A szárcsagyökér (Smilax sasparilla) kivonat természetes alapú hatóanyaga
elősegítheti a tesztoszteron termelés fokozódását és az erőszint valamint
állóképesség növelését. A Smilax mindhárom formája csak a Universal
Triple Smilax készítményében található meg, amelynek pozitív hatásai így
hatványozottan jelentkeznek. Chromium Picolinate-tal kiegészítve a profi
testépítők étrendjének ideélis kiegészítője.
A Smilax a szárcsagyökér/szaszparilla (Smilax sasparilla) növény
folyékony kivonata. Aktív hatóanyagai a szaponaginok. A Smilax
csepegtetős üvegben kapható, edzések előtt a nyelv alá csepegtetve
ajánlott bevenni az erő és az edzésintenzitás hatékony növelése céljából.
A Sarsaparilla gyökérből intenzív vegyi kutatás alapján sikerült kivonatot
készíteni, mely megőrizte a Sarsaparilla bioaktív alkotó elemeinek
(sztereoidok, szitoszterol, stigmaszterol, glicosides, mint sarsasapoin és
szitoszterol glycoside) teljes sprektumát. A Smilax stimulálja az összes
anyagcserefolyamatot, beleértve a mellékvese és az agyalapi mirigy
ciklusát és az adrenalin szintjét az emberi testben. Ez viszont növeli az
emberi test saját tesztoszteron termelését, amely lehetővé teszi a
nagyobb izomerőt és -méreteket. A Smilax-nek nincs mellékhatása!
A jázminpakóca (Stevia rebaudiana) más nevén sztívia, édesfű
vagy édes levél a fészkesek családjába tartozó évelő növény, mely
Dél-Amerikában őshonos és édes leveléről nevezetes fűszer és gyógynövény.
Az APG-rendszer szerinti besorolása alapján a Asterales rendbe tartozik
a Asteraceae család tagjaként. A Stevia nemzettségbe tartozó 240 faj
Dél-Amerikában, Közép-Amerikában és Mexikóban őshonosak. Közülük
csak kettőnek édesek a hajtásai, a rebaudiana az egyik, mely
tulajdonságát elsőnek 1899-ben a svájci botanikus Moisés Santiago
Bertoni a növény leírásával egy időben említ meg. A nővény fűfélékhez
hasonlóan zöld színű, levelei recézettek és elliptikus alakúak. Ősszel
virágzanak apró pici fehér színű öt-hat szirommal ölelt virágai.
Felhasználása
Bertoni előtt a dél-amerikai indiánok már évszázadokkal korábban
felfedezték a növényt, mint édesítőszert és gyógyászatban is alkalmazták.
Levelei 30-szor édesebbek a répacukornál, kivonatai pedig akár
300-szor is édesebbek tőle.[1] Európába először az 1800-as
években került, szélesebb elterjedése a II. világháború cukorhiányának
köszönhető. Magyarországon is termeszthető tavasztól késő őszig
szabadban vagy ablak között napfényes helyen tartható, télre viszont
fagymentes helyre kell tenni.
Gyógyhatása:
A levelét, illetve az abból kinyerhető és az édes ízért felelős
szteviozidokat sokfelé édesítőszerként használják, ízhatása azonos
tömegű cukorénál mintegy 300-szor erősebb, lassabban alakul ki és
tovább tart. Nagyobb mennyiségben fogyasztva kesernyés utóíz alakul
ki, amely az édesgyökérre emlékezetet. A világ különböző részein ételek
és italok édesítésére használják és főzésre is alkalmas, mert a
hatóanyaga nem bomlik le a melegítéstől. Fogyasztása esetén nem
jelentkezik fogszuvasodás, melyet az ázsiai több évtizedes használat
alatt külön vizsgáltak.[4] Az Egyesült Államokban a élelmiszeripar
területén történő felhasználását feloldották, ezért a Coca-Cola és a
PepsiCola piacra dobta első sztívia tartalmú termékeiket.
