Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Az egyzeregyéjszaka legszebb meséi
http://www.mek.oszk.hu/00200/00210/html/

Öt magyar népmese hangillusztrációval
http://mek.oszk.hu/06400/06439/mp3/

Szöveges változat
http://mek.oszk.hu/00600/00674/

Sziasztok!
Nincs meg valakinek Eperke: A hóhercegnő vagy a Boldog karácsonyt dvd-je?

Csanádi Imre
Első hóköszöntő

Hó, hó, friss hó,
angyalváró,
gyöngyen hulló
gyöngyvirág-hó-,

csupasz bokrok
csipkézője,
fák fodros
fejkötője,
kerítések
keszkenője,
hegyek-völgyek
ünneplője.

Ady Endre:

A Jézuska tiszteletére


A született Jézus,
Ez igézetes gyermek,
Áldja meg azokat,
Kik a szívünkbe vernek
Mérges szuronyokat.
Áldassanak bennünk
A kifeslett vér-rózsák:
Bánat, kín, szenvedés,
Mert Jézus volt a Jóság
S a nagy, szent türelem.
Csengessünk csengőkkel,
Szeressünk szeretettel,
Örüljünk, ha sírunk,
Ha ránk tör minden ember
S ha álul bántatunk. A született Jézus
Született így s kívánta,
Hogy ez legyen az üdv:
Minden hívság kihányva
Életünk gömbiből.

<H1 class=szerzo>Baja Mihály:

Karácsony


Te most is az vagy, áldott szent Karácsony,
Mi Betlehemben legelőször voltál:
Újjászülője a kerek világnak,
Hitünk napfénye, a szívünkben oltár.
Az angyaloknak ajkán a hozsánna
Ma is elhat a pásztorok füléhez,
s koldust, királyt vezet ma is a csillag
Az idvezítő jászol-bölcsőjéhez.
Te most is az vagy, csak mi változánk meg,
Csak nekünk ócska minden ami régi.
Nem hallgatunk az angyalok szavára,
Nem kell nekünk a csillag se, ha égi.
Mennek, mennek a pásztorok seregben,
de nem a Jézus jászol-bölcsőjéhez.
Mennek, mennek a bölcsek és királyok,
De nem az élet örök kútfejéhez.
Ó, szent karácsonyéj csillagvilága…
Ragyogj, ragyogj csak változatlan újra.
Az én lelkem csak téged vár, s tetőled
száz lidérc fény közt el nem tántorodna. A gyermekhitnek hófehér palástját
Borítsd reám csak egy éjszakára,
És én megáldlak, síromig követlek
Ó, szent Karácsonyéj csillagvilága.


</H1>

Kovásznai Kővér János:

