Folytasd a történetet...2. rész

Felkereste a professzort, akivel a műtétet tervezték, éppen az irodájában volt, és rákérdezett, hogy lesz-e műtét, és a prof. csodálkozva nézett rá, hogy persze, hogy lesz, minden készen áll, a beteg el van altatva, siessen mosakodjon be, és máris kezdik; Sam hamarosan készen állt a műtétre, és világra segítettek egy hármas ikre terhességet, akik egyenként másfél kilósak voltak.

Sam gyorsan magához tér és elmosolyodik az átélt ijjedelem után, de nem is sejti, hogy ....

az igazi veszély még hátra van.

Mélyebben behatol a házba, megpróbál bejutni a következö szobába, amikor hirtelen a háta mögött....

Megszólalt az édesanyja, kérdezte, hogy mennyi gyereke lett a nőnek, akit ma műtött, Sam megkönnyebülve sóhajtott fel, és mondta, hogy három gyermeket segített világra.

Csak furcsa piros tűzben égtek az újszülöttek szemei,és amikor kézbe vette őket természetellenes hangon sírtak fel,és hirtelen Samet rettentő kényelmetlen érzés fogta el .

Ekkor felébred a sírásra a felesége, felkapcsolat az éjjeli lámpát, és akkor látta Sam, hogy már megint csak a képzelete játszott csúnya játékot vele; édesanyja bevezette a konyhába, és leült mellé az asztalhoz, megvacsoráztak együtt, és elbeszélgettek az újszülöttek világra segítéséről, a nagyszerű élményről.

De akkor miért véres a felesége melle minden szoptatásnál,és miért nem akarják az ikrek meginni a tejet?-kérdezte anyját Sam.

Tudod fiam, az ikreid foggal születtek, és kikezdik az anyjuk mellét szopásnál, te is így szoptál mikor csecsemő voltál, ideje lenne a rém történeteidet abbahagyni, 10 vámpíros regényt találtam ma reggel is az ágyad melletti kisasztalodon, azok a történetek mindd kitaláltak, egy sem történt meg valójában, szeretsz ijedezni?

