Folytatsd a verset!

...
De többször látva: látomány
volt ő, és mégis földi lány.
Lépése szűzi és szabad.
Házias minden mozdulat.
Alakja nyájas, tiszta fény.
Nyomában emlék és remény
kelt: mivel ő sem állt a szív
mindennapi és primitív
éhei, kis búk, örömök,
csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött.

Azóta híven nézem őt,
s lesem élete ütemét.
lelket lélegző drága lény:
útitárs a Halál felé.
Szilárd ész, gyengéd akarat,
szívós erő halk báj alatt.
Valódi asszony, jó s igaz,
intés, parancs, derű, vigasz.
Asszony, és mégis valami
fényt érzek, ami angyali...

William Wordsworth: Tünemény
Fordította: Babits Mihály
-----------------------------------------------------------------------


Szoknyát varrat a bodza,
így készül a tavaszra,
csipkés szélűt
és puhát,
...

...
Épp olyat mint nagyanyja.
Mert ha nem varratna,
Hát csupasz maradna.

Csoóri Sándor: Tavaszi bodza-vers
--------------------------------------------------

Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
S a kék vizekben tündökölt a hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...
De egy este... messze észak felől
Orkán hadával érkezett a tél,
A tündér sírt és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél...
Aztán elment... a tenger várta, várta,
És fodros habja többé nem dalolt.
Ködös, borongós, néma éjszakákon
Sötét vizén nem tündökölt a hold...
...

...
S a mélybe hullott tündér könnyekből
Lettek a fényes igazgyöngy szemek...
A gyöngyhalász néha megtalálja
A mélybe rejtett tündér-könnyeket...
Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
És verseim az igazgyöngyszemek...
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
S azóta néha gyöngyszemet lelek...
Wass Albert: Igazgyöngyök
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Fákat altat a szél,
álmos lombú fákat.
S én most ébredek rá:
(...)

...
nagyon szerethetlek,
ha már a sálam is
integet utánad.

Utassy József: Fákat altat a szél
--------------------------------------------------------


Hull a hó, hull a hó,
mesebeli álom!
Télapó zúzmarát
fújdogál az ágon.

A kis nyúl didereg,
megbújik a földön:
Nem baj, ha hull a hó,
csak vadász ne jöjjön!
...

...
Parányi ökörszem,
Kuporog az ágon,
Vidáman csipogja:
Süt még nap a nyáron.

Gazdag Erzsi: Hull a hó
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^


Ó, szilvát s szőlőfürtöt érlelő,
gyönyörűséges, fényes őszelő,
eged vén szívből is kedvet csihol!
Már napok óta nem láttam sehol
egy cigaretta-füstnyi felleget,
(...)

...
csak ezt a makulátlan csudakéket.
Rengetegek legszebb szajkóiból
valaki minden kék tollat kitépett,
s bekárpitozta velük az eget.

Áprily Lajos: Szeptemberi ég
------------------------------------------------------


Égszín réten bárányfelhő
Bánat táncát járja,
Elrabolta hűvös szellő,
Magányos és árva.
...

...
Bús könnyeit földre szórja
Az elmúlást várja,
Midőn lágyan ringatózva
Ősz bújik a nyárba...

Szabó Balázs: Nyárutó
* * * * * * * * * * * * * * * * *


Vattacukrot sodorgat a szél
körbe-körbe a fák kontyára.
Sunyin settenkedik a tél,
ősz-lábakon a nyári tájra.

Sziromlányok vénülnek magukba,
hervadásuk zörgő szélkacagás.
Könnyet ejtenek a reggelek szavukra,
gyöngyeikben tünékeny ragyogás.
(...)

...
Fényszemekkel mosolyog a rét,
mint sírás után megbékült gyermek.
Karjait a Nap már nem tárja szét.
Aludni indulnak a kertek.

Úszik, lebeg, csobog az idő,
menne is, maradna is itten.
Volt, van és mindig lesz jövendő
... és mosolyog, csak mosolyog az Isten...

Molnár Rózsa: Puha ősz
-------------------------------------------------

Csak álmodnom lehet Terólad,
de álmodhatatlak igaznak, jónak
s ami szépet az álom hozhat,
én minddel megajándékozlak.

Álmodom Néked hősi tornát
s vitézi vértet álmodom Rád.
Majd álmélkodón és meglepetve
lantot álmodom a kezedbe.
...

...