Karácsonyi óhaj


Ismét jön karácsony, – nap mint nap közeleg, –
belopja melegét, – tárd ki a szívedet:
Gondold el mit tehetsz, hogy mást is hevítsen
a JÓ, mivel Téged megáldott az Isten…
Gondold el: – Erdélyben s az Alduna táján
(sőt öt világrészen) a kegyetlen ármány
Heródese üldözi szadista szeszéllyel,
– jézuskák, máriák küzdenek a téllel –
menekül a székely…
Oláh is követi… Hiszen őt is bántja
hogy megsemmisül a faboronás háza.
Földgyalú nem kimél sok-sok ősi telket, –
amit dolgos szülők egykor építettek –
se gyümölcsös kertet, – se karácsonyfákat –,
mik a kunyhók körül mostanig őrt álltak…
A zsarnok szívtelen: – széttép sok családot,
hogy elszakítsa a hű szeretet-láncot.
S hogy kegyetlenségét kifelé kendőzze, –
ha majd a nemzetek őt vonják kérdőre –
papírt írat alá: „Mi önként távozunk,
nem kényszerít senki!” (Holdkórosok vagyunk…?)
Ott hagyják a hazát, – bujdosnak világgá –
hol az anyanyelvén szólhat magyar, – oláh,
mert rabszolga munkát vállalni a télre,
egy nemzet fiának sincsen a kedvére;
és a Duna-delta megmutatta nékünk:
„félmillió hősi halott” vérén épült!
És jön a karácsony, – a tél már közeleg, –
ki fogadja be az éhező sereget?
Hová meneküljön: – a másik koldushoz,
ki alamizsnáért maga is most futkos?
*
Megnyomorították Európa szívét…
Hallgassátok meg már Kossuth üzenetét:
„Dunai államok DUNA SZÖVETSÉGE –
Igazság, Szeretet vézerljen végre –
Fogjatok össze mind: – Ne kerüljön vérbe!
Akarjátok mind a nemzetközi békét, s
egyesült erővel szerezzetek érvényt
a huszadik század Nagy Ítéletének:
„Szabadságot, Békét Kárpátok közének
s mindenütt e világ koldus, rab népének!”
Ne kelljen szenvedjen sok menekült lélek,
anyák és gyermekek, aggastyánok, vének…
Kik százezer számra beteg, – tehetetlen, –
hamvadó reménnyel, – koldus lágerekben
vergődnek nap mint nap s fájón sóhajtoznak:
mikor örülhetnek egy meleg otthonnak,
boldog karácsonynak?…
Hisz' mind úgy születtünk kicsiny emberkéknek
s akkor örvendenénk karácsony esténknek
ha nem üldöznék a sok ártatlan népet
s jutna falat, fekhely s ruha minden népnek!
Gyúljon ki a világ Nagy Karácsonyfája s
minden emberfajta égő kicsi lángja
szórjon fényt Európának is szívébe, –
érezzük melegét: – megszületett végre
az igaz, – őszinte – emberséges béke,
Szegénynek, – gazdagnak közös örömére!…

Reményik Sándor:

Karácsonykor


A szent estén majd eljövök ide.
Álmaim szekerébe fogatok
És szólok fantáziám táltosához:
Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok,
És álomhintón eljövök – ide.
Itt minden fehér lesz, – fehér, s halott.
Csak egy hang lesz a halott rengetegben:
A zúgó patakok.
És én fenyőtől fenyőhöz megyek
És minden fenyőt megsimogatok.
És megkérdezem: virrasztotok még?
És megkérdezem: hogy aludtatok?
És aztán feltűzöm a szívemet
A legmagasabb fenyő tetejére, -
S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk…
Néked ajánlom égő szívemet… Olyan lesz, mint egy karácsonyfaláng.

Alföldi Géza:

Ha nálunk született volna...


