Sziasztok!
én is egy cikket hoztam a nővagyok.hu-ról.
Cukor - függőség?
2009. június 08.
Ha visszatekintünk elődeink életmódjára igen érdekes dolgot állapíthatunk meg: a cukorka már a nagyanyáink korában is nagy kincs volt. A világháborúk előtt azonban nem volt divat, hogy otthon édesség van, vagy az ember feltankol a sarki boltban az esti filmhez. A cukorka, az édesség, sütemény, csak ünnepnapokon került az asztalra, illetve a gyerekek kezébe, mára viszont a cukorfogyasztás mindennaposnak számít. Na de nézzük, honnan is indul az édes íz szeretete?
A gyerekkor meghatározó
Az, hogy milyen lesz az ízlésünk még nagyon kicsi korunkban dől el. Ha magzatvizet megédesítik a 28-30 hetes magzatok boldogan kortyolgatják. Az anyatej édes és a babákat hozzátáplálásánál is elsősorban édes ízű ételekkel kínáljuk. Ez nem is lenne probléma, azonban később, amikor a csemete már azt eszi, amit a szülei, nagyon kell vigyázni. Az édesszájúság ugyanis gyerekkorban alakul ki. Ha odafigyelünk elkerülhetjük a későbbi gondokat: az elhízást, a cukorbetegséget és társait. Ne adjunk a gyereknek pudingot, csokit, chipset és egyéb nasit, helyette szoktassuk őket hozzá a gyümölcs, zöldség rágcsáláshoz.
A cukor az agy egyetlen energiaforrása
Nem mindegy azonban, hogyan jut hozzá! Ha a cukrot összetett formában fogyasztjuk el (krumpli, rizs, zöldségfélék, teljes kiőrlésű gabonák, műzlik), akkor a szervezetnek ezt meg emészti, lebontja. Ilyenkor a vércukor szint szépen, egyenletesen nő, majd ugyanilyen tempóban, lassan lecsökken a normál szintre - mivel az inzulin folyamatosan termelődik, és állandó vércukor szintet biztosít. Az agyunk pedig elveszi a neki szükséges cukrot a vérből.
A cukorfüggőség
Az egyszerű cukrok, cukros ételek lebontása azonban nem igényel annyi időt. Ha pl. szőlőcukrot szopogatunk, vagy cukros üdítőt iszunk (2 dl kólában fél deci cukor van!) akkor a vércukrunk ugrásszerűen megnő. Bár az éhség ilyenkor gyorsan csillapodik, ugyanilyen hamar vissza is tér, mivel a vércukor leesik – sokszor a normál érték alá. Az agyban is különös folyamatok játszódnak le ilyenkor: a magas vércukorszint endorfin termelésére serkenti az agyat, és ez a cukorfüggőség kulcsa. Az endorfin örömhormon, és az evolúció során megőriztük azt a képességünket, hogy ami pozitív reakciót vált ki az idegrendszerünkben, ahhoz visszatérjünk: így van ez a cukorral is. Minél több cukrot eszünk, annál nagyobb a vágy, hogy még többet fogyasszunk el belőle. Az agy hozzászokik a magas vércukor szinthez, és az endorfin termelését attól teszi függővé. Kialakul az ördögi kör: azoknál az embereknél, akik hajlamosak függőségre egy idő után a cukor lesz az öröm egyik fő forrása, és napközben többször előjön az „úgy nassolnék valami finomságot” érzés. Az inzulintermelés ilyenfajta ingerlése az évek során azt eredményezi, hogy az inzulintermelő szervünk kimerül – és az időskori cukorbetegség már fiatal korban jelentkezik. Ennek kezelése első körben csak diéta, majd a diéta mellett gyógyszer, és ha a hasnyálmirigy végleg felmondja a szolgálatot, akkor inzulinos terápia jön.
Ebéd előtt egy kis nasi?
Nagyanyáink valóban bölcsek voltak: az ebéd előtti nasi szóba sem jöhetett. Érdekes, mert ez táplálkozástudományi szempontból is megállja a helyét: a cukor felszívódása normális körülmények között a vékonybélben történik meg, azonban amikor összekeveredik a normál táplálékkal (hússal, tejjel, stb.), nem jut el odáig, hanem még a gyomorban erjedni kezd, és meggátolja a „rendes” ételből származó tápanyagok felszívódását, az alsóbb bélszakaszba érve pedig gázokat képez. Ugye, ez nem hangzik valami jól?
A cukorfüggőség néhány hét alatt legyőzhető!
A cukorfüggőség legyőzésének egyetlen kulcsa, hogy minden édességet ki kell iktassunk az étrendünkből! Felejtsük el a gyorséttermi ételeket, a cukrozott kávét, instant kakaót, levesporokat, alapokat, a süteményeket, tejdesszerteket, a csokit és mindent amibe cukrot tesznek. Ez a megtartóztatás csak addig kell tartson, míg leküzdjük cukor iránti vágyunkat - addig is használjunk mesterséges édesítőt. Az első napokban az agyunk becsapva fogja érezni magát, így folyamatosan éhesnek, és esetleg ingerlékenyebbnek fogjuk érezni magunkat. A nassolási inger csillapítására rágcsáljunk bármit, ami egészséges: nyers zöldségeket, almát, müzlit, bulátát, abonettet kölesgolyót stb., a fehér lisztet cseréljük teljes kiőrlésűre, a fehér rizst barnára. Néhány nap múlva a cukoréhség szépen lassan csillapodni fog, és ha esetleg visszatérünk a régi szokásainkhoz, meglátjuk mennyire édesen, émelygősen étkeztünk eddig! Ha végigcsináljuk, nem csak fölösleges kilóktól szabadulhatunk meg hosszú távon, de egészségesebbé is tehetjük életünket, elkerülhetünk tucatnyi betegséget.