S álmom műhelyéből így kikerülvén,
hogy Rád aggattam minden földi szépet,
- ó, kedvesem, be furcsa is az élet! -
ébren talán már meg sem ismernélek.

B.Radó Lili - Álomlovag
><><><><><><><><><


Volt egyszer egy zsenge-zöld,
Senki-lakta, szende völgy;
Hadra kelt, ki ott lakott,
S csak a nyájas csillagok -
Tornyuk azúr ablakán át -
Őrizték a völgy virágát,
Melyen nappal mindenütt
Lusta lángu nap feküdt.
Érzi most, ki arra jár:
Nyugtalanul fáj e táj.
Minden íze úgy zihál,
Csak a bús lég ül ma békén
Csöndje mágikus vidékén.
Szél se libben, de az ág
Borzong, mint a Hebridák
Hűvös habja, ködvilág!
(...)

...
Szél se libben, s mord sereggel
Bolyg az ég, nagy fellegekkel,
Dalmahodva este-reggel,
Árnyalva a miriád
Szemmel kéklő ibolyát -
S mely névtelen síron zokog,
A hajlongó liliomot!
Hajlong - s harmatot hullat a
Liliom örök illata.
Zokog - s szép szárán könny csorog,
Mint halhatatlan gyöngysorok.

Edgar Allan Poe: Nyugtalanság völgye / Kardos László ford.
------------------------------------------------------------------------------------------


Szüntelen velem légy,
de maradj észrevétlen,
halmozz el étkekkel,
és hagyjál szomjan, étlen!
Ne láncolj magadhoz,
de marasztalj, ha mennék,
zárj be börtönödbe,
és légy állandó vendég!
Változz át naponta,
de maradj meg ilyennek,
kívánj meg percenként,
s hagyd, hogy megpihenjek!
...

...
Lehetsz drága terhem,
de ne légy a terhemre,
engedd, hogy szárnyaljak,
és húzz le földközelbe!
Elvihetnek tőlem,
tudd, hogy visszaveszlek,
maradj a szolgálóm,
s királynőmmé teszlek.
Hagyj mindig magamra,
és maradj velem naphossz,
hozzám lehetsz hűtlen,
de légy hű magadhoz.˘

Nagy Bandó András: Nélküled, veled
˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘



Ülök a padon, nézem az eget.
A Central Park nem a Margitsziget.
Milyen szép az élet, – kapok, amit kérek.
Milyen furcsa íze van itt a kenyérnek.
Micsoda házak és micsoda utak!
Vajon, hogy hívják most a Károly körutat?
(...)

...
Micsoda nép! – az iramot bírják.
Vajon ki ápolja szegény Mama sírját?
Izzik a levegő, a Nap ragyog.
Szent Isten! – hol vagyok?

Márai Sándor: Hol vagyok?
--------------------------------------------------------


Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.
Nem kérdezek, és most te se beszélj,
Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.

A hétköznapok kínjai után,
Legyen szép ünnep ez a délután.
Nem kell ígéret, nagy fogadkozás,
Csak ez a csendes, néma kézfogás.
...

...
Úgy menj el majd, hogy észre ne vegyem,
Milyen gyorsan múlt az én ünnepem.
Valóság volt? Lehet, álom csupán,
Hogy a miénk volt egy egész délután

Farkas Éva: Csak egy délután
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Döngj, döngj, döngj,
óh tenger, a szirtek alatt!
Bár megszólalna zajló
lelkemben a gondolat.

Hogy örűl a halászgyerek és a huga,
az a hancúrozó pici lány!
S a hajóslegény, aki ott
dalol a csónakán!
(...)

...
Sudár hajók raja fordul
kikötőbe a domb megett,
de hol van a tűnt kéz melege,
az elszállt hang hova lett?

Döngj, döngj, döngj,
óh tenger örök rohama!
Lement napom édes gyönyöre
nem jön már vissza soha.

Alfred Tennyson: Döngj, döngj, döngj
-----------------------------------------------------------

A nem-lehetből, mondjad, még lehet
másképp lehet, vagy már csak így lehet,
hogy nem lehet más, csak a nem lehet?
Kimondanám már, hogy isten veled,
de fölsikolt bennem a nem lehet!
mert hajad, orrod, szájad és szemed -
mert az leszek, jaj, megint az leszek,
az a csordából kimart, seblepett,
kölyke-se-volt, nősténye-elveszett
csikasz, ki nyugtot csak akkor talál,
ha puskavégre fogja a halál.
De este lett, és olyan este lett,
megleltem újra arcod és kezed,
egymás szájába sírtuk: Nem lehet,
hogy már csak így, hogy másképp nem lehet!
és hajad, orrod, szájad és szemed.
S ki azt hittem, hogy élni ébredek,
megint csak itt, megint e dérlepett
falak között, megint a nem lehet.
Vacog a szív, veri a perceket,
veri, hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet!
...