-Anya. Ilyen nincsen, ez nem lehet igaz...- szólt Sam, szigorúan anyjára szegezve kis sé dühös tekintetét. Büszkesége nem engedte, hogy ilyen mesékkel hitegessék, és azt szó nélkül tűrje.
-Nézd ,fiam.- szólalt meg az ősz asszony, és komoran maga elé nézett. Sam követte tekintetét, ami láthatóan egy száraz kenyérmorzsára esett, szinte odaszögezve azt a piros-fehér pepita asztalterítőre. Sam újra anyjára emelte tekintetét, aki még mindig csak a morzsát bámulta. A férfi ekkor megnyugodott. Eszébe jutott gyermekkora, amikor még ez a vénasszony nem volt vén, amikor még a világ legszebb nője, de ha az nem is, mindenképpen a világ legjobb édesanyja volt. Hallgatta minden lélegzetvételét, a halk szuszogást, ahogy ő is próbál megnyugodni, ahogy felkészül arra, hogy valami nagy titkot osszon meg vele. De Sam nem aggódott. Az a nő, aki megvédte, amikor az iskolában bántották, aki gondoskodott róla majd három évtizeden keresztül, aki átélte vele sikereit és kudarcait, aki mindig mindenben mellette volt és támogatta... ez a nő...az édesanya...az egyetlen... tudta hogy soha nem tudná bántani. Egyszerűen úgy érezte, hogy nem képes neki fájdalmat okozni. Ha halálra verné, talán még az sem fájna. Csak várta türelmesen, hogy végre megszólaljon.
-Nem kérsz egy kis fánkot?- szólalt meg végül az asszony hirtelen kitöréssel, láthatóan zavartan, és azzal a lendülettel felpattant a székről és a tűzhelyhez lépett.
- Most sütöttem. Finom. Kóstold meg!- erre esetlenül hadonászni kezdett a tállal, amiben csodálatos töltött fánkok lötyögtek. Az arcára ugyanolyan esetlen, erőltetett mosoly ült ki, ami zavarta is Sam-et, úgyhogy csodálkozó, meglepett tekintetével inkább rögtön a morzsát kezdte keresni. Úgy érezte, most nem őszinték egymáshoz. Gyomra görcsbe rándult, ideges lett, és úgy érezte, most rögtön elrohan. De nem tette.
- Köszönöm, anya, nagyon jól néz ki. Tudod, hogy imádom a fánkodat.- és ő is mosolyt erőltetett az arcára. Jobb színészi tehetséggel áldotta meg az úr, mint édesanyját, aki a dícséret után kicsivel jobban érezte magát, mivel kisebb diadallal került ki a válaszadás kényszeréből, legalábbis ezt gondolta. De ismerte a fiát. Tudta, hogy ez a dolog nincs lezárva.
Sam gyomorgörcse alábbhagyott a második fánk felénél, viszont volt valami a konyhában, valami nyomasztó, kellemetlen. És ez nem a sütőolaj illata volt. Az feleannyira sem volt olyan rettenetes, mint a kínos hallgatás. Érezte, hogy a feltett kérdéssel érzékeny területre tévedt, de tudnia kell, a gyerekek és a nő érdekében. Majd felállt az asztaltól, és odalépett a mosogatóhoz, amibe éppen édesanyja bambult bele, mintha a konyhamalacot vizsgálná messziről.
-Anya, - kezét a nő vállára tette, és érezte, ahogy azok a vén csontok és az öregedő izmok megrándulnak.- Tudnom kell az igazat. Mi folyik itt? Mi történik ebben a városban? Mi történt a gyerekekkel?
A vacsora maradéka, és a mosatlan tányérok még mindig ott pihentek, mintha hallgatóztak volna. Sam-nek elég ideje volt szemügyre venni ezeket is, mire az asszony megszólalt:
-Sam. Amit most elmondok neked, az csak feltételezés, semmi nem biztos, csak találgatunk, semmit nem tudunk bizonyítani. A város vezetése 1979-ben kísérleteket folytatott a városban. Egy nagyon jól felszerelt laboratóriumban teszteltek különböző gyógyászati és hadászati célokra szánt szérumokat majmokon.
Sam agya hirtelen megint ledobta az ékszíjat. Nem tudta elképzelni, mi lesz a történet vége, mert nem tudta összefüggésbe hozni a majomkísérleteket a gyermekekkel, a laboratórium, a hetvenes évek, hirtelen túl sok információ jutott a fülébe, amit rendeznie kellett volna. Az egészet az X-aktákhoz hasonlította gondolatban.
- A laboratóriumot 1984-ben bezárták, és átalakították. Klinikát építettek belőle. Azt a klinikát, ahol te is dolgozol. - Ekkor az asszony mély levegőt vett, és a székéhez lépett, leült, és folytatta: - 1989-ben amikor a klinika kész lett, érdekes dolgok kezdet történni a városban. Az emberek elkezdtek mindenféle vámpírokról beszélni, és persze a polgármester mindent tagadott. De aztán érkezett a városba egy újságíró. Charles Kingstonnak hívták. Nyomozni kezdett a dolgok után, és folyamatosan cikkezett, amik meg is jelentek a sajtóban. Naplót is írt. Biztosította magát, hogy senki ne árthasson neki úgy, hogy ne legyen feltűnő. Az igazságot akarta tudni, ahogyan az emberek is, és ahogyan most te is.

