Nagyon jó ez az oldal, tettem fel pár államvizsga tételt, hátha segít
Gondolatok egy cikk kapcsán
A cikk, melyre reflektálni szeretnék, a Mozgó Világ című folyóiratban jelent meg, A roma gyerekek oktatási integrációja alulnézetből címmel.
Jelen cikket a dolgozatom megírásához történő kutatás folyamán találtam. Igen gyakorlatias, közérthető nyelven beszél az egyik jelenleg is fennállói problémáról, mégpedig a cigányság szegregációjáról.
Azonnal eszembe jutott az egyik ismerősöm, aki lakóhelyemtől mindössze 15 kilométerre, egy 7500 lelket számláló kisvárosban pedagógusként dolgozik. Többször beszélgettünk már munkája nehézségeiről. Szinte ugyanazokat a problémákat említette, amiket a jelen cikk takar.
Felhívtam hát és rászántam egy délutánt, hogy bővebben érdeklődjek az ottani helyzetről.
A település szinte iskolapéldája lehetne az itt leírtaknak. A lakosság több mint 20%-a roma, a településen két iskola működik, egy állami fenntartású intézmény, és egy református iskola, ahol válogatnak a gyerekek között, hiszen a vallási hovatartozás miatt ezt könnyen megtehetik.
Ő természetesen az állami fenntartású intézményben dolgozik, ahol nem kimondottan bár, de az előző okok folytán igen is jelen van a cigányság szegregációja.
Most nem is a problémákat szeretném mélyebben kifejteni, hanem arról a pályázatról szeretnék szólni, melyre a cikk is hivatkozott.
A programba, bár már évek óta működik az iskola tavaly júniusban pályázott először. A program rövid neve IPR, hosszabban az Integrációs Pedagógiai Keretrendszer, olyan feltételeket támaszt az iskolákkal szemben, amelyek ösztönzik az integráció hatékonyságát, hiszen a helyi tantervnek, pedagógiai programnak, valamint a tanulás-tanítás eszközrendszerének meg kell felelni az IPR programban előirányzottakkal.
A program szerteágazó és széleskörű kívánalmakat támaszt az intézményekkel szemben. Nehéz lenne most minden rétegét akár kis mélységgel is érinteni, ezért javaslom elolvasni az, összegzést az IPR programmal kapcsolatban, melyet a Pétervására beli Tamási Áron Általános Iskola honlapján találtam.
Beszélgetésünk folyamán próbáltam egy olyan részt kiragadni a programból, ami nem igazán pénzhez kötött, nem az iskolavezetés határozza meg, hanem egy személy, a pedagógus is képes megvalósítani akár „pénz és paripa nélkül”, és ez nem más, mint a pedagógiai módszerek sokrétű alkalmazása.
Természetesen ehhez az IPR programon belül kidolgoztak egy olyan akkreditált képzési repertoárt mellyel a pedagógusok bővíthetik e téren tudásukat:
„- Tanórai differenciálás heterogén csoportban
- Kooperatív tanulás
- Tevékenységközpontú pedagógiák
- Multikulturális tartalmak, interkulturális nevelés
- Hatékony tanuló-megismerési technikák és patronáló rendszerek
- Árnyalt tanulóértékelés a szülők bevonásával
- Projektpedagógia
- Drámapedagógia
- Együttműködő társadalmi kapcsolatrendszer kiépítése
- Új módszerek kidolgozása az idő előtti iskolaelhagyás megelőzésére
Ezeket a továbbképzéseket a rendelkezésre álló állami normatívák segítségével igénybe vehetik a közoktatási intézmények.”
Beszélgettünk sokat ezekről a módszerekről, és megállapítottuk, hogy valóban a mai gyerekek számára tényleg ez lehet a járható út, és nem csak a HHH-s gyermekeknél, hanem a mai gyermekek szinte mindegyikénél. Hiszen a mai felgyorsult világban a gyermekeket olyan intenzív információáradat éri, mely után a pedagógus egyszerű, frontális munkában megtartott órái olyanok, mint egy Ferrari után Trabantot vezetni.
Másrészt a gyerekekben annyi látens tudás rejtőzik, annyi információ éri őket a különféle médiumok által, hogy a pedagógus – jó esetben – olykor nem információt ad át, hanem segít rendszerezni, eligazodni a már megszerzett tudástartalmak között, kiegészíti az ismereteket. Ennek a tanítási formának az egyik leghatékonyabb módszere lehet talán a projekt-módszer, ami engem a leginkább megragadott.
A projektmódszer nem új keletű, több mint 100 évvel ezelőtt írtak róla először.
„Én sosem tanítom a diákjaimat, csak próbálom megteremteni a feltételeket, amelyekben tanulhatnak.” – mondta Albert Einstein. Ez lehetne ennek a módszernek a mottója is talán.
„A projekt közösen végzett tevékenységek sorozata. Középpontjában egy gyakorlati jellegű probléma áll, melyet a diákok és tanárok közösen, több szempont szerint elemezve, komplex módon dolgoznak fel. A projektmódszer legfontosabb értéke maga a munkafolyamat. Az egyéni munka mellett megjelenik a csoportos tevékenység, az együttműködés (kooperativitás).
Mindenki saját képességei, egyéni tapasztalatai alapján járul hozzá a csoport munkájához.
A munkafolyamat eredménye a produktum, amely lehet:
- tárgy, játék, társasjáték,
- modell (minta a valóság tanulmányozásához, terv, pl. szabásminta stb.),
- makett (gép, eszköz, kicsinyített alkotás),
- előadás, színdarab, magnófelvétel, videofelvétel, fénykép,
- írásmű, művészeti alkotás, kiállítás, összetett alkotások,
- bemutató, tabló, diagram, elméleti megoldás,
- rendezvény, ünnepély,
- egyéb
A módszer a tanulók érdeklődésére, szükségleteire és a közös tevékenységre épít. Egyik fő jellegzetessége a résztvevők nagyfokú szabadsága, önállósága.
A projektmódszer alkalmazásával kilépünk a hagyományos időbeosztásból és a tantárgyi keretekből. Az ismeretszerzés a különböző tevékenységek során alkotó módon történik. Nem a pedagógus adja át az ismereteket, hanem a tanulók szerzik meg azokat a tevékenységek során. Tanítás, ismeretátadás, ismeret felhalmozás helyett a tanulás, az ismeretszerzés, és a képességfejlesztés kerül előtérbe.
A projekt megvalósítása során a hangsúly az együttes munkálkodáson, egymás segítésén, elfogadásán, a kommunikációs készségek, technikák elsajátításán van. Ha ez valóban sikerül, akkor érvényesülhet a projekt didaktikai hármas alapelve: átélés – ismeretszerzés – megértés.”
Érdemes megtekinteni a Kaposfői iskola 2. évfolyamának karácsonyi projektjéről készült videó-montázsát. Így is lehet. Kedvem támadt szinte újra gyereknek lenni.
Persze nem azt mondom, minden ilyen cukormázzal borított és idilli, de valami elindult. Talán.
A problémát én nem is talán elsődlegesen a pénzben és a szaktudásban látom, hanem a gondolkodásmódban. De erről talán legközelebb.