Intenzív édes íze alkalmassá teszi alacsony szénhidrát bevitelű
étrendekben édesítésre. Egyes tüneteket, mint amilyen az elhízás vagy
a magas vérnyomás, előnyösen befolyásolhat. A vércukorszintre nincs
hatása, sőt még kissé növeli is a glükóztoleranciát, ezért cukorbetegek
számára is használható. Meggátolja sok káros baktérium és vírus
szaporodását, így hatékonyan alkalmazható megfázás, influenza és
szájfertőzés ellen. A guarani indiánok már több száz évvel ezelőtt a
növényből nyert folyadékot alkalmazták a sebek gyors gyógyítására,
mert segít megakadályozni a hegesedést. Alkalmazzák még
bőrbetegségek kezelésére, bőrregeneráló hatása miatt. Porok, cseppek
vagy tabletták formájában beszerezhető Magyarországon is táplálék
kiegészítőként, valamint több kozmetikai szer alapanyagaként is
találkozhatunk vele.
Babérfűz
A babérfűz (Salix pentandra) a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó
növényfaj. Magyarországon védett.
5-6 méter magas cserje, ami akár 12 méteres fává is nőhet. 5-15 cm
hosszú levelei széles-lándzsásak, a lombfakadással együtt megjelenő
porzós barkáinak virágai többnyire 5 porzósak, termős virágzatai lazák,
magháza ülő, murvapikkelyei egyszínűek, sárgászöldek.
Liget- és láperdőkben, Közép-, Észak-Európában szórványos, nálunk
fűz- és égerlápokon nő.
Felhasználása
A Pallas nagy lexikona szerint: Meszestalajú vidéken is nő, p. Lucski,
Stubnya körül. Németország É-i és közép részein díszfának ültetik.
Kesernyés összehúzó izü héját néhol a kinin potlószereül használják,
állítólag váltóláz ellen is jó.
A fehér fagyöngy (Viscum album) Magyarországon is jól ismert és egész
Európában elterjedt félélősködő, örökzöld növény. Leggyakoribb
gazdanövényei az almafa, a nyárfa, a fűzfa, az akácfa. Rövid szerteágazó
ágai ismételt álvillás elágazásúak. Levelei átellenesek, zöldessárgák,
bőrneműek. Zöldessárga színű redukált virágai ülők. Termése ragadós álbogyó.
Felhasználása A fagyöngyöt az érelmeszesedés megelőzésére és a hagyományos kezelésekkel
együtt a magas vérnyomás leküzdésére használják. Európában több
laboratórium állít elő és forgalmaz különböző citosztatikus és
immunrendszert serkentő hatású készítményeket. A fagyöngyből gyárilag
előállított készítményeket az onkológia területén is használják.
A fagyöngy vérnyomáscsökkentő hatását állatkísérletek igazolták, de
hogy pontosan melyik összetevője felelős ezért a hatásmechanizmusért,
ez idáig nem tudták meghatározni. Immunrendszert serkentő rákellenes
hatása viszont a viszkotoxinoknak és a lektineknek tulajdonítható. Bár
számos európai országban az egyik legáltalánosabban felírt gyógyszer
rákbetegek számára.
A szójaszósz a világon az egyik legõsibb ízesítõ folyadék. A Kikkoman
cégnél a szójaszósz elõállítására egy természetes készítési eljárást
alkalmaznak. Az elején kiválogatjuk és összekeverjük a szójaszemeket
és a búzát. Hozzáadjuk a saját, szabadalmaztatott erjesztõ kultúránkat,
valamint vizet és sót, azaz egy nedves malátakeveréket készítünk,
amely erjedni kezd, és érni fog, akár egy jó bor, néhány hónapon
keresztül. Kialakul egy gazdag, selymes íz és csodálatos borostyánszín.
Amikor az erjedés befejezõdik, a kapott folyadékot megszûrik,
pasztörizálják és palackozzák.
Nem minden szójaszószt készítenek ilyen módszerrel. A 20. század
rövidítési szándékának eredménye a nem-fõzési technológiával készített
szójaszószok, ezt az eljárást savas lebontásnak nevezik. Alapvetõ
eltérések vannak a fõzött, erjesztett és a más eljárással készített
szójaszószok között. A fõzési, erjesztési eljárással készített szósz
bársonyosan lágy, sós-édes nehezen megfogható ízû, áttetszõ színû -
olyan minõség, amely a többi hozzávalót is javítani képes. A másik
eljárással készített szójaszósz nyers, durva sós ízû, jellegtelen, egysíkú,
a többi hozzávalót elfedõ, elnyomó alapanyag. Ezért lehet a természetes
módszerekkel fõzött, erjesztett Kikkoman Soy Sauce-t és a Kikkoman
Lite Soy Sauce-t mint minden célra alkalmas ízesítõt használnunk,
mellyel a hagyományos ázsiai felhasználáson felül egy sor ételféleség,
fõzésmód értékét, élvezetét fokozhatjuk. Az elõételekben,
tésztaételekben, pizzákon, levesekben, salátákban, szendvicseken és
még egy sor más ételben a Kikkoman Soy Sauce ténylegesen
egyensúlyban tartja és fokozza a többi alapanyag sós, édes és savanyú
ízeit, úgy hat, mint egy természetes íz-fokozó szer.
