Hétköznapi Furcsaságok, ...és Mindennapi Csodák.....

horao · 2008 Április 27

TipeTupa írta:
Nem kell azért leértékelni az angyali simogatásokat sem - ha épp az volt... Ők általában valamit mégiscsak jobban tudnak, mint mi...
Nem muszáj egyetérteni, az idő úgyis megoldja a tanulási folyamatokat. A Teremtést is. Mindent a szükséges sorrendben.
Az angyal ott van, simogat, aztán kell nekünk vagy elhessegetjük, mert nekünk csak az Isten jó.
Egy fényképem jutott eszembe:

Nem volt ebben semmi leértékelö. Szeretem az angyalokat! Ez csak lükeség volt részemröl. Mármint ahogy elöadtam. Szeretek az lenni és képzeld a gyerekeknek tetszik, szeretik és értik is

horao · 2008 Április 28

TipeTupa írta:
:-D :-D :-D
"Naon jó" voltál Bubamama!!!
Előbb Teremteni - egzisztenciát... :mrgreen: majd a Szerelem után jöhet egy újabb Teremtés. Ebből egy esszét is lehetne irni. Teccik, teccik

Horao, a nagy teremtési lehetőségek a lábaink előtt hevernek, csak kell hozzá kellő bátorság is...

bátorság. Magamravegyem? Szeretnéd? Voltam nagyon bátor is, meg nagyon bátortalan is. Söt nöiesen félénk is voltam :mrgreen: A bátorságot is teremteni kell vagy az lejön? Esetleg fakad valahonnan? Bocsi fiatal vagyok és ugy tünik hogy igy is maradok

b.p. · 2008 Április 28

horao írta:
.......Ez érdekes. Egy magyar teozofus szerint (kb35 éves tapasztalat a szellemvilággal) nem lehet fejletlenebb, bocsi... fiatalabb lélek a szülö a gyermekénél. Valaki tudja hogyisvanez?

:mrgreen: Jajj hát mert olyan buta vagyok, hogy ilyeneket bírok kitalálni! :mrgreen::mrgreen:

kiss

Szamira · 2008 Április 28

horao írta:
.......Ez érdekes. Egy magyar teozofus szerint (kb35 éves tapasztalat a szellemvilággal) nem lehet fejletlenebb, bocsi... fiatalabb lélek a szülö a gyermekénél. Valaki tudja hogyisvanez?

Kedves Horao!

De bizony lehet.
A gyerekeink a mi tanítómestereink. Mindenkinek.

Ők többnyire rendelkeznek azokkal a képességekkel, tudással amit nekünk tanulnunk kell.

Nekem mindig problémám volt a baráti kapcsolatokkal, a gyerekeim olyan bámulatos pédát mutatnak ebben, hogy csak lesek.
Látom, hogyan kell megnyílni, és sírni ha az a barát mégse volt az igazi.

Én nem merem kiadni magam, hogy ne sebezzenek meg.
Így nem is ismernek meg az emberek, és a baráti kapcsolatok se jönnek létre.
Még néhány év és talán eljutok arra a szintre ahol most ők vannak.

Aztán persze rengeteg konkrét tanítás érkezik tőlük.

Másodikos volt a kislányom, mikor egyszer hazafelé tartva egyik kis cigány osztálytársa mellénk csapódott.
Szóba került az akkor éppen futó rajzfilm, amit a lányom előtte napokban látott.
Megkérdezte Pistikét, hogy látta-e már?
Persze válaszolta azonnal, aztán elkezdett halandzsázni valamiről.
Aha... fűzte hozzá a lányom.
Néhány méter után elváltak útjaink.

Akkor Melitta rámnézett és azt mondta: Nem is látta..., és egy elnéző mosolyt még odatett.

Az a kislány nem kapott az alkalmon, hogy fülön csípje a hazugot.

