Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Juhász Magda: Csiga-bújócska

Csiga-biga belebújt a házába,
Nem tudok cipőt adni a lábára.
Ejnye csiga, mit csináljak most veled?
Hogy bírod ki mezítláb majd a telet?

Ne búsulj, mert a csigának nincs lába
Nincs gondja se cipőre se ruhára.
Alszik télen, ki se néz a házából
Csak tavasszal ébred fel az álmából.

Hárs Ernő: Levél az erdőből

Az erdőből egy levelet hozott a posta reggel
Egy száraz tölgyfa levelet
Néhány sor zöld szöveggel.

Az állt rajta, hogy eljött az ősz a nyáridőnek vége
Mostmár a néma télre vált az erdő vidéke.

A mackó a barlangjába bújt
Elköltöztek a fecskék
A tisztásoknak zöld füvét lerágták mind a kecskék.

Nem hegedül a zenekar
Nagy most a tücsök gondja
És újdivatú kalapot nem visel a gomba.

Szétosztotta a körtefa a fanyar vackort régen
Nincsen levél a bokrokon és pitypang sincs a réten.

Kukorikú jó reggelt szól a kakas, ha felkelt
Rajta rajta gyerekek óvodába menjetek!

Piros alma de kerek!
Kóstoljuk meg gyerekek!
Ugye édes ugye jó?
Nekünk hozta őszanyó!

Szita szita sűrű szita,
Ma szitálok holnap sütök
Hófehér kis cipót sütök
Megvajazom megzsirozom
Mégis mégis neked adom!

EEDDOO a telefonra is illene ránézni néha!

Aranycsengő csilingel
Karácsonyról énekel
Megérkezett jaj de jó
Minden csupa fehér hó!

Hónap mondóka

Január elől jár.
A nyomában február.
Március szántó-vető.
Április nevettető.
Május szépen zöldellő.
Június nevelő.
Július érlelő.
Augusztus csépelő.
Szeptember gyümölcshozó.
Október borozó.
November télelő.
December pihenő.

Vidám napot Kicsikéim!

"Volt egyszer egy mesebolt,
abban minden mese volt.
Fiókjában törpék ültek,
vízilányok hegedültek.

Öreganyók szőttek-fontak,
apró manók táncba fogtak.
Kaszás pók varrt az ablakban,
lidérc ugrált az udvarban.

A lámpában ecet égett.
Az egylábú kettőt lépett.
Cégére egy tündér volt.
...Ilyen volt a mesebolt."

Halász Judit - Itt jön Sampusz a fekete krampusz

Hello.

Ezt a számot keresem: HALÁSZ JUDIT - Itt jön Sampusz a fekete krampusz. Remélem valakinek megvan és ide tudja adni. nagyon fontos lenne!!!! És segítsen letölteni. nem nagyon értek ezekhez.

SuriBecks87 írta:

Hello.

Ezt a számot keresem: HALÁSZ JUDIT - Itt jön Sampusz a fekete krampusz. Remélem valakinek megvan és ide tudja adni. nagyon fontos lenne!!!! És segítsen letölteni. nem nagyon értek ezekhez.

Kattints a kibontásához...

Tényleg nagyon fontos, és sürgős lehet Neked, ha 10 hozzászólásodban 4 különböző fórumban kérted ezt a számot. Én felteszem Neked, de úgyis csak akkor töltheted le innen, ha a 20 hozzászólásod meglesz

zene: Móricz Mihály vers: Nemes Nagy Ágnes

Jön a Kutya

Jön, jön Slampusz, a fekete krampusz.

Máskülönben kutyaforma, egésznap csak kutyagolna,
ugatna a busznál, ez a kutya uszkár.

A pórázát huzigálja,
gyönyörű a frizurája.

Szervusz Slampusz, te fekete krampusz.