Huncili, a verset amit feladtam, én Jókai Mór verseként találtam meg. Nem gondoltam, hogy többen versengenek érte.

Kuriga! még annyit hagy fűzzek hozzá "megfejtésedhez", hogy Szabó Lőrinc fordítása, csak a teljesség kedvéért
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

...
Ha megyek már az utcán, úgy megyek,
gázolva folyót, zihálva hegyet,
mert voltak folyók és voltak hegyek
és voltak évek, voltak emberek
és mi volt még! mi volt!
és azután
egy nyári perc december udvarán -
a vén remény... és voltak reggelek,
mikor veled, melletted ébredek
és hajad, orrod, szájad és szemed
s az ing, s a váll, s a paplanon kezed...
Úgy szól a szó, mint az emlékezet -
hát nincs szavam több és nem is lehet.

Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nem lehetről
-------------------------------------------------------------------------



Van-e szebb, mint a harmatos hajnal,
álmot idézni a felkelő nappal?
Van-e szebb a tűzsugarú délnél,
árnyékra lelni elvakító fénynél?
...

...
Van-e szebb a bíbor alkonyatnál,
száz felhőt színező lenyugvó napnál?
Van-e szebb? Talán csak a pirkadat,
mikor megláthatod, újra itt a nap.

Nagy Bandó András: Nap

-----------------------------------------------

Lennék könnycsepp arcodon
lennék szépséges mosolyod
lennék egy kedves üzenet
mely felvidítja drága lelkedet
lennék lágy szellő, gondot űző
lennek lágy érintés, kis felhő
lennék virág csodálatos illata
lennék egy csók forró nyoma
lennék egy kedves, édes ölelés
lennék reménység szívedben
...

Szia, Beuska, én is láttam keresés közben Jókai Mór verseként, de meg kell mondjam nem nagyon hittem el, hogy ez Jókai vers lenne. A hangulata, a stílusa és a szóhasználata nem nagyon vallott sem Jókaira, sem a XIX. századra.
Nem voltam rest a MEK könyvtárban utána nézni az ott található Jókai verseknek, azok között nem szerepelt.
Így tovább keresgéltem, sok helyen szerző megjelölése nélkül szerepel, végül aztán ezen az oldalon megtaláltam a szerzővel együtt http://www.poet.hu/vers/23471.
Nekem ez az oldal eléggé elfogadható hitelességűnek tűnik, ahhoz, hogy ennek alapján Farkas Évát tartsam a vers szerzőjének.

//Bocsánat, most nem folytatom a verset, mert mennem kell!

//semmi baj, majd folytatom én
Elnézést a kavarásért Huncili!! Mikor megtaláltam, nagyon nem is foglalkoztam vele, bár valóban nem Jókai-stílusú vers. Aztán én is kutakodtam a MEK könyvtárban, ahol szintén nem találtam, így egyértelmű, és hát miért is ne hinnék Neked
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

...
ég kékje szépséges szemedben
lehetnék varázserő kezedben
lehetnék egy boldog szerelem
múltba néző, szép emlékezet
lehetnék a mindened Neked
csak ki kell nyújtani kezed

Pénzár Miklós Csaba: Lennék...
-------------------------------------------------------


Mikor a gyermek gőgicsél,
Az Isten tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet...
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?

S mint virággal az esti szél,
...Az anyja vissza úgy beszél,
Oly lágyan és oly édesen...
De őt sem érti senki sem.
...

...
Hogy mit beszélnek oly sokat,
apának tudni nem szabad:
az égi nyelv ez, mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.

Gárdonyi Géza: Mikor a gyermek…
------------------------------------------------------

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled
rubin téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
...

...
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani
^^ˇˇ^^ˇˇ^^ˇˇ^^ˇˇ^^ˇˇ^^ˇˇ^^ˇˇ^^


Az a város: világ, világom.
Elvisz oda olykor az álom,
utcáit, zugait bejárom.
(...)