Nekem akkor ez egy hatalmas tanítás volt, mert bizony én igen csak élveztem, ha valakire rápiríthattam. Persze csakis az ő érdekében, hogy a jelleme fejlődjön.

Ma már tudom az én jellememnek, kell igen csak fejlődnie

Tudom, hogy midkét gyermekem sokkal fejletteb, öregebb lélek tőlem.
Egyik látó ismerősöm, használ egy számrendszert, amit az égiektől kapott, (nem könyvből tanult) ő azt mondja akinek sok kilences van a születési dátumában azok öreg lelkek.

Szamira · 2008 Április 28

bubamama írta:
<O</O
Tulajdonképpen zavarban vagyok, …..mert arra kellett rádöbbennem, - hogy az általam kiemelt történetekkel, - olyan képet festettem a családomról, - és valószínűleg magamról is – amelyből az tűnik ki, hogy velünk csupa különös, jelentős dolog történt, - ill. történik.
Pedig hát nem.

Kedves Bubamama!

Szerintem, pedig hát de!

Nincs annál csodálatosabb, jelentősebb dolog mikor egy gyerek mellett nyíltan kiáll az édesapja, mert tudja, hogy a lánya nem hazudik.
Ekkora bizalmat szerintem, kevés gyermek tapasztalhat meg.
Az még gyakoribb, hogy utólag elismerik a gyereknek, hogy neked volt igazad, de...., és itt a de után következhet mindenféle halandzsa az illemről, meg egyebekről.
Az emberi értékekre, a méltóságra való tanítás...., amikor édesapád duplán vacsorázott, csak az a szerencsétlen öregapó ne érezze magát úgy mint a koldus akinek odavetnek némi ételt, hanem mint vendéget kezelte akivel együtt vacsorázik.
Megtanítani gyermekünknek, hogy a felnőttek között is vannak jó és kevésbé jó emberek.

Nem véletlen nevezték tekintetes uraknak, azokat akik valóban megérdemelték ezt a tisztséget.
De jó lenne, ha ma még lennének ilyen tekintetes urak, akik valóban tekintélyt tudhatnának a magukénak, mert az ilyen hatalom, vagyon mögött volt tartalom is.
(Persze tudom, hogy régen az urak között se volt mindenki ilyen, de az urak voltak a politikusok, és a vagyonukkal fizettek, ha valamit nem úgy csináltak ahogy kellett volna. Ez hiányzik, a felelős kormányzás.)

Kedves Bubamama én is nagyon várom az írásaidat, örülök minden sorodnak.

horao · 2008 Április 28

b.p. írta:
:mrgreen: Jajj hát mert olyan buta vagyok, hogy ilyeneket bírok kitalálni! :mrgreen::mrgreen:

kiss

Nem vagy buta ezt én is igy gondolom. Csak azért másztam a témára, mert erröl sokan sokfélét irnak, mondanak.

horao · 2008 Április 28

Egyszer megkérdeztem Szimitöl..... (aki akkor 5 éves volt)
- Melyik a kedvenc állatod?
- A veréb
- Miért pont a veréb? Mit szeretsz benne?
- A verebet meg lehet simogatni
- Szimi a verebet nem lehet megsimogatni, mert elrepül.
- De meglehet! Ha el van törve a szárnya.
- kiss

b.p. · 2008 Április 28

horao írta:
Nem vagy buta ezt én is igy gondolom. Csak azért másztam a témára, mert erröl sokan sokfélét irnak, mondanak.

Bocsánatot kérek! Azért reagáltam ilyen faramucisan, mert 1. Nincs ismeretem a témáról. Illetve nálam nagyobb tudású ezosok szájából hallottam hasonlót, ezt felhasználtam utánagondolás nélkül.
2. A szellemek világától 10 lépésre megállok, hangosan kezitcsókolommal köszönök, megfordulok és igyekszem nem pánikszerűen menekülni, hanem csak olyan sietősen.

