Folytatsd a verset!

...
Jaj, mindjárt minden, minden elveszett.
Fehér ördög-lepel hullott miránk,
Fehér és csöndes lesz már a világ,
Átkozlak, téplek, marlak szilajon,
Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom.
Megöl a csend, ez a fehér lepel:
Űzz el magadtól, vagy én űzlek el.

Ady Endre: A fehér csönd
`´ `´ `´ `´ `´ `´ `´ `´ `´ `´ `´ `´


Alig látsz a párás ablakon át.
Nem emlékszel, mikor kezdett el esni.
Nem kell könyv, zene. Halasztasz mosást,
és nincs kedved a moziig se menni.

Nem kívánatos az ittlét s az ottlét.
A kettő közt mégis meddig lehetsz?
A tükrökben halványan ott vagy most még,
de kontúrod, mint rossz tévén, remeg.
(...)

...
És nincs kedved a moziig se menni,
nem kell könyv, zene, halasztasz mosást,
nem emlékszel, mikor kezdett el esni,
alig látsz a párás ablakon át.

Szakács Eszter: Őszi rondó
----------------------------------------------


Tavasz ez is, tavasz.
Az égen szőke fény ég,
A földön barna hantok,
A nőkön lenge illat,
A fákon szürke barkák.
Tavasz ez is, tavasz.
Valami mégis elment
És nem jön vissza többé,
Valami mégis elszállt
És soha nem találom,
Valami mégis elmúlt
És nem tudom a sírját...
(...)

...
Egy húr a hegedűmön,
Boldogan bánatos hang,
Elpattant.
De az ég még azúros,
De a föld ibolyás még,
De a nők még suhannak.
Tavasz ez is, tavasz...

Juhász Gyula: Tavasz ez is...
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~


Valami édes sugalom,
Szép emlék bujkál szívemben;
Hogy honnét támadt, nem tudom,
S hogy mi volt, azt is elfeledtem.
Talán egy nyári délelőtt
parányi szívben kicsi gondok –
ültünk az erdőszéli lombok
árnyában, gyermek-szeretők;
(...)

...
a szirt forrása hűsen omlott,
rigó rikkantott s elrepült,
szivemben boldog béke zsongott,
néma szádon meg mosoly ült,
és zölden csillogott a rét. -
Ha nem lepné a messze mult rég,
ha valahogyan visszajutnék:
ki tudja! - nem ott vár-e még.

Theodor Storm: Valami édes sugalom / ford.: Rónay György
----------------------------------------------------------------------------------------


Oly szép csodálatos látvány,
E két szép szemed látván.
Eljöttem ide szerelmem,
Hogy megkérjem a kezedet.
Remélem igent mondasz,
És együtt élünk majd.
Ó szeretlek tiszta szívböl,
Ezt mindörökké halld.

Most itt álok elötted,
s két szemedbe nézek.
Nem tudom hogy mit fogsz dönteni,
De azt szívböl tedd, úgy lesz örömem.
Én megteszek mindent hogy,
Boldog légy mindenkor,
Szerelmünk zálogaként,
Édes álmainkért.
...

...
Oly szép csodálatos nap ez,
Elmondhatom érzésemet.
Köszönöm neked Istenem,
Hogy megteremtetted,
Ezt a gyönyörü leányt,
Ki itt áll elöttem,
Kit szeretnék feleségül venni,
És gondját viselni.

Leánykérés
Szerző kiléte bizonytalan. Vagy ismeretlen, vagy egy Kelemen Gergő nevű fiatalember.
°° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °°


Nincs olyan vitorlás, mint a könyv,
Mely messzi elragad;
Sehol olyan versenyfutás,
Mint a könyv-oldalak.
(...)

// a címe pedig Leánykérés

...
A koldus is átkelhet itt
És vámot sem fizet;
Mily felséges versenykocsi:
Hord emberszíveket.

Emily Dickinson: Nincs olyan vitorlás
fordította: Weöres Sándor
----------------------------------------------------------------------------


Burkolva nehéz felhőbe,
hajol a tél az erdőre.

Éjente, aztán naponta,
jobban és jobban befonja.

Föléje havat takargat,
először hamar elolvad,

de lassan fehér mintázat
keríti be mind a fákat,

fölkúszik kopár gallyakra,
gyümölcsként súlya lehajtja,
(...)

Annyira a szerző kiderítésére koncentráltam, hogy a címet lehagytam! Bocsi, köszönöm, hogy pótoltad!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
...
domborúl sötét tönkökre,
mintha ott lakna örökre.

Fagyos szél árad, a messzi
párákat kővé dermeszti.

Félénk napsugár vigasztal:
Majd olvad egyszer, tavasszal.

Weöres Sándor: Évvég
* * * * * * * * * * * * * * * *


Tükrös lovakkal és hattyúfogattal
Tündéri gyorsan körbe-körbe nyargal.

