülnék, ha más is leírná a tapasztalatát.
Legközelebb a szem, a fül, az orr, és az arc gyakorlatait próbálom majd leírni.
Jó gyakorlást kivánok!