Ebből következik: a témában bárki véleményét elfogadom, tudva, hogy nem tudok dönteni sem mellette sem ellene.

horao · 2008 Április 28

b.p. írta:
Bocsánatot kérek! Azért reagáltam ilyen faramucisan, mert 1. Nincs ismeretem a témáról. Illetve nálam nagyobb tudású ezosok szájából hallottam hasonlót, ezt felhasználtam utánagondolás nélkül.
2. A szellemek világától 10 lépésre megállok, hangosan kezitcsókolommal köszönök, megfordulok és igyekszem nem pánikszerűen menekülni, hanem csak olyan sietősen.

Ebből következik: a témában bárki véleményét elfogadom, tudva, hogy nem tudok dönteni sem mellette sem ellene.

Nem történ semmi

Dönteni én sem tudok ám. Meg minek mikor minden egy

Rakjunk mérlegre két lelket? Aztán szines üvegen keresztül elemezzünk szineket? Én hagyom az egészet :mrgreen:

bubamama · 2008 Április 28

Jaj, drága Bp. -…..bearanyoztad a napomat <O

</O

Nem vagyok egy „vihogós”, - ….de hangosan nevettem, amikor elolvastam a bejegyzésedet :<O

</O

„A szellemek világától 10 lépésre megállok, hangosan kezitcsókolommal köszönök, megfordulok és igyekszem nem pánikszerűen menekülni, hanem csak olyan sietősen….”

Szóval, - ….én is azt csinálom.
Nem az én világom.
Azt gondolom, hogy amennyi ismeretre „abból a világból” feltétlenül szükségem van, - azt majd Isten, - vagy az angyalok – megmutatják nekem.......- Én, - nem megyek elébe.
<O

</O

Márta

b.p. · 2008 Április 28

Örülök, ha sikerült megnevettetnem, mert nevetni jó.

Ma kaptam mélben egy aranyos történetet, még tanulság is van hozzá. Gondoltam, hátha nektek is örömet okoz!

Egyedül voltam egy vasúti kocsiban.

Az egyik állomáson fiatal leány csatlakozott hozzám mesélte egy fiatal vak utas. Kísérői, egy nő és egy férfi, valószínűleg a szülei lehettek, mert ellátták sok jó tanáccsal. Mivel vak vagyok, nem tudhattam, hogyan nézhet ki a leány, de kellemes hangja után nagyon szimpatikusnak tűnt.