Aki felül rá, menten égbe szédül
A földöntúli nagy gyönyörűségtül.

Mezítlábas gyerek meredve rája
Gondolja ezt, míg szól a muzsikája.
(...)

...
Magam is így a porból bámulom csak,
Kik az élet körhintáján ragyognak.

Kik rám magasból, nem szédülve néznek,
Tündéri gyorsan szállnak és enyésznek.

Forog a hinta, és forog a sors is,
S végül leszáll a gőgös és a gyors is!

Juhász Gyula: Ringlispil
--------------------------------------------------


Azt gondoljátok: a költés szekér,
Mely ballag széles országútakon?
Sas a költés; hol nem járt senki sem,
Ő arra indul fennen, szabadon.

S az élhetetlen nyomorú csoport
Azt lesi gyáván: merre nyílik ut?
S ha nyílik aztán, mint éhes kutya
A konc után, a kezdett útra fut.
(...)

...
Fogj tollat és írj, hogyha van erőd
Haladni, merre más még nem haladt;
Ha nincs: ragadj ekét vagy kaptafát,
S vágd a földhöz silány dorombodat!

Pest, 1844. július-augusztus
Petőfi Sándor: Az utánzókhoz
~ * ~ * ~ * ~ * ~ * ~ * ~ * ~ * ~ * ~ *


Ha tudnák csöppke virágok,
Milyen sebesült a szívem:
Hogy múljon róla az átok,
Mind sírnának velem.

Ha tudnák a kis csalogányok,
Mily béna, beteg vagyok:
Felém zendülne az ág-bog,
A gyógyító dallamok.
(...)

...
Ha tudnák bánatom árját
Az arany csillagseregek:
Az eget tüstént odahagynák,
hogy vígaszt hintsenek.

Ők nem tudhatják mégse,
Egy tudja, mi fáj nekem,
De ő maga széttépte,
Széttépte a szívem.

Heinrich Heine: Ha tudnák csöpke virágok
fordította: Weöres Sándor
-------------------------------------------------------------------------------


A Göncölszekér vertacél rúdjából
tollat faragok.

A tintasötét éjszaka levébe
mártom a hegyét.

Havas mezőkre, vak ködök falára
sorsokat írok.

A kemény, konok ákombákomok
állnak feketén.
(...)

...
Az angyalok hosszú széltrombitákon
dalt dideregnek

s a pólusoktól az egyenlítőig
zokog az Ember.

Dsida Jenő: Sorsokat írok
°° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °° °°


Hogy az emberi test kívánatos
domborulatait idéző, duzzadó,
leveses gumókat megkívánjuk, nem csoda
Vonz az ártatlan, növényi erotika,
az áramvonalas banán becsapódása,
a narancs foszladozó odaadása,
hagyma ropogása, ízének szétszaladása,
sebtiben bekapott fiatal retek
kamikaze-halála
(...)

...
De ugyan mit eszünk a csenevész,
nedvszegény növényi részeken,
miért harapdáltam mindig lelkesen
a narancshéj ízetlen, vattás, fehér
bélését, miért kutattam az akácvirág
szirmai közt a foghegyre alig elég bibét,
miért pusztítunk sóskát, petrezselymet,
fűszernövényt és gyógyfüvet?
Ínyenc mohóságunkat
mi indokolhatja meg?
És ki próbál bosszút állni a maga szerény
eszközeivel a növényevők nemtelen nemén?
Csak a húsevő növény.

Lackfi János: Növényevők
-----------------------------------------------



Van-e szebb, mint a harmatos hajnal,
álmot idézni a felkelő nappal?
Van-e szebb a tűzsugarú délnél,
árnyékra lelni elvakító fénynél?
Van-e szebb a bíbor alkonyatnál,
száz felhőt színező lenyugvó napnál?
...

...
Van-e szebb? Talán csak a pirkadat,
mikor megláthatod, újra itt a nap.

Nagy Bandó András: Nap
>< >< >< >< >< >< >< >< ><



„Kérj a teánkból, friss főzet!”
kínálgatnak a kék őzek.
Zöld italukban eperfalevél,
így melegednek tél idején.

Jó puha föld a mohás tőzeg,
ott tavaszolnak a kék őzek.
Tarka virágot rágcsálnak,
némelyikük csak a sárgákat.
(...)

...
Késő ősszel a kék őzek
egymással megmérkőznek.
„Én győztem, veled alszom ma!”
bőgi az egyik az arcomba.

Néha nyaranta a kék őzek
rettentően megnőnek.
Hogyha nem óvna varázsének,
véletlen lelegelnének.

Kiss Judit Ágnes: Kék őzek
-----------------------------------------------------


Bárányfelhők fenn az égen,
Tündökölnek hófehérben.
Lengedeznek, fogócskáznak,
Alkonyatig meg sem állnak.

Lenéznek a Balatonra,
Nevetgélnek ringatózva,
Hancúroznak, kergetőznek,
Tó vizében tükröződnek.

Oly fehérek, oly vidámak,
Rakoncátlan táncot járnak,
Napkorongot körbefonják,
Táncba vinnék, hogyha tudnák.
...

...
Napsugáron himbálóznak,
Harmatcseppet falatoznak,
Bárányhangon zeng az ének,
Mintha felhők bégetnének.

Bárányfelhők, bárányfelhők,
Ábrándosak, elmerengők,
Elpillednek napnyugtára,
Eltűnnek az éjszakába’.
Bartos Erika: Bárányfelhők
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * *


Tarka hervadás leng a parkon,
egy kései rózsaszál dermed.
És messzi vagy te! A kavicsos utak
most érzik az eltünt szerelmet.
(...)

...
Amerre jártunk, a lépteink keresik
a szellők a süket bozótban.
A kicsike kőpad a rőt avaron
most álmodik. És minden oly szótlan.

Somlyó Zoltán: Parkrészlet
------------------------------------------------


Sok éven át sütött a nap:
Vénebb vagyok, s így boldogabb.
Megértem.
A gyermek rezgő, állati
félelme kezd kiállani
csontomból. Ép a térdem.
...

...
Kígyóm, kutyám és tigrisem
nem bírják el tekintetem,
farolnak.
S lesúnyt-fejű sok állatom
szűk pórázon sétáltatom
a megnyíló fasorban.

Mult és jövendő éveim
vattáznak, védnek kétfelől,
s gyalázat
csak akkor ér, méltánytalan,
ha meg kell adnom majd magam
az állati halálnak.
Nemes Nagy Ágnes: Állatok
^^^*^^^*^^^*^^^*^^^*^^^*


Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.

Lassu tánc, lassu tánc
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.
(...)

...
De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is mint a füst,
mert könnyű vagyok…

Ki emel, ki emel
ringat emgemet?
kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet….

Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

Zelk Zoltán: Este jó, este jó
egész elfeledkeztem erről a versről, pedig mennyire jóóó!!!
-------------------------------------------------------------------



Nem vagyok egy őstehetség a verselés terén,
azt súgja mégis valami Adventnak idején:
végy papírt s ceruzát, de ha tetszik tollat,
legszebb emlékeid egy csokorba fogjad,
vedd ki abból is a legfényesebbeket
s ékesítsd fel velük a képzeletedet.
Repülj újra haza emlékeid szárnyán,
egy pillanat, s ott vagy a pataknak partján,
adventi gyertyaláng mutatja az utat:
látod már udvaron a kerekes kutat?
Belépnél a házba, de először kopogsz,
hallod, hogy ott bentről valaki jön, csoszog-
felcsillan a szeme, amikor megismer,
jaj, te vagy Gittuka, így köszönt, megölel.
Sült alma illata lengi be a szobát,
drága jó Nagyanyám törékeny alakját.
Örömmel, szép szóval invitál is bennebb,
szúette hátasszék ajánlkozik helynek,
ő maga is leül az ágya szélére,
most is fülembe cseng öreges beszéde
-de jó, hogy megjöttél-, s pattogó tűz lángja
táncoló árnyat vet ráncos arcájára.
(...)

//Beuska, annak idején, szinte minden este elénekeltem a lányomnak, szerettük nagyon, (egyébként, fent van a youtube-on

...
Kérdésre felelek, elhadarom gyorsan,
kötelezettségem, hogy hamar letudjam,
és már pattanok is az órára nézve,
a vele töltött időt mindig szűkre mérve.
Nagyon egyedül volt, valakit mindig várt,
ablakánál órákig magában álldogált,
várta, hogy kilincse kapunak kattanjon,
s ennek okán kinézzen, ki jöhetett vajon...?
De leülnék most a nyikorgó székre!
Mindenfajta gondom raknám szépen félre,
ringatna ölében almaszagú meleg...
így lenne a világ kívül-belül kerek.
Adventi álmom már valóra nem válhat,
de a hála szívemben örökre fészket rak...
S hogy mindez miért pont Advent vasárnapján
vált verssé belőlem, az nekem is talány...

Zelenka Brigitta: Advent, 2009
ez megsimogatta a lelkemet
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~


A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.

A gyertyák rendre gyúlnak,
A minisztráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.
(...)

//pont ez jutott eszembe nekem is, hogy Marcinak milyen jó lenne feleleveníteni
Mikor pici volt, az Arany Lacinak volt a kedvenc, sokszor arra altattam el

...
Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifju pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.

Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!

Juhász Gyula: Rorate
-----------------------------------------


Szeretet lánca! Kössed egybe
Szívét nagyoknak s gyermekeknek!
Gyűlölség! Légy úgy eltemetve,
Hírét se halljuk létednek!
(...)