Komló
A komló (Humulus) a kenderfélék (Cannabaceae) család egyik
nemzetsége. A nemzetségbe világszerte három faj tartozik, melyek közül
a legismertebb és legelterjedtebb a közönséges komló (H. lupulus), egy
kétlaki, évelő kúszónövény, aminek termése a sörgyártás egyik
legfontosabb alapanyaga. Gyógynövényként nyugtató- és altatószerként,
valamint gyomorpanaszok ellen használják.
Hazája valószínűleg Kelet-Európa volt, azonban a 8. század óta egész
Közép-Európában elterjedt. Nedvesebb helyeken, ártéri és ligeterdőkben
olykor áthatolhatatlan bozótot képez. A jobbra csavarodó száron horgas
szőröket és keresztben átellenesen elhelyezkedő, hosszú nyelű, 3-5
karéjú, durva tapintású leveleket találunk. 10-40 m hosszú indáival
bokrokra, fákra kapaszkodik. Tavasszal a friss hajtások a
növényvilágban rendkívül gyorsnak számító 20-50 cm/hét sebességgel
törnek elő a telet a talajban átvészelő, körülbelül 1-3 cm vastag és több
méter hosszú gyöktörzsből. Júliusban virágzik.
Felhasználása
Az elvirított termős növények virágzata a megnövekedő murvalevelekkel
és takarópikkelyekkel tobozszerűvé válik. Gyógyszerként és a
sörfőzéshez csak ezeket az úgynevezett 'komlótobozokat' használják.
A tobozkában mirigyszőrök találhatók, amelyekben a keserű ízű,
étvágygerjesztő és tartósító hatású lupulon és humulon válik ki.
A tobozkából nyert komlóliszt a sörgyártásban fontos, ezért a komlót
nagyüzemi táblákon termesztik is. Emellett kb. 1–3% illóolajat és fito-ösztrogéneket is tartalmaz.
A gyógyszerészek a drogot Strobuli Lupulinak (Lupuli strobulus) nevezik.
A népi gyógyászatban teáját nyugtató, altató hatásúnak tartják, bár nem
tudni, mi ennek a hatóanyaga. Az álmatlanság elleni italokban a komlót
hatékonyabb nyugtató füvekkel, mint például macskagyökérrel kombinálják.
Az articsóka (Cynara cardunculus vagy Cynarae scolymus) Észak-
Afrikában őshonos fészkesvirágú zöldség- és gyógynövény, Európában
termesztik. A görögök óta népszerű zöldségféle. Magyarországon sokáig
dísznövényként tartották.
Magas termetű, évelő növény. Zöldeskék, osztott, hosszú leveleinek
fonákja fehéres színű.
Ránézésre rokonaihoz, a bogáncsfélékhez és a szamárkenyérhez
hasonlóan veszedelmesen szúrósnak tűnik, filces-szőrös levelei azonban
puhák, kellemes tapintásúak.
Többnyire csak a vetése utáni második évben kezd virítani, és 3-4 éven
át ad jó termést. A bogáncséhoz hasonló, bíborszínű, majd’ ökölnyire
megnövő virágai a nyár végén jelennek meg az elhúsosodott
virágtengelyeken. A húsos csészeleveleket még bimbós állapotban
szedik, és blansírozás, párolás, sütés, marinálás és egyéb műveletek után eszik.
Felhasználása
Az olasz és francia éttermekből nem hiányozhat. A bimbók vastag
sziromleveleit zöldségként fogyasztják. Ha vásárlunk, a kisebb bimbókat
válasszuk! Készíthetünk belőle előételt fűszeres mártással, vagy
megtölthetjük húsfélével. Markáns íze miatt nem kell fűszerezni, elég,
ha citromlével locsoljuk meg.
Az antik világban drága ínyencségnek számított: nem annyira íze, mint
inkább vélt afrodiziákus hatása miatt. Ezt ugyan nem sikerült
tudományosan igazolni, de az articsóka a mediterrán konyha jóvoltából
igen elterjedt.