Halász Judit

VÁLOGATÁS 1990

1. Kép a tükörben
2. Micimackó
3. Bóbita
4. Csudálatos Mary
5. Állatkerti útmutató
6. Csiribiri
7. A Luca babám
8. Játsszunk együtt!
9. A birka-iskola
10. Sehallselát Dömötör
11. A madárijesztô
12. A napsugár
13. Ákom-bákom
14. Kalózdal az almaszószról
15. Száncsengô
16. Altató - Felébredek
17. Zenecirkusz
18. A mi kertünk
19. Helikoffer
20. Vaseszű Mihók
21. Neked így nekem úgy
22. Boldog születésnapot
23. JÖN A KUTYA
24. Macskapiac
25. A "B612"-es bolygó
26. Mit tehetnék érted?
27. Az én autóm
28. Micimackó és barátai Babits Mihály versét éneklik

Kipróbálom az ovisaimmal, jó ötlet

Kérlek, adjatok öteleteket: Illyés Kinga erdélyi szinművésznő Kis herceg bakelitlemezét szeretném átalakitani digitális változatba, de fogalmam sincs hogyan lehetne? Valaki közületek csinált már ilyet?

Köszi

Tavaly nagyjából összegyűjtöttük a Télapós és karácsonyi verseket. Biztos, hogy van ami kimaradt, legalábbis nálam
Gondolom sokan keresgéltek ilyenkor ezekre az ünnepekre verseket,
Itt vannak az én Télapós verseim

~*Szanté meseháza*~
Picurkák! Egy furfangos hegedűsről hoztam mesét Nektek.
A CSODÁLATOS HEGEDŰS