Népszámlálás volt Betlehemben, –
így szól a Karácsony története, –
s akkor született meg egy istállóban
az Úr egy Fia, – Mária Gyermeke…
Nem volt, ki szállást adjon nékik.
Barmok lehelték rá a meleget.
Nem volt egy pólyája, egyetlen takarója,
Meséli a monda… Mert ott született!
De Cegléden, vagy Kecskeméten,
a Hortobágyon ha született volna,
az első Karácsony igaz történetéről
így szólna ma a bibliai monda:
… Rozál épp az udvart seperte.
János meg a jószágnak almozott.
A kis Péterke az öreg kandúrral játszott.
A Puli, az meg hátul kalandozott.
Akkor ért a ház elé József.
Jó tejszagot lehelt a méla csönd.
Mária, fáradtan, alig vonszolta magát
S a kerítésen át József beköszönt.
Rozál fogadta hangos szóval:
– Mi szél sodorta erre kendteket? –
– Törvénybe mennénk. De beteg lett az asszony
s pihenni kéne, mert – ránk esteledett.
Kerestünk födélt a korcsmában.
De szállást a bérlője nem adott.
Hej pedig az asszony az utolsóban van már,
de hiába – nincs pénz, mert szegény vagyok…
Már istálló is elég lenne,
Csak tető legyen már fejünk felett… –
Rozál a seprűjét a falnak támasztotta,
Bodri a kiskapuig settenkedett.
– Takarodsz vissza, beste lelke!
Kerüljenek csak kietek bentébb!
Talán egy ágy, az csak akad majd még a háznál.
Hogy elfáradt, szegény!… Eszem a lelkét!…–
Szélesre tárta a kiskaput.
Mária arca, mint viasz: sápadt.
– Ne ugass már, Bodri!… Hát nem látod, hogy vendég?!
Eredj csak, Péterke s szólj az apádnak!
Jöjjön csak, lelkem, segítek én…
Támaszkodjék rám!… Óvatost lépjen!…
Úgy-úgy, lelkem!… Kend meg csukja be csak a kaput,
de siessen, oszt maga is segéljen!…–
János is sebten előkerült.
Kemény keze még a villát fogta.
– Utasok… Nincsen szállásuk… S beteg az asszony…
Behívtam őket…– Mért ne tettek volna?
– Az asszonynak vess tiszta ágyat!
Az ember meg a lócán elalhat.
És valami enni is akad tán a háznál…
Péter, egy kis borért, fiam, szaladj csak!…–
A Bodri is odasündörgött.
Péter a butykossal máris kocog.
S ameddig az asszony megvetette az ágyat,
János kolbászt s egy köcsög tejet hozott.
Máriát már a fájdalom rázta.
A párnák között csöndesen feküdt.
S amíg az asszony terít, megnyugodva látja,
Hogy János a szobába épen befűt.
A kemencében lángolt a tűz.
Rozál az ágynál csendesen állt ott
És lelkükre a tiszta ágy friss párna-szaga,
Mint békesség, csendesen leszállott…
Kint az égen holdfény ragyogott.
Házra, tájra ezüstszín-port hintett.
S még nem volt éjfél, mikor a meleg szobában,
ím, megszületett a régenvárt Kisded…
A szomszédságból akadt bölcső…
Nagy Andráséktól csipkés kis paplan.
S négy-öt asszony zsibongott a szomszéd szobában,
a kis teknő körül szép kör-alakban…
Jaj de szép… s fiú!… Nézd csak, apjuk!…
Ujjongott Rozál, míg óva mosta…
És ígyen született meg az Isten Gyermek…
… Már… hogyha nálunk születhetett volna!…

Dömötör Tibor:

Karácsony


Karácsonykor:
Angyalok szállnak,
Híradást hoznak,
Béke jegyében,
Élet fényében,
Szentség lelkében,
Hívők hitében,
Krisztus képében
Földön jár az Isten. Karácsonykor:
Harangok zúgnak,
Szent igék szólnak,
Imádság szárnyán,
Szíveknek vágyán,
Zsoltárok hangján,
Szeretet hídján,
Bocsánat útján
Mennyben jár az ember.

A kis Jézus aranyalma


A kis Jézus aranyalma,
Boldogságos Szűz Mária,
Egy kezébe ringatgatja,
A másikkal takargatja.
Aludj, aludj kisdedecske,
Betlehemi hercegecske,
Nem királyné a te dajkád,
Szolgálóbul lettem anyád.
Oh te dudás mit szundikálsz?
Fényes az ég, nem kell lámpás,
Ha kimegyek ajtóm elé,
Föltekintek az ég felé. Ott látok egy szép kápolnát,
Benne a szép Szűz Máriát.

Borsiczky Imre:

Karácsony – újév


Eljön a karácsony és a sok szép lapok,
Miket bizony több világrészből kapok,
S a könyv-ajándék, mit a hazai jóság
Küld: egytől-egyig megfogható valóság. Majd az új esztendő is gyorsan beköszönt,
– Kapunk jókívánságot, akár egy özönt –
Imánkban hisszük: az Isten halhatatlan,
És a jövő, … a holnap … megfoghatatlan!