Gyógyhatása
Az articsóka levelét (cynarae folium) a népi gyógyászatban és a
gyógyszergyártásban is felhasználják: serkenti a máj szöveteinek
regenerálódását, epehajtó, csökkenti a koleszterinszintet, segíti az
emésztést. Hatóanyagai: cinarin, szeszkviterpén-laktonok, alkaloidok,
flavonoidok (szkolimozid), inulin, aromaanyagok, keserűanyagok.
Ajánlják a vérnyomás és az érelmeszesedés csökkentésére, továbbá
cukorbetegség, vese- és hólyagbántalmak ellen is. Gyökerének
antibiotikus hatást is tulajdonítanak.
Varázsmogyoró
A varázsmogyoró-virágúak ősi rendje a liliomfa-virágúak
(Magnoliales) és a bükkfavirágúak (Fagales) rendjei között képvisel
fontos fejlődéstörténeti kapcsolatot. Bizonyos tulajdonságokban
hasonlóságot mutat a Rosidae alosztály ősi tagjaival is. Az idetartozó
fajok többségükben fásszárúak, egy- vagy kétivarú virágokkal.
Az ősibb családok fajai még trachea[1188] nélküliek. Virágtakarójukra a
leegyszerűsödés jellemző, s ezzel egyidejűleg a szélbeporzás válik uralkodóvá.
A család kb. 26 nemzetséget és több, mint 100 fajt foglal magába.
Többnyire fák és cserjék. Európából hiányoznak, fő elterjedési területük
Kelet-Ázsia szubtrópusi és mérsékelt égövi területe. Örökzöld vagy
lombhullató növények. Virágaik kétivarúak, fejecskében vagy fürtben
állnak. A virágtakaró többnyire kettős, de a párta redukálódhat vagy
hiányozhat is. A virágok rovarmegporzásúak. A termés apró csomókban érő fás tok
Gazdasági jelentőségük a balzsamtartalmú fajoknak van, mivel
folyékony drogjukat[1189] izgató- és köptetőszernek, illatszernek
használják. Ezenkívül fájuk értékes bútor- és építőfa. A virginiai
varázsmogyoró (Hamamelis virginiana) kedvelt díszcserje, amelynek
levele és kérge összehúzó hatású drog. A keleti ámbrafa (Liquidambar
orientalis) Kis-Ázsiában él. Kérgének felsebzésével nyerik a sztorax nevű
balzsamot. Az amerikai ámbrafából (Liquidambar styraciflua) készítik a
rágásra használt amerikai sztoraxot. Szaténdiófa néven ismert fájával a
közönséges dió fáját pótolják.
A Dél-Amerikából származó citromverbéna (Aloysia citrodora vagy
Aloysia triphylla[1]) az árvacsalán-virágúak közé tartozó lombhullató,
évelő cserje. Lándzsa alakú, világoszöld levelei hármas (innen ered a
tudományos név: triphylla), négyes örvöket alkotnak. Apró, ibolyakék
vagy fehér virágai fürtökbe rendeződnek, augusztusban vagy
szeptemberben virágoznak. Termése csonthéjas.
Argentína, Paraguay, Brazília, Chile és Peru területén őshonos, Európába
a spanyolok közvetítésével került a 17. században. 1-3 méter magasra
megnő, erőteljes, citromra emlékeztető illatot áraszt. Kedveli a sok
napsütést, a sok vizet, az agyagos talajt. Érzékeny a hidegre.
Felhasználása
A citromverbéna-levelek a menta leveléhez és a hárs virágaihoz
hasonlóan, szabadon megvásárolhatók, mind gyógyszertárakban, mind
élelmiszerüzletekben. A fitoterápiában mint emésztést serkentőt használják. Gyógyhatása
Jóllehet számos vizsgálatot folytattak a citromverbéna nyugtató hatását
illetően, hosszú ideig semmilyen értékelhető eredményre nem jutottak.
A közelmúltban viszont emberen végzett kísérlet igazolta a teaforrázat
nyugtató és szorongásoldó hatását.
A citromverbénának mindeddig nem ismert semmiféle mérgező, illetve
kóros mellékhatása.
A galanga vagy galangál három, egymáshoz igen hasonló, és közösen
galangának nevezett növényfaj gyökeréből porított fűszer. Közösen
sziámi, ill. thai gyömbérnek nevezzük őket a gyömbérhez hasonló
külsejük és ízük alapján (ez az íz valamivel kevésbé intenzív a
gyömbérénél és kicsit citrusos jellegű).