-Miskolcra utazik? kérdeztem. A vonat kigördült az állomásról. Azon gondolkoztam, hogy sikerül-e úgy viselkednem, hogy a leány vakságomat ne vegye észre. Arra gondoltam, ha a helyemen maradok, nem lesz nagyon nehéz dolgom.
- Miskolcra utazom mondta a leány. Az állomáson nagynéném fog várni. És Ön hová utazik?
- Sárospatakra, onnan járom majd a szép vidéket válaszoltam neki.
- Szívesen mennék Önnel, mert én is nagyon szeretem azt a vidéket. Különösen így nyár végén.
- Igen, ezért választottam én is ezt az időt közben visszagondoltam arra az időre, amikor még nem voltam vak. A domboldalon sokszínű virág, a nap is barátságosan melegít. Este pedig poharazgatás közben beszélgetek az ismerősökkel. Az iskola már elkezdődött és attól sem kell félni, hogy nagy lesz a gyerekzaj.
A leány csak hallgatott. Arra gondoltam, hogy talán egy álmodozó, érzékeny valakinek gondol. Egy hibát is elkövettem. Milyen az idő? kérdeztem tőle.
Hála Istennek semmi különös gyanúja nem támadt a leánynak. Vajon feltűnt már, hogy vak vagyok?
A szavai azonnal meggyőztek, hogy nem vett észre semmit sem. Nézzen ki az ablakon és meglátja! szólt a legnagyobb nyugalommal.
Végigcsúsztam a padon és kitapogattam az ablakot. Nyitva volt. Kihajoltam és tetettem a vidék szemlélését. Elképzeltem, hogy látom a sok vezetéket is a vasút mellett és úgy tettem, mintha a robogó vonat száguldását figyelném. Észrevette-e, hogy az embereknek az az érzése, mintha mi állnánk és a fák rohannának?
- Ez mindig így van hangzott a válasz.
A leány felé fordultam és egy ideig csendben ültünk.
- Önnek jellegzetes arca van mondtam neki. Erre kacagni kezdett, tisztán mint a csecsemő vagy az érc. Köszönöm a bókot válaszolt. Néha már unom, amikor azt mondják, hogy szép kis pofikám van.
Tehát akkor mégis szép kis arca van, gondoltam magamban és így folytattam:
- Hát, egy jellegzetes arc lehet nagyon szép is.
- - Ön nagyon udvarias szólt - Mondja miért olyan komoly?
- A kisasszony hamarosan megérkezik - szóltam én is.
- Nagyon jól van így, mert nem szeretem a hosszú utazásokat.
Nem árultam el neki, hogy még hosszan elhallgattam volna csevegését. Hangja nemcsak a csengőhöz és a érchez hasonlított, hanem a hegyi patak csobogásához is. Ha leszáll a vonatról, hamarosan el is felejti találkozásunkat.
Nekem az volt az érzésem, hogy egész úton csak reá gondoltam volna és talán utána is.
A vonat befutott az állomásra. A leány felfigyelt a hívó szóra és jelentkezett, hogy ott van. Feljöttek érte a vonatra és amikor elment nem hagyott semmit sem vissza, csak egy enyhe és finom parfüm illatot.
Egy férfi lett a másik útitársam. Csomagjaival bajlódhatott. Ismét az ablak közelébe csúsztam és néztem kifelé a fényes tájra, amely nekem tulajdonképpen sötétség volt. A társalgást most egy férfival folytattam.
- Sajnálom, hogy nem vagyok olyan vonzó útitárs, mint aki az imént leszállt a vonatról - szólított meg a férfi, hogy beszédbe elegyedjünk.
- Igen érdekes kis leány volt szóltam. Meg tudná-e mondani, hogy hosszú vagy rövid haja volt neki?
- Nem emlékszem válaszolta kissé meglepődötten. Csak a szemére lettem figyelmes és nem a hajára.
Nagyon szép kék szemei voltak. Sajnos nem megy vele semmire sem, mert teljesen vak. Ön ezt nem vette észre?

Két vak úgy tesz, mintha látnának. Milyen sok ilyen hasonló eset van az emberek között is. Másnak akarnak látszani. Ezért lemaradnak nagyon sok jelentős eseményről. Kár, mert sok találkozás nem ismétlődik meg.

forrás: Bruno Ferrero
VAN OTT FENT VALAKI? című könyve

HG3FCB BARBARA · 2008 Április 29

b.p.

:ugras:Kedves b.p.!
Köszönöm ezt a kedves és tanulságos történetet.
Nekem fiatalabb koromban voltak vak ismerőseim,sokszor telefonon beszélgettem velük konferenciába. Volt egy fiú akinek szinte minden nap nagyon fájtak a szemei. Nagyon sajnáltam mert mindig azt mondta legalább látnák, akkor könnyebben el is viselném a fájdalmat.
Napsötéses szép napot kívánok mindenkinek szeretettel:
Barbi://:

HG3FCB BARBARA · 2008 Április 29

budamama

Kedves budamama!
Köszönöm kedves soraidatkiss. Nagyon szépeket írtál nekem priviben.kiss
Szép álmokat jóéjszakát kívánok Neked:
Barbi

:11:

Radványa · 2008 Május 1

Ezt a linket most találtam
http://taltosdobolas.webelo.hu/2008/04/27/naptanc-dalok/

bal oldalt meghallgathatók a naptánc -dalok mp3 -ban. és le is tölthetők.