Volt egyszer réges-régen egy csodálatos hegedűs. Szerte bolyongott a világon, és mindig egyes-egyedül járt. Hol erre gondolt, hol meg arra; vagy a felhők játékát nézte az égen, vagy a napsugarak táncát a folyó tükrén; sosem unatkozott mindig volt látnivalója.
Vándorlása során egyszer egy rengeteg nagy erdőbe tévedt. Ki tudja, mióta bolyongott már magányosan a fák közt. A levelek közt csak nagy néha kéklett át az ég, a lomb olyan sűrű volt, hogy csak ritkán tűzött át rajta a napsugár. A hegedűsnek ide-oda kószáltak a gondolatai, hanem aztán végül mégiscsak elunta magát.
"Ideje, hogy pajtást kerítsek magamnak" - mondta. Fogta a hegedűjét, húzott egyet-kettőt a vonóval, s a húrokról egyszeriben olyan szép, csengő dallam szállt a magasba, hogy nincs az a fülemüle, amelyik gyönyörűségesebben tudna énekelni. A hang csapongva szárnyalt a rengetegben; édesen, ezüstösen szólt, majd epekedve, majd pedig vidáman.
Egyszer csak megrebbent a bozót; egy farkas ügetett elő a sűrűből.
"Igazán nem ilyen pajtás után kívánkoztam!" - gondolta magában a hegedűs.
A farkas odament hozzá, és megszólította:
- De szépen húzod, kedves mester! Szívesen eltanulnám tőled.
- Ha csak ez a kívánságod! - felelte a hegedűs. - Ha szót fogadsz, egykettőre ellesheted a titkát. De figyelmeztetlek rá: amit mondok neked, azt azonnal meg kell tenned, különben semmire sem mégy!
- Meglátod, nem lesz engedelmesebb tanítványod nálam! - fogadkozott a farkas, és a hegedűs nyomába szegődött.
Mentek, mendegéltek, és a farkas már alig várta, hogy megkezdődjék a zenetanítás. A hegedűs azonban ügyet sem vetett rá, amíg egy terebélyes tölgyfához nem értek; akkor hirtelen visszafordult hozzá:
- Látod azt a repedést ennek a tölgynek a törzsén, farkas koma?
- Látom.
- No, ha meg akarsz tanulni hegedülni, dugd a két elülső lábodat a résbe!
A farkas egy kicsit furcsállotta ugyan a dolgot, de nem mert ellenkezni, nehogy füstbe menjen a hegedűtanulás terve. Felágaskodott, és beledugta a két mancsát a repedésbe. A hegedűs fölkapott a földről egy követ, s úgy beékelte vele az ordas lábát, hogy az moccanni sem tudott többé.
- Most aztán várj itt szépen, amíg visszajövök érted - mondta neki a hegedűs, és faképnél hagyta.
Ment egy darabig, de megint csak nagyon egyedül érezte magát; azt gondolta:
"Nem jól van ez így; pajtást kell kerítenem magamnak."
Álla alá szorította a hangszerét, és elkezdett hegedülni. Soha senki nem hallott még olyan gyönyörű muzsikát. Talán egy perc sem telt belé, elő is jött rá a fák közül egy róka.
"Igazán nem ilyen pajtás után kívánkoztam!" - mondta magában a hegedűs, és kedvetlenül leengedte a vonóját. A róka azonban odaóvakodott hozzá, félrefordította a fejét, és esengve bámult rá a vörös képével.
- De szépen húzod, kedves mester! Szívesen eltanulnám tőled.
- Ha csak ez a kívánságod! De előre figyelmeztetlek rá: szót kell fogadnod, s amit mondok, azonnal meg kell tenned, különben semmire nem mégy!
A róka elvigyorodott örömében.
- Meglátod, nem lesz engedelmesebb tanítványod nálam - ígérte.
Elindultak, elöl a hegedűs, nyomában a róka. Mentek, mendegéltek, míg egy gyalogösvényhez nem értek. Kétoldalt nyurga mogyorósövény szegélyezte az utat. A hegedűs jobbról is, balról is földig hajtott egy-egy cserjét, s rájuk lépett, egyik lábával az egyikre, másikkal a másikra.
- No, róka koma, kezdődik a lecke - mondta a hegedűs. - Add csak ide a bal mancsodat!
A róka már nyújtotta is készségesen; hogyne nyújtotta volna: előre örült neki, hamarosan milyen nagy művész lesz belőle, mennyi jércét tud majd terítékre csalni a muzsikájával!
A hegedűs hozzákötötte róka koma bal lábát a bal oldali bokorhoz.
- Most add ide a jobbikat! - mondta.
Adta a róka azt is, igaz ugyan, hogy már egy kicsit kevésbé szívesen, a hegedűs pedig odakötözte a jobb oldali mogyorófa legerősebb vesszejéhez. Megvizsgálta, elég szorosak-e a csomók, aztán elengedte a két bokrot. Az ágak suhogva csapódtak a magasba, és felrántották a rókát: ott lebegett, ott rugdalódzott ég és föld közt kifeszítve.
- Most aztán várj itt szépen, amíg visszajövök érted - mondta a hegedűs, és otthagyta.
Ment megint egy darabig, de mintha nagy súllyal nehezedett volna a szívére a magányosság.