További nevei:kencur, liliom-gyömbér, homoki gyömbér, galgant,
galanga-gyökér, sziámi gyömbér, galganta. A három faj:
* Nagy galanga (Alpinia galangal, Alpinia galanga[L.] Willd.,
Languas galanga, Languas galangal, avagy Galanga maioris); más
néven: laos: főleg Malayziában, Indonéziában és India egyes vidékein
használatos. A bőre narancsbarna, a belseje fakósárga vagy tejszínfehér.
Nemrégiben[mikor?] megállapították, hogy ez a növény elpusztítja a
rákos sejteket – sőt, egyúttal az egészséges sejtek védekezőképességét
is serkenti. Ezek a tulajdonságok külön-külön sok növényben
megvannak, együttes előfordulásuk azonban nagy ritkaság. Egyéni,
gyógyászati célú fogyasztását még nem ajánlják, mivel emberen még
nem igazolták hatékonyságát.
* Kis galanga (Alpina officinarum, Languas officinarum, avagy
Galanga minoris): mindenfelé használják Hátsó-Indiában, de a kínai
konyhába nem ment át. A nagy galangalnál kicsit csípősebb; a belseje
narancssárgás-pirosas, világospiros-sárga vagy vörösesbarna. Kencur,
avagy "valódi galangal" néven is ismert.
* Kaempferia galanga (Kaempferia galanga, Kaempferia
pandurata, avagy Galanga cardamomum): mindenfelé használják
Délkelet-Ázsiában, és gyakran összetévesztik a nagy galangallal. A bőre
vörös, a belseje fehér, íze a nagy galangalénál kicsit édeskésebb
A galangal nevű gyökeret (mely nagyon hasonlít a gyömbérre) thai
levesek és curry ízesítésére használják. A nemrégiben készített
teszteken ez a növény elpusztította a rákos sejteket, sőt, a kutatók azt
is felfedezték, hogy az egészséges sejtek védekezőképességét is
serkentette. Sok növény rendelkezik ilyen képességekkel, de ritkaság,
hogy mindkét jelleget megtalálják ugyanabban a növényben. Egyéni
fogyasztását azonban a kutatók még nem ajánlják, mivel emberen még
nem igazolták hatékonyságát.
A boldó vagy boldófa (Peumus boldus) a babérvirágúak (Laurales)
rendjébe, a Monimiaceae családba tartozó Peumus nemzetség egyetlen faja.
Chile középső területein őshonos, alacsony, fatermetű cserje, amelyet
Olaszországban és Észak-Afrikában, például Marokkóban is termesztenek,
ahol már teljesen meghonosodott. 4-5 méter magasra is megnőhet,
szürkészöld, érdes, szívós, de törékeny levelei jellegzetes illatot árasztanak.
Sárgásfehér virágai a hajtások végén bogernyőbe csoportosulnak. Apró,
csonthéjas ehető termése fekete.
Felhasználása
A boldófa levelét, a boldinnak az epekiválasztásra gyakorolt hatása
miatt, nagymértékben hasznosítják a máj- és epeeredetű emésztési
zavarok tüneti kezelésében. Általában más, hasonlóan jótékony hatású
növényekkel – az articsókával, az orvosi füstikével és a rozmaringgal –
együtt használják erre a célra. A boldófalevél folyékony kivonatát
epekövek ellen javasolják. Nagyobb adagokban nyugtató hatású. Ma már
azonban úgy vélik, hogy korábban tévesen használták más, hashajtó
hatású növényekkel – például a szennával és a kutyabengével – együtt a
székrekedés kezelésére.
Tevekáka, sikárfű vagy fenyérfű (Andropogon L.), a pázsitfélék génusza
a cirok rokonságából. Ezzel együtt vagy 200 faja ismeretes, mind a két
földségnek melegebb vidékein nő. Alföldünkön meg a dombvidéken az
A. Ischaemum L. (mosogatófű v. gyökér) a leggyakoribb legelőfüvek
egyike; többnyáréltü, gyakran pirosas szinü, kalásza ujjasan
csoportosodik; magva (1 hektárról 4 kg.) kitünő tejelőszer.
A koromandelparti T. (A. muricatum Retz.)