bubamama · 2008 Május 1

Kedves Szamira !
<O

</O

Köszönöm Neked, amit írtál, - nagyon jól esett olvasni.
Igen, …..- csodálatos emberek voltak a Szüleim, - és boldog vagyok attól, hogy ezt, - elég korán felismertem.
Felnéztem a Szüleimre, - és természetesen olyan ember akartam lenni, - mint Ők.
Utánoztam is Őket, - amiben csak lehetett.
Hát, - ….nem mindig sikerült.
Sajnos, - később sem.
<O

</O

Az ember, - egy kicsit, - a körülményeinek terméke is.
<O

</O

Egy kislétszámú, Balaton melletti, - jómódú faluban éltünk.
Ott született az Apám, a Nagyapám, - de alighanem, - a Nagyapám Nagyapja is, - és az egész Családunk.
Édesapám Bécsben tanult, - de visszajött a falujába.
Itt volt otthon.
A falu egyharmada, - sváb származású volt, - köztük, az Édesanyám Családja is.
Mindenki, - mindenkit ismert, - és mindenki, mindenkiről, - nem pletykaszinten - mindent tudott.
Nem mondom, hogy a falu, úgy élt, mint egy nagy család, - mert bizonyára nem így volt.
<O

</O

Egy-két elfajzott, elkényeztetett, léhűtő munkakerülő kivételével azonban, - a faluban, dolgos, szorgalmas emberek éltek.Visszafogottan, - csendben, és békességben.
Azt mondhatnám, - hogy túlnyomórészt, - jómódban.
Voltak persze, - szegények is, - meg még szegényebbek is, - és igazából, - azt nem tudom, hogy ezek az emberek hogyan is éltek.
Az azonban biztos, - hogy a bajban, - nem maradtak magukra.
Kis létszámú, - „összefogós” falu volt ez, …..- támogatták egymást.
<O

</O

Szüleim, ezekről a dolgokról, - ha éppen hozzánk fordultak, - mielőttünk, gyerekek előtt nem beszéltek.
Egyetlen esetre emlékszem :
Közvetlenül a háború előtti időben történt, – hogy Lina néni, - aki kisgyerekekkel maradt hirtelen özvegy, - és a nagyobbik fiát papoknál taníttatta - sírva jött hozzánk:
-„Nagy bajban vagyok Tekintetes úr,…. nem tudom a Jani fiam tandíját kifizetni….”-
-„Jöjjön be Lina asszony, megbeszéljük….”-
<O

</O

Mivel engem nem hívott, - én nem mehettem be. Pedig, - annyira szerettem volna.
Aztán, - hiába vártam, - nem mesélte el Édesapám, hogy miért jött a Lina néni.
<O

</O

Arra azonban emlékszem, - hogy Édesapám, ezt követően, megkérte néha az Édesanyámat, hogy csomagoljon valami hazait, - mert meglátogatja a Jani-gyereket az internátusban.
<O

</O

Sokszor meglátogatta, - és sokszor beszélgetett vele.
Egyszer, - egy látogatás után, - úgy mellékesen megjegyezte Édesanyámnak :
-„Ember” lesz ebből a Jani-gyerekből…”-
-„Az apja is az volt …”- mondta Anyám.
Ennél többet, - nem beszéltek róla.
Édesapám azonban, - miután a fiút jobban megismerte - elintézte a papoknál a tandíjmentességet, - az „ösztöndíjat” pedig, Ő fizette, egészen addig - amíg a háború miatt az iskolákat be nem zárták.
<O

</O

A háború után, - Édesapám, már nem tudott segíteni, - de nem is kellett, - mert a fiú, - boldogult.
Amikor egyetemre került, eljárt vagont kirakni, órákat adott, és minden munkát elvállalt, - azért, hogy az Édesanyját támogatni tudja.
<O