"Hiába - gondolta -, pajtást kell kerítenem magamnak."
És megint elkezdett hegedülni. Abban a pillanatban, hogy az erdő némaságába belecsendült a zene, előugrott a csalitból egy nyúl.
"Nézd csak, egy nyuszi! - mondta a hegedűs. - Ilyen pajtást sem kívántam!"
A tapsifüles odaügetett elé.
- De szépen húzod, kedves mester! - szólt. - Szívesen eltanulnám tőled.
- Nem olyan ördöngös mesterség - felelte a hegedűs -, szófogadás dolga az egész. Mindent meg kell tenned, amit mondok neked, akkor viszed valamire.
- Meglátod, nem lesz nálam engedelmesebb tanítványod - bólogatott a nyúl, és a nyomába szegődött.
Csakhamar kiértek egy tisztásra; sudár nyárfa állt a közepén. A hegedűs jó hosszú pányvát vett elő a zsebéből, egyik végét a nyúl nyakába hurkolta, a másikat a fa tövére kötötte.
- Kezdődik a lecke, nyulacska - mondta -, lássuk, mit tudsz! Először is szaladd körül hússzor ezt a nyárfát.
A nyúl boldogan loholni kezdett a fa körül; örült neki, hogy ilyen könnyű dolog a hegedűtanulás. Körülfutotta hússzor a fát, hanem a pányva is rátekeredett hússzor a fa derekára. A szerencsétlen flótás fogva maradt; hiába húzta, hiába ráncigálta a kötelet, csak a nyaka fájdult belé.
- Most aztán várj itt szépen, amíg visszajövök érted - mondta a hegedűs, és ment tovább az erdőben.
Közben a pórul járt farkas addig kapálódzott, addig rágta-marta a követ, míg végül is kirántotta a mancsát, és nagy nehezen kiszabadult a résből.
Dühtől tajtékozva vetette magát a hegedűs után; megfogadta magában, hogy ha utoléri, irgalmatlanul széttépi.
A róka még mindig ott rúgkapált a gyalogösvény fölött. Meglátta a farkast, elkezdett torkaszakadtából ordítani:
- Farkas testvér, gyere, segíts rajtam, rászedett a hegedűs!
A farkas lehajlította a bokrokat, elrágta a kötelet, és megszabadította a rókát. Most már ketten loholtak a hegedűs után. Ahogy a nyomát szimatolva ügettek, ráakadtak a kikötött nyúlra.
- Hát teveled mi történt? - kérdezte a farkas.
- Jaj, farkas gazda, könyörgök, szabadíts meg, rászedett a hegedűs! - siránkozott a nyúl.
Most az egyszer sem a farkasnak, sem a rókának nem jutott eszébe, hogy nyúlpecsenyét egyék. Eloldozták az ijedt tapsifülest, és most már hármasban vetették magukat a közös ellenség után.
A hegedűs pedig, ahogy ment, mendegélt az erdőben, megint nagyon magányosnak érezte magát; megállt egy terebélyes bükkfa alatt, álla alá szorította a hangszerét, és muzsikálni kezdett. Soha még ilyen szép hangokat nem csalt elő a húrokból a vonója; benne volt ebben a hegedűszóban a szíve minden szomorúsága.
Egy szegény favágó dolgozott nem messze az erdőben. Meghallotta a muzsikát; s abban a pillanatban, ahogy meghallotta, akár tetszett neki, akár nem, abba kellett hagynia a munkáját, és el kellett indulnia arrafelé, ahonnét a csodálatos zeneszó hívogatta. Vállára vette a fejszét, s ment, ment a fák és bokrok közt, hajlítgatta sorra az ágakat, hárítgatta maga elől a vesszőket, alig várta, hogy odaérjen a hegedűshöz, és közvetlen közelből hallgathassa a muzsikálást.
A hegedűs, amint meglátta, nagyon megörült, s azt gondolta:
"Végre igazi jó pajtást találtam! Embert kerestem én, nem állatokat!"
Eddig is szépen játszott, de most örömében olyan kedvesen, olyan gyönyörűségesen zendített rá, hogy a szegény favágó csak hallgatta ámultan, mintha elvarázsolták volna.
"Sosem hittem volna, hogy ilyen tündéri zeneszó is lehet a földön!" - gondolta.
Éppen ekkor ért oda a farkas, a róka meg a nyúl. A favágó nyomban látta rajtuk, hogy valami rosszban törik a fejüket. Fölemelte villogó fejszéjét, s odaállt hatalmasan, elszántan a hegedűs elé, mintha azt mondaná:
- Vigyázzatok, mert aki hozzá mer nyúlni, annak velem gyűlik meg a baja!
Az állatoknak egyszeriben inukba szállt a bátorságuk, és hanyatt-homlok bemenekültek a sűrűbe.
A hegedűs pedig csak játszott, játszott, gyönyörködtette a szegény favágót varázslatos dallamaival.
Aztán búcsút intett neki, és eltűnt az erdőben.


Szép álmokat Kicsikéim!

Saját scenn

saját scenn

Sziasztok!
Keresnék olyan meséket, verseket, foglalkoztatókat, ami a tisztálkodásról, a tisztaságról szól. Ovisoknak kellene!
Előre is köszi!!