Felhasználása
Gyökerében finom illatu olaj van, illata a tarackokból font gyékények,
legyezőknek vizzel való permetezése alkalmával árad ki. Vetiver-,
ivarankuza- és kuszkusz-gyökér néven jut Európába; illatszert gyártanak
belőle. Az igazi T. (A. Schoenanthus L.) Elő-Ázsiában konyhafűszer és
tevetakarmány; sárga szalmája officinalis. A nárdusos T. vagy
gyömbérpázsit (A. Nardus L.) Kelet-India, Arábia, Fokföld lakója, melyet
az előbbivel és a citromszagu T.-val (A. citratus DC.) az illatos idrisz-
(fű-, nárdus-, citrom-) olaj gyártására termesztenek.
Cucamelon, sandita de raton - Melothria scabra.
Akkorák mint egy szőlőszem és uborkaízűek. A héja kellemesen savanykás.
Észak-Amerika déli felén őshonos, már a kontinens európai felfedezése előtt
termesztették. Szárazság- és hidegtűrőbb az uborkánál, júliustól a fagyok
beálltáig bőven terem, felfut akár három méter magasra is, madarak és
egyéb kártevők nem bántják, elszórt magjából magától is kikel jövőre, de
ne hagyjuk a földön futni, mert a meztelen csigák azért szeretik.
Felhesználása
Magnak akkor kell összeszedni, ha már éretten lehullott. Vigyük be és
még érleljük egy-két hétig egy tálcán. Vágjuk fel, kanalazzuk ki a magját
és tegyük egy befőttes üveg vízbe. Legalább öt napig hagyjuk erjedni, ez
megöli az esetleges vírusokat a magon. A legjobb magok lesüllyednek az
aljára, öntsük le róluk a vizet a képződött vastag habbal és a lebegő
magokkal együtt, majd mossuk meg a jó magokat szűrőben. Terítsük ki
egy szitára és hűvös, szellős helyen szárítsuk két hétig. Ezután eltehetjük
egy jól zárható edénybe. Tíz évig csíraképesek.
Zsengén a legjobb, mikor még nincs túl sok magja. Nemcsak mexikói
salsákhoz (aprítva), hanem wokban sütött-kevert kínai ételekhez
(egészben), frissen salátába egyaránt kitűnő. Ha már nagyobb és
kemény, tegyük el télire savanyúságnak.
A Dél-Ázsiából származó fahéj Indiában és Srí Lankán őshonos. Innen utazók vitték Egyiptomba, ahol balzsamokba keverték. A héberek, a görögök és a rómaiak fűszernek és illatszernek használták, valamint különféle emésztési zavarokat orvosoltak vele. A keresztes vitézek később szerelmi bájitalt készítettek belőle. A 12. században Hildegard, a német rendfőnöknő már homloküreg-gyulladásra, megfázásra, náthára is javasolta. A 17. században Európában ismét csak a konyhában alkalmazták. Gyógyító képességeit a 19. században fedezték fel újra, gyomor- és méhbántalmakra használták. A modern herbaristák felfúvódás, hasmenés, hányás és emésztési zavarok ellen ajánlják. A méhre gyakorolt hatásáról különböző véleményen vannak. Japán kutatók szerint csökkenti a vérnyomást.
A növény fűszerként felhasználható része a szárított belső kéreg. Leveléből illóolajat nyernek, mely a kéregből nyert olajjal azonos hatású, de enyhébb. A 10 méter magasra növő, 3 év alatti fák fiatal ágairól hántják le a kérget.
A fahéj fertőtlenítő hatóanyagokat tartalmaz, ezért használják a gyomor-bél csatorna fertőzései és légúti fertőzések ellen. Segíti az emésztést, ezért enyhíti az emésztési zavarokat, a kólikát, a hányingert és a bélszelek túlzott távozását. Süteményekhez, tortákhoz nem csak íze miatt érdemes használni, hanem azért is, mert segít megemészteni a zsírokat. A benne lévő tannin megállítja a vérzést és a hasmenést. Javítja a vérkeringést, ezért csökkenti a hűléses betegségek tüneteit. Fokozza az inzulin hatékonyságát, javítja a glükóztoleranciát. Ellazítja a méhet, ezért csökkenti a menstruációs panaszokat. Fokozza a libidót és a szexuális teljesítményt.
A semleges ízű teákat illóolajjal aromássá tehetünk. Az Earl Grey tea például a bergamott olajától kapja zamatát. Fahéjas teához egy befőttes üveg aljára csöppentsünk 1 csepp fahéjolajat, és töltsük meg 10 dkg semleges ízű teafűvel. Jól lefedve két hétig hagyjuk állni.
A tojásfa vagy kanisztel ill. sárgazapota (Pouteria
campechiana) egy hatalmas nyitvatermő örökzöld fa, ami Közép-
Amerikábanőshonos. Hozzávetőlegesen 30-40 láb (9-12 méter) magasra
nő, hasonló vastagsággal. A világostól egészen a sötétzöldig terjedő,
feltűnő és jellegzetes erezetű levelei 4-8 hüvelyk (10-20 cm) hosszúak.
Ha a levelek vagy az ágak megsérülnek, tiszta, tejszerű nedv folyik a
törzséből, ami könnyűvé teszi a megismerését, azonosítását ennek a
növénynek. Kicsi zöldes-fehér virágai fürtökbe csoportosulnak, és késő
tavasztól egészenkora őszig (márciustól szeptemberig) hoznak termést.
A gyümölcse narancssárga. Lehet téglalap alakú is, de inkább kerek, ám
általában csúcsos az egyik vége. Mérete igen különböző lehet: átmérője
a 2,5-től egészen az 5 hüvelykig (6-13 cm) terjedhet. Gyümölcshúsa is
többféle, az élénk narancssárgától az egészen halványig terjed. (Hasonlít
a tojás sárgájához, innen kapta a nevét is.) Gyümölcsvelője száraz vagy
kellemesen nedves állagú, a fajtától függően. Frissen fogyasztható, de
gyakran használják süteményekhez (pitetöltelékként), turmixokhoz és
jégkrémekhez. A fák magokkal szaporodnak. Értékesebb fajtáit
termesztik. A magról nevelt tojásfák legkorábban 2 évesen teremnek.
Időszakos problémák, például rovarinváziók befolyásolhatják ezeket a
növények ellenálló képességét, de általában nem tudnak akkora kárt
okozni a fának, hogy elhaljon.
Ánizskapor Ánizskapor (növ., Foeniculum [Tourn.] Hoffm. Gasparrinia Bert.,
Marathrum Diosc., Plin.), az ernyősek génusza. Linné a kaporral
egyesítette, de a gyümölcs szerkezete szerint az ernyőseknek más
felekezetébe (Seselineoe) tartozik (az Anethum a Peucedaneoe közül
való), gyümölcse a keresztmetszet szerint csaknem hengerded, nem
szegélyzett (az Anethum-é hátulról lencsealakuan lapított, szélesen
szegélyzett), a bibetalp kúpalaku, ez választja el a közelebbről rokon
Bupleurum-tól is. Európa déli, Ázsia nyugati és Afrika északi tájain,
valamint a Kanári szigeteken is 3-4 fajta terem. Hazánkban Fiume körül
a F. capillaceum Gil. (T. officinale All., Anethum Foeniculum L., édes
kömény, olasz, bécsi vagy római kapor), vadon nő, néhol az ország más
helyén is, kertben termesztik s itt-ott gazos helyeken, temetőkben stb.
elvadul (Kis-Maros). Sárga virága, 1-2 méter magas kóró, egészen
kopasz, deresszín; ernyője és ernyőcskéje alatt gallérja és gallérkája
nincs. A kerti kaportól kétéves (nem egynyári) gyökere, magasabb,
erőteljesebb kórója, még finomabban szabdalt levele, valamint
kellemesebb illata is könnyen megkülönbözteti.
Felhasználása
Minden részének, de kivált a magvának (semen foeniculi), mely hatását
tekintve inkább az ánizséval egyező, vérhigító, tisztító, gyomorerősítő,
szélindító, rágást enyhítő, melltisztító hatása van, azért orvosságnak,
különösen gyermekbetegség ellen, leginkább mint ánizskapor-vizet és
elpárolgó olaját (aqua et oleum foeniculi), de magvát mellfájás ellen
teának is használják. Magva a cukorkóró gyökerével, valamint a
szennalevéllel együtt a mellpor (pulvis pectoralis seu p. liquiritioe
compositus) fő alkotó része; az Á. vizét külsőleg szemfájás ellen is
használják. Magva és levele konyhai fűszernek, különösen
ugorkasavanyításkor használatos. Ecettel és sóval elkészített fiatal
hajtását már a rómaiak ették; az olaszok a gyenge füvéből máig is
főzeléket főznek. A dalmát szigeteken a F. piperitum DC. terem
A citronella illóolajat a pázsitfűfélék családjába (Poaceae) tartozó
ceyloni nardusfű (Cymbopogon nardus) friss, szikkasztott vagy szárított
leveles hajtásaiból, alkalmanként a gyökeres növényből vízgőz-
desztillációval nyerik ki, legalább 0,5%-os hozammal. A nárdusfűből nyert
olaj színe barnássárga, illatában egyes örökzöldekre (pl. egyes fenyők,
boróka) jellemző illóolaj komponensek (pl. borneol és kámfor) érződnek ki.