</O

Szóval, - Édesapámnak igaza lett :- „Ember….” lett a Jani-gyerekből, - később pedig, - sikeres ember.
<O

</O

„Ember”…….. – mondta az Édesapám, - és akkor, ….- az Ő idejében, - ez nagy elismerésnek számított.
Azonban, - ennek is megváltozott, - talán elkopott …- mára, a tartalma, jelentése, és az értéke.
<O

</O

Egyszer, meséltem valakiről, ……szintén egy „régi” gyerekről, - az unokáimnak.
Aztán hozzátettem még :…” ember lett belőle…”-
-„Hát persze, - bólintott a kisebbik - ….mi lett volna más ?….kutya ?…”-
<O

</O

Politika?....- ...útálom a politikát. Különösen a mait.

Édesapám, - egyébként -….nem volt politikus alkat.
Nagyon erős ember volt, - ám, hirtelen haragú, - igaz, az indulatait teljes mértékben uralta.
Gyors döntéseket hozott, - …de : ….ebben az is benne volt, - hogy, ha ütni kellett, - akkor ütött.
Azonban, - soha védtelent, soha ártatlant, soha kiszolgáltatottat, - és természetesen, - soha a családját.
Csakis a jog, vagy az igazság érdekében ütött, - és csak akkor, - …ha mást nem tehetett.
<O

</O

Belegondolok,…ha ma élne, ….- és a magától értetődő tekintélye miatt mondjuk képviselővé választották volna…., - akkor mára már nem lenne ép a T.Ház, ….- …a képviselők nagy része pedig romokban heverne…..-
<O

</O

1919-ben, - a kommunizmus utolsó napjaiban - … - a Statáriális Bíróságot verte szét az Édesapám, - mert a falunkból, több embert, - azonnali, kötél általi halálra ítéltek.
A Statáriális Bíróság elnöke,: - .... falunkbeli, lump, dologtalan, rosszindulatú, írigy és gonosz ember volt.
Kommunista, - persze.
Ezt az embert, Apám nem bántotta, - mert nyomorék volt, púpos és sánta, …- csak kilódította az utcára. -
A többieket azonban, - laposra verte.
Egyiket a másikkal ütötte, - aztán kivágta őket is az utcára.
Utána még a kocsmát is szétverte, -… mert ugye, ….hol is ülhetett volna össze máshol, - egy kommunista rögtönítélő bíróság ,-…. mint a kocsmahivatalban…?
Másnap azonban, -.... már nem ott ültek össze.
<O

</O

Azon az éjszakán, - Apámék házát - Pupigyurival az élen, - bekerítették a kommunisták.
Legalább húsz embert küldtek a nyakára, - fegyvereseket.
Betörtek a házba, - és minden hiába volt – Apámat, - bilincsben vitték el.
Reggel, - a közeli városban – ugyancsak Pupigyurival az élen, - Apámat a Rögtönítélő Bíróság, - kötél általi halálra ítélte.
A kivégzését, délután 3 órára tűzték ki.

Délután, fél 3-kor azonban, ….- a városba : Fehér Zászlóval robogott be a vonat…!
Megbukott a kommunizmus…!.-
<O

</O

Mesélhetném ezeket a dolgokat tovább, …mert a történetről, ...egy újabb történet jut eszembe, …amiről egy újabb történet jut eszembe, …amiről…..-
Szóval, itt… abbahagyom.
<O

</O

Napsütéses szép hétvégét kívánok Nektek szeretettel : Márta

Radványa · 2008 Május 1

Olyan jó olvasni a történeteidet! Köszönöm!
Sajnálom, hogy én ilyeneket nem tudok a családomról. Egyik nagyapámat sem ismertem, de gyerekkoromban szerettem hallgatni az idősek történeit, igaz csak néha meséltek.