De szerencsére a te gyerekeid nem vámpírok, de a csontjaidban érzed, hogy a klinikán már sok embert megfertőztek ezzel a vírussal, és jólenne, ha te és a feleséged rövidesen felmondanátok ott, és én már találtam is egy jómenő kórházat, ahol az ilyen tünetek kivizsgálásra speciálódtak, már egy nagy kertes házat is találtam, gondoltam, hogy odaköltözhetnénk, és ott kinyomozhatnád, hogy mi is zajlik itt ebben a városban; Sam boldogan beleegyezett, és az édesanyja nagyon nagy megkönnyebbüléssel sóhajtott fel. Én már be is adtam a felmondó leveleiteket, a házra is jött vevő, a hétvégén költözünk, meg jött a fuvarozó is, ha nem gondd, már ma elkezdenék a pakolást. Köszönöm anya, téged az Isten is a városunk megmentésére teremetett.

-Igen,fiam. De van még valami, amit soha nem mondtam el. De most eljött az idő. A te apád a Batman, és én vagyok a bolygó kapitánya. - Samnek elakadt a lélegzete. Mire újra levegőhöz jutott, csak zihált, mintha a víz alól bukkant volna elő.
- De anya! Ezt miért most kell megtudnom?
- Apád elhagyott mielőtt megszülettél. Valami Robinnal lépett le Vegasba. A válást is online intéztük. Meg kell értened, nem mondhattam el, nem akartam, hogy megtudd, vannak bizonyos rejtett képességeid.
-Mint például?
- Például csukott szemmel is meg tudod enni a vajas pirítóst.
- Ezt nem hiszem el. -mondta Sam, makacsul rázva a fejét.
- De-de. Próbáld csak ki!

Ez nem nagy dolog, mikor katona voltam, minden kiskatona megtudta csinálni, akik még más országokból kerültek a laktanyánkba, azok is, ez nem érv, de azért nem volt szép apámtól, hogy elhagyott bennünket. Anya de most hagyjuk ezeket, megérkeztek a rakodó munkások, ideje pakolni, és költözünk abba a városba, ahol te a kutató klinikát találtad.

De Sam, ha nem érted meg mi zajlik benned, akkor nem tudsz nekem segíteni.

Anya inkább te segítesz nékem, hogy a másik klinikán tudjak kísérletezni, és megoldjam a nagy kérdést, és segíteni akarok a többi emberen, és kapitány ide, kapitány oda, nekem kell megoldani, és a feleségem is pont olyan mint én, pedig ő Délafrikából származik, és ott biztos nem járt semmiféle Batman.

De Joker ott járt és ez most nagyon fontos nekem,hogy kiderítsem honnan származik.Igazából csak megjelent és én elvettem feleségül mert olyan hatalmas érzelmet váltott ki belőlem akkor.A mostani tények birtokába viszont meg akarom ismerni a múltját mivel egyre furcsább dolgok jutnak eszembe vele kapcsolatban.

Sam fiam, te most megijedtél, és mindenhol a veszélyt szimatolod, mindjárt ott leszünk abban a klinikában, és ott majd fényt derítesz mindenre, addig légy türelemmel, és ne éreztess semmit a feleségeddel, gondolj az ikrekre!

De miközben beszélt, anyja szeme is földöntúli fényben vörösen ragyogott és Sam feje őrült módon elkezdett lüktetni.

Te jó ég , anya ! Te is látod azt amit ééén ? És hallod ezeket a számomra ismeretlen furcsa hangokat? Annyira megrémült , hogy észre sem vette, hogy közben megálltak. Valami mintha megbénította volna - próbált anyja felé fordulni és újra megkérdezni dolgokat , de nem bírt sem mozdulni sem beszélni.

Édes fiam Sam, szólt hozzá az édesanyja, mindjárt beérünk a klinikára, ahol dolgozi fogsz, nem félhetsz ennyire attól, hogy kinyomozd azt, ami a városban történt, történik; Sam nagyot lélegzett, és és újra rendben ment minden, és pár perc múlva elfoglalta az új munkahelyét, mint kutató sebész főorvos, a megmagyarázhatatlan jelenségek klinikáján.