Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Hajni7 · 2008 November 13

Fiúk lányok ni ni ni közeledik valaki.
Leng lobog a szakálla báránybőr a bundája
Pápaszemét felteszi a puttonyát leteszi
Ó milyen jó de pompás itt járt a jó Mikulás.

Itt járt itt járt itt itt itt hozott nekünk valamit.
Tarka könyvet képeset huszárkardot fényeset
Piros almát pompásat kis babát is pólyásat
Ó milyen jó de pompás itt járt a jó Mikulás!

Hajni7 · 2008 November 13

Jézuska jászola

Gyermek:
Édesanyám a Jézuskát olyan nagyon sajnálom!
De rossz lehet szegénykének a hideg szalmaágyon.
Kispárnámat neki adnám édesanyám engedje,
Kibélelném a jászolát jó puhára melegre.

Anya:
Jézuskának mást nem adhatsz drágám csak a szívedet.
Kis jászolát jó meleggé csakis azzal teheted.
Mikor tiszta jó szívedből hozzá buzgó ima száll,
A jászolban lágy pehellyé válik egy-egy szalmaszál.

Gyermek:
Édesanyám megígérem nagyon-nagyon jó leszek,
Hogy a szívem tiszta legyen amilyet Jézus szeret.
S imádkozom tiszta szívből nagyon szépen ezután,
Hadd pihenjen puha pelyhen az én drága Jézuskám.

Hajni7 · 2008 November 13

Harangok szóljatok szóljatok csengők
Tudja meg a világ karácsony eljött!
Zengjétek angyalok zengjétek boldogan
Tudja meg a világ karácsony napja van!

Hajni7 · 2008 November 13

Én kis morzsa gyönge rózsa
Alig jártam óvodába
Mégis tudom azt a verset,
Hogy Jézuska ma született!

Hajni7 · 2008 November 13

Juhász Magda: Csiga-bújócska

Csiga-biga belebújt a házába,
Nem tudok cipőt adni a lábára.
Ejnye csiga, mit csináljak most veled?
Hogy bírod ki mezítláb majd a telet?

Ne búsulj, mert a csigának nincs lába
Nincs gondja se cipőre se ruhára.
Alszik télen, ki se néz a házából
Csak tavasszal ébred fel az álmából.

Hajni7 · 2008 November 13

Hárs Ernő: Levél az erdőből

Az erdőből egy levelet hozott a posta reggel
Egy száraz tölgyfa levelet
Néhány sor zöld szöveggel.

Az állt rajta, hogy eljött az ősz a nyáridőnek vége
Mostmár a néma télre vált az erdő vidéke.

A mackó a barlangjába bújt
Elköltöztek a fecskék
A tisztásoknak zöld füvét lerágták mind a kecskék.

Nem hegedül a zenekar
Nagy most a tücsök gondja
És újdivatú kalapot nem visel a gomba.

Szétosztotta a körtefa a fanyar vackort régen
Nincsen levél a bokrokon és pitypang sincs a réten.

Hajni7 · 2008 November 13

Kukorikú jó reggelt szól a kakas, ha felkelt
Rajta rajta gyerekek óvodába menjetek!

Hajni7 · 2008 November 13

Piros alma de kerek!
Kóstoljuk meg gyerekek!
Ugye édes ugye jó?
Nekünk hozta őszanyó!

Hajni7 · 2008 November 13

Szita szita sűrű szita,
Ma szitálok holnap sütök
Hófehér kis cipót sütök
Megvajazom megzsirozom
Mégis mégis neked adom!

Hajni7 · 2008 November 13

EEDDOO a telefonra is illene ránézni néha!

Hajni7 · 2008 November 13

Aranycsengő csilingel
Karácsonyról énekel
Megérkezett jaj de jó
Minden csupa fehér hó!

Hajni7 · 2008 November 13

Hónap mondóka

Január elől jár.
A nyomában február.
Március szántó-vető.
Április nevettető.
Május szépen zöldellő.
Június nevelő.
Július érlelő.
Augusztus csépelő.
Szeptember gyümölcshozó.
Október borozó.
November télelő.
December pihenő.

csipkebogyo · 2008 November 13

Márton napi képek

csipkebogyo · 2008 November 14

Max Lucado: Értékes vagy

Mese a foltmanókról

A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsiny falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot hordtak, míg mások kabátot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette õket, és ugyanabban a faluban laktak. A foltmanók egész életükben minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricákkal, és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztgattak egymásra. A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak. A tehetségesek is csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt hatalmas fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörű dalokat énekeltek. Őket mindenki elárasztotta csillaggal. Némely foltmanónak egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, mikor csillagot kaptak. Így aztán újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot.

Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott. Pancsinelló is ilyen foltmanó volt. Próbált magasra ugrani, de mindig csak nagyot esett. Erre persze rögtön köréje gyűltek néhányan, hogy ráragasszanak egy-egy szürke pontot.Néha eséskor megkarcolta a testét. Ilyenkor újabb pontokkal halmozták el. Aztán, ha megpróbálta kimagyarázni az esetet, biztos valamit bután fogalmazott meg, amiért persze még több pontot ragasztottak rá. Egy idõ után olyan sok szürke pont lett rajta, hogy már az utcára sem mert kimenni. Félt, hogy valamit megint elügyetlenkedik, például elfelejt sapkát húzni, vagy belelép egy tócsába, és ezzel még több rossz pontot szerez. Sõt, néha már minden ok nélkül is ráragasztottak egy-egy szürke pontot, pusztán azért, mert látták, már úgyis olyan sok van rajta. "Sok szürke pontot érdemel – mondogatták egymásnak. - Õ aztán tényleg nem jó foltmanó!" Egy idõ után maga Pancsinelló is elhitte ezt. "Nem vagyok jó foltmanó" - gondolta.

Amikor nagy ritkán kiment az utcára, csak olyan manókkal lófrált, akiken szintén sok szürke pont volt. Köztük jobban érezte magát. Egy nap találkozott egy olyan manóval, aki egészen más volt, mint a többi. Nem volt rajta sem csillag sem pont. Egyszerűen foltmanó volt. Lúciának hívták. Nem mintha az emberek nem ragasztottak volna rá matricákat - csak azok egyszerűen nem maradtak meg rajta! Némely manó emiatt felnézett rá, és ragasztott rá egy csillagot. De a csillag leesett! Mások lenézték, mert nem volt egy csillaga sem, és raktak rá egy szürke pontot. Ám az is leesett!

"Én is ilyen akarok lenni!- gondolta Pancsinelló. -Nem akarom, hogy mások jeleket rakjanak rám!" Megkérdezte a matrica nélküli famanót, hogyan lehetséges, hogy neki nincs egyetlen matricája sem. "Ó, nem nagy ügy! - válaszolta Lúcia. - Egyszerűen csak minden nap meglátogatom Élit." "Élit?"

"Igen, Élit a fafaragót. Jót ücsörgök a műhelyében." "De miért?" "Majd megtudod! Menj el hozzá, fel a hegyre!" Ezzel a matrica nélküli manó megfordult és elment. "Szerinted egyáltalán szóba áll majd velem?" - kiáltott utána Pancsinelló. De Lúcia ezt már nem hallotta meg. Így aztán Pancsinelló hazament. Leült az ablak elé és nézte, hogyan rohangálnak ide-oda a manók csillagokat és szürke pontokat osztogatva egymásnak. "Ez így nincs rendjén" - suttogta, és elhatározta, hogy elmegy Élihez. Felkapaszkodott a hegytetõre vezetõ keskeny ösvényen, és belépett a nagy műhelybe. Szeme-szája elállt a csodálkozástól az óriási bútorok láttán. A hokedli a feje búbjáig ért. Lábujjhegyre kellett állnia, hogy rálásson a munkapadra. A kalapács nyele olyan hosszú volt, mint az õ karja. Pancsinelló nyelt egy nagyot, és elindult kifelé. Ekkor meghallotta a nevét. "Pancsinelló!" - hallatszott egy mély, erõs hang. Pancsinelló megállt. "Pancsinelló! Örülök, hogy látlak! Gyere közelebb, hadd nézlek meg! "Pancsinelló lassan megfordult és ránézett a nagydarab, szakállas mesterre. "Te tudod a nevemet?" - kérdezte a kis manó. "Persze, hogy tudom! Én alkottalak!" Éli lehajolt, felemelte és maga mellé ültette a padra. "Hm" - szólalt meg a mester elgondolkozva, miközben a szürke pontokat nézte. " Úgy látom, gyűjtöttél néhány rosszpontot!" "Nem akartam, Éli! Tényleg nagyon próbáltam jó lenni!"