b.p. · 2008 Május 1

Igen, a politika. Megkeveri az embereket. A műveletlen emberfők, akik saját pocsékságaikat kizárólag a körülményeik rovására írják, félelmetes gazságokat képesek elkövetni. Ostobaságukban fizikailag szeretnék a Föld színéről eltűntetni vélt ellenségeiket...
Félelmetes, hogy mik történtek és történnek még ma is a világ túlsó sarkaiban fals eszmék zászlaja alatt. Talán még nálunk sem mentes a légkör az ilyen hatásoktól. Az a képem alakult ki, hogy vannak és voltak emberséges emberek a kommunisták között is, nem csak a falulustája csatlakozott a kommunista párthoz abban a reményben, hogy munka nélkül élhet ezután. Ígérem, mesélek emberségről ezen az oldalon is. Csak idő és kis összeszedettség kell hozzá.

Szamira · 2008 Május 2

bubamama írta:
<O</O
Mesélhetném ezeket a dolgokat tovább, …mert a történetről, ...egy újabb történet jut eszembe, …amiről egy újabb történet jut eszembe, …amiről…..-
Szóval, itt… abbahagyom.
<O</O
Napsütéses szép hétvégét kívánok Nektek szeretettel : Márta

Kedves Bubamama!

Az jó, ha eszedbe jutnak a történetek!

Nagyon szeretem olvasni őket.kiss

bubamama · 2008 Május 2

Sajnálom...

„Igen, a politika. Megkeveri az embereket. A műveletlen emberfők, akik saját pocsékságaikat kizárólag a körülményeik rovására írják, félelmetes gazságokat képesek elkövetni. Ostobaságukban fizikailag szeretnék a Föld színéről eltűntetni vélt ellenségeiket...
Félelmetes, hogy mik történtek és történnek még ma is a világ túlsó sarkaiban fals eszmék zászlaja alatt. Talán még nálunk sem mentes a légkör az ilyen hatásoktól. Az a képem alakult ki, hogy vannak és voltak emberséges emberek a kommunisták között is, nem csak a falulustája csatlakozott a kommunista párthoz abban a reményben, hogy munka nélkül élhet ezután. Ígérem, mesélek emberségről ezen az oldalon is. Csak idő és kis összeszedettség kell hozzá.”<O

</O

<O

</O

<O

</O

Kedves Bp.!
<O

</O

Szeretném remélni, - hogy nem értettél félre, - és azt is,……. hogy én se értettelek félre.
Nem általánosítottam, - csak leírtam egy konkrét esetet.
Sajnálom, - ha úgy írtam le, - hogy okot adhat bármi félreértésre.

Márta

bubamama · 2008 Május 2

Kedves Mindenki !
<O

</O

Már megint elnézést kell kérnem, - mert félreértésre adhat okot az, - hogy a történetek sűrűjéből kiragadva egy nagyon „kényes” részt, – olyan képet rajzoltam meg az Édesapámról, - amilyen nem volt.
Nem volt „verekedős” ember.
Csak három esetről tudok, ….- egyszer miattam, - kétszer pedig idegenek védelmében.
<O

</O

A háború után az Édesapám, …..- élt még 35 évet, - de egyszer sem verekedett.
Talán, - a későbbi részletekből kiderül majd, - hogy milyen is volt valójában.
<O

</O

<O

</O

Anyák napja alkalmával pedig, …..- visszateszem a két történetet, ami korábban „elveszett” az oldalról…. -
Az egyikben a Nagymamámra emlékezem, - ….a másikban az Édesanyámra.
<O

</O

És: - … Minden Nagymamának, és minden Édesanyának szeretettel teli, nagyon boldog „Anyák Napját” kívánok….. - minden napra !
<O

</O

Márta
<O

</O

Hétköznapi Furcsaságok, ...és Mindennapi Csodák.....

horao

Vendég

horao

Vendég

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

horao

Vendég

horao

Vendég

Állandó Tag

horao

Vendég

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák