Folytasd a történetet...2. rész

Mert mellettük egy hölgy ájultan esett össze, és vér folyt ki a száján. Rendőrt! Rendőrt! Ordította, és az újonnan szerzett barátnője izgatottan nyomkodta a mobilja billentyűjét, ő mentőknek próbált telefonálni. Kis vártatva mindkettő megjelent a helyszínen. A mentők megpróbálják az idegen hölgyet életre kelteni, a rendőrség meg jegyzőkönyvet vett fel a rendezvényen résztvevőktől. Kiderült, hogy senki sem ismerte a hölgyet, meghívót sem kapot, fogalmuk sem volt, hogyan került be az ünnepségre. A mentősök közben megállapították, hogy a hölgy nem földi eredetű, mert semmilyen szerve nem egyezett meg a földi emberekével. Az alkoholtól lett rosszul, mert ismeretlen volt a szervezete számára. Elszállították az akkor odaérkező mentővel. Megkönnybülés moraja hangzott fel a teremben, de már senkinek sem volt kedve folytatni a mulatságot, így mindenki hazament. Sam kikisérte az újsütetű barátnőjét a vonathoz, majd hazament a szállására. Másnap már az első szemeszterre kellett készülnie.

Álmosan az órájára pillantott, ami az éjjeli szekrényen állt, majd befordult a fal felé és tovább aludt. Ám hirtelen:
- El aludtam! - pattant ki az ágyból.
-Az első napom és képes vagyok elaludni. Én hülye.
Szobatársai már rég elindultak, vagy dolgozni, vagy órára. Összekapta gyorsan magát és már sietett is, bár még maga sem tudta hová.

Az ajtóban megállt egy röpke pillanatra,s végig gondolta, hogy hova is volna kedve leginkább menni...

Úgy döntött, kezdetnek a sarki kocsma lesz a megfelelő.

Be is tért hát.

A pultos - Will - egyből kiszúrta őt.

Törzsvendéghez méltán töltött is neki whiskey-t 1 darab jéggel - ahogy azt Sam mindig is kérte -.

-Szervusz öreg harcos mi a helyzet? - Kérdezte tőle

-Semmi különös...

Sam hirtelen felugrott, és eszébe jutott, hogy ma délutánra kell mennie a suliba. Rendelt egy nagy adag feketekávét, hogy észhez térjen a wiskitől. Majd egy jó zsíros csülökpörköltet, és utána egy nagy adag habos tejeskakaót. A pultos akkora szemeket meresztett rá, mintha a holdról jött volna különjáratú földönkívüli űrhajóval.
Mikor már úgy érzete, hogy nem bűzlik az alkoholtól, visszament a szállására, lezuhanyzott, összeszedte a holmiait, és elindult az iskolába.
Mikor odaért, akkor látta, hogy siet az órája, mert ő lett az első. A pedellus akkor nyitotta a kaput. Várrnia kellett, míg kinyitotta az előadótermet is. Belment, és elővette az uzsonnáját. Éppen neki kezdett volna a falatozásnak, mikor a legnagyobb meglepetés érte az életében. Tündi jött be az ajtón, a könyveivel, és a jegyzeteivel. Boldogan borultak egymás nyakába. Tündi elmesélte, hogy a szülei kivettek néki egy kicsi lakást, és ide fog ezentúl járni, ebbe az egyetemre. Az uzsonnát mostmár ketten fogyasztották el. Lassan megtelt az előadóterem, és bejött a gyógyszerész professzor.

Sam mindig is gyűlölte a gyógyszerészetet, inkább a bonctan vonzotta...

De mióta megismerkedett Tündével, áttért a sebészetre.
Tünde dédije egy sebászeti malőr miatt halt meg, és elhatározta, hogy ő sokkal jobb sebész lesz, mint az a kórházi sebészorvos volt.
Már irtózott a boncolástól, mert azok akik a boncoló orvos keze alá kerülnek, már csak a végitélet harsonája támasztja fel. Ő inkább gyógyítani akart, visszaadni a beteget a családjának, az életnek.
Sok édesapa, édesanya feküdt a kórházi osztályokon, és elborzadt attól, hogy ha ezek meghalnak, és a bonckés alá kerülnek, sok házastárs, és gyermek szíve borul gyászba, lehet, hogy egész életére.
Annyira ment a sebészet tanulása, hogy a professzora megengedte néki, hogy a vakbél műtéteket ő végezze, nagyon jó eredménnyel meg is tette.
Miniszteri dicsérettel doktorált le a sebészetből.

És az az azóta szállóigévé vált mondatot mondta legelső sebészkonferenciáján: Egy mondat az nem mindenkinek egy mondat.

Tünde is sikersen ledoktorált, igaz, hogy ő csecsemőorvosiból. Nemsokára össze is házasodtak. Sam egy év múlva két csecsemő sírását hallgathatta minden nap. Egy fia, és egy lánya lett, egyetlen esemény kapcsán, mivel ikreknek adott életet a felesége.

Sam kicsit meglepődik, hiszen nem erre számított, de beljebb lép, és keresi tovább, hogy kié, vagy mié lehet az árnyék, amit kintről látott.

Akkor egy kicsit beljebb lépett, és látta, hogy két nővérke dajkálja az ikreit, hogy ne visítsanak, mert éppen a szoptatási idő volt, de a felesége csak egy csecsemőt tudott egyszerre szoptatni.

Az egyik nővérke felnézve felkiáltott a vérző fejű férfi láttán...

Kedves uram, ez nem a sebészet, ez a szülészet, de azonnal rászólt a többi nővér, hogy ne kiabáljon, mert az újszülött csecsemők megijednek, és akkor lesz sírás-rívás; így Sam sietve kikísérte a vérzőfejű férfit a csecsemőosztályról.

Átadta a sebészeknek és megnyugodva tért vissza.

Boldogan gyönyörködött az újszülött kislányában, és a kisfiában, meg beszélgetett a szoptatás után a kedves feleségével, meghatottságtól könnytől csillogó szemekkel.