Karácsonyi éjfélóra


Karácsonyi éjfélóra
Megszületett Istenfia
Az ártatlan Kisjézuska. Gyerünk mennyünk jászolához
Boruljunk le a lábához,
Fekete fábul a bőcsű
Fekete fábul a jászol.

Reményik Sándor:

A karácsonyfa énekel

Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba.
A szűk szobában is terem öröm,
Gyúl apró gyertya ínség idején,
Óh csak ne legyen sorsom bús közöny,
Óh csak legyek a fény forrása én,
Apró gyermekek bálványozott fája,
Én az idegen, én a jövevény,
Égő fenyőfa, égő áldozat,
Akit az Isten ősi otthonából
Emberek örömére elhozat.
Csak rajzolódjék mélabús árnyékom
Imbolyogjon a szűk szobák falán,
Mindegy, hogy mi lesz velem azután.

Mária, Szűzanya


Mária, Szűzanya
Názáretből indul útnak.
Az úton fa, virág
Egymásnak szent titkot súgnak.
Madárkák zengenek,
Az ég is ráragyog:
Földön még nem esett
Ily nagy dolog.
Mária szent szívén
Dobog szíve örök Úrnak.
Virraszt a Szűzanya
Betlehemnek barlangjában.
Altatja kis fiát
Hideg téli éjszakákban:
„Szívemről leszakadt
Isteni magzatom,
Ó hogy szent véredet
Én adhatom!
Szíveddel egy szívem
Áldott, örök boldogságban.”
Golgota szomorú
Keresztjén hull Krisztus vére.
Váltság és fizetés:
Megváltásunk drága bére.
„Istenem, úgy legyen,
Amint Te akarod.
Fogadd el tőlem ez
Áldozatot!”
És áldott béke száll
A Szűzanya hű szívére. Drága Szív, anyaszív,
Tebelőled él a Gyermek,
Egyetlen jó Anyánk,
Megköszönjük szent Szívednek.
Jézusé életed,
Jézusé a szíved.
Szívünk is hadd legyen,
Anyánk, tied.
Az örök életet,
Ó jó Anyánk, nekünk nyerd meg.

Örülj, te boldog Betlehem


Örülj, te boldog Betlehem!
Vígadjatok, örüljetek!
A kívánt Kisded megjelent,
A Krisztus veletek!
Örvendjenek jövetének
Együtt ifjak meg a vének.
Az örökkévaló Ige,
Vígadjatok, örüljetek!
Emberformába öltöze.
A Krisztus veletek!
Örvendjenek jövetének
Együtt ifjak meg a vének.
Megértve Gábriel szavát,
Vígadjatok, örüljetek!
A Szűz fogadta szent Fiát.
A Krisztus veletek!
Örvendjenek jövetének
Együtt ifjak meg a vének.
Hitvány jászolban sírdogál,
Vígadjatok, örüljetek!
Aki a mindenen király.
A Krisztus veletek!
Örvendjenek jövetének
Együtt ifjak meg a vének.
Megismeri ökör, szamár,
Vígadjatok, örüljetek!
Hogy ez a kisded a király.
A Krisztus veletek!
Örvendjenek jövetének
Együtt ifjak meg a vének.
Jönnek kelet királyai,
Vígadjatok, örüljetek!
Aranyat tömjént hordani.
A Krisztus veletek!
Örvendjenek jövetének
Együtt ifjak meg a vének.
A házba lépnek együtt ők,
Vígadjatok, örüljetek!
Hódolnak új urok előtt.
A Krisztus veletek!
Örvendjenek jövetének
Együtt ifjak meg a vének. Megüljük áldott ünnepét,
Vígadjatok, örüljetek!
És áldjuk Isten szent nevét.
A Krisztus veletek!
Örvendjenek jövetének
Együtt ifjak meg a vének.

Szűz Mária e világra nékünk


Szűz Mária e világra nékünk szent Fiát hozá,
A jászolban fekszik, ki a mennyet s földet alkotá.
Mely végtelen kegyelem
Tőled, ó Istenem!
Hogy így szeretted
Az embereket.
Az angyalok Jézus születésén áldva zengenek,
A pásztorok a mennyei fényre hozzá sietnek;
Örömre ébredének
Minden teremtmények,
Mind Ôt imádják
És magasztalják.
Azért mi is, halandó emberek, Jézust dícsérjük,
Dicsőséges születése napját vígan szenteljük.
Az Atya Úristennek,
Oly nagy kegyelmesnek
Hálákat adjunk,
Szívből vigadjunk.
Aki hozzánk irgalmasságából szent Fiát küldé,
Hogy a bűnbe esett embereket üdvözítené:
Megjelent a Megváltó,
Világszabadító,
Kegyes királyunk,
Édes Jézusunk.
Ó te kegyes régi szent Pátrónánk, kincs hordozója,
E világnak te vagy esedező oltalmazója.
Kit tápláltál tejeddel,
Annak kéréseddel
Ügyünk ajánljad,
Értünk imádjad. Légyen hála a nagy Úristennek, Üdvözítőnek;
Szentléleknek, boldogságos szent Szűz nagy jegyesének.
A Szűz könyörgésével,
Maradjunk békével
Isten kedvében,
Szent szerelmében.

, Jézus, szüzen született

Ó Jézus, szűzen született szép rózsaszál,
Kit lelkem hideg jászolban, szalmán talál.
Ó Jézusom, szent jegyesem,
Nyugodjál meleg szívemen,
Én kedvesem.
Ó Jézus, mennyei vendég, énnálam szállj!
Vétkemtől, rútságaimtól ne irtózzál!
Ó Jézusom, szent jegyesem,
Nyugodjál meleg szívemen,
Én kedvesem.
Ó Jézus, ha már szállottál istállóba,
Szívünket fektesd magadhoz a jászolba.
Ó Jézusom, szent jegyesem,
Nyugodjál meleg szívemen,
Én kedvesem.
Ó Jézus, drága teremtő, én Istenem,
Mért jöttél ily nagy ínségre keservesen?
Ó Jézusom, szent jegyesem,
Nyugodjál meleg szívemen,
Én kedvesem.
Ó Jézus, hogy miránk szálljon mennyei kincs,
Azért, ó drága királyom, most semmid sincs.
Ó Jézusom, szent jegyesem,
Nyugodjál meleg szívemen,
Én kedvesem.
Ó Jézus, de kevés szív van e világon,
Ki téged istállócskádból befogadjon,
Ó Jézusom, szent jegyesem,
Nyugodjál meleg szívemen,
Én kedvesem. Ah, kérlek, siess énhozzám, királyocskám!
Szívemben vessed ágyadat, virágocskám.
Ó Jézusom, szent jegyesem,
Nyugodjál meleg szívemen,
Én kedvesem.

Az isteni gyermeket


Az isteni gyermeket,
Ki ma kijelentetett
A három szent bölcs előtt,
Dícsérjük és áldjuk őt.
Szép jel és szép csillag,
Szép napunk támadt,
Szép napunk támadt.
A zsidók őt üldözék,
A bölcsek megtisztelék
Arany, tömjén, mirhával,
S a szív imádásával.
Szép jel és szép csillag,
Szép napunk támadt,
Szép napunk támadt.
Szent hitünknek csillaga
Minekünk is jelt ada,
Hogy megjelent királyunk,
Kit epedve úgy vártunk.
Szép jel és szép csillag,
Szép napunk támadt,
Szép napunk támadt.
Hit, remény és szeretet,
Mely tőle nyer életet:
Ez a hármas áldozat,
Melyet szívünk neki ad.
Szép jel és szép csillag,
Szép napunk támadt,
Szép napunk támadt. Isten-ember, nagy király!
Előtted ím néped áll,
Kérvén szent malasztodat,
Hogy áldja jóvoltodat.
Szép jel és szép csillag,
Szép napunk támadt,
Szép napunk támadt.