Az olajban található főbb alkotórészek a geraniol, a citronellol és a
citronellál, melyek összmennyisége az olajok 60-80%-át teszi ki.
A citronellaolaj antimikrobiális, gyulladáscsökkentő, rovarriasztó
(repellens), emésztőrendszeri tonizáló és görcsoldó főbb hatásokkal
rendelkezik. A citronellaolajat rovarriasztó hatású készítmények
(spray-k, stiftek, gyertyák) illatanyagaként, reumás és izületi fájdalmak
kezelésére külsőleg használható készítmények hatóanyagaként, valamint
görcsökkel járó bélfertőzések kezelésére használják, ez utóbbi esetben
belsőleg alkalmazható készítmények összetevőjeként. A citronellaolaj a
bőrt nem irritálja és bőrérzékenyítő hatása sincs.
Sztívia, jázminpakóca - Stevia rebaudiana Bertoni, ez a növény Paraguayból
és Brazíliából származik, leveleiből készült csipetnyi őrlemény egy
teáskanálnyi cukrot képes helyettesíteni. Cukorbetegek is fogyaszthatják
A sztívia (Stevia rebaudiana Bertoni) a fészkesek családjába tartozó,
szubtrópusi, évelő növény. Közel fél méter magas, bokros növekedésű.
Lándzsás hegyű, fűrészes szélű levelei, illetve apró, fehér virágai
ránézésre nem is olyan különlegesek. Ami egyedi benne, hogy leveles
hajtásai édesek. Sőt! A szárított leveleiből készített őrlemény tízszer
olyan édes, mint a kristálycukor. Ha pedig kivonjuk leveleiből az
édességért felelős molekulákat, 300-szor édesebb anyagot kapunk, mint
az azonos tömegű cukorból. Ráadásul fogyasztása nem hízlal, mivel a
benne lévő - az édes ízt adó - glükozidok energiatartalma alacsony.
Felhasználása
A sztívia a következő problémákra ajánlott: cukorbetegség, diéta,
fogyókúra, megfázásra, immungyengeségre, magas vérnyomás, allergia,
vesebetegség, Candida, érelmeszesedés, elhízás, vashiány. A sztívia
leveleit csak dobjuk bele a teába, vagy más italba, vagy törjük porrá
a szárított leveleket, a frisseket pedig vágjuk fel apró darabokra, és
máris használhatjuk süteményekhez, vagy más ételekhez.
Az araukária (Araucaria) a fenyők (Pinopsida) osztályának a tűlevelűek
(Pinales) rendjéhez, ezen belül az araukáriafélék (Araucariaceae)
családjához tartozó nemzetség.
Dél-Chile; Dél-Kelet Argentína; 950-1050 m, több mint ezer évig él, 60 milló
éves élő kövület, 1990-ben nemzeti emlékké nyilvánították Chilében.
A nemzetség neve Chile Arauco tartományra és az arauco (araukán)
indiánokra utal. Az Andok argentínai oldáláról származó példányok
télállóbbnak bizonyultak Európában.
Magoncai 40 éves korukra fordulnak termőre, kétlaki: 5-6 termő fára kell
egy porzó. A nőivarú fák kétszer akkorára ( 30 m) nőnek, mint a
hímivarúak. 2-3 évig érlelik tobozaikat, melyek 200 nyílhegy-alakú
(4 x 2 cm nagy) ehető magot (pinones) tartalmaznak.
Felhasználása
A mandulányi mag keményítőben gazdag, süthető, főzhető, mint a
gesztenye A mapuche kultúrához tartozó hegyi pehuenche indiánok egyik
fontos tápláléka, de a chilei helyi piacokon is árulják. Azt mondják,
18 fa elegendő tápálékot nyújt egy embernek egész évre
Tájékoztatunk, hogy oldalunk a jobb felhasználói élmény érdekében sütiket használ.
A CanadaHun.com további használatával ezt elfogadod. Az adatvédelmi (GDPR) törvény értelmében, valamit kötelező megjelenítenünk. Valószínű, hogy már 100+ másik ilyet elfogadtál...rajta hát.