"Gyermekem, elõttem nem kell védekezned, én nem foglalkozom azzal, mit gondolnak rólad a foltmanók."
"Tényleg?" "Tényleg. És neked sem kellene. Hát kik õk, hogy jó vagy rossz pontokat osztogassanak? Ők is ugyanolyan foltmanók, mint te. Amit õk gondolnak, az semmit sem számít, Pancsinelló. Csak az számít, amit én gondolok. És szerintem te nagyon értékes manó vagy!" Pancsinelló felnevetett. "Én értékes?! Ugyan mitõl? Nem tudok gyorsan járni. Nem tudok magasra ugrani. A festék repedezik rajtam. Mit számítok én neked? "
Éli Pancsinellóra nézett, rátette a kezét a kis favállakra, majd nagyon lassan így szólt:
"Az enyém vagy! Ezért vagy értékes nekem." Pancsinellóra még soha senki nem nézett így - különösen nem az, aki alkotta õt. Nem is tudta, mit mondjon. "Minden nap vártam, hogy eljössz!" - folytatta Éli.
"Azért jöttem el, mert találkoztam valakivel, akin nem voltak matricák"- mondta Pancsinelló
"Tudom. Mesélt rólad." "Rajta miért nem tapadnak meg a matricák?"

A fafaragó nagyon kedvesen beszélt: "Azért, mert elhatározta, hogy neki fontosabb, amit én gondolok róla, mint az, amit mások. A matricák csak akkor ragadnak rád, ha hagyod."
"Micsoda?"
"A matricák csak akkor ragadnak rád, ha fontosak neked. Minél jobban bízol az én szeretetemben, annál kevésbé aggódsz a matricák miatt. Érted?"
"Hát, még nem nagyon..."
Éli elmosolyodott. "Idõvel majd megérted. Most még tele vagy szürke pontokkal. Egyelõre elég, ha minden nap eljössz hozzám, hogy emlékeztethesselek rá, mennyire fontos vagy nekem."
Éli letette Pancsinellót a földre.
"Ne felejtsd el - mondta, miközben a foltmanó elindult az ajtó felé -, hogy nagyon értékes vagy, mert én alkottalak! És én sohasem hibázom!" Pancsinelló nem állt meg, de magában ezt gondolta: "Azt hiszem, komolyan mondja! "
És miközben ezt gondolta, már le is gurult róla egy szürke pont.

.

szanté · 2008 November 14

Vidám napot Kicsikéim!

"Volt egyszer egy mesebolt,
abban minden mese volt.
Fiókjában törpék ültek,
vízilányok hegedültek.

Öreganyók szőttek-fontak,
apró manók táncba fogtak.
Kaszás pók varrt az ablakban,
lidérc ugrált az udvarban.

A lámpában ecet égett.
Az egylábú kettőt lépett.
Cégére egy tündér volt.
...Ilyen volt a mesebolt."

SuriBecks87 · 2008 November 14

Halász Judit - Itt jön Sampusz a fekete krampusz

Hello.

Ezt a számot keresem: HALÁSZ JUDIT - Itt jön Sampusz a fekete krampusz. Remélem valakinek megvan és ide tudja adni. nagyon fontos lenne!!!! És segítsen letölteni. nem nagyon értek ezekhez.

csipkebogyo · 2008 November 14

SuriBecks87 írta:
Hello.

Ezt a számot keresem: HALÁSZ JUDIT - Itt jön Sampusz a fekete krampusz. Remélem valakinek megvan és ide tudja adni. nagyon fontos lenne!!!! És segítsen letölteni. nem nagyon értek ezekhez.

Tényleg nagyon fontos, és sürgős lehet Neked, ha 10 hozzászólásodban 4 különböző fórumban kérted ezt a számot. Én felteszem Neked, de úgyis csak akkor töltheted le innen, ha a 20 hozzászólásod meglesz

zene: Móricz Mihály vers: Nemes Nagy Ágnes

Jön a Kutya

Jön, jön Slampusz, a fekete krampusz.

Máskülönben kutyaforma, egésznap csak kutyagolna,
ugatna a busznál, ez a kutya uszkár.

A pórázát huzigálja,
gyönyörű a frizurája.

Szervusz Slampusz, te fekete krampusz.

Halász Judit

VÁLOGATÁS 1990

timus72 · 2008 November 14

Kipróbálom az ovisaimmal, jó ötlet

szmarta · 2008 November 14

Kérlek, adjatok öteleteket: Illyés Kinga erdélyi szinművésznő Kis herceg bakelitlemezét szeretném átalakitani digitális változatba, de fogalmam sincs hogyan lehetne? Valaki közületek csinált már ilyet?

Köszi

csipkebogyo · 2008 November 14

Tavaly nagyjából összegyűjtöttük a Télapós és karácsonyi verseket. Biztos, hogy van ami kimaradt, legalábbis nálam

Gondolom sokan keresgéltek ilyenkor ezekre az ünnepekre verseket,
Itt vannak az én Télapós verseim

Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák