Pápai Ildikó: A cipellők cipelője
Bált rendeztek Bogár-falván
hogy az időt múlassák,
vidámsággal, táncolással,
dínom-dánom kacagással
jó kedvüket tudassák.
Takács Atka pókhálóból
díszes kelmét tervezett,
méheknek és katicáknak,
zümmögő cserebogárnak,
csíkosat és pettyeset.
Százlábúné készülődött
a nagy napra gondosan.
- Ruhám van már, megy az idő,
de ki tudja hány pár cipő
kell majd egész pontosan?
Száz mezítláb, szégyen-szemre,
hogy mehetne cipészhez?
Gondolkodott, mit tehetne:
Talán postán megrendelve
elhoznák az egészet.
Ígéretet kapott, másnap
feladják a csomagot.
Kapott is a postás szöcske,
dobozokkal jól kitömve,
útravalót, jó nagyot.
Napokon át hordta, vitte
a rengeteg lábbelit,
öreg, kopott táskájában,
esők-szelek viharában
talpalt esttől-reggelig.
Közben kopott vén bakancsa,
az egyetlen kilyukadt,
így a vidám mulatságról,
különleges bogár-bálról
szöcske postás lemaradt.
Ám, ahogy az lenni szokott,
az új cipők egyszerre,
feltörték a bogárlábat,
nem túl sokat, épp csak százat,
s ott vártak mind kötszerre.
Híre ment, hogy szegény postás
a cipőket cipelő,
nem jut bálba, így barátja
foltot ragaszt bakancsára,
s táncolhat majd: egy-kettő...
